Új Ember, 1984 (40. évfolyam, 1/1957-52/2008. szám)

1984-01-01 / 1. (1957.) szám

KATOLIKUS SZEMMEL „A MIKULÁS EREDETILEG WOTAN, a germán főisten földi mása volt, aki kénye-kedve szerint büntetett és jutalmazott” — írja Kun Er­zsébet a Füles december 2-i számában. Aztán azt is megtudom a cikkből, hogy a Wotanból származtatott Mikulás (vagy Wotan) „ketté­hasadt”: „az egyik feléből lett az áldásosztó öreg, a másikból a fenyí­tésre hivatott Krampusz”. Majd így folytatódik eme csodálatos genea­lógia: ”A kereszténység elterjedése után azonosították az alakját egy sosem élt püspökével, aki a rege szerint pénzt dobott be egy szegény család ablakán. Azóta várják el tőle, hogy az ablakba tegye a gyere­keknek szánt adományait, és azóta nevezik németül Nicolónak, ma­gyarul Szent Miklósnak, illetve Mikulásnak vagy egyszerűen csak Tél­apónak, noha a Télapó nem ő maga, hanem a társa, lévén a német Weihnachtsmann, azaz a karácsonyapó leszármazottja.” Minél tovább olvasom a cikket, annál kevésbé értem, ki kicsoda, és ki „hasadt ketté”. Dehát vegyük sorra! A „sosem élt püspök” kitétel tárgyi tévedés, merthogy Szent Miklós élt, aligha lehet vitatni. Más kér­dés persze, hogy alakját számos legenda övezi. A szakirodalom felté­telezi, hogy ebbe a legendakörbe egy-egy vonás — a Nibelung-mondából ismert — Wotan (Wodan vagy Odin) mítoszából származ­hat (Id. Adriaan D. De Groot, Saint Nicholas: A psychoanalytic study of his history and myth, Mouton Co., Hága, Párizs, 1965., 25-26. o.). Az évszakváltások sze­rint a természet megújulásával és pusztulásával együtt feltámadó és meghaló istenséget, Wotant már Jézussal is kapcsolatba hozták egyes vallástörténészek. Mert az emberek — tudományuk sokoldalúságának bizonygatásául —, ha valahol felfedeznek a keresztény eszmekörhöz ha­sonló motívumot valamely ősi mítoszban, rögtön igazolva látják a hatást és a függőséget. Holott nem elég a hasonlóságot észrevenni, hanem min­dig bizonyítani kell az előzménynek tekintett motívum hatását. Hiszen az emberiség történetében szinte mindennek van már valamilyen — legalább halvány — előzménye, de hogy ez az előzmény valóban ha­gyomány, hogy az átvétel ténylegesen megtörtént-e vagy sem — hát éppen ez az, amit illő bizonyítani! Különben a vallástörténet nem lehet­ne tudomány, legföljebb újkori legendateremtő műhely, amely — adott esetben — arra törekszik, hogy december 6-án elfelejtsük Szent Miklós püspököt, karácsony este Jézust — pedig Európában, sőt világszerte mind­kettőnek elég gazdag — vallástörténeti „felfedezések” nélkül is kimutat­ható — hagyománya van. (Giczy) URAM, ADD NEKEM EZT AZ ÉLŐ VIZET! — kéri a szamariai asszony Jézustól. Az örök emberi vágyakozás evangéliumi képével kezd­te meg a pápa a karácsonyi előkészítő igehirdetéseit. — Minden ember érzi elégtelenségét, szomjúhozza az igazi létet, és arra a Másikra vára­kozik, aki beteljesíti reményeit. A pápa arca halvány, két év alatt egy fej magasságnyit rokkant ösz­­sze (a merénylet óta), féloldalasan ül le egyszerű székébe a kétezer év pápáinak utódja, hogy ebben az izzó világhelyzetben a krisztusi üzene­tet, emberségünk méltóságát, szabadságát és egyben alázatát hirdesse. A pirosbarna arcú, mindig mosolygó Wojtyla bíboros arcára — pápa­sága ötödik évfordulójára — már mélyen bevésődtek a szenvedő Krisz­tus vonásai, de szeme felcsillan, ha a nagy Másikról kezd szólni. Hogyan juthatunk el az ilyen találkozásra? Mélységesen meg kell ismerni ön­magunkat, és állandóan