Új idők, 1946 (52. évfolyam, 1-23. szám)

Versek - Falu Tamás: Vedd úgy

ezek teszik lüktetővé sorait, ezek tömörítik, feszítik, ezek fogják össze, mint abroncs a dongákat. Aki ezt nem hiszi, vegye elő Télfynek azt a kötetét, amelyben az Iliast magyar prózafordításban adta s el fog szörnyűködni. Azzal, hogy itt nem érezzük a hexameter folyamatos hullámverését, elpusztult az eposz ereje, bája. Vagy rakosgassa prózába pontosan ugyanazokkal a szavakkal Petőfinek Szeptember végén című remekét: az első sorok időjárási jelentéssé silá­nyulnának, amelyben egy kertész beszámol a gazdájának. Van-e az ilyenfajta megkötöttségnek párja a művésze­tekben? Tudunk példát erre is. Egyik festőnk, aki sok fal­festményt festett, nem éppen a legjobbakat, nem használta a fresko-technikát, amely »körülményes és nehéz«, hanem száraz falra festett, aztán vízüveges preparátummal beper­metezte, hogy óvja a levegő behatásától. A fresko-techni­kánál ilyen mesterkedésre nincs szükség, mert a nedves falra festett képet magától vonja be egy finom, átlátszó calcium-réteg. Festőnk ebben látta a freskó egyetlen elő­nyét. Arra nem eszmélt, hogy a freskónak igazi előnye ugyanaz, ami a költőnek a ritmus, a rím : szóval a meg­kötöttség. Mertafreskonemtűrmegmindenfestékanyagot; egész sor fektékről le kell mondania annak, aki nyirkos, me­szes falra fest : a mész sok festékkel csúnyán elbánik. Szűk színskálára kell tehát áttenni az egész színkompozíciót, tömöríteni, szűkíteni, az együttes harmónia megbontása nélkül. Ha egy festő a freskófestésnek ezt a megkötő elő­nyét nem aknázza ki, ugyanazt cselekszi, mint az, aki le­mond a »nehéz« versről : sokról mond le. Töméntelen példa van arra is, hogyan bűnhődik a szobrász is, ha vétkezik a megkötöttség múzsája ellen. A nagy múzeumokban elsősorban Rómában igen sok antik szobor látható, hol a kezek nincs meg, hol a lábuk hiányzik, néha csak a törzsük maradt meg. Ezek nagyobbára régi görög bronzszobroknak másolatai, gazdag római urak ren­delték meg, azonban hivalkodásból drága márványból. A kinyújtott kar, a vékony lábszár a bronz-eredetiben szi­lárd és erős volt, a márvány-másolatokban azonban töré­keny. Az idők viszontagságai azután el is bántak velük. Ilyen esetekben a szobrász vétkezett az anyag megkötő ereje ellen. A jóravaló, értelmes szobrász tudja, hogy a kő tömörített kompozíciót kíván, a tagokat lehetőleg együtt kell tartani, az egészen mek gell látni a kő tömbszerűségét, holott a bronz megengedi a tagok messze kinyúló gesztusát is. Más szóval a szobrász vagy kőben vagy bronzban gon­dolkodik, ha nem akarja, hogy műve elvetéljen. Ezt pél­dázta Michelangelo, mikor egy régi anekdota szerint azt mondta, hogy egy jó kőszobrot le lehet gurítani egy hegy­ről, anélkül, hogy kárt szenvedne. Nos, a kéz és lábnélküli márványszobrok e gurítás nélkül is tönkrementek, csak azért, mert vétettek az anyag megkötő parancsa ellen. Ne tartsa senki ezeket a különféle kötöttségeket a művé­szet szabadságát gátló bilincseknek. A jó festő, szobrász, költő kiaknázza azokat és segítőtársnak fogadja. Feltéve, hogy ezek a kötöttségek valóban művészeri természetűek­Vedd úgy Vedd úgy, hogy már meghaltam., gondolj rám csöndben, [halkan. Az estéli sötétben tedd össze kezed értem. Ne sírj, ne ríjj, ne jajgass, légy csendemhez irgalmas. Nevem magadban mondd csak, elég ez. egy halottnak. FALU TAMÁS Rémtörténet Irta: Csathó Kálmán Elbeszélés Az ostrom alatt, az óvóhelyen egyszer csak azon vettük észre magunkat, hogy kísérteties történetekkel szórakozunk Valamennyien kötelességünknek éreztük, hogy valami rém­históriával szolgáljunk a társaságnak, mintha az akna- és bombavihar, amely fölöttünk tombolt, nem is lett volna elég izgalmas, ha meg nem toldjuk egy kis túlvilági bor­zalommal. Az asszonyok, összebújva a hatalmas kerevetté össze­rakott matráchalmon, úgy figyeltek sáppadozva és rémül­dözve, mintha minden szót elhinnének, pedig a történetek legnagyobb része nem is élmény volt, hanem csak olvas­mány. Péter végre meg is únta a dolgot és azt mondta : — Beszéljünk már valami okosabbról! Például. . . — Például arról, — vágott közbe nevetve Miska — hogy ki mit rendelne, ha most beülhetne egy finom, béke­beli vendéglőbe? Mindenki felzúdult : — Jaj ! ... Dehogy ! . ... Még éhesebbek legyünk ? — Örökké csak az evés ! — támadt rá a felesége. — Mikor ilyen érdekesen szórakozunk ! ... Jaj ! Ki tud még valami hátborzongatót! Meséljenek még ! Te pedig hall­gass ! — Kérlek ! — felelte Miska kissé sértődötten, majd csendesen hozzátete : — Pedig ha éppen rémtörténet kell, én is tudok egyet! Mégpedig olyat, ami megtörtént és .. . Az asszony ijedten egyenesedett fel és idegesen szakí­totta félbe: — Ugyan Miska! ... Az a történet ! . . . Nem érdekes és különben is . . . Miska azonban ravaszul rázta fejét : — Nem azt akarom elmondani, amire te gondolsz í Van nekem egy másik is. Neked sem mondtam el még soha ! ... — Nem, nem ! — tiltakozott. — Jobb, ha hallgatsz. Miska sohasem volt nagy lumen, egyidő óta azonban valósággal megijed mindenki, ha beszélni kezd, mert ren­desen olyasmiket mond, hogy vagy kínos zavarba ejti a társaságot, vagy halálra úntatja. Azóta ilyen, mióta egypár hónapig szanatóriumban kezelték, majd, mint a modern orvostudomány diadalát, gyógyultan kiengedték. Egyesek szerint azonban a gyógyulás nem egészen tökéletes, mások ellenben azt állítják, hogy a legtökéletesebb és Miska azelőtt is ilyen volt, csak a betegsége óta mindenki gyanakszik rá és figyeli, régen pedig csak egyszerűen szamárnak tartották. A türelmesebbek azonban most gyöngédebben bánnak vele, mert hátha mégis beteg és rendesen pártját fogják, mint ahogy most is történt: — Ugyan már miért hallgatna? . .. Beszélj csak Miska ! Mondd el azt a történetet! A felesége nagyot sóhajtott: — Mondja el hát, ha megengedik ! — Régen történt, — kezdte Miska — még Erdélyben, mikor fiatal házasok voltunk ! Éjjeli ügyeletes voltam a bányában, este hat órakor mentem le és reggel hatig kellett volna ottmaradnom. Közben azonban őrülten megfájdult a fejem és annyira rosszul lettem, hogy nem bírtam tovább ottmaradni. A kollégámat megkértem, hogy lássa el az én szakaszomat is, magam pedig felszálltam a liften körülbelül 2

Next

/
Thumbnails
Contents