Uj Magyar Munkás, 1940 (1. évfolyam, 1-31. szám)
1940-06-01 / 1. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, IX. ker., Üllői út 19. sz. Tel.: 180-976. Csekkszámla szám: 2300 A jobboldali dolgozó társadalom lapja ... ________ Első évfolyam, 1. szám, Budapest, 1940. június 1. — Előfizetési ára 1 évre 2.40 P, félévre 1...8. P Országszerte megkezdődik a legkisebb mezőgazdasági munkabérek megállapítása íi:imuiiuuiimuiimiiuu!uuiiUiiiumumiuimuiuumuiuimmiiiiuumiiitmumimit(unuiuuM‘ijJWW4l U3 MAGYAR MUNKÁS írta: vitéz Marton Béla új Magyar Munkás! Ezzel a címmel és ezzel a programmal szárnyára bocsátom a nemzeti alapon álló, jobboldali munkásság lapját. Milyen legyen az az embertípus, amelynek kialakulásáért, boldogulásáért harcolni fog a nemzeti szellemű munkásság sajtója? Legyen mindenek előtt — magyar! Ne hallgasson idegen, marxista agitátorok gyűlöletfűtötte szavára, ne érezze, hogy ő kitagadott, testvérgyűlöletre kényszerített fia a nagy magyar családnak. Ne higgye, hogy ő boldogulni tud, ha nem boldog ez az egész, egyedülvaló, árva, de nagyra hivatott magyarság. Ne remélje, hogy segíteni fog rajtunk akármiféle internacionalizmus, ha mi nem vagyunk erősek, felfegyverzettek és nem tudunk helytállani a történelem viharaiban. S aki magyar, az legyen munkád! Érezze ennek a szónak jelentőségét. Lássa meg, hogy magyar is csak az lehet, aki jó munkát végez nemzetének. Mert miniszter vagy gyárak robotoba, kisiparos vagy magánhivatalnok, tisztviselő vagy barázdák szántóvetője csak akkor érdemes a mindennapi kenyérre, ha legalább tudása szerint megteszi a kötelességét azon a helyen, ahova sorsa, tehetsége rendelte. S ha kérdi valaki, miért legyen új lelkű, új arcú ez a munkás, hittel feleljük rá: azért, mert megértette vagy meg kell értenie az új idők szavát. A marxizmust eltemette vagy elsöpörte a huszadik század. Marx világot forradalmasító elmélete összeomlott abban a pillanatban, amikor a nemzetek ráeszméltek arra, hogy a liberális kapitalizmus nem egy osztályt, nem egyetlen dolgozó réteget, hanem egyesek — az „erősebbek” érdekében egész népeket szolgáltatott ki kegyetlenül és kíméletlenül. Ezzel a szervezettséggel nem elég szembeállítani egy osztályt vagy egy frakció organizációját. Ez ellen csak az egységes nemzet védekezhet. Az ilyen nemzetnek — mint amilyen a mostani magyarság is — a munkás csak hű fia lehet és nem hátbatámadója. Legyen tehát a munkás megújhodott lelkű, büszke, öntudatos magyar. Most már az a kérdés, hogy milyen legyen az az ország, amelyben a munkás otthonra, kenyérre és nemes öntudatra találhat? A liberális Magyarország útjára engedte, Amerika bányáiba, Brazília vadonjaiba száműzte a magyar fajta legtisztább és a magyar dolgozó társadalom legértékesebb rétegét. A szociális fajvédő Magyarországnak tmd kötelessége, hogy épp a dolgozó, szenvedő, verejtékező tömegek jobb sorsára építse fel az új ezer esztendőt. Nemcsak a munkásság, hanem az egységes nemzet létérdeke követeli ezt. Száz esztendővel ezelőtt Széchenyi István írta meg a magyar fajvédelem és a nemzeti munkaállam alkotmányának első törvényét, amikor rámutatott arra, hogy „nem holt föld, hanem csak élő ember alkothat hazát”. Ezért az élő emberért, a magyar dolgozóért fog síkra szállani az Új Magyar Munkás. Azt akarja, hogy ő, az élő, az örökkévaló magyar legyen boldog és erős. őt és családját védje a legmagasabbrendű szociális szervezet, a nemzeti munkaállam. Az ő munkáját segítse elő a Munkaügyi Minisztérium, az ő szabadidejét hasznosítsa, tegye boldoggá a Hivatalos Szabadidő Szervezet, az ő munkaerejét irányítsa megfelelő helyre a pártatlan állami munkaközvetítés. Az ő szervezeteit foglalja hatalmas egységbe a Nemzeti Munkakamara. A Nemzeti Munkaközpont négy és fél esztendő alatt megvalósította mindazt, amit a többi munkásszervezetek fél évszázad alatt nem tudtak elérni. Hogy van fizetéses szabadság, minimális munkabér és maximális munkaidő, hogy elsején fizet a családi pénztár, az elsősorban Gömbös Gyula óta a magyar államvezetők megértő szeretetének és a mi harcunknak fontos eredménye. Nem fogunk megállani a jövőben sem, mert a mi útunk nem a gyűlölet posványán visz keresztül, hanem testvérektől testvérszívekig vezet. Munkástól miniszterig, falusi kunyhótól magas állami hivatalig s mindenüvé, ahol szolgálni akarják az új Magyarországot. Mi nem ellenségeket, hanem barátokat, a dolgozó osztályok számára segítőtársakat keresünk mindenütt. De ha kell, akkor harcolunk is a magyar munkás érdekvédelméért, mégpedig pártoktól függetlenül, felekezeti különbség nélkül és frakciók felett állva. Amikor, indulunk, az írás szavára emlékezünk, amely hirdeti: ,,Zörgessetek és megnyittatik”. Testvérszívek ajtaján zörgetünk, kopogunk. S tudjuk, nem hiába! Mert semmit sem magunknak kérünk. De ha megadják azt, amit nem egy osztálynak, hanem az egész nemzetnek érdekében követelünk, akkor megnyílik előttünk a jövendő kapuja. Akkor a küszöbén átlép a megújhodott nemzet hű, igaz fia, az új, az elégedett, boldog magyar munkáig. A MAGYAR IPARI SZOCIÁLPOLITIKA írta: VARGA JÓZSEF zs. kir. Iparossi és kereskedelemügyi miniszter A rendelkezésre álló keretek között leghelyesebb, ha az elméleti és történeti jellegű fejtegetések mellőzésével rövid áttekintést nyújtok arról, hogy ipari szociálpolitikánk legutóbbi fejlődésében milyen eredményeket értünk el. A legfontosabb eredmények elsősorban a munkaviszony kérdéseinek rendezésével s ebben a vonatkozásban is a munkaidő és munkabér szabályozásával kapcsolatosak. Mind a két kérdés rendezése 1935-ben indult meg. Ezt a munkát gondosan és körültekintően kellett végezni a szociális szempontok megfelelő szem előtt tartásával. Ügyelni kellett egyúttal azonban arra is, hogy a termelés ne bénuljon meg és a szociálpolitikai fejlődés ne csak látszateredményeket érjen el, hanem a dolgozóknak valóban jelentős és biztosított előnyöket juttasson. Két év munkája a további fejlődésre biztos alapokat teremtett. Erre épült az 1937. XXI. törvénycikk, mely a legkisebb munkabérek megállapításáról, a napi 8, illetőleg heti 48 órás munkaidő bevezetéséről és a fizetéses szabadságról rendelkezik. Evvel a három intézményel külön-külön is foglalkozom. Nem vitatható, hogy a legkisebb munkabérmegállapításnak immár ötödik évbe lépő munkája a munkavállalók anyagi helyzetét lényegesen javította. Ezen a téren is a fokozatos fejlesztés elvét tartottuk szem előtt és először inkább a kisiparra, majd később az ipar egész területére terjesztettük ki az intézmény működését. A bérek rendezése, ugyanakkor a megélhetési index változatlansága lehetővé tette, hogy a munkások reálbére emelkedjék. A legkisebb munkabérmegállapítás jól bevált rendszerét a jövőben is fenntartjuk. Ezzel kapcsolatban még két irányban van tennivaló: egyrészt a munkabérmegállapítást ki kell terjeszteni azokra az alkalmazottakra, akikre eddig nem terjed ki. Ez a tevékenység a közeljövőben elvégezhető lesz, tekintettel arra, hogy az iparban alkalmazottak körülbelül 80%-ának legkisebb munkabére szabályozva van. Másrészt állandóan folyó munka lesz a legkisebb munkabérmegállapító határozatok időszerű felülvizsgálása. A munkabér megfelelő rendezése tette lehetővé az ipari termelés békéjének mind fokozottabb biztosítását. Érdekes itt az 1938. év eredményeit bemutatni. Ez az év volt ugyanis, amikor a legkisebb munkabérmegállapítás — célszerű szervezési megoldásokkal — az addiginál nagyobb lendületet kapott. Azt látjuk, hogy 1938-ban a munkabeszüntetések által érintett munkavállalók száma az előző évi 25.000-ről 9000-re csökkent. A munkaidő szabályozásának terén is jelentős eredmények jelentkeznek. Az építőiparok kivételével ma a munkavállalók 94%-a élvezi a rövidebb munkaidő előnyeit. Azonban nemcsak a munkás egyéni munkaerejének és egészségének a megóvása szempontjából értékes a munkaidő szabályozása, hanem jelentős tényező a munkanélküliség elleni küzdelemben is. Ugyancsak egészségvédelmi szempontból van legnagyobb jelentősége a fizetéses szabadság intézményének is. Ezen a téren egyrészt biztosítani kell az évenkénti megfelelő szabadidőt, másfelől lehetővé kell tenni, hogy ezt a szabadidőt a munkás a lehető legjobban használhassa ki. Gazdag fejlődési lehetőség van ezen a téren, így a múlt évben lehetővé tette a kormányzat, hogy a fizetéses szabadságokat igénybevevő ipari munkavállalók 50%-os vasúti kedvezményben részesülhessenek. Ezt a kedvezményt — amely a családfőn kívül a feleségreés a 14 éven aluli gyermekekre is kiterjedt — a múlt évben 76.000 családfő vette igénybe. Tulajdonképpen a munkabérkérdéshez kapcsolódik az úgynevezett családi bér kérdése is. Lényeges különbséget jelent azonban, hogy ehhez a kérdéshez fontos nemzetpolitikai szempontok is fűződnek. Nevezetesen az, hogy a gyermeket nevelő család kereset szempontjából lehetőleg ne legyen rosszabb helyzetben, mint a gyermektelen. A megvalósítás természetesen csak olyan formában történhet, hogy a munkavállaló ne közvetlenül kapja a kiegészítő bért, mert ebben az esetben félő, hogy a családos munkások nehezebben jutnak munkához. Az ipari munkavállalók gyermeknevelési pótlékának intézményét megalkotó 1938:XXXVI. törvénycikk ezért a lebonyolítást külön szervekre bízta. Ezek az Országos Ipari és Bányászati Családpénztár, illetőleg ennek felügyelete alatt szakmai családpénztárak. A gyermeknevelési pótlék terhét nálunk — a külföldi megvalósításoktól eltérően — kizárólag a Munkaadók ^**1^ A végrehajtás Készül a Névtelen Munkás szobra A SZOBOR MODELLJE ELŐTT: VITÉZ MARTON BÉLA, VALAMINT A KDF BÉCSI VEZETŐ M 8BLUH1wmmmmMnvtgr