összevetni énünket küldetésünkkel. Ezt a lé­lektani csodát Jézus egyetlen pillantásával érte el. Aki felfogta tekinte­tét, az lelke mélyéig megvilágosult és feléje fordult. Ez történt a sza­mariai asszonnyal, a házasságtörő nővel és Nikodémussal. — És mi ho­gyan ismerhetjük meg, tapasztalhatjuk meg önmagunkat? Munkáljuk szüntelenül adottságainkat, és táruljunk ki a lét igazi valóságára. Szent Pál ezt a kettőt hangsúlyozta híveinek: „Minden a tiétek, de ti Krisztu­séi vagytok, Krisztus pedig Istené” (1 Kor 2,23). — Majd arra figyelmez­tet: „Vizsgáljatok meg mindent és a jót tartsátok meg" (1 Tesz 3,21). — Mennyi tévedésnek és megtévesztésnek vehetnénk elejét, ha megfogad­nánk a Szentatya tanítását. Igazságunk akkor felel meg a valóságnak, ha csorbítatlan egészre törekszünk és nem szakítunk ki belőle egy-egy részletet kisstílű látásunkkal vagy önző érdekeinkkel. A mai embernek nehéz igazán megtapasztalnia önmagát. Olyan csap­dákba esik, amelyek elfeledtetik vele, hogy Isten képére van teremtve. Ezért kerülnek ma annyian a vigasztalanság, a kétségbeesés állapotába, vagy éppen megrögzött cinikusokká válnak. Kiüresedtünk, szomjazunk. És a hiányt nem tudja a másik ember betölteni, a Teljességre várako­zunk. Az egek harmatoztak és az Úr elküldte Fiát, üdvösségünk Kará­csonyát. Így hullanak lelkekbe is a főpásztori szavak. Lassan felemel­kedik a pápa, megkapaszkodik pásztorbotjába, Krisztus keresztjébe, majd magasra emeli és szentévi áldásával sugározza szét a világba meg­mentésünk örömhírét. Széll Margit „ÍGY IMÁDKOZD A SZENTOLVASÓT!” — ez a címe a Szent István Társulat kiadásában megjelent kis színes füzetnek (helyesebben füzetecskének), amely elfér az ember belső zsebében az összehajtogatott zsebkendő mellett, s mindössze 20 lapja van; 40 oldalából 16-ot színes kép, 21-et elmélkedő szöveg tölt be. Azért soroljuk föl ezeket az ada­tokat, mert ez a kis kiadvány mintája annak, hogyan kell röviden, mag­vasan írni hitünk (megszokottnak tartott) titkairól, s hogyan kell illuszt­rálni őket olyan képekkel, amelyek — minőségüknél fogva — áhítatot keltenek s mindenki számára megindítóak. Nem túlzás azt mondani, hogy a Szentolvasó 15 titkáról írott 25-28 sornyi, egyoldalas elmélkedést gyönyörűséggel olvassuk, mert írójuknak minden egyes mondata eredeti, egyszerű, rejtett fényű s belül átélt mondanivalót fejez ki. Az író szándéka az, hogy a titkok köré épülő teljes Krisztus-történetet fölidézze, nemcsak az Evangélium megfelelő kijelentéseivel, hanem stílusának alázatával és szeretetével is. Látás­módja a Szentolvasó titkait elevenné teszi, és az elmélkedőt, aki az ol­vasó szemeit pergeti, új árnyalatok megpillantására készteti. Idézzük néhány mondatát: a Szent Szűz „öröme csöndes, befelé fénylő öröm, de hatalmas erővel" tör ki a Magnificatban . .. Rászakad Jézusra a fájda­lom „beomló leányaként”. Jézus köztünk jártakor „megszentelte talpá­nak érintésével a földet, markolásával szerszámainkat” ... Jézus „Isten országáról szóló tanítását rábízta a szántóföldön sarjadó vetésre s a ma­darakra, imádságos magányának tanúivá tette a holdat meg a csillago­kat.” A szöveget illusztráló képek egyszerűek, a cselekményeket erőtelje­sen mutatják be. Alakjainak belső ereje, sőt, elrag­adottság­a látnivaló, de mértéktartó. A képek hitelessége épp abban van, hogy alkotójuk meggyőző realitással ábrázolja a Krisztusba vetett hitet, és egyszer sem tolódik el érzelmi túlzások felé. Az alakok mozdulatai kifejezőek, áhí­tatuk