Új Magyarország, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1947-01-04 / 1. szám

öraffiYsmszÁG 1947. JANUAR 4. a példákból, abból az erkölcsi és szellemi légkörből, amelyet előtte tőle függetlenül előző korok és apák munkája teremtett meg. 11a csak­ugyan haszontalan volna e nemze­dék, lehetne-e csodálkozni ezen, amikor egy olyan korszak ringatta bölcsőjét, amelynek bűnei, sivársága, mostohasága és lelkiismeretlensége elölte itt az új élet, a feltámadás, az öntudat és megtisztulás minden csiráját. Gyermekszemmel és gyer­meklélekkel egv olyan politikai, tár­sadalmi és gazdasági uralmi rend­szer példáin nőtt fel, amely az alkalmazkodást tette meg uralkodó törvénnyé, amely végső elfajulásá­ban a nemzet jobbik énjének el­nyomására és kiirtására épült, s amelynek vasrendszerében remény­telenül el kellett hullania és pusz­tulnia minden kiválóságnak, akár erkölcsi, akár szellemi, irodalmi vagy politikai téren — ha a kontra- szelekció föltételeit lenyelni és el­szenvedni nem tudta. Ez a korszak ringatta a mai nemzedék bölcsőjét, s a legkevesebb, amit az apáktól elvárhat, hogy ne vessék meg, ne tegyenek szemrehányást fiaiknak — saját bűneikért. M ost pedig igyekszünk választ adni az elegáns űr fejtegeté­seinek első felére, arra, hogy itt: lényegében nem változott semmi. Első látásra azok részére, akiknél a jelenségek csak érzékelésük felü­letén suhannak át, úgy tetszhet, hogy lényeges változás nem tör­tént. ha csak egy új rétegnek a hatalmi szervezet birtokbavételét nem számítjuk annak. Rendszerek a kezdet kezdetén ritkán jönnek oly tökéletesen a világra az idők. méhéből, mint ahogy fénylő szemű Pallas Athéné pattant ki Zeus fejé­ből. Lebet, hogy a felszínen a vál­tozások nem szembetűnitek. Lehet, sőt valószínű, hogy jobb lenne, ha — mint ahogy egy szellemes politi­kus megjegyezte — a miniszter az államtitkárnak, ez a tanácsosnak, ez a titkárnak, ez viszont a fogalma­zónak a megjelenését és modorát venné fel. Kétségtelenül megnyug­tatóbb volna, ha kevesebb pana­máról és egyéb rosszillatú dolgokroi hallanánk, mindez azonban nem a -lénveg. V lényeg -dih.-m n s ál'ozás­ban van, amely a mélyben ment végbe abban, hogy a múlt egyetlen varázslatos érintésre porrá omlott össze és az országépítés most egy­szer igazán tartó alapokon indulhat meg. A nemzeti és társadalmi gon­dolat végre-valahára valóban a sze­gény milliók kenyerévé vált. Lehet, hogy sokan nem tudnak még mit kezdeni vele, s félénken tapogat­ják, mint valami Danaida aján­dékot. Mindez mit sem számít, mintahogv az sem, hogy bizonyos szervezeteiben az új rend hibákat követ el, vagy rosszabbul működik, mint a múltban. A lényeg, hogy végre az elvesztett út helyett a he­lyes úton vagyunk, az álpirkadat helyett a valódi hajnalhasadás kü­szöbén. Olyan úton, amelynek vége. célja és értelme van, mely fejlő­désképes, amely a teljes élet s amely ma még talán a feudális keretek fullasztó, push adó. egyhely­ben topogó «biztonsága» után kissé merésznek látszik, de amely mégis csak a jövő. Nemcsak azért, ami­vel többen is érvelnek a kétkedők felé, hogy a demokratikus népek mellett fizikai lehetetlenség más rendszerben tovább élni, hanem és elsősorban azért, mert mindentől függetlenül a nemzet belső életé­nek parancsoló törvénye, hogyha ha­ladni, fejlődni, gazdagodni akar, ezen az úton kényszerül járni. És ha vannak hibák, mintahogy vannak — a népnek módjában áll a hibá­kat kiküszöbölni és a hibazókat el­távolítani, módjában áll új embe­reket és új pártokat a hatalomra segíteni, vagy kicserélni, ha azt szükségesnek véli, nem kell tehát huszonöt éven keresztül az egységes párt karmaiban vergődni, a nép így, ha nem is kormányoz, de kor- mányoztat. Lényegében ez is a hi­vatása. P ersze a maradi konzervativiz­musnak hálás összehasonlításra adhat alkalmat, ha a mai ma­gyar demokráciát régi demokratikus formák között élt és fejlődött né­pek helyzetével veti össze és minden második szavában azt hányja sze­mére: «Ja igen, ha itt is úgy volna, mint Angliában, vagy Franciaor­szágban...» Ilyen összehasonlítás nemcsak irreális, de méltánytalan és igazságtalan főleg azok részéről, lakik, 8 akiknek ősei elsősorban aka­dályozták még, hogy sokkal koráb­ban nem léptünk rá a helyes útra. Arra, hogy «lényegében nincs vál­tozás» csak azt felelhetjük: egyelőre éppen csak a lényegben van válto­zás, ha a felszínen ez még kevéssé is érződik, abban, hogy amíg a jipm/i1', mint Ilon Quijote mozdu­latlan fapegazusának lovasa ült egy­helyben, bekötött szemmel azt hí­vén, hogy közben roppant utat tett meg az ég azúrjában, addig a mai Magyarország, ha kicsit hunyorgó szerűmmel és botladozó lábbal is. de elindult az egyetlen célhoz vezető úton. Nem a gyors siker, de a biz­tos haladás útján. ELKESETT ÚJÉVI ELMELKEDES Irta: GOGOLÁK LAJOS M iu<tán elolvastuk a megható újévi stílusgyakorlatokat, melyek megszokott optimiz­musa már-már émelygéssel tölt el és melyek ezúttal is minden szépet és jót Ígérnek nekünk, hadd for­duljunk ebből a révületből a leg­nehezebb gond felé, mely az euró­pai emberiségre súlyosodik a roppant készülő boltozat árnyán, melyet kollektív új világnak tisztelnek mindenfelé, — hadd forduljunk oda mégis az em­berhez, kiről mindenki elfelejt­kezett. íme, ismét itt vagyunk a régi problémánál; az európai válság mélyebben lakik, mint a múlandó pártpolitikai gondok és e'fogrút­ságok. A válság maga1 ez a fel­oldhatatlan feszültség az emberi egyéniség és a most készülődő kollektív új világ között. Mond­juk ki mindjárt milyen vesze­delmet érzünk abban a pillanat­ban, ahogy ez ia közösségi érzés, ez a társadalmi révület,’ a dolgok kollektív értékelése kilép abból a forradalmi stádiumból, ahogy halomra* döntötte a múlt hatal­masságait. Az emberek legna­gyobb része, a manapság annyit emlegetett tömegember azelőtt is, az elmúlt rendszerben, sőt az összes elmúlt rendszerekben min­denkoron kész áruként, konfek­cióban szerezte be összes néze­teit, világnézetét, politikai állás­foglalását. Ez a kispolgári tömeg termelés, a dolgok készen való átvétele, a független és önálló gondolkodástól való irtózás egy­szer már megbosszulta magát. Ne essünk mindjárt a másik hi­bába; mert mintha most is ugyan­ezzel a jelenséggel találkoznánk: az emberek ma is készen szerzik be összes nézeteiket- Miközben azt hiszik, hogy ez az új világ ál­taluk van és értük van, nem me­revítik-e meg önmaguk fejlődé­sét éppen ezzel a gondolkozás nélküli készséges eltömegesedés­sel? Ne értessünk félre itt, — ki tagadná a nagy heroizmust és forradalmiságot, ahogy ez a kol­lektív új világ rengeteg akadá­lyon át újra meg újra megroha­mozta a régi világot? Hiszen a folytonos mozgás és változás hozzátartozik az európai ember­hez. Mi más is Európa, ez a na­gyon bizonytalan körvonalú kis földdarab, mint eszmék, értékek, változások, romboló és építő for­radalmak, átértékelések, elemzé­sek véghete tlen sorozata? Ki vitte végbe mindezt a változást, melyet tiszta európaiságnak neve­zünk? Egyedül az ember, a ma­gányos egyéniség, akit most mintha különleges önmegtaga­dással felednének el? Konfekció a boltozaton \ Nemes Nagy Ágnes verse: 3Cerejs hazát! Nem alvadó hiányérzet gyötör. Mit áhitok, mikor tüdőmbe esorran? Mint tetszhalott, csokrot, dohányt, gyönyört, meredve nézek a saját toromban. Megillet minden, firtem száll a bor. De nem íakad a sző, csak bent szivárog. Az illedelmes élet megtorol, s én nem tudom kilökni, mit kívánok. Szakadj fel vágy! Mutasd növö sebed, mit a világ nem töm be, egyre tágít, hiába szívsz be tájat, testeket, hiába gázolsz elmékben bokáig. Keress hazát! Az firbe horgonyozz, s a semmiségnek vetve gyönge hátad, hol nem perzselhet többé torz nyomod, egy ifjú istent szülj, mint az imádat. Hüs még e táj születni, bizonyára, de vesd föl mégis meztelen szemed, tekints az űrbe és tekints anyádra, s fiatal isten! Mondd ki a neved! CSETE-HEIMER Budapest, V„ Aulich-u. 4-6 Telefon: 122 — 518 Irodagépek, kellék, javítás, karbantartás, gépkölcsönzés vétel, csere, eladás. M ost a társadalomba való fel­tétlen átolvadás a tömegek uralkodó igézete, mtot ahogy a társadalomért való ön­feláldozás volt a magunk mögött maradt forradalmiság legszebb ígérete is. Közben meg gyana­kodva néznek, egyre nagyobb bi­zalmatlansággal az ember, az egyéniség felé, aki nem osztja valamely oknál fogva ezt a kol­lektív reménykedést. Mert ugyan ki tagadná ennek a gyanakvás­nak jogtalanságát!1 Non* - vclí-e szerzett joga minden nagy euró­pai egyéniségnek, hogy lázadjon az általánosításba torkollott hi­tek és előítéletek ellen és ezek a zendülések a történet legkü­lönbözőbb századaiban nem vit­ték-e előbbre azt a bizonytalan valamit, amit emberi haladásinak nevezünk? Nem is szólva arról, hogy ez a szellemi nyugtalanság a megkövesedett és lezárt képze­tek ellen készült, annak a ha­sonlóképpen nagyon bizonytalan és mégis nagyon boldogító ér­zésnek érdekében, amit emberi szabadságnak nevezünk? Nos, most, a tömegek új korában, mi­kor a konfekcióban, készen ka­pott nézetek, elvek és hitek szin­te áthatolhatatlan boltozattal ta­gadják el az ég színét, a csilla­gok nyugtalan csillogását, a fel­hők, a fény, az árny ezernyi vál­tozatát, nem jogosult-e aggodal­munk az emberért, akiről egyre kevesebb Szó esik a világon és meg kevesebb Magyarországon? Mikor leírjuk ezeket az ag­godalmakat, némi szerény joggal kívánjuk magunknak a kétséges dicsőséget, hogy még szinte el sem készült képződmények lété­nél előbbre gondolkozunk, hiszen az emberek javarésze még talán a körvonalait sem látja annak a kollektiv boltozatnak, melynek falai körül iriár különben ott szorgoskodik az egész társada­lom. Társadalom! Mily bizonyta­lan és mily merész ez a szó. Kü­lönös kedveitségnek örvend,-mert a letűnt osztályok ezzel a vi- szolygó önmegtagadással leplez­hetik vereségüket; az emelkedő osztályok taktikája pedig az ily általánosítások segítségével siker­rel tagadhatja el égy ideig kizá­rólagossági törekvéseit. Minden­esetre az eltömegesedés változat­lanul tovább tart és ma már meghódította azokat is, akiknek éppen érdekük lenne a különbö­zőségek fenntartása, — mert kü­lönben mivel magyarázhatnánk a jobbfelől is jó egynéhány éve felemelkedett nézeteket a szoli- darizmusról, a különféle keresz­tényszociális és egyéb szervezke­désekről, univerzalismusról, az állom mindent magában foglaló szentségi mivoltáról és így to­vább? Miközben tömeg ellen tö­meget és tömeges nézeteket hoz­tak, maguk ig' aláhanyatlott-ak a tömegek korába. Hát igen, ezek a nézetek, melyek a hanyatló ré­tegek érdekvédelmét jelentették, nem tarthatták fel a nagy vál­tozást, mivel hiányzott belső lo gikájuk; misztériumokkal és mítoszokkal nem szegülhettek tartósan a vigasztalan valóság ellen. Ugyanekkor pedig a ké­szülő új kollektív világ logikája és racionalizmusa még egyáitalá ban nem hathatta át a tömege­ket, innét a rengeteg zavar agyukban; különben is nagyon kérdéses, mily fokon és miként lehet szabályozni ilyen értelmi konstrukciókkal az emberek nagyrészét, hiszen szellemi létük lényege mégiscsak a tömegszug- gesztió, a kollektív élmény, a sza- valókórusba elvesző révület, a konfekcióban beszerzett világné­zet, a készáru a legmélyebb ér­telmiségi fokon. Völgyből a csúcsra tekintünk... E gyébként maguk' a kollektív nézetek hitvallói sem tagad­ják, nem is tagadhatják a nagy európai emberi egyéniségek értékeit, jelentőségét, A sors mély és sötét völgyeiből vágya­kozva tekintünk e villogó csú­csokra. Sokan talán még azt is szembeszegzik elkeseredett ma­radék egyéniség-hitükben a mai világgal, hogy hiszen ezek a nagy egyéniségek teremi ették meg mindazt, amit európai em­beriségnek hiszünk és tisztelünk- Valóban, ezé az európai egyéni­ség-gondolaté