Új Magyarország, 1947. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1947-01-04 / 1. szám
a példákból, abból az erkölcsi és szellemi légkörből, amelyet előtte tőle függetlenül előző korok és apák munkája teremtett meg. M Ha csakugyan haszontalan volna e nemzedék, lehetne-e csodálkozni ezen, amikor egy olyan korszak ringatta bölcsőjét, amelynek bűnei, sivársága, mostohasága és lelkiismeretlensége elölte itt az új élet, a feltámadás, az öntudat és megtisztulás minden csíráját. Gyermekszemmel és gyermeklélekkel egy olyan politikai, társadalmi és gazdasági uralmi rendszer példáin nőtt fel, amely az alkalmazkodást tette meg uralkodó törvénnyé, amely végső elfajulásában a nemzet jobbik énjének elnyomására és kiirtására épült, s amelynek vasrendszerében reménytelenül el kellett hullania és pusztulnia minden kiválóságnak, akár erkölcsi, akár szellemi, irodalmi vagy politikai téren — ha a kontraszelekció föltételeit lenyelni és elszenvedni nem tudta. Ez a korszak ringatta a mai nemzedék bölcsőjét, s a legkevesebb, amit az apáktól elvárhat, hogy ne vessék meg, ne tegyenek szemrehányást fiaiknak a saját bűneikért. Most pedig igyekszünk választ adni az elegáns űr fejtegetéseinek első felére, arra, hogy itt lényegében nem változott semmi. Első látásra azok részére, akiknél a jelenségek csak érzékelésük felületén suhannak át, úgy tetszhet, hogy lényeges változás nem történt, ha csak egy új rétegnek a hatalmi szervezet birtokbavételét nem számítjuk annak. Rendszerek a kezdet kezdetén ritkán jönnek oly tökéletesen a világra az idők méhéből, mint ahogy fénylő szemű Pallas Athéné pattant ki Zeus fejéből. Lehet, hogy a felszínen a változások nem szembetűnnek. Lehet, sőt valószínű, hogy jobb lenne, ha — mint ahogy egy szellemes politikus megjegyezte — a miniszter az államtitkárnak, ez a tanácsosnak, ez a titkárnak, ez viszont a fogalmazónak a megjelenését és modorát venné fel. Kétségtelenül megnyugtatóbb volna, ha kevesebb panamáról és egyéb rosszillatú dolgokról hallanánk, mindez azonban nem alényeg. A lényeg -dih.-m n s áldozásban van, amely a mélyben ment végbe abban, hogy a múlt egyetlen varázslatos érintésre porrá omlott össze és az országépítés most egyszer igazán tartó alapokon indulhat meg. A nemzeti és társadalmi gondolat végre-valahára valóban a szegény milliók kenyerévé vált. Lehet, hogy sokan nem tudnak még mit kezdeni vele, s félénken tapogatják, mint valami Danaida ajándékot. Mindez mit sem számít, mint ahogy az sem, hogy bizonyos szervezeteiben az új rend hibákat követ el, vagy rosszabbul működik, mint a múltban. A lényeg, hogy végre az elvesztett út helyett a helyes úton vagyunk, az álpirkadat helyett a valódi hajnalhasadás küszöbén. Olyan úton, amelynek vége, célja és értelme van, mely fejlődésképes, amely a teljes élet s amely ma még talán a feudális keretek fullasztó, pushadó, egyhelyben topogó «biztonsága» után kissé merésznek látszik, de amely mégis csak a jövő. Nemcsak azért, amivel többen is érvelnek a kétkedők felé, hogy a demokratikus népek mellett fizikai lehetetlenség más rendszerben tovább élni, hanem és elsősorban azért, mert mindentől függetlenül a nemzet belső életének parancsoló törvénye, hogyha haladni, fejlődni, gazdagodni akar, ezen az úton kényszerül járni. És ha vannak hibák, mint ahogy vannak , a népnek módjában áll a hibákat kiküszöbölni és a hibázókat eltávolítani, módjában áll új embereket és új pártokat a hatalomra segíteni, vagy kicserélni, ha azt szükségesnek véli, nem kell tehát huszonöt éven keresztül az egységes párt karmaiban vergődni, a nép így, ha nem is kormányoz, de kormányoztat. Lényegében ez is a hivatása. Persze a maradi konzervativizmusnak hálás összehasonlításra adhat alkalmat, ha a mai magyar demokráciát régi demokratikus formák között élt és fejlődött népek