Uj Magyarság, 1938. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-25 / 19. szám

IflSR .TANT­AR 25­0”MACfflRSiG Mussolini Brúnó két társával elindult az Atlanti-óceán átrepülésére . Róma, január 24. Mussolini Brúnó, a Duce fia, Bisco és Moscatelli oceánrepülőkkel együtt reggel 7 óra 30 perckor felszállt Rómában. A há­rom repülőgép Rio de Janeirot akarja el­érni, útvonaluk Bone, Elgolea, Dakar és Natal fölött vezet el. Mussolini Brunóék meg akarják dönteni a déli Atlanti-óceán átrepülésének sebességi rekordját. Valie tábornok, légügyi államtitkár megjelent Mussolini Brúnó és társai út­­nak indulásán. Az elrepülés a guidoniai re­pülőtérről történt, amely mintegy harminc kilométernyire van Rómától. Azért esett rá a választás, hogy az indulást titokban tartsák. A 6000 kilométeres út első sza­kasza Dakarig terjed és összesen 4300 kilométer. Itt kezdődik az óceán átrepü­­lése, az út második szakasza, amelynek célpontja Natal. A legújabb jelentések szerint az olasz óceánrepülőraj hétfőn délután hat órakor Dakarban leszállott. Ezzel a délamerikai út első 4300 kilométeres szakaszát tíz és fél óra alatt, átlagosan több mint 400 kilomé­teres sebességgel tették meg a repülő­gépek. Az óceánrepülők mintegy három óráig tartózkodtak Dakarban. Új üzem­anyag felvétele után 21 óra 30 perckor folytatták útjukat Rio de Janeiro felé. A rajna-majna-dunai csatornán át Magyarország utat kap az Északi-tengerig­ ­ Az országos alföldi bizottság, a magyar hajózási szövetség és a magyar belhajózási egyesület, a bécsi osztrák folyam- és csa­­tornahajózási egyesület, a nürnbergi, a Majna és a Duna hajózási érdekeinek védelmére alakult egyesület, a berlini német belhajózási központi egyesület és a brémai a Weser hajózási érdekeinek védelmére alakult egye­sület részvételével hétfőn délután fél hat óra­kor a tisztikaszinó dísztermében díszülést tartott, amelynek keretében Liebel nürnbergi főpolgármester, a Majna és a Duna hajózási érdekeinek védelmére alakult egyesület elnöke tartott nagy figyelemmel kísért igen érdekes előadást „A rajna—majna—dunai nagy hajóút jelentősége Középeurópa szempontjából” cím­mel. A díszülésen részt vett és Lieber nürnbergi főpolgármester előadását meghallgatta vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó is, akit érkezésekor Kállay Miklós ny. földmívelés­ügyi miniszter, az alföldi bizottság elnöke, Wulf Olaf ny. folyamőrvezérlőkapitány, a magyar hajózási szövetség elnöke és Bod János v. minszter, műegyetemi tanár, a ma­gyar belhajózási egyesület elnöke fogadott A tisztikaszinó dísztermét teljesen megtöl­tötte a hallgatóság, amelynek sorában igen nagy számban vettek részt a magyar gazda­sági élet kitűnőségei és vezető tényezői. A kormány tagjai közül jelen volt Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, Bornemisza Géza kereskedelem- és iparügyi miniszter, Vay László báró földmivelésügyi államtitkár, ott volt Apor Gábor báró rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, Bern Ottó állam­titkár, a Máv elnöke, Winchkler István ny. miniszter, a Mester elnöke, Algyay-Huber Pál államtitkár, Mayer János ny. miniszter, Urbán Gáspár báró, Nagy Emil, Losonczy István országgyűlési képviselők és még sokan mások. Kállay Miklós: A tengeri csatlakozás terén úttörő munkát végeztünk A kormányzat érkezésekor felállással és lelkes tapssal köszöntötte a díszülés hallgató­sága, majd elsőnek Kállay Miklós ny. minisz­ter szólalt fel; üdvözölte a megjelenteket s többek között a következőket mondotta: —­ Ha Európa térképére tekintünk, megál­lapíthatjuk, hogy azon országok között, ame­lyeket nem övez tenger, a legtöbb vizet Ma­gyarországon találjuk. Bármennyire örvende­tes is ez a megállapítás, nem változtat sem­mit azon a tényen, hogy Magyarország a négy európai, tengerpart nélküli kisállam közé tartozik. Itt is tapasztalhatjuk a tria­noni szerződés romboló hatását, mert míg a háború előtt csak Svájcnak és Szerbiának nem volt közvetlen útja a tengerhez, ma raj­tunk kívül Ausztria és Csehország is tenger nélkül áll.­­ Bár Magyarország a Duna, a Tisza, a Balaton és többi vize révén tekintélyes vízi utak felett rendelkezik, a nemzetközi közle­kedési hálózatba való bekapcsolódásnak nagy nehézségek állanak útjában, ami gazdaság­földrajzi helyzetünknek a háború előttihez vi­szonyítva, rosszabbodását­­ tükrözteti vissza. Azelőtt vízrajzi szempontból egységes ország­ban éltünk, ma egész vízrendszerünk elszab­dalt, a keresztező határok egyetlen foly­ónkat sem kímélték meg. — Magyarország feladatául tűzte ki, hogy kivezető utat találjon ezekből a nyomasztó adottságokból és ez a cél vezetett bennünket, amikor összegyűltünk, hogy köszöntsük német barátaink hatalmas művét, a Rajnai Majna­­csatornát. A Duna nagy vizi útja kibővül, eddig a Fekete-tengerig vezetett, de most a Duna a nyugatot is megnyitja számunkra s ott piacot teremt mezőgazdasági termé­nyeink számára. Magyarország, Ausztria és Csehország ezáltal bekapcsolódik az Északi­tengerbe s ez a kilátás egész gazdasági éle­tünk számára rendkívüli lehetőségeket rejt magában.­­ Ha ezek a lehetőségek az általános jó­létet szolgálják is, elsősorban nekünk, ma­gyaroknak kötelességünk, hogy megtegyük a szükséges előkészületeket. A nagyjelentőségű budapesti kikötőt most bővítik ki új résszel punto franco kikötővé, a csepeli kikötő már több mint nyolcmillió métermázsa évi forgal­mat tud felmutatni, ami csak 3—4 millióval marad el a fiumei kikötő háború előtti for­galmától, s így remélhetjük, hogy a budapesti kikötő a punte franco kiépítése és a transz­kontinentális forgalom megindulása után az áruforgalom terén hamarosan kisebb tengeri kikötőhöz fog hasonlítani. Ez előírja a Duná­hoz kapcsolódó vízhálózat kifejlesztését. A Duna-Tisza csatorna kérdése ismét előtérbe került . A Tiszán a zavartalan hajóforgalom előfeltételei jelenleg csak valamivel Szolnok fölött biztosítottak, mihelyt azonban az Al­föld öntözésével kapcsloatos tervek végre­hajtásra kerülnek, a tiszalöki és esetleg egy másik duzzasztómű megépítése után a hajó­forgalom a Tisza egész magyar szakaszára, sőt a Bodrogra is, ki fog terjedni. Az épülő békésszentandrási duzzasztó­mű a Körös folyót további száz kilométerre teszi majd hajózhatóvá és lehetővé teszi a vízi forgalmat Békésig. Egy újabb terv szerint mintegy száz kilométer hosszú hajózható öntözőcsa­­torna épülne, amely a Tiszalöktől kiinduló csatornát a Berettyóval összekötve, az egész tiszántúli területet bekapcsolná a vízi háló­zatba, így mintegy 1500 kilométer hajózható vízi úttal rendelkezünk majd és további fej­lődési lehetőségek is állanak előttünk. — Ennek a tekintélyes vízi hálózatnak hiányzik egy hazai területen átmenő kapcso­lata a Dunával. A Dunát a Tiszáról most csak hosszú kerülővel Délszlávián át tudjuk elérni, ami a Duna—Tisza csatorna kérdését ismét előtérbe helyezi. Azt hiszem, hogy ennek a tervnek a megvalósítása már nem túlságosan távoli időre esik.­­ Miként német barátaink a transzkonti­nentális víziút-hálózat megteremtői, úgy mi a tengeri csatlakozás területén szintén út­törő munkát végeztünk. A Duna-tengerjáró hajók, amelyek néhány éve hajógyárainkból ki­ iff­i — ■ I alkalmakra herme­n-belépőt, bundát, keppet KOICSOn IS paLUGYAi^szittSt 5 kerülnek, a Rajna—Majna csatorna meg­nyitása után különös fontos szerepet játsza­nak, ,mert maradéktalanul beváltották a hozzájuk fűzött reményeket Bár csak Ma­gyarországot érné a szerencse, hogy az Európa körüli első körutat saját zászlajának biztosíthatná. Minden köszönet és elismerés az alkotó német népé, — fejezte be szavait Kállay Mik­lós —, amelynek kultúrája, akarata nyitja meg számunkra az utat a szabadság világába, a határtalan tengerhez. _________ _ A Duna völgyében Magyarország kezében van a helyzet kulcsa, mondja Liebel nürnbergi főpolgármester A megnyitóbeszéd után Liebel nürnbergi fő­polgármester tartotta meg előadását. Bevezetőül röviden vázolta a Rajna-Majna- Duna összekötésének történeti fejlődését, majd rámutatott arra, hogy a vízi utak jelen­tőségüket, mint a nyersanyagforgalom útjai, a vasutak fejlődése ellenére is megtartották. Németország most építi nagy víziút-hálózatát. Az északnémet folyamokat kelet-nyugat irányban összekötő csatorna után, amelynek építését ebben az évben fejezik be, a Rajna- Majna-Duna összeköttetése nagy hajóúttá, vagyis a középeurópai csatornának a meg­építése a legsürgősebb. — Ennek a vízi útnak kettős feladata van, — mondotta ezután. — Meg kell javítania a nyersanyagellátást és elhelyezkedési viszo­nyokat a birodalom délkeleti részein a Rajna megközelítése által, előbbre kell vinnie a dunai államokkal való kereskedelmi forgalom meg­­élénkítését s hozzá kell járulnia a délkeletről való nyersanyagellátáshoz. A vizi út feladata az egész középeurópai gazdasági területre ki­terjed. Különös értéke van kereskedelempoliti­­kai szempontból, mert a dunai államok leg­nagyobb kereskedelmi partnere a német biro­dalom, amely valamennyi dunai állam külke­reskedelmében hosszú idő óta első helyen áll.­­ Ami Magyarországot illeti, a gazdasági együttműködés politikai előfeltételei ma ked­vezőbbek, mint bármikor. Magyarország épp­­úgy, mint a német birodalom, a békediktátu­mok rabszolgaságából úgy fölemelkedett, hogy a Duna völgyében kezükben van a hely­zet kulcsa, Magyarországot éppoly kevéssé lehet kikapcsolni a Duna völgyéből, mint Né­metországot. A két állam együttműködését már régóta messzemenően előkészítették. En­nek első jele az 1920-ban megkötött ideiglenes kereskedelmi szerződés volt, amely 1931-ben véglegessé vált. Közben ezek a kapcsolatok rendkívüli módon kimélyültek. „Budapest tenge­ri kikötő lesz" . A magyar kereskedelmi politika messze­­tekintő vezetése felismerte, hogy valamennyi dunai kérdésnél az agrárlakosság vásárló­erejének gyarapításán fordul meg minden. A Dunavölgy középpontjában fekvő Magyar­­országnak életbevágóan fontos érdeke a Raj­nától a Dunához vezető régi kereskedelmi út kiépítése, mert a mezőgazdasági termények nem bírnak el magas viteldíjat. Magyarország a középeurópai csatorna kiépítésével be­kapcsolódik a világforgalomba. Figyelemre­méltó a duna-tengeri forgalom, amelyet Ma­gyarország már hosszabb idő óta elsőnek ve­zetett be a dunai országok közül. Ez a kezde­ményezés örvendetes kilátásokat nyit meg a német vízi utakon való forgalom számára is. Budapest, a büszke főváros, ezáltal tengeri kikötő lesz, de