áhítatot ébreszt, szelídségük és örömük mély, de visszafogott. Al­kotójuknak az arcokon a néhány vonással jellemzett lelkiállapotot oly­kor bravúrosan sikerült megjelenítenie. A megdicsőült Krisztus sebei ke­gyetlen brutalitásról tanúskodnak, de ahogy a Föltámadott a búzatábla fölött lebeg, az maga a könnyűség; a csillagok között átsuhanó test tiszta Szentség, méltó Győzelem, alig leírható Dicsőség. Az ember lapozza ezt a szép kis kiadványt, de hiába keresi akár az író, akár a grafikus nevét, nincs benne. Csak mikor utánajár az ol­vasó, akkor derül ki, hogy az írója Jeleníts István, a grafikusa Borom­­issza Zsolt. (v. p.) Ofimia 2 A Püspöki Kar téli konferenciája December 13—14-én ülésezett a Püspöki Kar, melyen Lékai László bíboros, elnök bejelentette Szendi József veszprémi megyéspüspökké történt kinevezését, s pozitívan érté­kelte az októberi római zarándokla­tot. Ezután került sor Casaroli bíbo­ros-államtitkárnak R. Ruiz piarista generálishoz intézett írásának is­mertetésére, melyet mellékelten közlünk. Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának elnöke levélben fordult a püspöki konferenciákhoz a Ta­nács megalakulásának 10. évfordu­lója alkalmából. A visszapillantás mindenkit meggyőzhet arról, hogy az egység elősegítése mindennél fontosabb feladat. Jövőre München­ben kerül sor a 88. Német Katoli­kus Nap megrendezésére, melyre a Püspöki Kar meghívást kapott. Befejező szakaszukhoz érkeztek a tárgyalások arról, hogy a me­gyéspüspök engedélyezésével és felelősségvállalásával ezentúl az olyan helyeken, ahol a templom nem fűthető, a plébánia épületében lehet végezni a hitoktatást. A kon­ferencia örömmel vette tudomásul a leányfalui Szent Gellért lelkigya­­korlatos ház eredményes működésé­ről adott beszámolót. A bérmálás szentségének kiszolgáltatásával kap­csolatban ismét az a döntés szüle­tett, hogy lehetőleg ne engedjük 12—14. év előtt a fiatalokat az éret­té válás­­ szentségének vételéhez, mert hitük szempontjából döntő je­lentősége van a mélyrehatóbb elő­készületeknek. A titkári jelentésekben többek között az alábbiakról volt szó: A Bonnban december 8—10. között megrendezett Nemzetközi Béke­ér­tekezleteken ismertették az egyes püspöki karok békekörleveleinek eredetét és tartalmát. A világi hívők alkalmazása az egyház életében egyre sürgetőbbé válik. A továbbiakban még a következő kérdések kerültek elő: Paskai László koadjutor-érsek beszámolt a Püspöki Szinodus Rómában tartott 1983. évi üléséről. Ugyancsak ő ismertette a Püspöki Karnak régi tervét, hogy katolikus ápolónővérek zárt közös­­ségű szervezetét hívja életre. E ter­vek megvalósítása érdekében megin­dultak a tárgyalások. Bánk József érsek-püspök előadta az új kódex életbeléptetésével föl­merült kérdéseket. Szakos Gyula megyéspüspök vá­zolta az aktuális liturgikus ügyeket. Bejelentette: a népénektár anyaga végleges formában elkészült. A Sze­retetszolgálatról Szakos püspök be­számolója megnyugtatóan tükrözi az e téren történő állandó előmenetelt. Szendi József veszprémi püspök beszámolt a francia püspöki konfe­rencia őszi üléséről, Kovács Endre segédpüspök megemlékezett a Lu­­ther-évfordulóról. A Püspöki Kar írásban is összefoglalja megemeléke­­zését.