Új írás, 1961 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1961-03-01 / 1. szám

Szerkesztői üzenetek „Rebellis” jeligére üzenjük: Kedves Barátunk! Beküldött novellád mellé egy ajánlólevelet írtál, melyben az előre érzett sikertelenségért már jó előre vigaszt keresve, ezzel dédelgeted gyámoltalan tehet­séged: „— Biztosan ne­m fog meg­jelenni, mert rebellis!” — Kedves Barátunk! csalódni fogsz: — írásod nem rebellis! Egyáltalán nem ellenzéki, nem dacos és nem romboló és nem világunknak fe­szülő, semminek, semmilyen világ­nak nem feszül: írásod csak lapos, szürke, jellegtelen, erőtlen, halovány írás — és ezért gyáva —, nem re­bellis! oly erőtlen, ahogy megállni sem tud, nemhogy szembeszál­lani. Nem rebellis — csak rossz! Egy férfi szeret egy férjes asszonyt és azon tűnődik egy kiszállás estéjén, milyen igazságtalan a törvényi!), hogy külön kell élniük azoknak, akik szeretik egymást. Mindez három gé­pelt oldalon, az alakok részletes jellemzése, egyénítése, érzelmeik előttünk való kibontakoztatása nél­kül, szárazon, álmosan és nagyon la­posan. Mutasd meg ezt az írást a legbárgyúbb reakciósinak — rebel­lisnek tartja-e? Mi ebben szerinted a rebellis, amit társadalmunkban nem lehet kimondani? Filmek, új­ságok, könyvek, ankétok erről tár­gyalnak. S te most attól félsz, „for­radalmi” jelentőségű dolgot fedeztél fel, amit majd üldözni fognak. Nem! — csak rossz novellát írtál barátunk, amit visszaküldünk. Szeretnénk óvni a tehetségtelenek, az elfony­­nyadtak, a kiszellőztetett s üressé lett emberek tragikomikus és őrült nosztalgiájától, mely azzal mámo­­rosítja őket, hogy tehetségük nagy nekifesztülései azért sikertelenek, — mert ők rebellisek, lázadók, ellenzé­kiek, ellenállók — és ezért elnyom­ják őket, nem jelenhetnek meg. Gyávák, tehetetlenek vigasza csak az a dac lehet, hogy ők „ellenállók” — ne kövesd példájukat. Küldj jó írást. P. T., Budapest. Kis novellája friss, tiszta hangú, közlésre alkalmas írás. Várjuk további elbeszéléseit.

Next