Új Ember, 2008 (64. évfolyam, 1/3099-52/3050. szám)

2008-01-06 / 1. (3099.) szám

Megjelent az Adoremus januári száma! Ára: 125 Ft • 12 korona • 1 új lej é^ékodó Ingyenes műsormelléklettel! Magyarország szegényeiért Egyháziak tiltakozó éhségsztrájkja 3. oldal Az ünnep állócsillaga alatt Karácsony a börtönben 8. oldal Régi hivatás - új kihívások Elkezdődött az iskolanővérek jubileumi éve 9. oldal A „részvét bölcse" a XX. században A Puccini-év margójára 11. oldal A nemzet és az ország szimbóluma Harminc éve tért haza a Szent Korona 12. oldal Püspökszentelés Esztergomban Székely János kinevezett esztergom-budapesti segédpüspö­köt január 5-én délelőtt fél tizenegykor szenteli püspökké Er­dő Péter bíboros prímás az esztergomi bazilikában. Az új püspök 1964-ben Budapesten született, felsőfokú ta­nulmányait az esztergomi szemináriumban, a budapesti Hit- tudományi Akadémián és Betlehemben végezte. Többéves lel­kipásztori szolgálat és római posztgraduális tanulmányok után 2006-ban nevezték ki az Esztergomi Hittudományi Főis­kola rektorává. 2007 óta a társadalmi-oktatási-kulturális szak­terület püspöki helynöke. Több teológiai, biblikus és lelkiségi írás szerzője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudomá­nyi Karán az újszövetségi tanszék docense. Püspöki jelmon­datát Szent Lukács evangéliumából választotta: Omnes vivunt ei - Mindenki érte él. Lehet-e az erőszak a politika eszköze? Benazir Bhutto halála Sokan teszik fel ezt a kérdést terrorizmustól és erőszaktól sújtott vüágunkban. Most is, amikor pár héttel a pakisztáni választások előtt, december 27- én egy iszlámábádi választási gyűlésen öngyilkos merénylő áldozata lett Benazir Bhutto, az ellenzék vezetője. Mivel a poli­tika célja csak a nemzet közös javának (a „közjónak") szolgá­lata lehet, az erőszak semmi­képpen nem szolgálhatja ezt. Ezért is. állunk döbbenten Bhutto tragédiája előtt. XVI. Benedek pápa elítélte a „kegyetlen, terrorista merény­letet". Imádkozik azért, hogy elkerülhető legyen minden további erőszak. A Szentatya együttérzéséről és lelki kö­zelségéről biztosította Bhutto családját és az egész pakisztáni népet. A Szentszék szóvivője, P. Federico Lombardi SJ „tragikus­nak és szörnyűnek" nevezte a tettet. Az 1953-ban született, angli­ai és amerikai tanulmányokat folytatott Benazir Bhutto két­szer volt miniszterelnök (az el­ső nő, aki egy iszlám ország­ban kormányfő lehetett), októ­berig emigrációban élt. Talán tehetett volna valamit honfitár­saiért. Az al-Kaida nemzetközi terrorszervezet talán ezért ítél­te halálra. De az iszlám világ hívő, gondolkodó emberei a párbeszéd útját keresik... Rosdy Pál Istentől érkezik a remény A taizéi közösség „új útja" - jubileumi találkozó Genfben Határnyitás 2007. december 20-án éjfélkor Magyarország három (a szlo­vén, az osztrák és a szlovák) határszakaszán megszűnt az ellen­őrzés: velük, valamint Csehországgal, Észtországgal, Lettország­gal, Litvániával, Máltával és Lengyelországgal együtt immár a schengeni térség teljes jogú tagjai lettünk. „Bizonyos értelemben visszatérünk a középkori keresztény­ség egységes területéhez, ahol például a Németországból Santia­go de Compostelába vagy Szlovéniából Rómába tartó zarándok­nak nem volt szüksége útlevélre vagy vízumra - állapította meg az esemény kapcsán Franc Rodé bíboros, a Szerzetesi Kongregá­ció prefektusa, akinek szülőhazája január 1-jétől a volt kommu­nista országok közül elsőként tölti be a soros EU-elnökséget. Sok helyütt ünnepelték a határnyitást: Hegyeshalomtól Komá­romon és Esztergomon át Balassagyarmatig. A szlovák-magyar határhoz közeli Abaújtoma plébániatemplomában a határ mind­két oldaláról érkező hívek és közéleti személyiségek jelenlétében december 20-án este Bartal Károly Tamás jászóvári premontrei apát vezetésével mutattak be hálaadó szentmisét. Éjfélkor, a határso­rompók ünnepélyes eltávolítása után Gábor Bertalan szepsi espe­res arról beszélt, hogy az elvesztett háborúk sebeire csak a béke szolgálhat balzsamul. Mi, anyaországiak közelebb kerültünk felvidéki, muraközi és burgenlandi magyar testvéreinkhez, de - egy időre legalábbis - valamivel nehezebb lett a kapcsolattartás az erdélyiekkel, délvi­dékiekkel, horvátországiakkal, kárpátaljaiakkal. Ez a határnyitás valójában határok áthelyezését jelenti. Az öröm tehát nem teljes. Az pedig egyre fontosabb kérdéssé válik, hogy miként lehetne feltartóztatni mindazt, aminek az országba áramlása nem gazda­gítja, hanem rombolja életünket. (et) Új utak keresése a béke és a kiengesztelődés felé a nemzetközi tapasztalatok alapján - így összegezhető az idei év „taizéi programja", fő témája, amelyet Alois testvér, a taizéi perjel fejtett ki levelében, amelyet a Genfben megtar­tott év végi európai ifjúsági találkozóra írt. A három évtizeddel ezelőtt Roger testvér - a taizéi közösség alapítója - által kezdeményezett Bizalom zarándokújának jubileumi alkalmán 2007. december 28. és 2008. január 1. között több tízezer fiatalt - köztük négyszáz magyart -fogadtak be Genf területén (és környékén, a Léman-vidéken) lévő, valamint Svájccal hatá­rosfranciaországi egyházközségek. A találkozót üzenetben üdvözölte XVI. Benedek pápa, Ban Ki-Moon ENSZ-főtit- kár, Bartholomaiosz konstantinápolyi pátri­árka, II. Alekszij moszkvai pátirárka, Rowan Williams, Canterbury érseke, Jósé Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnö­ke. A következő év végi zarándoklat Brüsszelben lesz, de addig is számos or­szágban lesznek helyi, regionális találko­zók, többek közt Kolozsvárott május 30-tól június 1-jéig. Európa számára fontos, hogy felfigyel­jen Latin-Amerika hangjára, ahol olyan sok nő és férfi éli az evangéliumot, mond­ta a múlt év elején Alois testvér, és ezt megerősítendő a genfi találkozóra is eb­ben a szellemben írta meg gondolatait, még Cochabambában, Bolívia fővárosá­ban. „A föld számtalan vidékén megjelenő társadalmi feszültségek abból fakadnak, hogy a történelem ejtette sebek nem he­gedtek be" - írja a taizéi perjel, és a bolíviai tapasztalatok tükrében felteszi a kérdést: hogyan találhatunk gyógyulást, amikor a tehetetlenség érzése lesz úrrá rajtunk a vi­lágméretű egyenlőtlenségekkel szembe­sülve? A Cochabambában összegyűlt fia­talok megmutatták, hogy a különbözősé­gek korántsem vezetnek szükségképpen megosztottsághoz vagy rivalizáláshoz, ezek egymás gazdagításának és a kölcsö­nös örömnek az ígéretét hordozzák ma­gukban. Bolíviában sikerült olyan bátor keresztényeket találnunk, akik egész lé­nyükkel testesítik meg azt, amire az evan­gélium szólítja fel őket: a kiengesztelődött szívvel folytatott küzdelmet. Alois testvér hozzáteszi: „Belső élet nélkül azonban nem vagyunk képesek a végsőkig menő elszántságra. Istenben örömre találunk, benne megtaláljuk az élet teljességének re­ményét. Hát nem maga Isten tette-e meg az első lépést felénk? Jézus eljövetelével Is­ten valódi párbeszédre és kölcsönös oszto- zásra kötelezte el magát minden emberi lénnyel. Bármennyire is fölfoghatatlan ez számunkra, Isten egészen közel van hoz­zánk - írja levélbe foglalt meditációjában a taizéi közösség vezetője, majd felteszi az „új utakra" vezető gyakorlati kérdéseket: Mi vajon visszatükrözzük-e Isten résztve­vő irgalmát az emberek felé? Képesek va­gyunk-e meghallgatni a másikat a konflik­tusokkal terhes helyzetekben? Képesek le- szünk-e a javak méltányosabb elosztásá­ra? Közeledünk-e a nálunknál szegényeb­bekhez? Elmegyünk-e odáig, hogy meg­bocsássunk? A taizéi perjel erősen hisz ab­ban, hogy a kiengesztelődés alapjaiban tudja megváltoztatni az emberi társadal­makat, ehhez azonban ki kell mozdul­nunk a holtpontról, meg kell tennünk az első lépéseket. Egy bolíviai lány, Roxana szavait is idézi levelében: „Ha osztozni akarunk egy nép szenvedéseiben, köze­lednünk kell ahhoz a reményhez, amely Istentől érkezik hozzánk." Körössy László (Összeállításunk a találkozóról a 7. oldalon.) ISSN 0233-1205 770133 120540" Mosolya azonnal elárulja Magyar nyelvünk kincse. Mindössze két szótag - latinul egyetlenegy - mégis könyvtárnyi kötetet szült már az em­beriség történelme során. Szabadabb a szabadságnál. Be­zárni képtelenség, megállítani, feltartóztatni egyszerűen lehetetlen. A kőkemény mindennapi életből táplálkozik, miközben az álmokban szárnyal. A sötét éjszakát bera­gyogja, de a nappali fénynél sem alszik ki. A hideg értelem keskeny útvesztőit felmelegíti, a közömbösséget kijátssza, a lehetetlennek tűnő ügyekért könyörtelenül harcol. A világ sebeit bekötözi. Csókja a lázas fájdalmakat be­gyógyítja. Aki természetfeletti erejében bízik, az soha nem csalatkozik. Az élet hajótöröttéit a legnagyobb örvények­ben is utoléri. A magány börtönének legjobban őrzött cel­láját is kitárja. A hideg téli utcák didergő lakóinak végtag­jait felmelegíti, hívatlanul benyit a kórházi szobákba, és megsimogatja a betegek homlokát. Leül az elfekvők ki­szolgáltatott lakóinak ágyához, hogy megvilágosítsa a ho­mályos ködbe vesző jövőt. Ha kell, megtisztítja az emléke­zetet, a lélek legmakacsabb csomóit játszi könnyedséggel kioldja. A kilátástalanság mélységeibe is utánunk ereszke­dik, hogy az újrakezdés ígéretét fülünkbe súgja. Ragyogása egyetemes, nekünk, keresztényeknek ugyan­akkor mindig új, egészen egyedülálló fényt hoz az éle­tünkbe. Valamennyi megnyilvánulása a Teremtő ujjlenyo­mata. A világ egyik sarkától a másikig, hat és fél milliárd ember belőle él, de nem fogy el, miközben egyikünk sem mondhatja a magáénak. Háborúk, járványok, természeti katasztrófák és sötét próféciák árnyékolják be a jövőt, káp­rázatos ereje mégis képes megújítani mindazokat, akik e borzalmak ellenére is odafigyelnek rá és hisznek kimerít­hetetlen tartalékaiban. Vigyázzunk erre a kincsünkre, mert, bár hihetetlenül erős, mégis rendkívül törékeny... Minden tekintet mögé képes elrejtőzni, de mosolya azonnal elárulja. Mindig éppen ott van, ahol nem várnánk. Türelmes, jóságos, hűséges és kitartó. Bizonyára felfedez­ték, ki ő. Az Isten nagyszerű ajándéka, a hit és a szeretet erényeinek testvére, aki az előttünk álló esztendő egyetlen napján sem csal meg bennünket: a remény! Papp Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents