Új Magyarország, 1945 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1945-07-03 / 1. szám

1945. július 3. , évfolyam, 1. szám. 1 G Hon Tizenkét nagy oldal Ára 4 pengő Uj M­AGYA­RORSZÁG A VILÁGPOLITIKA ÉS A MAGYAR SZELLEMI ÉLET HETILAPJA Irta: GYÖNGYÖSI JÁNOS külügyminiszter 7 új demokratikus magyar állam helyzetét a Moszkvá­ban kötött fegyverszüneti egyezmény határozza meg. ön­álló, független állam vagyunk, de bizonyos vonatkozásban egyelőre a győztes szövetséges hatal­mak ellenőrzése alatt. Ez a fenntartás egyszersmind kül­földi kapcsolataink korlátozását is jelenteni. A miniszterelnök t­algótarjáni beszédében kifeje­zést adott annak a reményé­nek, hogy ez a helyzet ham­a­­rosan megváltozik és egyes álla­mokkal felvehetjük a közvetlen kapcsolatokat. San franciscoi hír­adás pedig arról szól, hogy ké­sőbb Magyarországot is felveszik az Egyesült Nemzetek biztonsági szervezetébe. ■: Állami szuverenitásunkból ter­mészetszerűen következik, hogy Magyarországnak máris kiala­kult, bizonyos álláspontja és­­▼iszonya külállamokkal. A Szö­vetséges Hatalmak szuverenitá­sunkat és az Ideiglenes Nemzeti Kormányt a fegyverszüneti egyezménnyel ténylegesen elis­merték, hozzájuk való viszo­­nyunk tehát jogi elrendezést nyert. De ezen túl a Szovjetunió iránt mélységes hála tölti el a magyar népet azért a nagylelkű­ségért, hogy országunkat felsza­badította és kétségbeesett hely­zetünkben segítő kezet nyújtott a katasztrófából való megmenekü­lésre. Ez a hálaérzet azóta még csak erősödött, mert azóta is számtalan tanú jel­ét kaptuk a Szovjetunió jóindulatának, segí­teni akarásának és nemzeti, va­lamint kulturális értékeink meg­becsülésének. Nemcsak miná­­lunk, de mindenütt külföldön meg kell érteni, — és bizonyára meg is értik — hogy Magyar­­ország a szomszédságában lévő nagyhatalom, a hatalmas Szov­jetunió támogatására és segítsé­gére alapítja a jövőjét. A­nglia jóindulatát mindenkor nagyra értékeltük és a győ­zelmes háború e­zt az értéke­lést csak növelte. Az Északameri­kai Egyesült Államok irányában pedig különösen kihangsúlyozott rokonszenvünk a történelmi ha­gyományok alapján. Hiszen annyi magyar szabadsághősnek nyúj­tott menedéket és több millió gazdaságilag kiüldözött, szegény, dolgozó magyar talált az Egye­sült Államokban megélhetést, ott­hont és szabad hazát. Kétségtelen, hogy a magyar jövő szempontjából a legnagyobb jelentősége annak van, hogyan fog viszonyunk a szomszédálla­mokkal kialakulni. Ez nemcsak a mi problémánk, de alapvető kérdése a Dunamedence nyugal­mának és békéjének. M­indenekelőtt meg kell álla­­­pítani, hogy azt az okot, amely a múltban a bi­zalmatlanságot előidézte, — a történelmi Magyarország gon­dolatát — a fegyverszüneti egyezmény aláírásával kikü­szöböltük. Ez az álláspont a múltban sok viszály kiinduló­pontja volt és a magyarságnak csak balsikert és temérdek szen­vedést okozott. Reméljük, hogy mind a magyar, mind a szom­­széd­államok demokratikus átala­kulása megteremtette azt a po­litikai légkört, amely a békés együttműködéshez vezethet. A hangsúly itt a demokrácián van. Mert egyedül a demokratikus államberendezés biztosíthatja megnyugtatóan a nemzetiségi ki­sebbségek helyzetét. E­bből a szempontból talán a legbeszédesebb példakép az a v­iszony, amely részünkről az új demokratikus Jugoszlávia irányában kialakulóban van. Az előző kormányok végzetes cse­lekményei következtében olyan súlyosnak látszott a helyzet, hogy csak hosszú idő múlva remélhet­tük egy barátságos kapcsolat megteremtését. Mióta azonban Tito demokratikus kormánya vette kezébe Jugoszlávia sorsát és a bűnös cselekmények részben megtoroltattak, részben megtor­lás előtt állanak, biztos remé­nyünk van arra, hogy a fájó és súlyosan zavaró körülmények ki­küszöbölésével sikerül a demok­ratikus Jugoszláviával a baráti légkört a legrövidebb időn be­lül megteremteni. Máris jele van annak, hogy az ottani magyar­ság a jugoszláv állam keretein belül a demokrácia elveinek megfelelően teljes egyenjogúsá­got élvez.