Új Idők, 1945 (51. évfolyam, 1-22. szám)

Lapszámok - 1945-08-04 / 1. szám

k Új Idők TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI, MŰVÉSZETI ÉS KRITIKAI KÉPES HETILAP FŐSZERKESZTŐ: BENEDEK MARCELL SZERKESZTŐK: FODOR JÓZSEF, KASSÁK LAJOS, LYKA KÁROLY ÖTVENEGYEDIK ÉVFOLYAM 1945 AUGUSZTUS 4 1. SZÁM Előfizetési ár: Egy hónapra 80 pengő Egyes szám 20 pengő. Mögötte áll az angyal Irta: Kassák Lajos Anikóm, drága Sugár! Éjfél már elmúlt s ahelyett, hogy ágyba búj­nék, megint levelet irok — Neked. Akárhogy eről­ködöm, nem tudok kijutni ebből az iszapos tóból. Képzeld el, egész este együtt ült a család, az öt kölyök, apa és anya s így együtt annyira rámnehe­zedtek, hogy, értsd a szó szoros értelmében, majd­nem fulladoztam. A vásott öt kölyök között nem én vagyok a legfiatalabb, de úgy látszik, a leggyámol­talanabb mégis csak én maradtam. Nem egyszer éreztem már, hogy hiába nőttém fel mellettük, hiába csetlek-botlok közöttük, idegenek maradtunk egymásnak Igaz, hogy ez nem is csoda, ilyen sze­dett-vedett társaság sosem tudhat egészen össze­hangolódni. Testvérek, akik nem is igazi testvérei egymásnak. De ezt hagyjuk, ezt a nótát már el­nyafogtam néhányszor. Nincsenek a terhemre, de hát miért nem tudnak belenyugodni, hogy én más vagyok, mint ők, miért nem hagyják, hogy kedvem szerint járjam a magam útját? A magam útját, mondom megint, de hát melyik is az az út, amin járni tudnék s amin járni szeretnék? Két part között vergődöm állandóan s nem tudom, hogy melyik felé induljak. Hogyan áradoztam este az előadáson, boldog voltam, hogy hallhattam Schu­bert Ave Mariáját és ott ülhettem melletted; éreztem, milyen eleven ember vagy te s a zene milyen távoli régiókba emel mindkettőnket. Oh, Sugár, igazán fiatal és boldog voltam akkor ! Cs. — levélben sem akarom nevén nevezni — úgy ült a zongoránál, mint egy titán, bezzeg nem volt most sovány, nem látszott meg rajta, hogy egy nagyobb széláramlás is könnyen magával ragad­hatná, úgy ült ott, mint a legyőzhetetlen és nem tudtam betelni kezei nézésével. Micsoda kezei van­nak ennek a törékeny figurának, hatalmas, nagy kezek, olyanok, akár egy óriási medve mancsai s láttam, hogy milyen könnyedén dolgoznak, szinte lebegtek a biilentyük fölött, Hogyan tudják ezek a kezek Schubertet játszani? Az énekes teljesen eltűnt a szemem elől, csak őt, Cs.-t láttam, illetve csak a kezeit. Úgy éreztem, megejtenek ezek a kezek, sokszor jelennek meg majd az álmomban s talán a végzetemmé válnak. Mikor hazamentem, még mindig ezek a kezek nyugtalanítottak, sze­rettem volna félrevonulni s így a valóságon túl is gyönyörködni bennük. De hát Istenem, hogyan lehetne a mi családunkban félrevonulni. Együtt Regény. Első közlemény voltak valamennyien, túl már a vacsorán s nekem azért mégis ott közöttük kellett elfogyasztanom a csésze tejfölt, vajaskenyeret zöldpaprikával. Tömtem a fejembe ezt a vacakot, de az ízét nem éreztem. S körülöttem folyt a lármás, érdektelen fecsegés. Nagy szerencsémre ma apa is meg­tisztelt bennünket jelenlétével. Megint a régi nóta ! Én voltam a soron s apa kijelentette, vegyem tudomásul, nincs módjában, hogy »dámát« neveljen belőlem. Nincs pénze és kedve sincs, hogy kivételt tegyen velem a többiek rovására. Azt mcndja : elvégzed a hatodikat s aztán állj a saját lábadra. Drága Sugár, ha ott érezhettelek volna magam mellett, mennyivel bátrabb, erősebb, eltö kéltebb lettem volna. Szembefordultam volna apával és a többiekkel is, akik egyetlen ]ó szóval nem párt- ^ fogolták az ügyemet. Arról van tehát szó, hogy l jövőre nem iratnak be újból és mehetek pénzt keresni. Nem találod nevetségesnek, hogy ilyen sors vár rám néhány hónap múlva? És mit tehetek ellene? Semmit, Érzem, hogy össze fogok törni, akkor majd igazán kisül, hogy nem vagyok errí a világra való. Repülni szeretnék és lenyírják a szárnyaimat, jóllehet csak azért, mert mindazok, akik körülöttem vannak, egy másik állatfajtához tartoznak. Nekik nincsenek szárnyaik és nem vágyódnak el sehova a megszokott négy fal kczül, abból az iszapos tóból, amiben olyan remény­telenül vergődünk. Olyan légkör ez, amiben előbb­utóbb el kell sorvadnia az embernek. Hallgattam a prédikációt és kanalaztam a tejfölt és ropog­tattam a zöldpaprikát. Ebből i$ már elég lenne. Érzem, valahol túl ezen a környezeten van egy másik vüág, az én igazi világom, de egyre inkább be kell látnom, sose tudok oda eljutni, ők beszéltek, rendelkeztek velem s én újból és újból Cs. kezeire gondoltam. Kétségbeejtő. Úgy keltem fel az asztaltól, mint aki tudomásul vette a halálra­ítéltetését és rohánva közeledik az idő, mikor az ítéletet végre is hajtják. És mi lesz velem addig is? Tudod, mi most a vágyam? Szeretném kicserélni magam, szeretnék virággá változni és vegetálni, külön a világ mindennapi gondjaitól és bajaitól. Sütne rám a nap. cirógatna a szél s én csak élnék, semmi egyebet nem csinálnék, csak élnék. Drága Sugár ! Aligvárom a csütörtököt, mikor megint zenét hallgathatok a te közeledben ücsö­rögve, látva Cs. kezeit és érezve a zene csodálatos erejét, ami olyan különös hatással van rám mindig. Drága Sugár, készülj el a legrosszabbra, rengeteg 1 V

Next

/
Thumbnails
Contents