­­ Az újonnan egybegyűjtött egyházközségi ügyrendi szabályzatot Páka György segédpüspök ismertet­te. Casaroli bíboros, államtitkár P. Ruiz piarista Generálishoz intézett levele Lékai bíboros prímás érsek utasí­tására az alábbiakat közöljük: A Magyar Püspöki Kar december 13— 14-i konferenciáján foglalkozott a P. Ruiz piarista generálishoz írt le­vél tartalmával, melynek másolatát Casaroli bíboros államtitkár meg­küldte a Magyar Püspöki Kar elnö­kének. Ebben az írásban az állam­titkár elmarasztalja a piarista gene­rálist, mert az ez év április 30-án kelt, Bulányi György atyát és tár­sait egyházat sértő visszaélései miatt elítélő Szentszék levelét fél­remagyarázza és ezzel mindenütt zavart idéz elő. Ruiz atya ugyanis azt állítja, hogy az államtitkárnak a Szentatya kimondott utasítására megírt figyelmeztetése nem veendő szó szerint, mert ez „csupán vagy Lékai bíboros vagy a kormány meg­nyugtatása végett jött létre. Valójá­ban azonban a Szentszék nem kí­vánta sem Bulányit sem az általa vezetett bázisközösségeket elítélni.” A generális ezzel ,a magyarázattal akarta megnyugtatni P. Bulányit és követőit.­­ A vatikáni államtitkár azonban ismét a Szentatyával való megbeszélésre hivatkozva, folyó év november 14-i kelettel határozott hangú levélben közli a Rendfőnök atyával, hogy a Bulányi ügyben írt elítélő levelét szó szerint kell értel­mezni. Különben a Szentszék hiva­tali hitelességének és méltóságának elferdítése azt állítani, hogy e leg­főbb egyházi hivatalos fórum, ami­kor valamiről nyilvánosan döntést hoz, azt ugyanakkor másképp értel­mezi. Casaroli bíboros a levélben a Szentatya határozott kívánsága alapján felszólítja Ruiz generális atyát, hogy vonja vissza korábbi hamis értelmezését és minél előbb új levélben arról Bulányi György atyát is értesítse. A Püspöki Konfe­rencia azért tartotta szükségesnek az újabb fejleményekkel való nyil­vános foglalkozást, mert Ruiz gene­rális atya a bécsi katolikus hírügy­nökségnek, a Kathpress-nek adott interjújában is közölte félrevezető nézeteit. (M. K.) Szendi József veszprémi megyéspüspöki beiktatása december 7-én volt. Az eseményre következő számunkban visszatérünk. AZ ÉLET ÉRTELMÉT KERESIK Évente 100—200 svéd tér meg a katolikus hitre — ez a szám hosszú ideje állandó. Sok közöttük a fiatal, de akadnak egész családok is. A mintegy 105 ezer svédországi kato­likus (a hívők hatalmas többsége evangélikus) egyötöde svéd szárma­zású, a többiek bevándorlók Dél- és Kelet-Európából, illetve Latin-Ame­­rikából. — „Akik hozzánk jönnek, azok az élet mélyebb értelmét ke­resik — vélekedik Marinko Jurisin, a stockholmi katedrális káplánja. — Egy normák nélküli társadalomban élve új és kielégítő életcélok után kutanak.” neve bildpost VALLÁSOS? — kérdezték a közelmúltban egy reprezentatív felmérés során fiata­loktól a Közös Piac tíz országában. A 25 év alatti megkérdezettek fele igennel válaszolt. A fiatalok 35%-a magát úgy jellemezte, hogy nem val­lásos, és 9%-uk vallotta magát meg­­győződéses ateistának. A 25 év fö­löttiek 66%-a vallásosnak, 24%-a nem vallásosnak és 4%-a ateistának tartja magát. The Universe A keresztény család jogainak chartája Az 1980-ban megtartott és a ke­resztény család küldetésével foglal­kozó Püspöki Szinóduson fölmerült az az igény, hogy okmányba kell foglalni a családra vonatkozó ke­resztény tanítást. Már akkor állást foglaltak a szinódusi atyák ennek az okmánynak a jellegét illetően: nemcsak belső használatra szánja ezt az egyház, hanem arra is, hogy a különböző társadalmi rendsze­rekben és állami berendezkedések­ben érvényt szerezen a keresztény családok jogainak. Hároméves körültekintő munka eredményét foglalja össze a no­vember 24-én nyilvánosságra hozott családjogi charta, amelyet az Apos­toli