Új Ember, 2007 (63. évfolyam, 1/3047-52/3098. szám)

2007-01-07 / 1. (3047.) szám

Kapható az Adoremus januári száma! 2007. január 7. oüKUS r www.ujember.katolikus.hu KATOLIKUS HETILAP LXIII.évf. 1. (3047.) Ára: 120 Ft • 12 korona • 7000 lej, 0,7 új lej Ingyenes műsorújság-melléklettel! Huszonheten a bővülő unióban Surján László írása 3. oldal Tervek a 2007-es esztendőre Mire készülnek a hazai egyházmegyékben? 4. oldal XVI. Benedek pápa korunk problémáiról 5. oldal A mese vége Búcsú Lázár Ervintől 11. oldal Láttuk csillagát napkeleten... A tudomány és a hit találkozásában 12. oldal Beteg ágyak ­reform vagy pénzszempontok az egészségügyben? Beteg társadalmunkban az oktatás mellett az egészségügy az egyik legsúlyosabb beteg. Elsősorban sajnos éppen azok a területek, melyek az ember - a teljes emberi személyiség - szolgáltaiéban kell hogy álljanak. A magyar orvosok, ápoló­nők, szakdolgozók a sokszor mostoha körülmények között is igen magas szakmai színvonalon, tisztességesen végzik hiva­tásukat. Ám szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy az egészségügy rendszere valóban átalakításra szorul. Ugyanak­kor nem közömbös, hogy kellő megfontoltsággal, elsősorban a beteg ember érdekeit nézve alakítják-e át, vagy pedig libe­rális ideológiai szempontok, ennek megfelelő csoportérdekek és pénzügyi meggondolások határozzák-e meg. A kormány részéről diadallal üdvözölt kórházreform (kétes csengésű a kifejezés) alapvetően módosítja az egész ország betegellátási rendszerét. Több mint tízezer közvetlenül gyógyító ágy szű­nik meg, helyettük úgynevezett krónikus ágyak jönnek létre, melyek gyakorta legalább annyiba kerülnek, mint az aktív ágyak, kórházak szűnnek meg, a betegek sokkal többet utaz­hatnak - ez látszik ma a március végéig kialakuló új sziszté­máról. S ha arra is gondolunk, hogy a kormány ezekben a na­pokban dönt a másutt már - elsősorban az Egyesült Államok­ban - nyilvánvaló kudarcot szenvedett több-biztosítós rend­szer hazai bevezetéséről, amely az egészség lehetőségét meg­fizetni tudó kevés gazdagokra és szegényellátást kapó több­ségre osztaná az országot - akkor bizony fel kell tennünk a kérdést: hol és miben keressük ennek a súlyos betegségnek az okát? (Riportunk a 9. oldalon.) Tízezrek Betlehemben A feszült politikai helyzet ellenére Betlehemben több tízez­ren ünnepelték Krisztus születését. Karácsony ünnepén a Szent Katalin-templomban Michel Sabbah jeruzsálemi latin pátriárka ünnepi miséje után ragyogó napsütésben vonult a hagyományos körmenet a Kisjézus szobrával. (KNA) A boldogságról A münsterschwarzachi bencés, Anselm Grün népszerű lelki író újévi interjújában úgy nyilatkozott, hogy a boldogságot nem lehet megvenni, megtermelni, sőt kívánni sem. Minden­kinek saját magával harmóniában kellene élnie, hogy boldog legyen. Nem az tesz igazán boldoggá, ha egészségesek és si­keresek vagyunk, hanem ha rátaláltunk a magunk élete leg­mélyebb titkára. Anselm Grün óvott attól, hogy a boldogságot konzerválni kívánjuk. Helyes életritmusunkat és „rituálén­kat" kell megtalálnunk. Például a napunkat keretbe foglaló imádságok rendjét. El kell fogadnunk önmagunkat: igaz a közmondás, hogy „mindenki a maga szerencséjének (boldog­ságának) kovácsa". (KNA) ' Anglikán érsek az iraki háború ellen Az anglikán prímás, Rowan Williams canterburyi érsek ismé­telten felemelte szavát az iraki háború ellen. Amint a BBC-nek adott nyilatkozatában december 29-én elmondta, kezdettől fog­va kétségbe vonta a brit beavatkozás legitim voltát, idővel azonban a jogtalanságok egyre nyilvánvalóbbá váltak. Ezen túlmenően brit katonákat feleslegesen sodortak veszélybe, véli Williams. Az érsek ugyanakkor önmagával szemben is kritikát gyakorolt, amiért nem tiltako­zott határozottabban a háborús részvétel ellen. Röviddel kará­csony előtt Rowan Williams a Közel-Keletre látogatott, és bí­rálta Washington és London politikáját, amely, véleménye szerint, veszélyezteti az érin­tett területen élő kereszténye­ket is. (KNA/Magyar Kurír) ISSN 0233-1205 Felépíteni a bizalom hídjait Európai ifjúsági találkozó Zágrábban Ha a szeretetet választjuk, akkor a szabadság tágasságába lépve ki­tárul előttünk a jövő; önmagunk és a ránk bízottak számára is - ír­ta Alois testvér (képünkön), a taizéi közösség új vezetője, Roger testvér utódja levelében, amely az év végén Zágrábban megrendezett európai ifjúsági találkozó résztve­vőihez szólt. 