Új Ember, 2000 (55. évfolyam, 1/2684-53/2736. szám)

2000-01-02 - 2000-01-09 / 1-2. (2684-2685.) szám

2 issímée: Magyar élet 2000. január 2­9. Zarándoklat az életért Sűrű hóesésben gyülekeztek az emberek december 28-án a budai Sziklakápolnánál. A szentmise után a menet, Bíró László püspök, Kerényi Lajos piarista és Brückner Ákos Előd ciszterci szerzetesek vezetésével elindult a Rókus-kórház felé. Az Astoriánál a katolikus zarándokokhoz Hegedűs Lóránt református püspök­kel az élen csatlakoztak más felekezetek hívei is. A résztvevők a kórház előtt némán fohászkodtak a magzati életkorú gyermekekért és a családokért. Teher a magzat? Kormos Miklós káplán neve a dávodi „ügy" kapcsán vált országosan ismertté. A lelki­­pásztor az élet védelmében tette, ami kötelessége volt, amit lelkiismerete parancsa diktált - jellemző a jelen vi­szonyainkra, hogy ma polgá­ri és büntetőper folyik ellene. A halál civilizációjában ez a sorsa annak, aki az élet vé­delmére kel. Kormos Miklós továbbra is azt vallja: Az Evangelium vitae pontos útmutatást ad arra, miként kell cselekednünk az élet vé­delmében: nem szabad fél­nünk, akkor sem, ha egyesek ellenünk fordulnak ezért, mert egyértelmű küldetésünk az élet evangéliumának, az élet örömhírének hangoztatá­sa. Nem oly módon kell a fia­talokat fölkészíteni a szerelmi és a szexuális életre, hogy az áldott állapot elleni védeke­zésre tanítják meg őket, sok­kal inkább a felelősségteljes családi életre kell alkalmassá tenni az ifjúságot. A mai fiatalokban erősen él, olykor már-már természe­tes magatartásmód az élet visszautasítása. Ezért az egy­házközségeknek létre kellene hozniuk a helyi életvédő bi­zottságokat, amelyek felvilá­gosítással, a természetes csa­ládtervezés propagálásával, megfelelő szakemberek támo­gatásával segítenének vissza­állítani a Teremtő adta élet­rendet. Az abortuszon átesettek lelkiállapotából következik, s a dávodi eset is nyilvánvaló­vá tette, miért reagált élénken az ország lelkiismerete az ese­ményre: ha ugyanis az abor­tusz bűn, akkor nagyon sokan bűnösök, s ezért inkább az abortusz pártolása mellé áll­tak, hogy lelkiismeretüket megnyugtassák. Gyakorta tapasztalható, hogy abortuszon átesett nők életében a magzatelhajtás az egyik legnehezebben feldol­gozható esemény. A lelki­­pásztornak és pszichológus­nak közösen kellene ezen asszonyok és leányok segít­ségére sietniük. A nők lelki gyógyulásának lehetősége éppen az elkövetett tett belá­tásával kellene, hogy kez­dődjék. A lelki adoptációt minden egyházközségben meg lehet­ne hirdetni. Ez kilenc hóna­pon keresztül folytatott imádságot jelent egy megfo­gant, de veszélyeztetett éle­tért. Egyre inkább terjed az a fölfogás, hogy a magzat te­her, amely ellen védekezni kell. A jog tudat alatt azt erősíti meg, hogy az élet nem a fo­gantatással kezdődik. S a lel­kiismeretet könnyű elaltatni. Ha azt a felfogást követi valaki, hogy életével nem Is­tennek tartozik felelősséggel, hanem a szabadság, a szaba­dosság az egyetlen mércéje, akkor ez veszélyesen öntör­vényű, életellenes gondolko­dás. Ma is több olyan mozga­lommal találkozhatunk - a New Age, a szabadkőműves­ség -, amelyeknek nem áll ér­dekükben az emberi élet tisz­telete, s mindent megtesznek a szabadság nevében ez el­len. A média, amely sokszor gátlástalan eszközöket hasz­nál, féligazságokat hirdet, egyesített támadást indított a dávodi ügyben a bajai bíró­ság ítélete ellen, amelynek lé­nyege az volt, ha a magzati élet joga - mi azt mondjuk, teremtés adta joga - erősebb a nő önrendelkezési jogánál, akkor ezt el kell taposni. Mégpedig oly módon, hogy, ezt az emberek érdekeként tüntessék föl. Mennyire elgondolkodta­tó, hogy találunk tamagocsi temetőt, kisállattemetőt, de magzati temetőt egyet sem. Számukra hol van kegyeleti hely, róluk hol lehet megem­lékezni? Abasáron és Mária­­besnyőn tudok emlékhelyről, de minden temetőben fontos­nak tartanám fölállítani a meg nem született gyermekek sír­helyét. Visszaállítani a Teremtő adta életrendet A meg nem született magyarokra emlékeztet a babakocsi a benne lévő sírhalommal a minoriták egri templomában A zarándokmenet az Erzsébet hídon A százak tanácsának levele Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Miniszter Úr, Tisztelt Országgyűlési Képviselők! Az Alkotmánybíróság 20/B/1993. számú ha­tározatával kötelezte az Országgyűlést az abor­tusztörvény „válságindikátió"-jának és a válság­terhességek esetén követendő eljárásnak az újra­alkotására. A mai magyar gyakorlat súlyosan alkotmány­­sértő és szembeszáll a jogállami gyakorlattal, mely a fogamzástól valóságosan védi a magzati életet. Éppen ezért élesen alkotmányellenesek és a közvéleményt félrevezetők Pusztai Erzsébet ál­lamtitkár kijelentései, mely szerint a jelenlegi törvény „alapvetően jó", „változtatásra lényegé­ben nem szorul". Mindezek alapján kérjük - sőt a mai kataszt­rofális helyzetben követeljük - a felelős politiku­soktól a következőket: Szűnjön meg a pártállamtól örökölt, állami keretek között folyó népirtás. A magyar egészségügy vezetői között nincs helye annak, aki az anyagilag érdekelt, 5 200 000 legális abortuszt végrehajtó abortőrök érdekkép­viselője. Szűnjön meg a legális abortuszhoz kap­csolódó minden anyagi érdekeltség, szűnjön meg a virágzó magyar abortuszipar. A magyar orvos­vezetés és a szülész-nőgyógyász orvosok tartsák be a nemzetközi és hazai etikai rendet, kövessék az alkotmányos gyakorlatot. Az abortuszkérdés nem orvosi belügy, hanem rendkívül súlyos komplex társadalmi, erkölcsi-jogi probléma. Kérjük, olvassák el az Alkotmánybíróság ha­tározatát; ennek nyomán a rendszerváltozás 10. évében jogállami példák nyomán alkossanak olyan törvényt, mely alkotmányosan és valósá­gosan védi a fogamzástól létező emberi életet. Nyugat-európai példák nyomán a válsághely­zetben lévő nők harminc százalékának gyerme­ke megmenthető egy hatékony válságtanácsadás során. MENTSENEK MEG ÉVENTE 20 000 EMBERI ÉLETET! Miután az 1992-es Országgyűlés alkotmány­­ellenes, a nyugat-európai gyakorlattal szemben­álló törvényt alkotott, a ma felelős politikusainak megkerülhetetlen feladata az alkotmányos rend megteremtése e területen az Alkotmánybíróság döntése szerint. Budapest, 1999. november 19. Andrásfalvy Bertalan, Bakay Kornél, Balassa Sándor, Balczó András, Balogh Já­nos, Bánffy György, Báthory Katalin, Bencsik András, Béres József, Bíró Zoltán, Budai Ilona, Chrudinák Alajos, Csath Mag­dolna, Csete György, Csoóri Sándor, Csúcs László, Czakó Gábor, Dobó Andor, Dörner György, Eperjes Károly, Erdős László, Feke­te Gyula, ifj. Fekete Gyula, Gidai Erzsébet, Győri Béla, Gyulay Endre, Hegedűs Lóránt, Horváth Lajos, Jobbágyi Gábor, Kahler Fri­gyes, Kanyar József, Kellermayer Miklós, Kindler József, Kisida Elek, Kiss Dénes, Kiszely István, Kocsis István, Koltay Gá­bor, Koós Ferenc, Kunszabó Ferenc, Kurucz Gyula, Liebmann Katalin, Medveczky Ist­ván, Medvigy Endre, Murányi László, Pálffy G. István, Papp Lajos, Pongrátz Ger­gely, Pozsgay Imre, Práczki István, Pungor Ernő, Püski Sándor, Rácz Sándor, Sánta Fe­renc, Sinkovits Imre, Somodi István, Somo­gyi Győző, Szentmihályi Szabó Péter, Szervátiusz Tibor, Szíj Rezső, Szijjártó Ist­ván, Varga Domokos, Várkonyi Balázs, Vígh Károly, Vödrös Attila, Zacsek Gyula, Zétényi Zsolt. Soha nem látott mértékben csökken a magyar népesség: 1999-ben 46 ezerrel lettünk kevesebben, miközben minden eddiginél kevesebb gyermek születik. Míg 1990-ben 125 ezer gyermek jött vi­lágra, tavalyelőtt 97 ezer, addig 1990-ben mindössze 93 ezer. Magyarországon 100 szülőképes korú nő­ 133 gyermeket hoz világra, az egyszerű nemzeti utánpótláshoz legalább 210-213 gyermek elfogadására lenne szükség. Az Egyesült Nemzetek Népesedésügyi Alapja jelképesen 1999. október 12-ét jelölte ki annak a napnak, amelyen bolygónk lakossága elérte a hatmilliárdot. Az ENSZ által közölt, statisztikai adatokkal alátámasztott nyilatko­zat megállapítja, hogy a népszaporulat vésze­sen csökken a Föld majd minden országában. Ma már több mint hetven olyan állam van, amelyben a születé­sek száma alacso­nyabb az elhalálozá­sokénál, s ebben a harmadik világ álla­mai is benne vannak, például Indonézia. A Népességkutató Inté­zet adatai szerint a gondot nemsokára nem a túlszaporodás jelenti majd, hanem az, hogy elfogyunk. A társadalmak elöre­gedésével egyre ma­gasabb lesz az idős eltartottak száma, miközben csökken a mun­ka- és szaporodóképes lakosság. Ez a folya­mat könnyen gazdasági ellehetetlenüléshez vezethet. Az Alfa Szövetség kéri mindazon jóakaratú emberek jelentkezését, akik önkéntes életvédő tevékenységükkel e kiemelten közhasznú szervezet célkitűzéseit támogatva részt akar­nak venni az élet kultúrájának ápolásában. Je­lentkezni az alábbi címen lehet: Alfa Szövet­ség, 1537 Budapest, pf. 453/370. Tavaly ötvenezerrel csökkent Magyarország lakossága

Next