helyzetével veti össze és minden második szavában azt hányja szemére: «Ja igen, ha itt is úgy volna, mint Angliában, vagy Franciaországban...» Ilyen összehasonlítás nemcsak irreális, de méltánytalan és igazságtalan főleg azok részéről, lakik, akiknek ősei elsősorban akadályozták meg, hogy sokkal korábban nem léptünk rá a helyes útra. Arra, hogy «lényegében nincs változás» csak azt felelhetjük: egyelőre éppen csak a lényegben van változás, ha a felszínen ez még kevéssé is érződik, abban, hogy amíg a jipmit, mint Ilon Quijote mozdulatlan tapogatusának lovasa ült egyhelyben, bekötött szemmel azt hívén, hogy közben roppant utat tett meg az ég azúrjában, addig a mai Magyarország, ha kicsit hunyorgó szerűmmel és botladozó lábbal is, de elindult az egyetlen célhoz vezető úton. Nem a gyors siker, de a biztos haladás útján. Nemes Nagy Ágnes verse: 3Deress hazát! Nem alvadó hiányérzet gyötör. Mit áhitok, mikor tüdőmbe csorran? Mint tetszhalott, csokrot, dohányt, gyönyört, meredve nézek a saját toromban. Megillet minden, fittem száll a bor. De nem fakad a szó, csak bent szivárog. Az illedelmes élet megtorol, s én nem tudom kilökni, mit kívánok. Szakadj fel vagy! Mutasd növe sebed, mit a világ nem töm be, egyre tágít, hiába szívsz be tájat, testeket, hiába gázolsz elmékben bokáig. Keress hazát! Az firbe horgonyozz, s a semmiségnek vetve gyönge hátad, hol nem perzselhet többé torz nyomod, egy ifjú istent szülj, mint az imádat. Hús még e táj születni, bizonyára, de vesd föl mégis meztelen szemed, tekints az űrbe és tekints anyádra, s fiatal isten! Mondd ki a neved! CSETE-HEIMER Budapest, V. Aulich u. 4-6 Telefon: 122 — 518 Irodagépek, kellék, javítás, karbantartás, gépkölcsönzés vétel, csere, eladás. Graffi Vsmszág 1947. JANUÁR 4. ELKÉSETT ÚJÉVI ELMÉLKEDÉS Miután elolvastuk a megható újévi stílusgyakorlatokat, melyek megszokott optimizmusa már-már émelygéssel tölt el és melyek ezúttal is minden szépet és jót ígérnek nekünk, hadd forduljunk ebből a révületből a legnehezebb gond felé, mely az európai emberiségre súlyosodik a roppant készülő boltozat árnyán, melyet kollektív új világnak tisztelnek mindenfelé, — hadd forduljunk oda mégis az emberhez, kiről mindenki elfelejtkezett. íme, ismét itt vagyunk a régi problémánál: az európai válság mélyebben lakik, mint a múlandó pártpolitikai gondok és elfogultságok. A válság maga, ez a feloldhatatlan feszültség az emberi egyéniség és a most készülődő kollektív új világ között. Mondjuk ki mindjárt milyen veszedelmet érzünk abban a pillanatban, ahogy ez is közösségi érzés, ez a társadalmi révület, a dolgok kollektív értékelése kilép abból a forradalmi stádiumból, ahogy halomra döntötte a múlt hatalmasságait. Az emberek legnagyobb része, a manapság annyit emlegetett tömegember azelőtt is, az elmúlt rendszerben, sőt az összes elmúlt rendszerekben mindenkoron kész áruként, konfekcióban szerezte be összes nézetést a társadalomba való feltétlen átolvadás a tömegek uralkodó igézete, mint ahogy a társadalomért való önfeláldozás volt a magunk mögött maradt forradalmiság legszebb ígérete is. Közben meg gyanakodva néznek, egyre nagyobb bizalmatlansággal az ember, az egyéniség felé, aki nem osztja valamely oknál fogva ezt a kollektív reménykedést. Mert ugyan ki tagadná ennek a gyanakvásnak jogtalanságát! Nene volt-e szerzett joga minden nagy európai egyéniségnek, hogy lázadjon az általánosításba torkollott hitek és előítéletek ellen és ezek a zendülések a történet legkülönbözőbb századaiban nem vitték-e előbbre azt a bizonytalan valamit, amit emberi haladásinak nevezünk? Nem is szólva arról, hogy ez a szellemi nyugtalanság a megkövesedett és lezárt képzetek ellen készült, annak a hasonlóképpen nagyon bizonytalan és mégis nagyon boldogító érzésnek érdekében, amit emberi szabadságnak nevezünk? Nos, most, a