2006. december 28. és 2007. január 1. között több tízezer - köztük mintegy négyszáz ma­gyar -fiatal zarándokolt Európá­ból és más földrészekről Horvátor­szág fővárosába, a taizéi közösség által kezdeményezett „bizalom zarándokújának" 29. állomására. A találkozó elmaradhatatlan része­ként a fiatalok együtt énekelték a taizéi dalokat, amelyek egyetlen egyszerű mondatból állnak, és mindig egy alapve­tő hitbeli valóságot ragadnak meg, ami a folyamatos ismételgetés által lassacskán az éneklő sajátjává válik. Harminc évvel ezelőtt írta Roger testvér: „A szeretet egyik forrása számodra az ima. Hagyat­kozz rá teljes szándéktalansággal, testes- tül-lelkestül. Naponta fogadd magadba az írás néhány szavát, hogy szembesülj valakivel, aki nem te vagy, aki maga a Föltámadott. Engedd, hogy a csöndben felszínre törjön benned Krisztus eleven szava, amelyet azonnal válts is valóra az életedben!" Zágrábi és környékbeli családok látták vendégül a zarándokokat. Százhatvan egyházközség adott otthont a napközbe­ni programoknak, esténként pedig a zág­rábi kiállítási vásárcsarnokok fogadták a fiatalokat közös imákra. December 31-én délben több tévé- társaság is közvetítette az istentiszteletet a székesegyházból, amelyen a taizéi kö­zösség és több ezer fiatal vett részt. XVI. Benedek pápa, Bartholomaiosz konstanti­nápolyi'pátriárka, II. Alekszij moszkvai pátriárka, Rowan Williams anglikán prí­más és Kofi Annan, az ENSZ volt főtitká­ra levélben üdvözölték a zágrábi találko­zót. (Folytatás a 7. oldalon.) Keresztény küldetésünk rejlik benne... Fontos a kincstári optimizmus, de talán nemcsak emiatt kívántunk egymásnak szilveszterkor boldog új esztendőt, miközben jól tudtuk, hogy a mostani, 2007-es év még nehe­zebb lesz, mint az előző volt. A drasztikus gázáremelés, a tandíj bevezetése, az egészségügyi bizonytalanság, az ed­digi kedvezmények megvonása csupán sejtetik azokat a súlyos gazdasági megszorító intézkedéseket, amelyekkel a magyar lakosságnak szembe kell néznie. Ennek ellenére hiszem, hogy nem babonás orákulum az újévi jókívánság. Keresztény küldetésünk rejlik benne, mely az Istentől jö­vő boldogságra szól, és az arról való hiteles tanúságtételre képesít - a nehézségek ellenére. Miért van az, hogy amikor az ember élete nehezebbre fordul, könnyebb Isten nevét segítségül hívnia? Mintha megelevenednének a Szentírás lapjai: a jólétben élő nép elfordul Urától, amikor pedig szükséget szenved, újra ráta­lál. A kollektivizmus évtizedei után, ittas örömmel fedez­tük fel a szabadság és a birtoklás élvezetét, miközben so­kan eltávolodtak Istentől, mintha ő lenne, aki sajnálja tő­lünk ezeket az anyagi javakat. Kisemmizettségünkben pe­dig ismét visszatérünk hozzá, hogy kérjük, tegye elvisel­hetőbbé és élhetőbbé az életünket. Sohasem Isten távolo­dik el tőlünk, hanem mi temetkeztünk bele olykor az anyagi jólétbe. Most, amikor nyilvánvalóan látjuk egy méltatlan gazdaságpolitika következményeit - növekvő munkanélküliség, eladósodás, egyre tágabbra nyíló szoci­ális olló, létbizonytalanság - hirtelen rádöbbenünk, hogy szabadságot, jólétet, társadalmi békét és kölcsönös megbe­csülést csak szilárd erkölcsi alapokra lehet építeni, ame­lyek Istenben gyökereznek. Az elszegényedés, a létbizonytalanság sohasem vezetett vissza senkit Istenhez, de „pedagógusként" rámutathat ar­ra, hogy nélküle ember embernek farkasa lesz, és önmaga mértéke alá zuhan. Viszont nem az a keresztény, aki bele­törődik a sorsába, hanem az, aki mer változtatni rajta, és ehhez a szükséges feltételeket is meg akarja teremteni. Legelőször is úgy, hogy belátja: lelkiség, erkölcsi elvek, emberi szolidaritás, kultúra és eszmények nélkül nemcsak Európa, hanem benne hazánk, sőt családjaink élete is egy­re nyilvánvalóbb értékválságba kerül. Jogos tehát a jókí­vánság: boldogabb új esztendőt, mint az előző volt! Desta- bilizálódott társadalmunkban ennek tudatosítása nekünk, keresztényeknek fontos feladatunk, hiszen valljuk, hogy az emberek értékét nem a vagyonuk, hanem az istenkép- másságuk adja. Meggyőződésünk, hogy szabadság, tiszte­let és megbecsülés nemcsak azoknak jár, akik képesek azt megfizetni, hanem Isten mindnyájunknak ajándékul adta. Hitre és emberségre szeretetből - nem pedig pénzért - ne­veljük a ránkbízottakat, mint ahogyan a gyermekeket és az idős, beteg rokonokat sem érdekből, hanem szeretetből fo­gadjuk be otthonainkba. Szerintünk a nemzedékek hivatá­sa, hogy egymást segítsék, és valljuk, hogy a társadalmi bé­ke az igazságosságban gyökerezik. Persze, a valóban jobb új esztendőhöz nem elegendő a pusztán szóbeli jókívánság. Tennünk is kell érte: hiteles keresztény élettel, amely egyéni életünkben valódi bol­dogságot, talaj vesztett honfitársainknak pedig támaszt je­lenthet. Papp Tamás 4

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents