Uj Magyarság, 1938. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-25 / 19. szám

*. 6 TÉLI ÓCSÁn 0selsz Mariska ■ KM Ha 9 kézimunkán*: ele w uw­ian. gj-31. grwmmch Szent István­ körút 22. szám Vasárnapra összehívják a német birodalmi gyűlést Berlin, január 24. Hitler vezér és kancellár, aki már hosz­­ozabb idő óta nem tartott nagyobb politi­kai beszédet, vasárnap előreláthatóan a birodalmi gyűlés elé lép, hogy beszámol­jon a nemzeti szocialista kormány múltévá működéséről és további célkitűzéseiről. Vasárnap, január 30-án lesz öt éve, hogy Hindenburg Hitler kezébe adta a ha­­l­mát s a nemzeti szocialista forradalom végső győzelmet aratott. Ezen a napon minden évben összeül a birodalmi gyűlés, hogy meghallgassa a vezért, aki az évforduló napján rendsze­rint minden időszerű kérdésre kiterjedő többórás expozét mond. Beavatott politi­kai körökben bizonyosra veszik, hogy a birodalmi gyűlést az idén is összehívják és Hiler most is elmondja nagy beszámolóját. amna»«4MaK Átalakították a bolgár kormányt Szófia, január 24. A bolgár kormányt átalakították. Lukov hadügyminiszter és Krasznovszki belügy­miniszter lemondott. A hadügyminiszter helyére Daszkalov tábornok, a plevnai lé helyőrség parancsnoka került, míg az új é­v belügyminiszter Nikolov lett, aki eddig a -­ közoktatásügyi minisztériumot vezette. Közoktatásügyi miniszterré Manevet, a ■ szófiai egyetem volt rektorát nevezték ki. ■ ' A kormány átalakítását a hadügymi­niszter és a belügyminiszter között hetek '' óta fennálló nézeteltérés tette szükségessé. '* Ezek az ellentétek a legközelebbi parla­­l­­menti választásokkal kapcsolatban merül­­­­tek­ fel. A belügyminiszter ugyanis elkese­redett ellensége a régi politikai pártok­nak, amíg a hadügyminiszter határozott engedékenységet tanúsít a régi politikai­­ pártok vezetői iránt. A király a múlt év decemberében biztosítani kívánta a költ­ségvetés elkészítését s közbelépett a vi­szály elsimítására. Az utóbbi hetek folya­mán azonban a két minisztert elválasztó nézeteltérések oly súlyosakká váltak, hogy a két államférfi nem is jelent meg a mi­­­­nisztertanácson. A két miniszter lemon­dása azt bizonyítja, hogy a király egyik­nek sem akart pártjára állani.­­ ‘ Az újjáalakult kormány összetételében hétfőn este újabb változásra került sor: Burov kereskedelemügyi miniszter lemon­dott. Utódját m­ég nem jelölték ki. Sztojadinovics Berlinből hazaérkezett Belgrádba­ ­ Belgrád, január 24. Sztojadinovics miniszterelnök és kül­ügyminiszter szombaton este németországi útjáról visszaérkezett Belgrádba. Fogadá­sára a pályaudvaron megjelent a kormány valamennyi tagja s nagyszámú kormány­­­­párti képviselő. A pályaudvar tornácán és a pályaudvar előtt összegyülekezett tömeg lelkes ünneplésben részesítette a tíznapos külföldi útjáról visszatért miniszterelnököt. Berlin, január 24. ■ Sztojadinovics délszláv miniszterelnök­­ Neurath báró birodalmi külügyminiszter­­hez a következő táviratot intézte: • „Midőn Németország földjét elhagyom,­­ újból hálás köszönetet mondok Nagy­­méltóságodnak és a birodalmi kormánynak azért a baráti fogadtatásért, amelyben né­metországi látogatásom alatt részem volt.