Új Ember, 2007 (63. évfolyam, 1/3047-52/3098. szám)
2007-01-07 / 1. (3047.) szám
Kapható az Adoremus januári száma! www.ujember.katolikus.hu KATOLIKUS HETILAP LXIII.évf. 1. (3047.) Ára: 120 Ft • 12 korona • 7000 lej, 0,7 új lej Ingyenes műsorújság-melléklettel! Huszonheten a bővülő unióban Surján László írása 3. oldal Tervek a 2007-es esztendőre Mire készülnek a hazai egyházmegyékben? 4. oldal Beteg ágyak -reform vagy pénzszempontok az egészségügyben? Beteg társadalmunkban az oktatás mellett az egészségügy az egyik legsúlyosabb beteg. Elsősorban sajnos éppen azok a területek, melyek az ember - a teljes emberi személyiség - szolgáltatóban kell hogy álljanak. A magyar orvosok, ápolónők, szakdolgozók a sokszor mostoha körülmények között is igen magas szakmai színvonalon, tisztességesen végzik hivatásukat. Ám szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy az egészségügy rendszere valóban átalakításra szorul. Ugyanakkor nem közömbös, hogy kellő megfontoltsággal, elsősorban a beteg ember érdekeit nézve alakítják-e át, vagy pedig liberális ideológiai szempontok, ennek megfelelő csoportérdekek és pénzügyi meggondolások határozzák-e meg. A kormány részéről diadallal üdvözölt kórházreform (kétes csengésű a kifejezés) alapvetően módosítja az egész ország betegellátási rendszerét. Több mint tízezer közvetlenül gyógyító ágy szűnik meg, helyettük úgynevezett krónikus ágyak jönnek létre, melyek gyakorta legalább annyiba kerülnek, mint az aktív ágyak, kórházak szűnnek meg, a betegek sokkal többet utazhatnak - ez látszik ma a március végéig kialakuló új szisztémáról. S ha arra is gondolunk, hogy a kormány ezekben a napokban dönt a másutt már - elsősorban az Egyesült Államokban - nyilvánvaló kudarcot szenvedett több-biztosítós rendszer hazai bevezetéséről, amely az egészség lehetőségét megfizetni tudó kevés gazdagokra és szegényellátást kapó többségre osztaná az országot - akkor bizony fel kell tennünk a kérdést: hol és miben keressük ennek a súlyos betegségnek az okát? (Riportunk a 9. oldalon.) Tízezrek Betlehemben A feszült politikai helyzet ellenére Betlehemben több tízezren ünnepelték Krisztus születését. Karácsony ünnepén a Szent Katalin-templomban Michel Sabbah jeruzsálemi latin pátriárka ünnepi miséje után ragyogó napsütésben vonult a hagyományos körmenet a Kisjézus szobrával. (KNA) ISSN 0233-1205 A boldogságról A münsterschwarzachi bencés, Anselm Grün népszerű lelki író újévi interjújában úgy nyilatkozott, hogy a boldogságot nem lehet megvenni, megtermelni, sőt kívánni sem. Mindenkinek saját magával harmóniában kellene élnie, hogy boldog legyen. Nem az tesz igazán boldoggá, ha egészségesek és sikeresek vagyunk, hanem ha rátaláltunk a magunk élete legmélyebb titkára. Anselm Grün óvott attól, hogy a boldogságot konzerválni kívánjuk. Helyes életritmusunkat és „rituálénkat" kell megtalálnunk. Például a napunkat keretbe foglaló imádságok rendjét. El kell fogadnunk önmagunkat: igaz a közmondás, hogy „mindenki a maga szerencséjének (boldogságának) kovácsa". (KNA) Anglikán érsek az iraki háború ellen Az anglikán prímás, Rowan Williams canterburyi érsek ismételten felemelte szavát az iraki háború ellen. Amint a BBC-nek adott nyilatkozatában december 29-én elmondta, kezdettől fogva kétségbe vonta a brit beavatkozás legitim voltát, idővel azonban a jogtalanságok egyre nyilvánvalóbbá váltak. Ezen túlmenően brit katonákat feleslegesen sodortak veszélybe, véli Williams. Az érsek ugyanakkor önmagával szemben is kritikát gyakorolt, amiért nem tiltakozott határozottabban a háborús részvétel ellen. Röviddel karácsony előtt Rowan Williams a Közel-Keletre látogatott, és bírálta Washington és London politikáját, amely, véleménye szerint, veszélyezteti az érintett területen élő keresztényeket is. (KNA/Magyar Kurír) XVI. Benedek pápa korunk problémáiról 5. oldal A mese vége Búcsú Lázár Ervintől 11. oldal 2007. január 7. onKUSz Láttuk csillagát napkeleten... A tudomány és a hit találkozásában 12. oldal Felépíteni a bizalom hídjait Európai ifjúsági találkozó Zágrábban Ha a szeretetet választjuk, akkor a szabadság tágasságába lépve kitárul előttünk a jövő önmagunk és a ránk bízottak számára is - írta Alois testvér (képünkön), a taizéi közösség új vezetője, Roger testvér utódja levelében, amely az év végén Zágrábban megrendezett európai ifjúsági találkozó résztvevőihez szólt. 2006. december 28. és 2007. január 1. között több tízezer - köztük mintegy négyszáz magyar -fiatal zarándokolt Európából és más földrészekről Horvátország fővárosába, a taizéi közösség által kezdeményezett „bizalom zarándokújának" 29. állomására. A találkozó elmaradhatatlan részeként a fiatalok együtt énekelték a taizéi dalokat, amelyek egyetlen egyszerű mondatból állnak, és mindig egy alapvető hitbeli valóságot ragadnak meg, ami a folyamatos ismételgetés által lassacskán az éneklő sajátjává válik. Harminc évvel ezelőtt írta Roger testvér: „A szeretet egyik forrása számodra az ima. Hagyatkozz rá teljes szándéktalansággal, testestül-lelkestül. Naponta fogadd magadba az írás néhány szavát, hogy szembesülj valakivel, aki nem te vagy, aki maga a Föltámadott. Engedd, hogy a csöndben felszínre törjön benned Krisztus eleven szava, amelyet azonnal válts is valóra az életedben!" Zágrábi és környékbeli családok látták vendégül a zarándokokat. Százhatvan egyházközség adott otthont a napközbeni programoknak, esténként pedig a zágrábi kiállítási vásárcsarnokok fogadták a fiatalokat közös imákra. December 31-én délben több tévétársaság is közvetítette az istentiszteletet a székesegyházból, amelyen a taizéi közösség és több ezer fiatal vett részt. XVI. Benedek pápa, Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárka, II. Alekszij moszkvai pátriárka, Rowan Williams anglikán prímás és Kofi Annan, az ENSZ volt főtitkára levélben üdvözölték a zágrábi találkozót. (Folytatás a 7. oldalon.) Keresztény küldetésünk rejlik benne... Fontos a kincstári optimizmus, de talán nemcsak emiatt kívántunk egymásnak szilveszterkor boldog új esztendőt, miközben jól tudtuk, hogy a mostani, 2007-es év még nehezebb lesz, mint az előző volt. A drasztikus gázáremelés, a tandíj bevezetése, az egészségügyi bizonytalanság, az eddigi kedvezmények megvonása csupán sejtetik azokat a súlyos gazdasági megszorító intézkedéseket, amelyekkel a magyar lakosságnak szembe kell néznie. Ennek ellenére hiszem, hogy nem babonás orákulum az újévi jókívánság. Keresztény küldetésünk rejlik benne, mely az Istentől jövő boldogságra szól, és az arról való hiteles tanúságtételre képesít - a nehézségek ellenére. Miért van az, hogy amikor az ember élete nehezebbre fordul, könnyebb Isten nevét segítségül hívnia? Mintha megelevenednének a Szentírás lapjai: a jólétben élő nép elfordul Urától, amikor pedig szükséget szenved, újra rátalál. A kollektivizmus évtizedei után, ittas örömmel fedeztük fel a szabadság és a birtoklás élvezetét, miközben sokan eltávolodtak Istentől, mintha ő lenne, aki sajnálja tőlünk ezeket az anyagi javakat. Kisemmizettségünkben pedig ismét visszatérünk hozzá, hogy kérjük, tegye elviselhetőbbé és élhetőbbé az életünket. Sohasem Isten távolodik el tőlünk, hanem mi temetkeztünk bele olykor az anyagi jólétbe. Most, amikor nyilvánvalóan látjuk egy méltatlan gazdaságpolitika következményeit - növekvő munkanélküliség, eladósodás, egyre tágabbra nyíló szociális olló, létbizonytalanság - hirtelen rádöbbenünk, hogy szabadságot, jólétet, társadalmi békét és kölcsönös megbecsülést csak szilárd erkölcsi alapokra lehet építeni, amelyek Istenben gyökereznek. Az elszegényedés, a létbizonytalanság sohasem vezetett vissza senkit Istenhez, de „pedagógusként" rámutathat arra, hogy nélküle ember embernek farkasa lesz, és önmaga mértéke alá zuhan. Viszont nem az a keresztény, aki beletörődik a sorsába, hanem az, aki mer változtatni rajta, és ehhez a szükséges feltételeket is meg akarja teremteni. Legelőször is úgy, hogy belátja: lelkiség, erkölcsi elvek, emberi szolidaritás, kultúra és eszmények nélkül nemcsak Európa, hanem benne hazánk, sőt családjaink élete is egyre nyilvánvalóbb értékválságba kerül. Jogos tehát a jókívánság, boldogabb új esztendőt, mint az előző volt! Destabilizálódott társadalmunkban ennek tudatosítása nekünk, keresztényeknek fontos feladatunk, hiszen valljuk, hogy az emberek értékét nem a vagyonuk, hanem az istenképmásságuk adja. Meggyőződésünk, hogy szabadság, tisztelet és megbecsülés nemcsak azoknak jár, akik képesek azt megfizetni, hanem Isten mindnyájunknak ajándékul adta. Hitre és emberségre szeretetből - nem pedig pénzért - neveljük a ránk bízottakat, mint ahogyan a gyermekeket és az idős, beteg rokonokat sem érdekből, hanem szeretetből fogadjuk be otthonainkba. Szerintünk a nemzedékek hivatása, hogy egymást segítsék, és valljuk, hogy a társadalmi béke az igazságosságban gyökerezik. Persze, a valóban jobb új esztendőhöz nem elegendő a pusztán szóbeli jókívánság. Tennünk is kell érte: hiteles keresztény élettel, amely egyéni életünkben valódi boldogságot, talajvesztett honfitársainknak pedig támaszt jelenthet. Papp Tamás