­asonlóképen jó reményekkel kecsegtet bennünket Groza miniszterelnök demokrati­kus kormányzása Romániában. Sok nehéz és közös problémánk van, amelyek annál nehezebbek, mert mindkét részről számtalan előítéletet és a történelem folya­mán beidegződött soviniszta el­fogultságot kell leküzdeni. A­nnál fájóbb, hogy Csehszlo­vákia részéről ez időszerint nemcsak baráti, de még nyu­galmi légkörről sem beszélhetünk. Fájó és meglepő ez részünkre, mert joggal élt bennünk a remény, hogy az a Csehszlovákia, amely régi demokratikus hagyományo­kon alapszik, megértést és ba­rátságot tanúsít az új demokra­tikus Magyarországgal szemben, amely viszont kihangsúlyozottan megszakított minden ideológiai kapcsolatot az előző, reakciós uralommal. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy a baráti együttműködésre mindkét állam­nak nagy szüksége volna. A ma­­gyar kormány mindeddig nagy önmérsékletet és önmegtartózta­tást mutatott a szlovákiai ma­gyarság egyetemleges és igaz­ságtalan felelősségrevonása ügyé­ben, tehát el kell hogy hárítsa magától a felelősséget azért hogy ez az ügy, amely kettőnk között bizonyára békésen elintéz­hető lett volna, ma már nem­zetközi problémává duzzadt. Nem adjuk fel azonban a re­ményt, hogy ha a kérdés nem­zetközi tárgyalások útján elin­tézést nyer, megnyílik a lehető­ség arra, hogy a barátságos kap­csolatokat és az ennek megszi­lárdítására szolgáló gazdasági együttműködést Csehszlovákiával felvehessük. Az új demokratikus Magyar­­országnak a külföld felé egyet­len törekvése van: bebizonyítani a világ előtt, hogy valóban új és valóban demokratikus Ma­gyarországgal áll szemben. Hazatért magyar beszámol a foksári hadifogolytábor életéről Külpolitikai helyzetünk . Hatvan deka kenyér, napi háromszori étkezés a foksári fogolytáborban A kis országot végigverte a háború. Nemcsak budapesti bérpaloták, városi templomok köveit robbantotta fel a bomba, pörkölte meg a láng, a falu, a tanya is harctér lett sok he­­lyen. Gránátok szántották fel a búzaföldet, golyók tépték szét a kis temetők fej fáit. Szerte az országban, fénye­s lakásokban, parasztkunyhókban és csősz­házakban siratják vagy keresik szeretteik a hozzátartozójukat. A háborúban, amelyet a nép megkérdezése nélkül indítottak a fasizmus őrültjei, a nép vesz­tett a legtöbbet. A munkás­lakásokból és az omladozó pa­rasztviskókból, de sok városi két-háromszobás lakásból is hiányzik az apa, a testvér, a fiú. Lehet hogy él még, lehet, hogy jeltelen sírban nyugszik valahol. Az életben maradottak utolsó reménye a hadifogoly-­­tábor. Hátha ott van az, akit keresnek. Hátha él. A hadi­­fogolytáborokról több rémhír kering az országban, mint ahány magyar van ezekben a táborokban. Megpróbáljuk az alábbiakban többé-kevésbbé hű képét rajzolni az egyik orosz hadifogolytábornak. Nem azért tesszük ezt, mert a hadifogoly­táborokról „jót“ kell írnunk hanem azért, mert az a ma­gyar hadifogoly, aki most jött haza így festette meg a tábor életét. * Romániában, Foksáni körülbe­lül százhúsz kilométerre van Ploestitől. A hadifogolytábor barakváros a városon kívül