­­ Mélyen meghatott az a vendégszeretet, mellyel engem, mint délszláv miniszterel­­-■■■ nököt a nagy német nép kitüntetett. Tiszta szivemből boldogulást és további sikereket kívánok a német népnek.” Georges Simenon: Hosszú út írt írót mutat be a Grill-könyvkiadó a ma­gyar olvasóközönségnek, mégpedig oly re­gényírót, akinek élete, sőt írói pályája is iz­galmas regénynek mondható. Georges Sime­non, mert róla van szó — egyelőre alig is­mert név nálunk, de bizonyosak vagyunk benne, hogy mint a franciáknál és más or­szágokban, nálunk is hamar meghódítja a széles olvasórétegeket és a kényes ízlésű mű­­élvezőket. Ez a fiatal, harminc és egynéhány­­éves , belga származású író a mai időse, a mai olvasók vérbeli, valóban hivatott regényírója, aki nemcsak egy rétegnek, hanem minden ol­­vasónak szánja műveit, mivel minden új könyve olyan érdekfeszítő történetet, annyi életből kiemelt alakot, olyan ismeretlen­ség­ kört tartalmaz, hogy az egyszerű olvasót épp úgy leköti elejétől végig, mint akár a legigé­nyesebbet. Nem csoda, ha máris vannak ko­moly francia kritikusok, akik Simenon nagy regényeit Balsac műveivel mérik össze. A Hosszú út az író legújabb és legértékesebb alkotása. Három ember a főhőse, egy forra- dalmár, egy hajóskapitány és egy francia leány, akiknek tragédiája párisi összeesküvők közt szövődik, egy óceánjáró csempészhajón folytatódik, hogy aztán Középamerikában, majd Tahitiban lángoljon fel utóljára. Minden él ebben a könyvben. Látjuk, hall­juk, szinte érzékeljük az óceánjáró hajó útját, a hajósok mindennapi létét, a közéjük tévedt szerelmespárral, aztán az óceántúli kikötők és gyarmatok színes világát, a nemzetközi kalan­dorokkal, a bennszülöttekkel, az őstermészet-­ tel és e furcsa háromszög fokozatos, végzetes szétzüllésével. Az érdekfeszítő könyv kapható az Új Magyarság könyvosztályában, József­­körút 5. Hitfelekezet elleni izgatásért el­ítélték Virrasztó Mihály­­táltost­ Hétfőn délelőtt ra­bruh­ás, nagybajuszú fér­fit állított a budapesti büntetőtörvényszék Kovács-tanácsa elé a fogházőr, a vallásalapító Virrasztó Koppányi, az orosházai táltost, akit az ügyészség hitfelekezet elleni izgatással vádolt meg. Mikor az elnök nevét kérdezte, a táltos ki­húzta magát s úgy válaszolt: — Virrasztó Koppánynak hívnak. Újabb kérdésre jóindulatúan elmagyarázta, hogy azelőtt ugyan Mihály volt a neve, mikor azonban „megalapította az ősi hitet”, nem találta elég jónak a keresztnevét, azért vette fel a pogányabbul hangzó másikat. — Mi a vallása? — hangzott a következő kérdés. — Turáni egyistenhívő. — Ilyen felekezet nincsen. Milyen vallású ház? * — Felekezeten kívüli vagyok hivatalosan, — válaszolt kissé elszontyolodva a táltos, aki civilben elég prózai foglalkozást isz, lévén be­csületes kenyere az elektrotechnikus ipar, azonkívül pedig az ügynökség. Izgatásért már kétszer volt büntetve, összesen tízhónapi börtönt kapott s jelenleg is ezt a büntetését tölti. Az ügyészség most azért citálta megint bíróság elé, mert egyik röpiratában keményen megtámadta a katolikus és protestáns egy­házat. A vádirat ismertetése után felolvasták az inkriminált közleményt, a főbonc azonban ki­jelentette, hogy „semilletteképpen” nem érzi bűnösnek magát s felpanaszolta, hogy bár a törvény szerint vallásszabadság van, Oros­házán mégis „üldözik” azokat, akik a turáni egyistenhívők táborába tartoznak. A védelem tisztjét Bencsi Zoltán, a turá­niak legfőbb táltosa látta el, s Virrasztó Kop­pány érdekében terjedelmes bizonyítási indít­ványt nyújtott be. A törvényszék azonban úgy látta, hogy a felajánlott bizonyítékok alkalmatlanok s ezért el is utasította a védő indítványát, majd a perbeszédek elhangzása­­után 15 napi fogházbüntetésre ítélte a táltost. Enyhítő körülményként mérlegelte a bíróság, hogy Virrasztó Mihály fanatizmusa által ve­zetett nagyfokú izgalmában már-már közel áll a beszámíthatatlansághoz. Az ítélet nem jogerős. A tanárok méltányos kívánságaik teljesítését kérik a kormánytól Az országos középiskolai tanáregyesü­let emlékiratot nyújtott be a