tömegek új korában, mikor a konfekcióban, készen kapott nézetek, elvek és hitek szinte áthatolhatatlan boltozattal tagadják el az ég színét, a csillagok nyugtalan csillogását, a felhők, a fény, az árny ezernyi változatát, nem jogosult-e aggodalmunk az emberért, akiről egyre kevesebb Szó esik a világon és még kevesebb Magyarországon? Mikor leírjuk ezeket az aggodalmakat, némi szerény joggal kívánjuk magunknak a kétséges dicsőséget, hogy még szinte el sem készült képződmények léténél előbbre gondolkozunk, hiszen az emberek javarésze még talán a körvonalait sem látja annak a kollektív boltozatnak, melynek falai közül kár különben azt írta: GOGOLÁK LAJOS teit, világnézetét, politikai állásfoglalását. Ez a kispolgári tömegtermelés, a dolgok készen való átvétele, a független és önálló gondolkodástól való irtózás egyszer már megbosszulta magát. Ne essünk mindjárt a másik hibába, mert mintha most is ugyanezzel a jelenséggel találkoznánk: az emberek ma is készen szerzik be összes nézeteiket- Miközben azt hiszik, hogy ez az új világ általuk van és értük van, nem merevítik-e meg önmaguk fejlődését éppen ezzel a gondolkozás nélküli készséges eltömegesedéssel? Ne értessünk félre itt, aki tagadná a nagy heroizmust és forradalmiságot, ahogy ez a kollektív új világ rengeteg akadályon át újra meg újra megrohamozta a régi világot? Hiszen a folytonos mozgás és változás hozzátartozik az európai emberhez. Mi más is Európa, ez a nagyon bizonytalan körvonalú kis földdarab, mint eszmék, értékek, változások, romboló és építő forradalmak, átértékelések, elemzések véghetetlen sorozata? Ki vitte végbe mindezt a változást, melyet tiszta európaiságnak nevezünk? Egyedül az ember, a magányos egyéniség, akit most mintha különleges önmegtagadással felednének el, szorgoskodik az egész társadalom. Társadalom! Mily bizonytalan és mily merész ez a szó. Különös kedveltségnek örvend,mert a letűnt osztályok ezzel a viszolygó önmegtagadással leplezhetik vereségüket; az emelkedő osztályok taktikája pedig az ily általánosítások segítségével sikerrel tagadhatja el egy ideig kizárólagossági törekvéseit. Mindenesetre az eltömegesedés változatlanul tovább tart és ma már meghódította azokat is, akiknek éppen érdekük lenne a különbözőségek fenntartása, mert különben mivel magyarázhatnánk a jobbfelől is jó egynéhány éve felemelkedett nézeteket a szolidarizmusról, a különféle keresztényszociális és egyéb szervezkedésekről, univerzalizmusról, az állam mindent magában foglaló szentségi mivoltáról és így tovább? Miközben tömeg ellen tömeget és tömeges nézeteket hoztak, magukig aláhanyatlottak a tömegek korába. Hát igen, ezek a nézetek, melyek a hanyatló rétegek érdekvédelmét jelentették, nem tarthatták fel a nagy változást, mivel hiányzott belső logikájuk; misztériumokkal és mítoszokkal nem szegülhettek tartósan a vigasztalan valóság ellen. Ugyanekkor pedig a készülő új kollektív világ logikája és racionalizmusa még egyáltalában nem hathatta át a tömegeket, innét a rengeteg zavar agyukban, különben is nagyon kérdéses, mily fokon és miként lehet szabályozni ilyen értelmi konstrukciókkal az emberek nagy részét, hiszen szellemi létük lényege mégiscsak a tömegszuggesztió, a kollektív élmény, a szavalókórusba elvesző révület, a konfekcióban beszerzett világnézet, a készáru a legmélyebb értelmiségi fokonadó képviselője, a klasszikus európai hagyományok minden folytatója az eltömegesedés ellen a tragikus és heroikus, de egyre reménytelenebb és halálraszántabb egyéniség önvédelme érdekében? Nem keletkeztek-e rejtelmes mélyekről oly új pszichológiák, ösztönök, indulatok, melyekkel a racionális kollektív tömeges hitek mit sem tudnak kezdeni? Mivel magyarázható sikerük és a leküzdhetetlen érdeklődés, melyet keltettek mindenfelé? Szóval egyszerű racionális