Uj Magyar Munkás, 1940 (1. évfolyam, 1-31. szám)

1940-06-01 / 1. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, IX. ker., Üllői­ út 19. sz. Tel.: 180-976. Csekkszámla szám: 2300 A jobboldali dolgozó társadalom lapja ... ________ Első évfolyam, 1. szám, Budapest, 1940. június 1. — Előfize­tési ára 1 évre 2.40 P, félévre 1...8. P Országszerte megkezdődik a legkisebb mezőgazdasági munkabérek megállapítása íi:imuiiuuiimuiimiiuu!uuiiUiiiumumiuimuiuumuiuimmiiiiuumiiitmumimit(unuiuuM‘ijJWW4l U3 MAGYAR MUNKÁS írta: vitéz Marton Béla új Magyar Munkás! Ezzel a címmel és ezzel a programmal szárnyára bocsátom a nemzeti alapon álló, jobboldali munkás­ság lapját. Milyen legyen az az embertípus, amelynek kialaku­lásáért, boldogulásáért harcolni fog a nemzeti szellemű munkás­ság sajtója? Legyen mindenek előtt — magyar! Ne hallgasson idegen, marxista agitátorok gyűlöletfűtötte szavára, ne érezze, hogy ő kitagadott, test­vérgyűlöletre kényszerített fia a nagy magyar családnak. Ne higgye, hogy ő boldogulni tud, ha nem boldog ez az egész, egyedü­lvaló, árva, de nagyra hivatott magyarság. Ne remél­je, hogy segíteni fog rajtunk akármiféle internacionalizmus, ha mi nem vagyunk erősek, fel­­fegyverzettek és nem tudunk helytállani a tör­ténelem viha­raiban. S aki magyar, az legyen munkád! Érezze ennek a szónak jelentőségét. Lássa meg, hogy magyar is csak az lehet, aki jó munkát végez nemzetének. Mert miniszter vagy gyárak robo­toba, kisiparos vagy magán­hivatalnok, tisztviselő vagy ba­rázdák szántóvetője csak akkor érdemes a mindennapi kenyér­re, ha legalább tudása szerint megteszi a kötelességét azon a helyen, ahova sorsa, tehetsége rendelte. S ha kérdi valaki, miért le­gyen új lelkű, új arcú ez a mun­kás, hittel feleljük rá: azért, mert megértette vagy meg kell értenie az új idők szavát. A marxizmust eltemette vagy el­söpörte a huszadik század. Marx világot forradalmasító elmélete összeomlott abban a pillanatban, amikor a nemzetek ráeszméltek arra, hogy a libe­rális kapitalizmus nem egy osz­tályt, nem egyetlen dolgozó ré­teget, hanem egyesek — az „erősebbek” érdekében egész népeket szolgáltatott ki kegyet­lenül és kíméletlenül. Ezzel a szervezettséggel nem elég szem­beállítani egy osztályt vagy egy frakció organizációját. Ez ellen csak az egységes nemzet véde­kezhet. Az ilyen nemzetnek — mint amilyen a mostani ma­gyarság is — a munkás csak hű fia lehet és nem hátbatáma­­dója. Legyen tehát a munkás megújhodott lelkű, büszke, ön­tudatos magyar. Most már az a kérdés, hogy milyen legyen az az ország, amelyben a munkás otthonra, kenyérre és nemes öntudatra találhat? A liberális Magyaror­szág útjára engedte, Amerika bányáiba, Brazília vadonjaiba száműzte a magyar fajta leg­tisztább és a magyar dolgozó társadalom legértékesebb réte­gét. A szociális fajvédő Ma­gyarországnak tm­d kötelessége, hogy épp a dolgozó, szenvedő, verejtékező tömegek jobb sor­sára építse fel az új ezer eszten­dőt. Nemcsak a munkásság, ha­nem az egységes nemzet létér­deke követeli ezt. Száz esztendővel ezelőtt Szé­chenyi István írta meg a ma­gyar fajvédelem és a nemzeti munkaállam alkotmányának el­ső törvényét, amikor rámuta­tott arra, hogy „nem holt föld, hanem csak élő ember alkothat hazát”. Ezért