kultuszmi­niszterhez, amelyben a tanárság helyzeté­nek megjavítását kéri. Rámutat az em­lékirat először is arra, hogy a helyettes és az óraadó helyettes-tanárok járandó­sága olyan csekély, hogy egy intelligens, diplomás ember élet- és kultúrszükségle­­teit semmiképen sem fedezi. Némelyek mellékjövedelemmel próbálják kiegészíteni szerény fizetésüket, de ezzel, erőiket két­felé forgácsolva, csökkentik hivatásbeli képességeik teljes és eredményes kifejté­sét. Mások kénytelenek adósságot csinálni, amit sokszor nem tudnak idejében vissza­fizetni, ez pedig nem szolgálja a tanári tekintély fenntartását. A fiatal tanárok példás buzgalommal és lelkesedéssel vég­zik oktató munkájukat, nem szabad tehát megengedni, hogy elkeseredés legyen úrrá rajtuk. Kéri tehát az egyesület a kultusz­kormányt, javítsa meg mielőbb a helyet­tes és óraadó tanárok sorsát, annál is in­kább, mert mai helyzetükben nem gondol­hatnak családalapításra. Pedig a magyar jövő azt kívánja, hogy a fiatalok család­­alapítását elősegítsük. Az óraadó és az óraadó-helyettes tanárok javadalmazása a létminimumon alul van és rendszerint hosszú évekig kell várniuk, míg véglege­sítéshez jutnak. Kéri a memorandum, hogy ezeknek a fiatal tanároknak az illet­ményét a mostani havi 76 és 100 pengő­ről legalább havi 120 pengőre emeljék fel, négyévi szolgálat után pedig az arra ér­demeseket rendes tanári átlagba nevez­zék ki. Foglalkozik ezután az emlékirat a drá­gaság kérdésével, s hangsúlyozza, hogy az utóbbi pár évben 20-25 százalékkal emel­kedett a közszükségleti cikkek ára. Az egyetemes köznek, a magyar jövőnek tesz szolgálatot a kormány, ha az illetmény­­csökkentő rendeleteket mielőbb megszün­teti és ezáltal a közalkalmazottakat ked­vezőbb életkörülmények közé juttatja. A továbbiakban kéri az egyesület az ötöd­éves kárpótlék visszaállítását, a várako­zási időnek a IX. és VIII. fizetési osztá­lyokban két, illetve egy évvel való megrö­vidítését, hogy minden tanár elérhesse a legmagasabb fizetési fokozatot. Sürgeti ezen kívül az V. fizetési osztálynak egy­százalékos növelését s azt, hogy ide idő® és kiválóan tanító tanárokat nevezzenek ki. Hangsúlyozza a memorandum, milyen fontos lenne a tanárságra az is, ha meg­szüntetnék azokat a sérelmeket, amelyek őket az utolsó fizetés- és státusrendezés óta érték. Ilyenek például a magántanítás eltiltása, bizonyos díjazások megszünte­tése, az 1932-es évnek előmenetel szem­pontjából való elveszítése, stb. Ezeknek a sérelmeknek a kiküszöbölése az állam­­háztartásra nem jelentene nagyobb meg­terhelést, viszont a tanárság anyagi hely­zete megjavulna, mintakedve pedig elérné azt a mértéket, amelyet hivatásuk fontos­sága feltétlenül megkövetel. Végül hangoz­tatja az emlékirat, hogy a magyar ifjú­ságot csak megelégedett, anyagilag gond­talan tanárság képes vezetni, éppen ezért bíznak benne, hogy a kormány ismert jó­indulatával teljesíteni fogja a tanári kar jogos és méltányos kívánságait. Görögországból száműztek több volt miniszterelnököt Belgrád, január 24. Szalonikin át érkező athéni magán­jelen­tések megerősítik azokat a híreket, hogy a görög ellenzéki pártok összeesküvést szőttek a Metaxasp-kormány ellen és meg akarták dönteni a kormányzati rendszert A hatóságok még idejekorán tudomást sze­reztek az összeesküvésről és ártalmatlanná tették a vezéreket. Tizenkét ismert ellen­zéki politikust egyévi időtartamra szám­űztek az országból, illetve elhagyatott gö­rög szigetekre internál­ták őket. A szám­­űzöttek között vannak Kalandarisz, Szofu­­lisz és Teotokisz, akik mindhárman vezető egyéniségei a görög politikai életnek s többször voltak miniszterelnökök. KEDD, 1958 JANUÁR 25 A budapesti VIIL kerületi főcsoport tiszteletbeli elnökeivé avatta vitéz Tóth András dr. országgyűlési képviselőt, a fő­csoport volt elnökét, Horváth István dr.