uralkodó átrakodóhely és tranzitkikötő is a középeurópai forgalomban, mert a hajózás viteldíjpolitikájában nincsen határokhoz kötve. A továbbiakban röviden foglalkozott a csatornaépítési tervek technikai részével a hangsúlyozta, hogy az útirányt Bamberg- Nürnberg—Regensburg vonalán már véglege­sen megállapították. A víziút építése már annyira jutott, hogy a Majnán még az idén elérik Würzburgot. Az építési programnak mintegy felét már végrehajtották. Remélik, hogy 1943-ig Nürnbergig érnek el s a hátra­lévő szakaszt ugyanabban az ütemben ké­szítik el. Közben a dunai államoknak szintén neki kell feküdniök folyószakaszaik kiépíté­sének. Ebből a szempontból az osztrák, a magyar és a német hajózási egyesületek munkaközösséget létesítettek. — A Rajna—Majna-csatorna megépítésével — fejezte be előadását — azt reméljük Né­metországban, hogy jelentősen hozzájárulunk Középeurópa gazdasági újjáalakításához és ezzel az európai béke biztosításához és a nyu­gati kultúra fenntartásához. Az egybegyűlt közönség a mindvégig nagy figyelemmel hallgatott előadást, amelyet nem egyszer szakított meg a helyeslés, hosszan­tartó, lelkes tapssal fogadta. Előadásáért Wulf Olaf ny. folyamőrvezérkapitány mondott köszönetet, majd a Majna és a Duna hajó­zási­ érdekeinek védelmére alakult egyesület bemutatta ,A rajna-majna—dunai nagy ha­józási út, a német építőakarat egyik alkotása” című tudományos hangosfilmjét. A több, mint másfélórás hangosfilm pompás felvételei, kö­zöttük nem egy magyarországi felvétel is, nagy tetszést és sok tapsot aratott. Az alföldi bizottság este vacsorát adott a Budapestre érkezett német vendégek tisz­teletére. A vendégeket a magyar kormány nevében Algyay-Hubert Pál államtitkár üd­vözölte és beszédében rámutatott arra a cél­kitűzésre, amely a Rajna, a Majna és a Duna víziút kiépítését célozza. A pohárköszöntő után Göhrs dr. német miniszter­ osztályfőnök emelkedett szólásra és kijelentette, hogy a magyar nemzet iránt érzett megbecsülésből látogattak el Budapestre és abban a remény­ben, hogy látogatásukkal előbbre viszik Közép­európa víziútjainak kérdését. 7 S ar; O 66 1 en F m* § atotritfeém V 1 evőinknek l I Miskolcon kiírták a pályázatot a polgármesteri állásra Miskolc, január 24. A város törvényhatósági bizottságának közgyűlése január 7-én nyugdíjazta Hal­­may Béla polgármestert, aki teljes szolgá­lati idejét kitöltötte. A közgyűlési hatá­rozat ellen fellebbezés nem érkezett be , így a döntés jogerőre emelkedett. Lukács Béla főispán már ki is írta a 15 napos határidejű pályázatot a polgármes­teri állásra, s ezzel kapcsolatban a követ­kezőket mondotta az Új Magyarság tudó­sítójának :­­— Miskolc város törvényhatósági bi­zottsága a közeljövőben abban a helyzet­ben lesz, hogy megválaszthatja az új pol­gármestert. Bizonyos vagyok benne, hogy a törvényhatóság komoly megfontolás alapján gyakorolja ezt a jogát, mert e sorsdöntően nagy kérdésben más szempont nem lehet irányadó, csupán a rátermett­ség. Nagy feladatok előtt állunk, s ezeket a feladatokat a megválasztandó új polgár­­mesterrel, meg a város pénzügyi ellenőr­­é­vel a legteljesebb harmóniában szeretném mielőbb elvégezni, hogy végre a sokat tá­madott város és Miskolc túlterhelt adó­fizető polgársága jobb napokat élhessen. A polgármesterválasztást valószínűleg február közepén tartják meg, az egyetlen komoly jelölt az állásra Fekete Bertalan dr., a miskolci járás főszolgabírája. nl­u. tuAsi C­^c. CL fi kCAkOftír'j

Next