Uj Magyarság, 1938. március (5. évfolyam, 48-72. szám)

1938-03-01 / 48. szám

Berchtesgaden és a franciák Páris, február 28. (Az Új Magyarság tudósítójától.) Azok a hírek, amelyek a Chautemps­­kor­mány nehézségeiről és a francia belpolitikai helyzet újabb kiéleződéséről szólnak, kétségkívül mind az osztrák eseményekkel vannak kapcsolatban. Pá­­rist rendkívül meglepte a berechtes­­gadeni találkozó és ez a meglepetés az első napokban itt-ott már pánik­hírekig is fokozódott. A francia közvéleményt a világháború óta lapjai és politikusai állandóan arra oktatták, táplálták, hogy ha egyszer az Anschluss bekövet­kezik, az a háború azonnali kirobbaná­sát fogja jelenteni. A francia közönség egy része, lapjai sajátságos beállításá­ból értesülve az eseményekről, szinte érthetően hitte tehát az első pillana­tokban, hogy Hitler és Schuschnigg találkozása maga az osztrák-német egyesülés és így a háború. Az első izgalmak elültével a franciák nagy érdeklődéssel várták Hitler beszédét, de ez a beszéd idegeiket nem nyugtatta meg, aminek a sajtó is kifejezést adott. A lapok azonban időközben — úgy lát­szik — rájöttek arra, hogy a pánik fokozása nagy hiba volna a jelenlegi körülmények között, s ezért a Schusch­­nigg-beszéd elhangzása után egyszerre az ellentétes álláspontra helyezkedtek: bebizonyították, hogy mindabból egy szó sem igaz, amit tizenkét napig írtak, mert „az osztrák kancellár megóvta Ausztria függetlenségét”. A közvéle­mény így külsőleg megnyugodott és hinni kezdte, hogy Hitler valóban nem akar háborút, sőt összes aspirációit bé­kés úton fogja érvényesíteni. Ha tehát a német politika előnyre tesz is szert Középeurópában, katasztrófa mégsem lesz. Ez a francia nép véleménye nagy vonásokban a német-osztrák események hatása alatt, de a politikusoké­­ egé­szen más. A pártokban, a parlament­ben még mindig forronganak a kedé­lyek, állandóan napirenden van a fele­­lősségrevonás, hogy a különböző kor­mányok miért engedték idáig fejlődni az eseményeket, s ennek a hangulat­nak tudható be, hogy a kamarában az utóbbi napokban valósággal békereví­­ziós beszédek hangzottak el. A párt­­politika, persze, erősen belejátszik a helyzet megítélésébe és az eseményeket mindenki igyekszik a maga házi cél­jaira felhasználni. Meg kell állapítani azonban, hogy a párisi kormányt és diplomáciát a berchtesgadeni esemé­nyek nem érintették teljesen meglepe­tésszerűen. Körülbelül négy héttel ezelőtt Wiesner lovag, az osztrák legi­timisták vezére, megjelent Párisban és beható eszmecserét folytatott a fran­cia politika vezető személyiségeivel arról, hogy Anschluss esetén Francia­­ország milyen magatartást tanúsítana. A kormány tagjai és a pártvezérek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a francia­­közvéleményt csak akkor le­hetne megmozdítani, ha Ausztria az Anschluss ellen fegyvert fogna. Osztrák belháború esetén lehetne még nemzet­közi közbelépést provokálni, de a szak­értők szerint ezt is csak Németország és Olaszország bevonásával lehetne végrehajtani, s minden ilyen akcióhoz meg kellene nyerni Anglia aktív rész­vételét. Az osztrák legitimista vezér­nek általában mindenki azt mondotta, hogy az osztrák kérdésben Anglia meghallgatása nélkül Franciaország semmi esetre sem határozna. Wiesner lovag Párisban hangoztatott aggodalmai nem következtek be, ami­kor azonban az osztrák-német meg­egyezés ismert formájában napirendre került, a francia kormány mégis hatá­rozott lépésekre szánta el magát. Cor­bin londoni francia nagykövet nyom­ban a bécsi kormány átalakítása után megjelent Chamberlain miniszterelnök­nél és írásbeli jegyzéket nyújtott át, amelyben a francia kormány közös ber­lini demarsra szólította fel Londont. En­nek a francia jegyzéknek a sorsa csak most vált köztudomásúvá Párisban, s az a francia politikai köröket nagyon kellemetlenül érinti. Az történt ugyanis, hogy Chamberlain miniszter­elnök egy teljes hétig nem válaszolt a francia jegyzékre, s