Új Ember, 2015 (71. évfolyam, 2/2463-52/2513. szám)

2015-01-04 / 2. (2463.) szám

2015. január 4. Ára 195 Ft • 1 euró LXXI. évf. 2. (3463.) ujember.hu • ujember@ujember.hu MAGYARORSZÁG KATOLIKUS HETILAPJA Az új esztendő gazdasági kilátásairól Beszélgetés Bojta János vállalkozóval 3. oldal Bosák Nándor püspök 75 éves Interjú a 4. oldalon Evangélium fokról fokra A hitre nevelésről a Családrovatban 7. oldal A szerzetesek éve Portrésorozatunk indul 9. oldal ISSN 0133-1205 Felejteni való Még emlékszem, mennyire kerestük kará­csonykor a pártállami sajtóban az ünnep táján időnként felbukkanó nemes - ha nem is vallá­sos - gondolatokat, képeket. Kevés volt belő­lük, de örömmel számoltunk be róluk. Véletlenül került a kezembe azokból az évekből a párizsi katolikus folyóirat egy emlé­kezetes címoldala, amely azóta is kíséri kará­csonyaimat. Egy palesztin menekültcsalád szerepelt rajta egy sivár barlangban, s a kép híven fejezte ki a szent család helyzetét a „ron­gyos istállóban". Feledhetetlen, senkit sem sér­tő, inkább sokatmondó kép volt. Idén karácsonykor azonban sajnos sok olva­só számára visszatetsző címlapkép hívta fel magára a figyelmet a hazai sajtóban. Ez is a Szent Családra utalt, csak éppen furcsa politi­kai karikatúraként. Vallásos értelmiségiek egy csoportja ki is fejezte tiltakozását, de valószínű­leg jóval több olvasót bántott meg a tapintatlan címlapkép. A politikai szereplőkkel megrajzolt betlehemi karikatúra nem vált díszére a lap­nak. Szíves örömest elfelejtenénk azt a képet. Rosdy Pál Szakcsi Lakatos is segíti az autizmussal élőket A ferences rend jótékonysági koncertet rendez az autizmussal élők megsegítésé­re január 16-án a Zeneakadémián. Szak­csi Lakatos Béla, a legelismertebb ma­gyar jazz-zongorista és barátai lépnek fel. Három muzsikus és négy énekes tol­mácsolásában szólalnak meg Gershwin és Bernstein művei. „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a fe­rencesek engem kértek fel erre a szép fel­adatra" - mondta a Nemzet Művésze elismerés­sel is kitüntetett jazz-zongorista, zeneszerző. A műsorban hallhatjuk Horváth Ádám operaéne­kest, illetve Vörös Szilviát, a Marton Éva-énekver­­seny idei győztesét. A klasszikus előadók mellett színpadra áll Zséda, aki a pop műfaj talán legna­gyobb hazai sztárja, de otthonosan mozog a jazz világában is, valamint Szőke Nikoletta, aki az egyik legjobb hazai jazz- énekesnő. „Rajtuk kívül ott lesz még a Zeneakadémián egy őrült jazz­­zongorista - aki én lennék -, illetve egy kiváló bőgős és egy nagyszerű dobos, Orbán György és Balázs Elemér. Mi kísérjük az énekese­ket, valamint jómagam Bernstein- és Gershwin-művekből készült zongora­parafrázisokat is játszom majd" - mondta el Szakcsi Lakatos Béla. A rangos művész hisz az transz­cendens értékekben és a szeretet fon­tosságában. Mint mondta: „Ha hiszel az ima erejében, imádkozz azért, hogy az em­berek találják meg magukban a változásokhoz szükséges erőt. Olyan világban élünk, amely­ben minden villámgyorsan változik: az éghaj­lat, az életünk körülményei, a technológiák. Egyetlen dolog változatlan: a szeretet." Sz. Cs. H 7­­ J Szakcsi Lakatos Béla: Olyan világban élünk, amelyben minden villámgyorsan változik: az éghajlat, az életünk­­ körülményei, a technológiák.