-t, az Oti vezérigazgatóját, Orffy Imre dr. felsőházi tagot és Unger Béla dr. tanács­­nok, kerületi elöljárót. Az avatási ünne­pély a VIII. kerületi elöljáróság nagyter­mében ünnepi dísztáborozás keretében folyt le. Füredy Lajos, a főcsoport elnöke lelkes beszédben üdvözölte a megválasz­tottakat, ismertette érdemeiket, s kérte a rászorult frontharcosok támogatását. Be­jelentette a tűzharcos törvény megjelené­sét, melynek rendelkezéseit a szövetség minden vonatkozásban érvényesíteni kí­vánja, a megvalósításért a legerőteljeseb­ben küzdeni fog. A dísztáborozást közös vacsora követte, s azon a megválasztott és beiktatott tisztelebeli elnökök­ hangsúlyoz­ták a frontharcos társadalom összefogá­sának szükségességét. A budapesti V. kerületi főcsoport most tartotta közgyűlését, amelyen megjelent Lukasich Géza báró ny. altábornagy és a ke­rület sok kitűnősége s nagyszámú közön­ség. Az országos elnökség képviseletében Békeffy Elemér üdvözölte melegen a baj­társakat. Az ünnepi beszédet vitéz Komár­­noky Gyula főcsoportelnök mondotta. A közgyűlés után a főcsoport tagjai bajtársi vacsorára gyűltek össze. A­­ budapesti XIV. kerületi főcsoport I. körzete nagyszámú résztvevő jelenlété­ben tartotta meg bajtársi dísztáborozását, melyen Kertész Elemér székesfővárosi törvényhatósági bizottsági tag, a front­harcos-szövetség országos ügyvezető al­­elnöke is megjelent. A Hiszekegy után Fráter Sándor dr., a főcsoport vezető­­tisztje üdvözölte a megjelenteket, majd ismertette a kerületi, frontharcos­ otthon létesítésének elgondolását, s az otthon megvalósításához a kerület törvényható­sági bizottsági tagjainak, valamint a megjelentek pártfogását kérte. Kertész Elemér országos ügyvezető alelnök úgy a maga, mint a kerület törvényhatósági bizottsági tagjai nevében a legteljesebb támogatását helyezte kilátásba, végül további fegyelmezett együttműködésre buzdította a tagokat. A nagy lelkesedés­sel fogadott beszéd után Árkossyné Szabó Margit fővárosi tanítónő tartott értékes előadást „Népköltészetünk humora” címen. A budapesti XI. kerületi főcsoport mint­egy 150 főnyi résztvevő jelenlétében tar­totta­ meg januári tagösszejövetelét. A Hi­szekegy után Vértes Vilmos István fő­csoportelnök köszöntötte a megjelenteket, majd a főcsoport vezetőtisztja ismertette az 1938-as munkatervet. Lévay János szakbizottsági tag a kerületi közművelő­dési előadássorozatra hívta fel a figyel­met. A hivatalos rész lezajlása után Ráta Kálmán dr. tartott érdekes előadást „Vi­lággazdasági és katonai összefüggések” címen. A lábatlan­ csoport nagy látogatottság mellett tartott közgyűlést, melyen az or­szágos elnökség képviseletében T­erényi Jenő ny. alezredes, a dorogi főcsoport ré­széről vitéz Zsiga János dr. vármegyei szervezőtiszt és Gerber Alfréd e. e. fő­hadnagy vezetésével nagyobbszámú kül­döttség vett részt. Jókuthy Gyula cso­portelnök megnyitója után Huszár István vezetőtiszt számolt be a csoport évi műkö­déséről, majd a pénztári és ellenőri jelen­tések után Terényi Jenő közpon­ti kikül­dött ismertette az életbe lépett tűzharcos törvény jelentősebb rendelkezéseit. Vitéz Zsiga János felszólalása után a közgyűlés a Himnusz­szal ért véget. MOST JELENT MEG. Nélkülözhetetlen adófelmondáshoz adóbevalláshoz Dr. SZEPESY MIHÁLY Im és TAKÁCS GYÖRGY A­dóügyi m kiskátét 1938 § Ára: P 2.90 Kapható: Könyvosztályunknál, VIIL. József­ körút 5.

Next