Új Ember, 2001 (56. évfolyam, 1/2737-52/2787. szám)
2001-01-07 / 1. (2737.) szám
Megszűnt az egyházak hátrányos megkülönböztetése Eredményesen fejezte be munkáját a vatikáni-magyar vegyes bizottság Karácsony előtt befejezte munkáját a vatikáni-magyar vegyes bizottság, amelyet két évvel ezelőtt azért állítottak fel, hogy javaslatokat tegyen a Szentszék és a Magyar Köztársaság között 1997-ben aláírt megállapodásban foglaltak és a hazai törvények közötti ellentmondások feloldására és a belső törvények átalakítására. A javaslatok alapján a Parlament az elmúlt év végén befejezte a vonatkozó törvények módosítását. Összesen 15 helyen változtak a jogszabályok, amelyek többek között érintették az adó-, az Áfa- és a közoktatási törvényt. A magyar állam és a történelmi egyházak között — mondotta Németh Zsolt külügyi államtitkár — kiérlelt együttműködési keret alakult ki: sikerült megszüntetni az egyházak hátrányos megkülönböztetését, és korszerű egyházfinanszírozást alakítottunk ki. Az önfinanszírozó rendszer három pilléren nyugszik: a járadékon, amelyet az egyház az egykor elvett tulajdonai után kap; a normatív finanszírozáson, amelyet az egyház az államival azonos oktatási, szociális stb. szolgáltatásokért kap; az egyszázalékos rendszeren, amely révén a személyi jövedelemadóból részesül az egyház. Ez utóbbi forrás az egyház kívánságára most anynyiban módosult, hogy ezen túl a 100 forint alatti nagyságú „egy százalékokat" is be fogják számítani. Seregély István érsek, a püspöki kar elnöke a sajtótájékoztatón köszönetet mondott vegyes bizottság kitartó és sikeres munkájáért valamint a parlament pozitív hozzáállásáért, amelynek eredményeképpen az egyház valamenynyi felvetését figyelembe vették. - A harmadik évezredben az állam éppúgy hasznát látja majd a jó megállapodásnak, mint az egyház - mondta az érsek. Veres András, a püspöki kar titkára hozzáfűzte, hogy tudomása szerint a Vatikánban a Magyarországgal kötött megállapodást példaértékűnek tekintik a többi volt szocialista ország esetében is. A külügyi államtitkár azt is bejelentette, hogy a határon túli magyar egyházak egykori elvesztett magyarországi ingatlanaikért kárpótlásul 600 millió forint értékben kapnak vissza ingatlanokat az anyaországi jelenlétük erősítése céljából. Ezeket az ingatlanokat használatba kapják, mégpedig úgy, hogy az itthoni egyházak lesznek az épületek tulajdonosai. Bár a vegyes bizottság befejezte munkáját — mondotta Semjén Zsolt helyettes államtitkár — a felek természetesen a jövőben is készek időről időre áttekinteni a felmerülő kérdéseket, így hamarosan napirendre kerülnek a személyi jövedelemadó „egy százalékával" kapcsolatos tapasztalatok, hiszen 2001-ben lejár az átmeneti időszak, ameddig az állam kötelezettséget vállalt az egyházak számára ilyen módon befolyó összegekkiegészítésére. Sz. Cs. Az örökségre és továbbadásának kötelességére figyelmeztet Szent István-szobor Miskolcon A szellemiség méltóságteljes nyugalmát sugározza Miskolc városának Szent Istvánt ábrázoló új köztéri szobra, amelyet december 27-én avatott fel Seregély István egri érsek, Mészáros István református püspök, Vecán Pál evangélikus esperes és Golyván Tibor görög katolikus esperes, valamint Köböl Tamás polgármester. A bolgár mészkőből faragott szobor — amely Jószeg Zsolt szobrászművész alkotása — a koronázás utáni pillanatokban ábrázolja a királyt. Azokban a pillanatokban, amikor átlépve a múlt kapuján, lelki erőért fohászkodik az égiekhez, hogy egy új jövő felé tudja vezetni népét. A fénybe öltözött király alakjára a kapu két oldalán — az esztergomi királyi várban található falfestmény alapján készült — két oroszlán vigyáz, felette pedig a Pannonhalmi Alapítólevélről ismert István-monogram látható. A kapu hátoldalán a király szarkofágjáról vett naprózsa, mellette a szarvasi csuklózott. A ma élő magyar embernek Szent István lelkületével kell vállalnia — nem pedig mástól várnia — saját életének szolgálatát, őrizni, tovább építeni a nagy király örökségének értékeit. A ködös ünnepek múltán a nap is kisütött az Avas fölött, s a hegy tövében ott áll Szent István szobra — örökséget hagyó és az örökhagyás kötelességére figyelmeztető üzenetével, pontról ismert növényi-állati motívum kapott helyet. Ezer év tekint le ránk az Avas tövében felállított emlékműről, s ezer év távolába tekint vissza az e földön élő, s még élő magyar, aki saját élete forrásának kell hogy tekintse a Szent István-i örökséget — emlékeztetett Seregély István. Nekünk, mai magyaroknak nem kell félnünk semmilyen történelmi tárgyilagosságtól, mert ez a föld becsületes munkával, Szent István nyomán megadta mindennapi kenyerünket, megteremtette otthonainkat, felnevelte elődeinket, s az ország szolgálatára állt harminc nemzedéken keresztül. Ez az örökség elég ahhoz, hogy — ha lesz, aki továbbadja — a népek családjában helye legyen a magyarságnak a harmadik évezredben is. Ez az örökség ennek az országnak nemcsak maradandóságot, hanem mindenkor Európához tartozó jogot adott, értéket szer Cser István II A magyarországi székesegyházakban január 5-én este zárják be a jubileumi szentévet A világ történelme a Gyermek felé mutat Pápai áldás a Városra és a világra II. János Pál pápa a szentévi zarándokok nagy száma miatt a Szent Péter-téren mutatta be az éjféli misét. Karácsony ünnepén pedig az Angelo Sodano bíboros államtitkár által bemutatott ünnepi misét követően nem a bazilika erkélyéről, hanem a térről adta áldását az Örök Városra és a világra. Előtte felolvasta üzenetét. A megváltás misztériumát az egyház nagy megindultsággal éli meg a nagy jubileum évében — mondotta a Szentatya. — A belé helyezett isteni „szikra" révén az ember értelmes és szabad lény, tehát képes felelősen dönteni magáról, saját sorsáról. Sajnos a bűnt is ez tette lehetővé. De elfeledhette-e Isten „kezének remekművét"? Isten örök arca ragyog a Gyermek arcán. A világ egész történelme feléje mutat, a Betlehemben születetthez kapcsolódik. A jászoltól tekintünk ma az egész emberiségre, mely nemcsak a „második Ádám" kegyelmének kitüntetettje, hanem örököse az „első Ádám" bűnének. Vajon nem az Istennek mondott első „nem" ismétlődik meg minden ember bűnében? „Megvert, megalázott és elhagyott gyermekek, megerőszakolt és kizsákmányolt nők, fiatal, felnőtt és öreg kisemmizettek, elűzöttek és menekülők véghetetlen áradata, erőszak és háborúskodás a bolygó annyi részén. Meghatottan gondolok a Szentföldre, ahol az erőszak továbbra is vérrel áztatja a béke fáradtságos útját. És mit mondjunk más országokról? E pillanatban különösen Indonéziára gondolok, ahol hittestvéreink a fájdalom és a szenvedés nehéz évadját élik. Nem lehet nem emlékeztetnünk arra, hogy a halál sötétsége fenyegeti az ember életét, annak minden szakaszában. És különösen is leselkednek rá kezdeténél (abortusz) és természetes végénél (eutanázia). Egyre erősebb lesz a kísértés, hogy a halálon uralkodjanak elővételezve azt, mintha a magunk és mások élete felett rendelkezhetnénk. A „halál civilizációjának" vészes jeleivel állunk szemben, amelyek egy sor fenyegetést jelentenek a jövő számára. De amint sűrűbb lesz a sötétség, erősödik a fény győzelmének reménysége is, amely a betlehemi szent éjszakán jelent meg. Oly sok jót tesznek csendben azok a férfiak és nők, akik naponta megélik hitüket, végzik munkájukat, odaadással szolgálják családjukat és a köz javát. Bátorítóak azok elkötelezettsége is, akik a közéletben azért fáradoznak, hogy tiszteletben taltják mindenki emberi jogait, és hogy növekedjék a szolidaritás a népek és a különböző kultúrák között. Hogy elengedjék a szegényebb országok adósságait, hogy tisztességes békeegyezményt kössenek a pusztító konfliktusokba bonyolódott nemzetek között. Azoknak a népeknek, akik a világ minden részén bátran a demokrácia és szabadság, kölcsönös tisztelet és befogadás értékei felé tartanak, minden jóakaratú embernek hangzik ma: „Békesség a Földön a jóakaratú embereknek!" Azután a pápa 59 nyelven ismételte meg jókívánságait, magyarul így: „Áldott karácsonyt!" Isten örök arca ragyog a Gyermek arcán Békesség a Földön a jóakaratú embereknek!