­­Egyetlen dolog változatlan: a szeretet. Fotó: Nagy Károly Zsolt „Te harangozol az egész világnak" Újévi beszélgetés Gombos Miklós aranykoszorús harangöntőmes terre­l „A hajnali harangszónak gilingalangója / Hirdet­­geti, hogy az évnek itt a fordulója. / Azért friss jó egészséget, bort, búzát és békességet / adjon Isten bőven az új esztendőben" - szól a rigmus. „Szil­veszterkor, amikor mások petárdáznak, mi ha­rangozunk"- mondja az ország egyetlen harang­öntő mestere, az Orbottyánban élő Gombos Miklós. A múlt év őszén, az Etele úti Boldog Meszlényi Zoltán-templom harangjainak elhelye­zésekor fiával és munkatársaival együtt tette a dolgát. Határozottan, biztos kézzel. A harang­szentelést pedig úgy tette emlékezetessé, hogy az eltartó kötél végét rábízta a torony környékén összegyűlt gyerekekre... - Ezek a gyerekek amíg csak élnek, emlékezni fog­nak a templom felszentelésére, mert segíthettek felhúz­ni a toronyba a három harangot. Többször megtapasz­taltam, hogy ha az embereknek lehetőségük van részt venni egy-egy harang felhúzásában, azt még évtizedek múlva is emlegetik. (Interjúnk a 6. oldalon.) Esélyek és remények Január elején, gondolom, velem együtt sokan vannak úgy, hogy nem tudják eldönteni, vajon a félelem vagy a re­ménykedés erősebb-e bennük az új évvel kapcsolatban. A lezárt év már a múlté, öröme és bánata messze jár, s az új még bizonytalan, két- vagy még inkább többesélyes. Tapasz­talt, bölcs kollégám gyakran mondja viccesen, amikor azt hallja, hogy jól vagyok: „Nem baj, majd elmúlik!". Valóban féltjük, ami jó, és tíz körömmel ragaszkodunk a jelen vélt és valós boldogságához. Ha pedig úgy gondoljuk, hogy most már éppen elég nehéz a helyzetünk, s ennél rosszabb már nem jöhet, akkor is ott motoszkál bennünk az aggodalom, de mi van, ha mégis? Olyan jó lenne azt hallani egymástól: a rossz is elmúlik egyszer, ne félj! És persze jó volna el is hinni ezt. Tele vagyunk hát nyugtalansággal a jövőt illetően, s ez az aggódás egyfelől főként a saját és szeretteink egész­ségét érinti, másfelől a megélhetésre, a munkahelyre és az anyagiakra vonatkozik. Mindez jogos is, ha csupán a statisz­tikákat és a valós hazai helyzetet tekintjük. A nyugati élet­­színvonaltól évtizedekre lemaradva, rozoga egészségi álla­potban, széteső családokkal, döntésképtelen, elvándorló fi­atal nemzedékkel, elbocsátottakkal és dolgozni nem akarók­kal, a bűnből élő semmirekellőkkel, elnéptelenedő falvakkal és nem utolsósorban a templomok üresedő padsoraival kell számolnunk. Mégse mondjuk azt, hogy kész, vége, semmit sem tudok tenni, minden elromlott. Aki az elmúlt évben rendszeresen olvasta lapunkat, az számtalan jó kezdemé­nyezéssel, életet és reményt adó ötlettel találkozhatott az ol­dalainkon. Ezt szeretnénk tenni a jövőben is: megmutatni a jó kezdeményezéseket, és örömöt, reményt sugározni azok­nak a lelkébe, akik elcsüggedtek vagy elvesztették a hitüket. Akire sokat bíztak, attól többet kérnek majd számon, ezt jól tudjuk. De mindannyian felelősek vagyunk a saját és gyer­mekeink jövőjéért. Felelősek vagyunk azért, hogy mit olva­sunk, mit nézünk, milyen gondolatokat engedünk be az éle­tünkbe. És felelősek vagyunk az egyházunkért is, azért, hogy legyenek szerzetesi, papi és szülői hivatások, hogy le­gyen közösség, és szeretet legyen benne. Megválasztása óta Ferenc pápa folyamatosan iránymutatást ad nekünk. Csak figyelnünk kell a szavaira, melyekkel a krisztusi alapokhoz vezet vissza minket. Minden szava az egyszerűséget, a bé­két, a befogadó, átölelő szeretetet hirdeti. Ezt adjuk tovább mi is az új esztendőben, és akkor biztos vagyok benne, hogy az életünk megtelik reménnyel. Merjünk végre jót tenni, le­gyen erőnk minden félelmünket, aggodalmunkat és gon­dunkat Jézus kezébe helyezni! Rátkai Balázs főszerkesztő

Next