Négy-ötszáz ember lakik egy ba­­rakban, harminc barakból áll a tábor. Magyarok, szlovákok, ru­szinok, románok, németek élnek együtt. A gyengélkedő szoba, a kórház, a konyha, a cipész, szabó és borbélyműhely mind külön­­külön épületet kapott. Az orosz táborparancsnokság mellett ma­gyar táborparancsnokság is mű­ködik. A tábori rendészeti szolgá­latot szlovákok, ruszinok és he­lyenként magyar rendőrök lát­ják el. Mi, az Egyesült Nemzetek népei eltökélve, hogy a következő nemzedékeket megóvjuk a pusztító háborútól, amely a mi életünk­ben két izben zúdított mérhetetlen szenvedést az emberiségre, hogy ismét kifejezzük az alapvető emberi jogokba, az emberi személyiség értékébe és méltó­ságába, a férfiak és nők egyenjogúságába, a nagy és kis nemzetek egyenlő jogaiba vetett meg­győződésünket, s hogy megteremtsük a feltételeket, melyek lehetővé teszik, a szerződésekből és a nemzetközi jog egyéb forrásaiból származó jogok és kötelezettségek tiszteletben tartását, s hogy előmozdítsuk a társadalmi haladást és a több szabadságot nyújtó jobb életfelételeket, és ezekért a célokért megmutassuk jóakaratunkat és együtt éljünk, baráti békében, mint jószomszédok, s hogy egyesítsük erőinket a nemzetközi béke és biztonság fenntartásáért, biztosítsuk az olyan elvek és megállapított módszerek elfogadását, amelyek mellett a fegy­veres erő nem vehető igénybe csak a közös érdek szolgálatában, sehogy a népek gazdasági és társadalmi haladását előmozdító nemzetközi szervezetet létesítsünk, elhatároztuk, hogy egyesítjük e célok elérésére irányuló erőfeszítéseinket. Ennek megfelelően felelős kormányaink, képviselői összegyűltek San Francisco városában, bemutatták megbízóleveleiket, melyeket rendben lévőknek találtak, megegyeztek az Egyesült Nemzetek ezen alapszabályainak elfogadásában, s ezzel „Egyesült Nemzetek“ Hétjére meg­alakították a nemzetközi szervezetet.' • (Bevezető szavak az Egyesült Nemzeteknek Sanfranciscoban, 1945. június 26-án aláírt alapokmányához.) ■ » ' ., Nem büntetésből... Kürtszóra ébred a tábor reggel öt órakor. Fél hatkor osztják a reggelit. Hét-nyolc deci sűrű fő­zelék és harminc deka kenyér. A foglyokat száz főből álló száza­dokba szervezik. A napi kenyér­adag hatvan deka. Az ebéd rend­szerint főzelékből, a vacsora feketekávéból áll. Ezenkívül egy evőkanál cukrot kapnak a foglyok naponta. — A vegetatív életfunkció le­hetőségei megvannak — mondja a volt magyar hadifogoly, aki két napja érkezett haza Foksániból­­ . A­­ fogoly elzárva él a külvi­lágtól. A munkát kitüntetésnek adagolják. A munkával jobb koszt és nagyobb mozgási sza­badság jár. : •!•’•' •• • ■ • ., — Miért vannak a magyarok még fogolytáborban? — kérdez­tük. — Az oroszok véleménye­­ az, válaszolja, — hogy katona az, aki katona akar lenni.­ Legalább is náluk ez a helyzet. A Vörös Had­sereg egyik őrnagya mondotta a táborban, hogy a magyarok pol­gári ruhában is harcoltak az oro­szok ellen. A hadifoglyokat most azért viszik ki Oroszországba, hogy megismerjék a Szovjetet. Ez nem büntetés. — Hogyan lehet „szabadulni” a fogolytáborból? — Többféle módja van ?— mondja a volt fogoly. — Aki az új honvédségbe belépett vagy a közigazgatási hatóságok és hadiüzemek kikérték, az orosz Foksániból, de utánunk indul egy háromszázas és egy nyolcszázas csoport. Sokan kerültek át a vas­útépítő századokba. Ezeket az­­alakulatokat a­ honvédelmi m­i­­nisztériumi állította fel.'*, A vasút­építő századok tudomásoma sze­rint­­Magyarországok dolgoznak. — Sok „szörnyűséget“ mesél­nek az Oroszországba szállítandó

Next