Új Ember, 2012 (67. évfolyam, 52/3305. szám - 68. évfolyam, 51/3356. szám)

2011-12-25 - 2012-01-01 / 52-1. (3305-3306.) szám

Ingyenes műsorúj­ság-melléklettel, 36 oldalon! LXVII. évf. 52. (3305.) LXVIII. évf. 1. (3306.) www.ujember.hu • ujember@ujember.hu • •Örömünk oka Az én karácsonyaim mindig családi körben, meleg szobában, a lucfenyő illatával, Mennyből az angyallal, finom vacsorával, ajándékokkal, sok szeretetben és éj­féli misével zajlottak. Néha ugyan beárnyékolta az ün­nepet a készülődés feszültségéből adódó veszekedés, de ez, azt hiszem, a legjobb családokban is előfordul, és a „tökéletes ünneplés" vágyából fakad. Egész évben rohanunk a munkahely, az iskola, az óvoda és az ott­honunk között, ezért erre a kis időre szeretnénk hiba nélkül együtt lenni. Erre készülünk hónapok óta, az­tán egy rossz félmondat, egy tekintet, amelyből a sze­retet hiányát olvastuk ki, egy dacos gyermek reakció­ja, egy félresikerült ajándék vagy az ajándék hűvös fo­gadtatása - s úgy érezzük, mindennek vége, megszűnt a harmónia, összedőlt az örömünnep, amiért annyit tettünk. Lehet, hogy nem a lényegre figyeltünk? Újságíróként sok-sok nehéz és küzdelmes kará­csonyt megismertem mások elbeszéléseiből. Háború­ban, börtönben vagy a Gulagon töltött szentestékről hallottam. A szegényen, munkanélküliként, árván, be­tegen, ajándék és melegség nélkül rdegelt ünnepek fel­idézőinek történetében azonban nem az elégedetlen­ség, hanem a szenvedésben megmutatkozó egymás iránti szeretet és szolidaritás volt a főszereplő. Pedig Jézus születését fájdalmasan rideg körülmények kö­zött ünnepelték. A külsőségek tökéletlensége csupán szomorúságot okozott bennük, de más volt a lényeg. Vannak, akik nem várják a karácsonyt. Család és hajlék nélkül, magányosan, testi-lelki betegen, a jövő esztendő sötét gazdasági árnyaitól tartva csakugyan nehéz ünnepelni. Mi, akik családunk szeretetéből és lelkünk melegéből adni tudunk - segítséget, reményt, jó szót -, mindannyiunk karácsonyát tökéletessé te­hetjük. A lényeg, hogy a sok csillogó dísz és sötét gond kö­zött felismerjük örömünk valódi okát. Megváltónk születik. Rátkai Balázs főszerkesztő a Szent Család karácsonyi öröme Petrás Mária alkotása . Fotó: Cser István KATOLIKUS HETILAP Ünnepi összevont lapszám 2011. december 25. 2012. január 1. Ára 300 Ft • 1 euró • 4 új lej Az igazság szava Bíró László püspök: nem a család van válságban Püspöki konferenciánkat az vezérelte a 2011. év család évévé nyilvánításában, hogy felkeltsük az emberek szívében a szeretetet és a felelősséget a társadalom legfontosabb intézménye iránt, azok pe­dig, akik e felelősség tudatában élnek, te­gyenek tanúságot a család intézménye és pótolhatatlansága mellett. „Kortársaink közül sokan abban akarják megélni sza­badságukat, hogy mindentől függetlení­tik magukat, semmire nincsenek tekintet­tel, a másik emberre sem, a közösségre sem, a saját jövőjükre sem" - olvasható a család évét elindító körlevélben. Az ilyen emberek a családot is szabadságuk gátjá­nak tekintik, elutasítanak mindent, ami családbarát. Ugyanakkor szociológiai fel­mérések tanúsága szerint Magyarorszá­gon a fiatalok többsége családban szeret­ne élni. A statisztikák is bizonyítják, hogy a magyarok általában családbarátok. Az év első felében Magyarország ad­ta az EU elnökségét, és programjának egyik prioritásául éppen a család ügyé­nek felkarolását választotta. Európa ér­deklődése ugyanis az utóbbi időben megnövekedett a család iránt, nem utol­sósorban az egyre fenyegetőbb demog­ráfiai helyzet miatt. A magyar elnökség ezért március végén Demográfiai és Né­pesedési Figyelemfelkeltő Hetet rende­zett számos hazai és nemzetközi rendez­vénnyel. Ezek sorában ott volt az a nem­zetközi tudományos konferencia is, amelyet püspöki konferenciánk rende­zett. Egyik legfontosabb üzenete az volt, hogy építsünk a katolikus egyház tanítá­sára: a mai válságos