lenne minden re­ményünk, — mert ugyan lehet-e társadalomellenes és tái’sadalmon­kívüli mindaz, smi emberi? Nem az ember a mértéke mindennek végső fokon, — az ember, akinek mély ösztöneit mintha kifelejtet­ték volna kezdődő életünk ra­cionális megtervezői az új euró­pai spektrumból? Hogy valamit kifelejtettek, ami egyszerűen nem magyarázható meg kollektív él- nténnyel, a társadalomba való átlényegüléssel, a lelkes és önfel­áldozó eltömegesedéssel és a tö­megnek, vagy ha úgy tetszik, a társadalomnak szinte szakrális szférákba való emelésével, ennek bizonyítására egyszerű példa kí­nálkozik. Miért támad az euró­pai szellem szinte minden példa­adó képviselője, a klasszikus európai hagyományok minden folytatója az eltömegesedés ellen a tragikus és heroikus, de egyre reménytelenebb és halálraszan- t-abb egyéniség önvédelme érde­kében? Nem keletkeztek-e rejtel­mes mélyekről oly új pszicho­lógiák, ösztönök, indulatok, me­lyekkel a racionális kollektív tö­meges hitek mit sem tudnak kez­deni? Mivel magyarázható sike­rük és a leküzdhetetlen érdeklő­dés, melyet keltettek minden­felé? Szóval egyszerű racionális rendezéssel az emberi lét sok pro­blémája egyáltalában nem ért­hető meg, hiszen az emberi létnek egész sereg titkát és gondját vá- iaszolatlanul hagyja. Innét gya­nítjuk a legnagyobb veszedelme­ket, melyek könnyen fejünk fölé kerekedhetnek, miközben még készen sincs az a bizonyos kol­lektív világ, mely felé szállnak most sokak reményei. Aztán még itt van a másik gond is: nem kívüről támadt ránk a barbárság, de közöttüiík la­kott. Féltsük csak tovább a/szép és nemes európai egyéniséget, de ne felejtkezzünk el még valami­ről: ez a híres és nagyszerű humanista kultúra igazán csak az európai lét felszínét ragyogta be a reneszánsztól és a 18-ik szá­zadtól a 19-ik századra öröklött tetszetős fényeivel. Közben a kontinens lakossága mintegy megnégyszereződött és az európai emberiség hagyománytalan és ön­tudatlan feleslege ellátta Ameri­kát is... Miként tartsuk hát. fenn a humanista kultúra, a hu­manista egyéniség • becsületét? Hiszen az új kollektív világnak éppen ez a legnagyobb igazolása, hovv sem a szabad versenyből szükségszerűen tőkeakkumuláció­ba, az egyenlő feltételek elsor­vasztásába, mindennémű szabad­ság elerőtlenedésébe torkolló európai létnek a szabadság tööáá_ nem eleme, az elsorvadt egyéni­ség nem szabályozhatja többé a tömegek életét, akik eíözönlötték Európát: a magányos egyéniség többé nem jelent fejlődést, nem jelent változást... Vallomás a hazához I T’s itt van a mi külön magyar gondunk újév kezdetén! Fest­jük az egyéniséget, az európai kultúra ragyogását a félhomály­tól, mely most ránk borul, közben meg hogy állunk a mi sajátos magyar egyéniségünkkel a töme­gek korában, az emberi egyéni­ség alkonyán? Szomorú vallomás ez, melyet mindig meg kell újí­tanunk: ki figyelt itt valaha a haza jeleseire, a nemzet igazi nagyjaira, akik élesztették lelki­ismeretét? Ezért félünk valahogy a tömegek korától, mert állan­dóan éreznünk kell, mily erőtlen volt ebben a szomorú országban az emberi egyéniség- A mi társa­dalmunk rossz példákét látott maga előtt; nem a magányos na­gyokra figyelt, de a rosszakra és selejtesekre (hogy szociológiailag általánosítsunk, a mi emberi képletünket nem a szellem em­bere határozta meg, de az ál­dzsentri, a selejtes arisztokrata, a rossz hivatalnok, a léha ka­tonatiszt ...) Tragikus vallomást kellene egyszer írni ehhez a tra­gikus hazához, elmondani, miért szeretjük mégis - mégis, mint Európa legbánatosabb szögletét. Mily nehéz is köszönteni ezt az országot akkor, mikor kétszeres gond súlyosul reánk: Európa gondjában külön gondunk Ma­gyarország, melynek helyzete ép­pen emberi okokból olyan vigasz­talan. Legszebb koszorúk és élő- virágok mérsékelt árakon JÜvieXa, VIII., Eszterhá2y-u. 2 l’eléfón: 18-92 33

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents