Uj idők, 1938 (44. évfolyam, 1-26. szám)
1938-04-24 / 17. szám - Ladányi László: Tavaszi levél / Versek
És így tovább. Ez a kényeztetés. Ha a gyermeket szeretettel a kötelességére neveljük, az dédelgetéssel jár. Ha a gyermek előtt szépítjük a saját kötelességmulasztását vagy hibáját, az a kényeztetés. (Vannak persze szülők, akik egyáltalán nem törődnek vele, i ha Pistuka szomorúan jön haza az iskolából. Észre sem veszik. És vannak, akik, ha meglátják és megtudják, mi az ok, elnadrágolják, leszidják, esetleg nem mehet délután sétálni, vagy nem kap ebédet. De reméljük, hogy mindig kevesebben vannak. Mert ettől nem lesz Pistuka sem okosabb, sem szorgalmasabb, legfeljebb konokabb vagy félénkebb, azonfelül, ha eddig nem tudott volna, egészen bizonyosan megtanul hazudni.) Egy másik példa: Maris kint van a konyhában. Pistuka kimegy és goromba hozzá. Meghalljuk. Behívjuk és elmondjuk neki, hogy Marisnak milyen nehéz a dolga. Ő nem lehet otthon, az édesanyjánál. Idegenben kell neki dolgozni. Hogyan igyekszik. Kitisztítja a cipődet, kimossa a harisnyádat holnapra, kitakarítja a szobát. Lám, még a polcodat is ő rakta rendbe. Te szereted, ha simogatnak, dédelgetnek? Látod, Marist nem dédelgeti senki, egyedül van. Most még te is rosszul bánj vele, mikor ő szeret téged? Ha Pistuka megérti, jó. Ha nem érti meg, akkor nincs pardon. Mi is gorombán kiáltunk reá a legközelebbi alkalommal, hogy megértse, mi az. A másik megoldása a dolognak: Maris persze szintén goromba, ő sem hagyja magát. Pistukát az édesanyja beviszi és vigasztalja, Marist megszidják, esetleg kidobják, vagy legalább Pistukát biztatják azzal, hogy majd ki fogják dobni. Mindig úgy magyaráztam a gyermekeimnek, hogy, ha a gyerek rosszat tesz, az betegség és kétféle orvossága van. Az egyik édes. Anyja ölbeveszi és megmagyarázza neki a dolgokat. Ha ez nem használ, következik a keserű orvosság. Ez azt jelenti, hogy anyja szomorú, mert rá kell kiáltani Pistukára, vagy még rosszabb is történik. De ha dédelgetjük és nem kényeztetjük Pistukát, akkor fi^re a keserű orvosságra, higgje el mindenki, csak nagyon, nagyon ritkán kerül a sor! KOSÁRYNÉ RÉZ LOLA: Tavaszi levél Csodálod tán, hogy írok néked, Anna, De néha villan, már a napsugár. A nyugtalan perc mintha csak rohanna ... Valami nem fájt és most újra fáj. Mert bús vagyok és fáradt a tavasztól. Nem frissít fel a tágult levegő A két szemem is könnyes a panasztól, Két szememben a bánat levegő. Megrémült és keserű szívvel látom kívül, belül hogy pusztít az idő, Hogyan marad el mindegyik barátom, Hogyan lázad fel szív, gyomor, tüdő. S most, hogy tavasz van, céltalan kutatva járom illattal terhes útjait. Fanyar, zöldízű. S látod, gondolatban Egy mult tavaszhoz újra visszavitt. Nagyon szerettem volna, hogyha más vagy S hogy nem voltál más, az is jól esett. Mit bánom én, veheted vallomásnak. Amelynek súlya régen elveszett. Nem kutatom, melyikünk volt a vétkes, .Csak így szólok magamhoz: Jól figyelj! Tán azt akarja egy megírott Végzet, Hogy sorsodat ne oszd meg senkivel. De hasztalan beszélek most magammal, Feldúl e szélen nyargaló tavasz, A régi láng aludt, s most újra lobban, — Okor e lázra hasztalan kutatsz. Csak azt érzem, hogy írnom kell Neked. Hűvös valód lehűti lángjaim, A tűnt időből felzenél neved Egy ódon hangszer égi húrjain. Üzen neked egy tegnapi barát, Mielőtt forgó mélységbe zuhanna, A tavasz néki nem hozott csodát. Segítsd, hogy éljen újra! Anna! Anna! LADÁNYI LÁSZLÓ iz/^'Määtm» *ÍÉÉk ijfjlifi^ipN Buddha birodalma. Ami a mohamedánnak Mekka, az a buddhistának a Swo Dagan pagoda. Több, mint száz márványból és fából faragott oltár áll itt, megrakva álló, ülő, fekvő Buddhákkal 606-