helyzetből e tanítás nyomán megtalálható a kiút. A család- és életellenes erőkről az előadások alap­ján azt is megállapíthattuk, hogy nem ideológiákkal, tévtanokkal állunk szem­ben, hanem magával a Gonosszal, aki „nem megy ki másképpen, mint imád­ság és böjtölés által" (Mk 9,29). A konferencián megemlékeztünk ar­ról, hogy harminc éve adta ki Boldog II. János Pál pápa Familiaris consortio című apostoli buzdítását. A család évének cél­kitűzései egybecsengtek a dokumen­tummal: erősítsük a család belső identi­tását, és tudatosítsuk missziós felelőssé­gét. A család ugyanis egyszerre tárgya és alanya az evangelizációnak. Tárgya az evangelizációnak, mert rá irányul, de alanya is, mert feladata a szeretet kinyil­vánítása és közlése, eleven visszhangja és tükröződése Isten emberek iránti sze­­retetének, a Vőlegény Krisztus szereteté­­nek a Menyasszony Egyház iránt. A konferenciával egy időben tartotta tanácskozását Budapesten az Európai Katolikus Családegyesületek Föderáció­­ja (FAFCE) is. A föderáció elnöksége a magyar EU-elnökséghez fordult: bátorít­son minden EU-tagállamot, hogy az „Európa a családokért, a családok Euró­páért" jelmondat értelmében ismerjék fel a családban Európa gazdagságát és jövőjét, nem csupán gazdasági szem­pontból, hanem az Európa fundamentu­mát képező alapértékek, vagyis a szoli­daritás, az egység és a béke továbbadá­sának zálogaként. (Folytatás a 3. oldalon.) Legyünk egy jobb világ hírnökei! Kozma Imre, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnökének karácsonyi üzenete A karácsonyi titok azoknak valóság, akik a világ éhező, fázó, otthontalan gyermekei­ben felismerik a fénytelen barlangistálló jászlába fekte­tett Gyermeket. E felismerés­ben megérkezik a boldogság a földre, s nyomában a béke. E felismerésben fogant Assisi Szent Ferenc lelkében az elhatározás: „Amit kívánsz, a kedvedért mindent megte­szek!" Egy társai számára el­viselhetetlen, tőlük gondo­zásra átvett, „elvetemült pok­­losnak" mondta ezt, akinél ő is kudarcot vallott. Ferenc Is­ten megtapasztalt jóságának örömében volt erre képes. Abban az örömben, hogy most valamicskét visszaadhat abból az elfogadó, megbocsá­tó, gyógyító, irgalmas szere­­tetből, amit ő az Úrtól kapott. Mindegyikünk vágyott-ál­­dott jutalma lehet az, amit e testben-lélekben meggyógyult ember - útban az égi haza felé - Szent Ferencnek üzen: „Ma­radj meg Isten áldásában!" E felismerésben választ ki­rályi születésével végletesen ellentétes életmódot - kortár­sait lenyűgözve - Árpád-házi (Türingiai) Szent Erzsébet. A szegény Krisztus menyasszo­nyaként minden elesettel együtt érez, minden szenve­dővel együtt szenved, minden szegényben Krisztust látja. (Folytatás a 2. oldalon.) Ács József, Agonás Szonja, Ángyán József Balog Zoltán, Baranyai Béla, Bécsy László, Beran Ferenc, Bíró László, Bókay László, Borbély László, Cser István, ifj. Csonka Pál, Csukás István, Deák Piroska, Dippold Pál, Dragon Zoltán, Gebisa Ereta, Elmer István, Erdő Péter, Fehérváry Jákó OSB, Gajdó Ágnes, Gáspár Ferenc, Gégény István, Görföl Tibor, Gránitz Miklós, Kálmán Peregrin OFM, Kanyó Árpád, Kiss Péter, Kissimon István, Kocsis Zoltán, Koncz Veronika, Korzenszky Richárd OSB, Kovács Árpád, Kozma Imre, Kozmér Kinga, Körössy László, Kránitz Mihály, Kuklay Antal, Kulcsár Erzsébet, Lakatos István, Lázár Alpár, Lovas Katalin, Lőrincz Sándor, Messik Miklós, Mészáros Ákos, Mézes Zsolt László, Nagy Enikő, Nemes Csaba, Nyirán János, Paksa Balázs, Pallós Tamás, Rátkai Balázs, Rohály Gábor, Rosdy Pál, Sala Réka, Schmidt Egon, Solymári Dániel, Sulyok Elemér OSB, Szalontai Anikó, Szeghalmi Elemér, Székely János, Szigeti László, Szikora Réka, Tarbay Ede, Tigyi Balázs, Tima Renáta, Toldi Éva, Tóth Sándor, Uzsalyné Pécsi Rita, W. Vámos Lídia, Wessely Gábor, Zsille Gábor íráv­al, gondolataival, képeivel kívánunk áldott karácsonyt és boldog új esztendőt Olvasóinknak!

Next