Szentszék eljuttat az ENSZ-­­hez és az egyes országok kormá­nyaihoz. Az okmány részletesebb ismertetésére még visszatérünk, most csupán kiemelkedőbb elveit foglaljuk össze. Tiszteletben kell tartani minden család egységét, állandóságát, pri­vát szféráját és törvényes függet­lenségét. Ehhez kell mérni a gazda­sági, jogi és szociális politikát. A dokumentum a válást „házasság és család intézménye elleni támadás­nak” minősíti. A házastársak elide­geníthetetlen joga a gyermekek szá­mának, a szülések időpontjának meghatározása, az emberi élet ab­szolút védelme és tisztelete jegyé­ben. A dokumentum az abortusz, sterilizáció, fogamzásgátlás, kísérle­ti manipulációk, az emberi emb­riók leértékelése és a gén­manipu­lációk jelenségeit elítéli. Minden gyermeknek, akár házasságban, akár házasságon kívül született, jo­ga van a szociális védelemre és személyes kibontakozásra. A csá­k-1 jogai közé tartozik a gyer­ ó­­nevelésének joga, az iskola sz­é­p­e megválasztása és a vall­ángyall tanu­lat. A családok joga a hit nyilv­ás nos megvallása, terjesztése, a n-.ogy vános istentiszteleteken és val-' - ■» oktatási programokon való réé­­tel, minden hátrány nélkül. A ven­dégmunkások és menekültek joga, hogy minél előbb családjukkal együtt élhessenek. A házasságkötés nélküli együttélést nem lehet a há­zassággal egyenlővé tenni — álla­pítja meg a dokumentum. A nem­zetközi gazdasági segélyprogramo­kat nem szabad összekötni a fo­gamzásgátló, sterilizáló és abor­tuszt előíró feltételekkel. A családnak joga a társadalmi és politikai funkcióját a társadalom építésében kifejteni. Ehhez tartoz­nak a családszövetségek és -moz­galmak tevékenységei is. A munka­bérnek elegendőnek kell lennie egy család eltartására. Az édesanyák­nak lehetőleg ne kelljen külső mun­kát vállalniuk a családi élet és­­ gyermeknevelés rovására. Az anyák házi munkáját társadalmi elisme­résben kell részesíteni. A dokumen­tum azt is leszögezi, hogy a házas­társaknak teljesen szabad dönté­s alapján kell házasságot kötniük, ab­­­ban a „nagycsalád” sem korlátoz­hatja őket. Megalakult az Országos Béketanács Egyházközi Bizottsága A magyarországi protestáns, orto­dox, unitárius és izraelita vallásfe­lekezetek képviselői a múlt év de­cember 7-én, az Evangélikus Egy­ház tanácstermében tartott ülésü­kön Egyházközi Békebizottságot hoztak létre, amely az Országos Béketanács keretében együttműköd­ve fejti ki tevékenységét. A Békebizottság elnökévé Bartha Tibor református püspököt, alelnö­­keivé Káldy Zoltán evangélikus, Tóth Károly református, Ferencz József unitárius püspököt, Salgó László főrabbit, Berki Feriz orto­dox esperes-adminisztrátort és Sza­kács Józsefet, a Szabadegyházak Tanácsának elnökét, főtitkárává pedig Aranyos Zoltán zsinati taná­csost választották. Az alakuló ülésen megjelent és köszöntötte az Egyházközi Békebi­zottságot Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkára, Bíró Imre kanonok, az Országos Béketa­nács Katolikus Bizottságának fő­titkára, és jelen volt Bai László, az Állami Egyházügyi Hivatal főosz­tályvezetője, továbbá Sándor Ist­ván, az OBT ügyvezető elnökségé­nek tagja. A Békebizottság elnökségi Taná­csa nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza: „Mélységes megren­düléssel látjuk, hogy napjainkban egy új, a földi élet minden formá­ját megsemmisítéssel fenyegető há­borút készítenek elő olyan erők, amelyek ez alkalommal is gyakran hivatkoznak keresztény valláser­kölcsi és humanitárius érdekek vé­delmére.”

Next