rendezéssel az emberi lét sok problémája egyáltalában nem érthető meg, hiszen az emberi létnek egész sereg titkát és gondját válaszolatlanul hagyja. Innét gyanítjuk a legnagyobb veszedelmeket, melyek könnyen fejünk fölé kerekedhetnek, miközben még készen sincs az a bizonyos kollektív világ, mely felé szállnak most sokak reményei. Aztán még itt van a másik gond is: nem kívülől támadt ránk a barbárság, de közöttünk lakott. Féltsük csak tovább a szép és nemes európai egyéniséget, de ne felejtkezzünk el még valamiről: ez a híres és nagyszerű humanista kultúra igazán csak az európai lét felszínét ragyogta be a reneszánsztól és a 18-ik századtól a 19-ik századra öröklött tetszetős fényeivel. Közben a kontinens lakossága mintegy megnégyszereződött és az európai emberiség hagyománytalan és öntudatlan feleslege ellátta Amerikát is... Miként tartsuk hát fenn a humanista kultúra, a humanista egyéniség becsületét? Hiszen az új kollektív világnak éppen ez a legnagyobb igazolása, hogy sem a szabad versenyből szükségszerűen tőkeakkumulációba, az egyenlő feltételek elsorvasztásába, mindennemű szabadság elerőtlenedésébe torkolló európai létnek a szabadság tehát nem eleme, az elsorvadt egyéniség nem szabályozhatja többé a tömegek életét, akik elözönlötték Európát: a magányos egyéniség többé nem jelent fejlődést, nem jelent változást... Vallomás a hazához ! T’s itt van a mi külön magyar gondunk újév kezdetén! Festjük az egyéniséget, az európai kultúra ragyogását a félhomálytól, mely most ránk borul, közben meg hogy állunk a mi sajátos magyar egyéniségünkkel a tömegek korában, az emberi egyéniség alkonyán? Szomorú vallomás ez, melyet mindig meg kell újítanunk: ki figyelt itt valaha a haza jeleseire, a nemzet igazi nagyjaira, akik élesztették lelkiismeretét? Ezért félünk valahogy a tömegek korától, mert állandóan éreznünk kell, mily erőtlen volt ebben a szomorú országban az emberi egyéniség. A mi társadalmunk rossz példákat látott maga előtt; nem a magányos nagyokra figyelt, de a rosszakra és selejtesekre (hogy szociológiailag általánosítsunk, a mi emberi képletünket nem a szellem embere határozta meg, de az áldzsentri, a selejtes arisztokrata, a rossz hivatalnok, a léha katonatiszt ...) Tragikus vallomást kellene egyszer írni ehhez a tragikus hazához, elmondani, miért szeretjük mégis - mégis, mint Európa legbánatosabb szögletét. Mily nehéz is köszönteni ezt az országot akkor, mikor kétszeres gond súlyosul reánk: Európa gondjában külön gondunk Magyarország, melynek helyzete éppen emberi okokból olyan vigasztalan. Konfekció a boltozaton E Völgyből a csúcsra tekintünk... gyébként maguk a kollektív nézetek hitvallói sem tagadják, nem is tagadhatják a nagy európai emberi egyéniségek értékeit, jelentőségét. A sors mély és sötét völgyeiből vágyakozva tekintünk e villogó csúcsokra. Sokan talán még azt is szembeszegzik elkeseredett maradék egyéniség-hitükben a mai világgal, hogy hiszen ezek a nagy egyéniségek teremtették meg mindazt, amit európai emberiségnek hiszünk és tisztelünk. Valóban, ezé az európai egyéniség-gondolaté lenne minden reményünk, mert ugyan lehet-e társadalomellenes és társadalmonkívüli mindaz, ami emberi? Nem az ember a mértéke mindennek végső fokon, az ember, akinek mély ösztöneit mintha kifelejtették volna kezdődő életünk racionális megtervezői az új európai spektrumból? Hogy valamit kifelejtettek, ami egyszerűen nem magyarázható meg kollektív élőlénnyel, a társadalomba való átlényegüléssel, a lelkes és önfeláldozó eltömegesedéssel és a tömegnek, vagy ha úgy tetszik, a társadalomnak szinte szakrális szférákba való emelésével, ennek bizonyítására egyszerű példa kínálkozik. Miért támad az európai szellem szinte minden példa Legszebb koszorúk és élővirágok mérsékelt árakon Javiera, VIII., Eszterházy u. 2 telefon: 1892 33