Új írás, 1963. július-december (3. évfolyam, 7-12. szám)
1963-07-01 / 7. szám
Lapszemle AZ UNESCO hivatalos lapjainak egyike, a havonta angol, francia és spanyol nyelven megjelenő Krónika legutóbb a művelődésügyi világszervezet nagyszabású tervét ismertette az írástudatlanság leküzdésére. A statisztikai adatok 1957-ben mintegy 700 millió analfabétát mutattak ki; ez kétötöd része a világ felnőtt lakosságának. 1960-ban Ázsia, Afrika és Latin-Amerika nyolcvanöt államában az iskolaköteles korú gyermekeknek csak fele nyert oktatást, tizennyolc országban pedig, melynek lakossága nem kevesebb, mint 635 millió, csupán a gyermekek három (!) százaléka. Az analfabéták száma világszerte nemhogy csökkenne, inkább nő, mégpedig évente húsz-huszonöt millióval! E tűrhetetlen állapot orvoslását tűzte ki egyik legfontosabb céljául az UNESCO. Az írástudatlanság elleni hadjárat költségvetését már elkészítették: úgy számítják, hogy 330 millió felnőtt analfabéta oktatása — a vállalkozás tíz évre tervezett első szakaszában — 1880 millió dollárba kerülne. Ennek az összegnek nagyobb része magukra az analfabétizmustól érintett országokra hárul, s a legtöbb kormány már be is jelentette, mennyit áldoz erre a célra. A hiányzó 330 millió dollárról az Egyesült Nemzetek Szövetségének kellene gondoskodnia, közgyűlési határozattal. Az UNESCO addig sem pihen: javaslatokat dolgoz ki az analfabéta-oktatás módszerére, az oktatók kiképzésére vonatkozóan, ábécét készít az írásjegyekkel még nem rendelkező nyelvek számára stb. Júniusi számunk 750. lapján Illés Endre Háló című írásából technikai hiba következtében egy Fenyő Miksa szavait idéző sor kimaradt. A kiegészített szöveg a következő: „Amikor Osvát meghalt, emlékül a tollát hagyta rám, s ezt a két sort: „ Kedves barátom, milyen hálás vagyok magának . . .”