az élő emberért, a ma­gyar dolgozóért fog síkra szál­­lani az Új Magyar Munkás. Azt akarja, hogy ő, az élő, az örök­kévaló magyar legyen boldog és erős. őt és családját védje a leg­­magasabbrendű szociális szer­vezet, a nemzeti munkaállam. Az ő munkáját segítse elő a Munk­aügyi Minisztérium, az ő szabadidejét hasznosítsa, tegye boldoggá a Hivatalos Szabadidő Szervezet, az ő munkaerejét irá­nyítsa megfelelő helyre a pár­tatlan állami munkaközvetítés. Az ő szervezeteit foglalja hatal­mas egységbe a Nemzeti Munkakamara. A Nemzeti Munkaközpont négy és fél esztendő alatt meg­valósította mindazt, amit a töb­bi m­unkásszervezetek fél évszá­zad alatt nem tudtak elérni. Hogy van fizetéses szabadság, minimális munkabér és maxi­mális munkaidő, hogy elsején fizet a családi pénztár, az első­sorban Gömbös Gyula óta a magyar államvezetők megértő szeretetének és a mi harcunk­nak fontos eredménye. Nem fo­gunk megállani a jövőben sem, mert a mi útunk nem a gyűlö­let posványán visz keresztül, hanem testvérektől testvérszí­vekig vezet. Munkástól minisz­terig, falusi kunyhótól magas állami hivatalig s mindenüvé, ahol szolgálni akarják az új Magyarországot. Mi nem ellen­ségeket, hanem barátokat, a dolgozó osztályok számára se­gítőtársakat keresünk minde­nütt. De ha kell, akkor harco­lunk is a magyar munkás ér­dekvédelméért, még­pedig pár­toktól függetlenül, felekezeti különbség nélkül és frakciók fe­lett állva. Amikor, indulunk, az írás szavára emlékezünk, amely hirdeti: ,,Zörgessetek és meg­nyit­tatik”. Testvérszívek ajtaján zörge­tünk, kopogunk. S tudjuk, nem hiába! Mert semmit sem ma­gunknak kérünk. De ha megad­ják azt, amit nem egy osztály­nak, hanem az egész nemzetnek érdekében követelünk, akkor megnyílik előttünk a jövendő kapuja. Akkor a küszöbén átlép a megújhodott nemzet hű, igaz fia, az új, az elégedett, boldog magyar munkáig. A MAGYAR IPARI SZOCIÁLPOLITIKA írta: VARGA JÓZSEF zs. kir. Iparossi és kereskedelemügyi miniszter A rendelkezésre álló keretek kö­zött leghelyesebb, ha az elméleti és történeti jellegű fejtegetések mel­lőzésével rövid áttekintést nyújtok arról, hogy ipari szociálpoliti­kánk legutóbbi fejlődésében milyen eredményeket értünk el. A legfontosabb eredmények el­sősorban a munkaviszony kérdé­seinek rendezésével s ebben a vo­natkozásban is a munkaidő és munkabér szabályozásával kapcso­latosak. Mind a két kérdés rendezése 1935-ben indult meg. Ezt a mun­kát gondosan és körültekintően kellett végezni a szociális szempon­tok megfelelő szem előtt tartásá­val. Ügyelni kellett egyúttal azon­ban arra is, hogy a termelés ne bénuljon meg és a szociálpolitikai fejlődés ne csak látszateredménye­­ket érjen el, hanem a dolgozóknak valóban jelentős és biztosított elő­nyöket juttasson. Két év munkája a további fejlődésre biztos alapo­kat teremtett. Erre épült az 19­37. XXI. törvénycikk, mely a legki­sebb munkabérek megállapításáról, a napi 8, illetőleg heti 48 órás munkaidő bevezetéséről és a fize­téses szabadságról rendelkezik. Evvel a három intézményel kü­­lön-külön is foglalkozom. Nem vitatható, hogy a legkisebb munkabérmegállapításnak immár ötödik évbe lépő munkája a mun­kavállalók anyagi helyzetét lénye­gesen javította. Ezen a téren is a fokozatos fejlesztés elvét tartot­tuk szem előtt és először inkább a kisiparra, majd később az ipar egész területére terjesztettük ki az intézmény működését. A bérek rendezése, ugyanakkor a megélhe­tési index változatlansága lehetővé tette, hogy a munkások reálbére emelkedjék. A legkisebb munka­­bérmegállapítás jól bevált rendsze­rét a jövőben is fenntartjuk. Ezzel kapcsolatban még két irányban van tennivaló: egyrészt a munka­bérmegállapítást ki kell terjesz­teni azokra az alkalmazottakra, akikre eddig nem terjed ki. Ez a tevékenység a közeljövőben elvé­gezhető lesz, tekintettel arra, hogy az iparban alkalmazottak körülbe­lül 80%-ának legkisebb munkabére szabályozva van. Másrészt állan­dóan folyó munka lesz a legkisebb munkabérmegállapító határozatok időszerű felülvizsgálása. A munkabér megfelelő rendezése tette lehetővé az ipari termelés bé­kéjének mind fokozottabb biztosí­tását. Érdekes itt az 1938. év eredményeit bemutatni. Ez az év volt ugyanis, amikor a legkisebb munkabérmegállapítás — célszerű szervezési megoldásokkal — az ad­diginál nagyobb lendületet kapott. Azt látjuk, hogy 1938-ban a mun­kabeszüntetések által érintett mun­kavállalók száma az előző évi 25.000-ről 9000-re csökkent. A munkaidő szabályozásának te­rén is jelentős eredmények jelent­keznek. Az építőiparok kivételével ma a munkavállalók 94%-a élvezi a rövidebb munkaidő előnyeit. Azonban nemcsak a munkás egyé­ni munkaerejének és egészségének a megóvása szempontjából értékes a munkaidő szabályozása, hanem jelentős tényező a munkanélküli­ség elleni küzdelemben is. Ugyancsak egészségvédelmi szem­pontból van legnagyobb jelen­tősége a fizetéses szabadság intéz­ményének is. Ezen a téren egy­részt biztosítani kell az évenkénti megfelelő szabadidőt, másfelől le­hetővé kell tenni, hogy ezt a sza­badidőt a munkás a lehető leg­jobban használhassa ki. Gazdag fejlődési lehetőség van ezen a té­ren, így a múlt évben lehetővé tette a kormányzat, hogy a fize­téses szabadságokat igénybevevő ipari munkavállalók 50%-os vasúti kedvezményben részesülhessenek. Ezt a kedvezményt — amely a családfőn kívül a feleségre­­és a 14 éven aluli gyermekekre is ki­terjedt — a múlt évben 76.000 családfő vette igénybe. Tulajdonképpen a munkabérkér­déshez kapcsolódik az úgynevezett családi­ bér kérdése is. Lényeges különbséget jelent azonban, hogy ehhez a kérdéshez fontos nemzet­­politikai szempontok is fűződnek. Nevezetesen az, hogy a gyermeket nevelő család kereset szempontjá­ból lehetőleg ne legyen rosszabb helyzetben, mint a gyermektelen. A megvalósítás természetesen csak olyan formában történhet, hogy a munkavállaló ne közvetlenül kap­ja a kiegészítő bért, mert ebben az esetben félő, hogy a családos munkások nehezebben jutnak mun­kához. Az ipari munkavállalók gyermeknevelési pótlékának intéz­ményét megalkotó 1938:XXXVI. törvénycikk ezért a lebonyolítást külön szervekre bízta. Ezek az Országos Ipari és Bányászati Csa­ládpénztár, illetőleg ennek felügye­lete alatt szakmai családpénztá­rak. A gyermeknevelési pótlék ter­hét nálunk — a külföldi megvaló­sításoktól eltérően — kizárólag a Munkaadók ^**1^ A végrehajtás Készül a Névtelen Munkás szobra A SZOBOR MODELLJE ELŐTT: VITÉZ MARTON BÉLA, VALAMINT A KDF BÉCSI VEZETŐ M 8BLUH1­wmmmmMnvtgr

Next