Új Ember, 2015 (71. évfolyam, 2/2463-52/2513. szám)

2015-01-04 / 2. (2463.) szám

2015. január 4. Közélet ff A profit eszköz, nem pedig cél ff Az új esztendő gazdasági kilátásairól is beszélgettünk Bojta János vállalkozóval Ma már elmondhatjuk, hogy a katolikus társadalmi ta­nítás elvei egyre szélesebb körben ismertek. A megvaló­sításukról azonban jóval kevesebbet hallunk. Ezért is ki­emelkedő jelentőségű az a hároméves program, amelyet a Keresztény Értékmegőrző Egyesület (KERME) indított el. A részletekről és az új esztendő gazdasági kilátásai­ról az egyesület elnökét, Bojta Jánost kérdeztük. Úgy tudom, hogy keresztény hite családi „örökség”.- Budapesti értelmiségi családból származom. Édes­apám és édesanyám is hívő katolikus volt, ezért számom­ra is magától értetődő volt a hit. Persze mindenkinek az életében vannak időszakok - például a kamaszkor ami­kor kibillenhet az egyensúlyá­ból, de mivel a piaristákhoz jártam középiskolába, ez ná­lam nem vezetett a hittől való eltávolodáshoz. Említette, hogy budapesti a csa­lád, de Ön Baján született...- Valóban, a családot az öt­venes években kitelepítették, mert édesapám a pénzügymi­nisztériumban dolgozott, nagy­apám pedig katonatiszt volt. Négy idősebb testvérem még Budapesten született, de én és másik három testvérem már Baján. 1958-ban aztán feloldot­ták ezt az intézkedést, és visszakerültünk Budapestre. Bajára egyébként máig visszajá­runk, legalábbis mi, gyerekek szívesen emlékezünk az ott töl­tött időszakra. Édesapám nem beszélt arról, őt hogyan érintet­te ez, igyekezett a helyzethez alkalmazkodva dolgozni ott, ahol kellett. Hogyan lett vállalkozó?- A műszaki egyetemre je­lentkeztem, de mivel piarista diák voltam, és a villamos- mérnöki karra évente csak két fő kerülhetett be közülünk, ezért a kitűnő érettségim elle­nére is csak harmadszorra vettek fel. Az egyetemi éveim alatt megházasodtam, ezért átjelentkeztem a levelező ta­gozatra, hogy dolgozni tud­jak. Már az első munkahelye­men a számítástechnika felé fordultam. Mivel a nyolcva­nas évek elején már lehetőség volt gmk-t (gazdasági munka- közösséget) alakítani, így egy barátommal, Kiss Andrással megalakítottuk a Szintézis gmk-t, amely kizárólag szoft­verfejlesztéssel foglalkozott. Tulajdonképpen ekkor tanul­tam meg az alapjait annak, hogy miként kell működtetni egy céget. Miért fogott vállalkozásba? Szak­mai, anyagi kihívás vagy valami más motiválta?- Az elején nem éreztem magam klasszikus értelemben vett vállalkozónak, mivel ez a normál munkahely mellett végzett különmunka a rend­szerváltás idején összefonó­dott a cégalapítással. Nekem huszonhat évesen már három lányom volt, így az érdekes szakmai feladatok mellett az is fontossá vált számomra, hogy egy kicsit több pénzt ke­ressek. De akkor még nem gondoltam arra, hogy egy több embert foglalkoztató cé­gem legyen. Később, amikor a Hemingway Computing igaz­gatója lettem, akkor találkoz­tam először egy igazi cégtulaj­donossal, George Hemingway- jel. Az ő példáján tapasztaltam meg, hogyan vezeti a vállala­tát egy befektető-tulajdonos. Néhány év múlva azután már a saját cégemben próbáltam meg kamatoztatni az ott ta­nultakat. Gimnáziumi bará­tommal, Rumi Lászlóval elő­ször egy szociális irányultsá­gú vállalkozást hoztunk létre (AMIGO Humán Szolgáltató Kft.), ez egy kulturális klub volt időseknek és gyerekek­nek. Ezt a szolgáltatást azon­ban ebben a formában nem tudtuk nyereségesen üzemel­tetni, ezért ismét a szoftverfej­lesztés felé fordultunk. így jött létre a Bojta és Rumi Informa­tikai Tanácsadó Kft. Ez már valódi vállalkozás volt, főállá­sú alkalmazottakkal. Három gyermeke és tíz unokája van. Miként tudja mind a két fronton megállni a helyét?- Nálam a család mindig elsőbbséget élvezett. Ha vala­melyik gyereknek óvodai sze­replése volt, akkor arra a sok munkám ellenére is elmen­tem. Ugyanakkor a feleségem, Hédi, aki pedagógus, a gyere­kekkel kapcsolatos feladatok nagyobb részét magára vállal­ta. Persze voltak olyan esetek, amikor valami miatt elhúzó­dott a munkaidőm, de alapve­tő szempont volt, hogy fürde­tésre mindig hazaérjek. Egy időben a cégemnél is megtil­tottam a túlórát, mert a mun­katársaknak sem jó, ha nincse­nek a családjukkal. Kialakult az az elvárás, hogy a napi fel­adatokat meg kell tudni olda­ni munkaidőben. Persze kivé­telt képeztek az üzleti ajánla­tok beadási határidejét meg­előző napok. Ön a KÉRME elnöke. Mit kell tudnunk erről a szervezetről?