Uj Idők, 1942 (48. évfolyam, 1-26. szám)

1942-01-04 / 1. szám - Herczeg Ferenc: A hűség négy lábon jár / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

gondolt. Egy nap aztán az inas a karján hozta be, mert Tomy elájult. Olyan szomorú és meg­döbbentő volt, hogy ő, aki mindig erősnek, fölényesnek és egyensúlyozottnak mutatko­zott, váratlanul gyöngeségen kapatja magát. Akkor tudtuk meg, hogy szívtágulása van. Kínos köhögő­rohamai voltak, miközben több­ször elszédült. Kivittük az állatorvosi klini­kára. A házbeliek közül mindennap megláto­gatta valaki a Rottenbiller­ utcában, magam azonban nem mertem kimenni, mert az orvo­sok attól féltették a beteget, hogy az én látoga­tásom nagyon fel­találná izgatni. Aztán tele­fonáltak a klinikáról, hogy Tomy meghalt. Most utólag fáj, hogy nem búcsúztam el hű barátomtól. Pedig tudtam és éreztem, hogy egész betegsége alatt forrón epekedett utánam. * Ez február hetedikén volt. Március tize­dikén már volt új tacskóm. Ajándékba kaptam egy Lurkó nevű nyolchónapos kölyök­kutyát. Nem mondhatnám, hogy emberek körében va­lami nagy hódításaim volnának, a kutyák ba­rátságát azonban mindig meg tudtam nyerni. Még harapós dögöket is. Lurkó az első órában gazdájának vállalt. Egyébként külsőleg is, belsőleg is nagyon elüt szegény Tomytól. Füstös-barna színe van, mint a cigánypurdénak, a képe tiszta fekete. Vidáman és izgatottan csillogó szemével és kormos pofájával olyan, mint egy kedvesen kaján ördögfióka. Termetre nézve jóval kisebb, mint Tomy, amellett karcsú, könnyű, vágtatni és ugrani pedig úgy tud, mint a legjobb csa­ládból való foxi-kutya. Nem olyan önérzetes, mint elődje volt, sőt ellenkezően: sok időt és fáradságot áldoz, hogy megfőzze a háztartási alkalmazottakat. Néha úgy viselkedik, mintha magánkívül volna örömében és senki sem tudja, miért örül. Tomyban több volt a jellem, Lurkóban több a temperamentum. Föltételesen bátor is, de csak föltételesen, mert ha teher­autó bőg a ház előtt, akkor inába száll a ku­rázsija. A motorokat és gépeket egyáltalában utálja, a vasúti mozdony pöfögésétől kezdve az öngyújtó kattanásáig minden mechanikai zaj megrémíti. Talán azért, mert békés agrá­rius vidéken nevelkedett, Nógrádban. • Bármit mond is dr. Freud, az én álomlá­tásaim valahonnan a lelkiismeretem mélyéből indulnak ki. Sok álmom schemája valami za­varos és kínos számvetés-féle, egy misztikus matematikai művelet, melynek folyamán kö­telességeim összegéből le kell vonnom teljesít­ményeim összességét. Ami elintézetlen hátra­lék marad, azt kínlódva és reménytelenül von­szolom magammal az álom ködös taván, mint gőzhajó a füstfelhőjét. A múltkoriban azt ál­modtam, hogy telefonhoz hívnak. Egy öblös hang szól hozzám, nagy távolságból: — Itt az állatorvosi klinika. Értesítem, hogy Tomy kutya állapota minden várakozás Lurkó és a gazdája. Nemes Jakab Sándor fényképe 2

Next