- Valamikor 2000 körül üz­letember barátaim azzal hív­tak meg a Beszkárt sörözőbe - ekkor még csak heten voltunk -, hogy keresztény emberként valami többet is kellene ten­nünk annál, mint hogy a cé­günket működtetjük. Ekkor merült fel egy klub ötlete. Ez lett az Értékmegőrző (ÉrMe) Klub, amely a megvalósítás után gyorsan bővült. Hamar kialakult az alapfilozófiája, amelyet az ÉrMe-statútumban rögzítettünk. Szabályoztuk a klubestek működési módját, amely a mai napig a régi hagyomá­nyokat követi. Néhány év alatt elértük a száz fős létszá­mot. Ekkor létrehoztunk egy alapítványt, egy közhasznú társaságot és egy egyesületet. A KÉRME ennek a kezdemé­nyezésnek az egyesületi for­mája lett. Az ÉrME Üzleti Há­lózat mára országos szerve­zetté nőtte ki magát, igyekszik közvetíteni olyan üzleti veze­tők, vállalkozók között, akik „a keresztény magyarság alapértékeinek" megtartásá­val vesznek részt az üzleti életben. Akik számára a profit nem cél, hanem eszköz. A közelmúltban megtartott KÉRME-konferencián egyedülál­ló programot indítottak. Három éven keresztül igyekeznek megva­lósítani a gyakorlatban az Igazsá­gosság és Béke Pápai Tanácsa ál­tal kiadott Az üzleti vezető hi­vatása című dokumentumban foglaltakat. Ön ennek a program­nak az egyik kitalálója volt...- Mi a Uniapac (Felelős Üz­letemberek Nemzetközi Ke­resztény Uniója) programjá­hoz csatlakoztunk, az abban foglalt elveket vettük át elő­ször a magyarországi megis­mertetés céljából. Az elmúlt években a keresztény vállal­kozók feladataival foglalkozó több kiadvány is napvilágot látott - az imént említett do­kumentumon túl például Az értékek értéke című könyv a Uniapac kiadásában -, melyek az egyház társadalmi tanítását ismertetik. E két kiadvány for­dításában és kiadásában meg­határozó szerepet játszott a KÉRME Egyesület. Gyakorlatias ember va­gyok, ezért a könyvek tartal­mának megismerése után en­gem elsősorban az érdekelt, hogy miként lehet a megfo­galmazott elveket átültetni a gyakorlatba, hogyan lehet megvalósítani az elvárásokat. Ezért javasoltam, hogy ezt ál­lítsuk az Értékek Értéke Prog­ram középpontjába. A kezde­ményezés elvi alapját Az üzleti vezető hivatása című könyv ad­ta meg. Az egyesületen belül alakult egy kis csapat a prog­ram végrehajtására. Persze a tervezés, az előkészítés során nagy viták folytak, volt, aki például azt mondta, hogy ha ezeket az elveket mind betart­ja, akkor tönkre fog menni. Végül is arra jutottunk, hogy maradjon az eredeti elképze­lés: önkéntes alapon tegyünk vállalásokat a könyvben meg­határozott hat feladatcsopor­ton belül, és kezdjük el ezek végrehajtását egy központi koordinációs iroda támogatá­sával. A vállalások teljesítése közben jegyezzük fel, hogy mi sikerült, és mi nem. Emellett azt is állapítsuk meg, hogy ha valami nem valósult meg, an­nak mi volt az oka. Ehhez az is szükséges, hogy személyes vállalás formájában mindenki jól megfogható feladatokat határozzon meg. Én a vállalá­somban például arra helye­zem a hangsúlyt a jövőben, hogy keresztény nézőpontból áttekintem a fővállalkozó és az alvállalkozó közötti kap­csolat kialakítását. A feladat gyakorlati részének megvaló­sítását is elkezdtem: az elmúlt féléves időszakban az alvállal­kozóimat még az előtt kifizet­tem, hogy az elvégzett mun­káért megkaptam volna a pénzt a megrendelőtől. Általá­ban ugyanis a szokásos alvál­lalkozói szerződések alapján az alvállalkozókat csak azután fizetik ki, hogy a pénz beérke­zett a fővállalkozóhoz. Az új módszernek érdekes eredmé­nye lett. Azt vettem észre, hogy javult a kapcsolatom az alvállalkozóimmal - már-már barátivá vált -, és emellett üz­leti értelemben is jobb lett az együttműködésünk. Egy má­sik vállalásom teljesítése érde­kében azt tervezem, hogy a jö­vőben kialakítok a cégen belül egy olyan szolgáltatási termé­ket, amely a kevésbé jómódú kisvállalkozások számára is elérhető lesz. A hagyományos tanácsadói tevékenységet ugyanis a magas árfekvés mi­att csak a nagyobb intézmé­nyek és cégek tudják igénybe venni. Létrehoztuk a www.ertekek- erteke.hu weboldalt, hogy min­denki könnyen megtaláljon minket, ha csatlakozni akar a mozgalmunkhoz. Progra­munk mottójául a Tudd, tedd, mondd! hármas jelszavát vá­lasztottuk. Van olyan tagtár­sunk, aki - a Tudd! jelszó je­gyében - vállalta, hogy össze­gyűjti és rendszerezi az elérhe­tő nemzetközi tapasztalatokat, így létrehoz egy tudástárat, amely hasznára válhat a ha­sonlóan gondolkodó, de a té­mában még járatlan keresz­tény vezetőknek, vállalkozók­nak. Van, aki azt határozta el, hogy a cége életébe bevezeti a szeretetet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hétköznapi munka során is a szeretet nyelvén fordul az alkalmazot­tai felé. Nagy az érdeklődés, mozgalmukat az egész ország­ban szeretnénk elterjeszteni, ezért a következő évben vidé­ken is szervezünk majd kisebb konferenciákat. Az első ered­ményeket 2015 tavaszára vár­juk. Milyen hatással lehet ez a prog­ram a hazai üzleti életre?- Nem hiszem, hogy fel­adatunk volna ezen gondol­kodni. Nekünk tennünk kell a dolgunkat, a többi pedig az Úristenen múlik. Hiszek ab­ban, hogy ha végigvisszük ezt a programot, annak hatása is lesz. Pozitív jelek már most is vannak, hiszen nagyszerű eredmény, hogy ilyen rövid idő alatt ilyen sokan csatla­koztak hozzánk, köztük milli­árdos forgalmú cégek is. A közelmúltban egy informati­kai konferencián a beszélgeté­sek során felvetettem ezt a gondolatot néhány vezetőtár­samnak, kíváncsian várva a véleményüket. A többségnek tetszett a kezdeményezés, nem feltétlenül azért, mert rá­ismert a keresztény elvekre, hanem inkább azért, mert fon­tos számára, hogy jobb legyen a világ, és szeretne emberi módon, becsületesen dolgoz­ni. Sokan vannak az ilyen vál­lalkozók. De olyanok is akad­tak, akik azt mondták: ez nem üzleti, hanem szociális kérdés, amivel nem az ő dolguk fog­lalkozni, oldja meg az állam a befizetett adókból. Érdekes egyébként, hogy az Egyesült Államok GDP-jének 0,1 száza­lékát már olyan cégek adják, amelyek alapelvüknek tekin­tik azt a gondolatot, hogy a profit csupán eszköz, nem pe­dig cél. Tehát nem vagy-vagy kérdés ez. Lehet valaki ke­mény üzletember úgy, hogy egyúttal keresztény is, és a cé­gén belül a keresztény üzleti vezetőnek is kötelessége a nyereségesség biztosítása. Hogyan látja vállalkozóként Ma­gyarország 2015-ös gazdasági ki­látásait?- Nekünk, üzletemberek­nek úgy kell működtetnünk a vállalkozásainkat, hogy akkor is működjenek, ha éppen jól megy a gazdaság, és akkor is, ha nem. Ez a neoliberális elvi alapokon felépített jelenlegi üzleti modell meghatározó a társadalom működésére néz­ve is. A ma divatos elvek sze­rinti profitorientált - forga­lom- és vagyonnövekedésre törekvő - gazdaság úgy mű­ködik, hogy hajtóerejét a fo­lyamatos és vég nélküli gaz­dasági növekedéstől várja. Ma már köztudott, hogy ez a gya­korlat hosszú távon nem fenn­tartható. A magyar kilátásokra visz- szatérve: a jövő év az európai uniós pénzek beáramlása mi­att sok vállalkozás számára a fejlődés időszaka lehet. Azok, akik felkészültek, előre tud­nak majd lépni. Ám azok a cé­gek, amelyek nem tudják megragadni a piaci lehetősé­geket, akár csődbe is mehet­nek, hiszen a támogatások hi­ánya miatt hátrányba kerül­nek. Az lenne a jó, ha a tönk­rement vállalkozások piacát és munkatársait felszívnák azok a cégek, amelyek sikerrel veszik az akadályokat. Fontos, hogy a vállalkozások megszű­nése ne vezessen egzisztenci­ák és családok összeomlásá­hoz. A vállalkozóknak azt is látniuk kell, hogy egy cég bu­kása önmagában még nem je­lent tragédiát. Meg kell tanul­ni az újrakezdést. A kisválla­latok vezetőinek, tulajdonosa­inak el kell fogadniuk, hogy csak a nagy cégek tudják befo­lyásolni a piacot. Ha tehát egy kisvállalkozás nem valós piaci igényeket céloz meg, akkor nem fog tudni nyereségesen működni. Mindezeket figye­lembe véve én optimista va­gyok, a hivatalos előrejelzé­seknél nagyobb növekedést várok. Baranyai Béla Fotó: Kissimon István

Next

/
Thumbnails
Contents