csak február 25-én küldött sajátkezű levelet Chautemps miniszterelnöknek, amelyben közölte, hogy az angol kormányválság miatt nem válaszolhatott előbb, de egyben hozzáfűzte azt is, hogy a francia indít­vány­ tárgytalan, mert Hitler február 20-iki beszéde után semmi ok sincs többé­lgen közös lépésre. Chamberlain a leghatározottabban biztosította ugyan levelében a francia kormányt, hogy Anglia minden körülmények között ki­tart az angol-francia barátság mellett, s azt is megígérte, hogy az angol-olasz tárgyalásokkal kapcsolatban, de min­den európai kérdésben is ki fogja kérni a francia kormány véleményét, azon­ban a válasz a francia politikusokat mégsem elégítette ki. A franciák Angliát mindenáron közös berlini demarsba akarták beugratni, s akciójuk kudarccal végződött... Ez az igazság, s ezt ma már mindenki tudja Párisban, mint ahogy az is közismert hétfőn dél­után óta, hogy az angol miniszterelnök egyszers mindenkorra lezárta ezt a kér­dést. Chamberlain ugyanis egy inter­pellációra azt felelte az alsóházban, hogy az osztrák átalakulás nem sérti azokat a kötelezettségeket, amelyeket Ausztria a saint-germaini békeszerző­désben, s az 1922-es genfi jegyzőkönyv­ben ünnepélyesen megfogadott, hogy t. i. függetlenségét nem áldozza föl. A történtek, Anglia megítélése szerint, e kötelezettséggel nem állnak ellentét­ben, nyilvánvaló tehát, hogy a brit biro­dalom semmiféle diplomáciai lépésre nem hajlandó a német-osztrák esemé­nyek miatt. Nem lehet csodálni tehát, ha a bel­politikai helyzet Franciaországban is­mét válságos. A külpolitikai bajok mel­lett a pénzügyi viszonyok is folyton zavarosabbá válnak. Az egyre bővülő káoszban sehol sincs egy nagytekin­télyű politikai egyéniség, aki utat tudna mutatni és hiába keressük azt az egy­séges nemzeti közvéleményt is, amelyre régen Franciaországban mindig számí­tani lehetett. Egyre inkább kitűnik, hogy a politika és a francia közvéle­mény menthetetlenül ketté szakad. Az egyik oldal a belső politikában akar le­számolni a népfronttal és főleg a kom­munistákkal, s a szociális reformok Am képesmeMdeflel-ftofillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGT HÓNAPRA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 8 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL- FELELŐS SZERKESZTŐ:­­ " BUDAPEST, VHI, JÓZSEF-KÖRÚT­I ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA UlirkTAV ICTIJAM X^tK­ ‘f'%£\ TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR mlLlllHI 191 wMll iNTEZcT . J 1-444-00. POSTACSEKKSZAMLA 6500 1938 március I KEDD V. évfolyam 48. szám _______________________________________________________________________________ \^rjw^y Viharos interpellációk pergőtüzében nyilatkozott Chamberlain az időszerű külpolitikai kérdésekről London, február 28. Az alsóházban Chamberlain miniszter­elnök hétfőn első ízben állt helyt az ellen­zék külügyi interpellációs pergőtüzének. A kérdések lényegére szorítkozó, szűk­szavú válaszokat adott, pótkérdésekre csak ritkán felelt­ és­ a parlamenti viha­rokban is megőrizte jeges nyugalmát. White képviselő kérdésére kijelentette Chamberlain, hogy Franco kormánya az Ab­b­as elsüllyesztése ügyében azt felelte: a hajó, amelynek nemzetiségét nem lehe­tett megállapítani a támadás idején, gya­nús volt, mert nem tartotta be a nyoni útvonalat. Ezt a választ, mondotta Cham­berlain, nem tartjuk kielégítőnek és utasí­tottuk salamancai ügynökünket, közölte a salanmancai hatóságokkal, hogy nem lett volna nehéz a hajó nemzetiségét meg­­állapítani, mert a támadás idején a part­tól 20 mérföldnyire volt. Ettől függetle­nül, teljesen indokolatlan volt ez a táma­dás. Az angol hajók nem kötelesek a nyoni útvonalat betartani. Fenntartjuk jogunkat a teljes kárpótlás követeléséhez. Ami a földközi-tengeri incidenst illeti, Salamanca azt felelte, hogy indokolatlan­nak találja az angol jegyzék erős kifeje­zéseit. Utasítottuk ügynökünket, jelentse ki, hogy a legutóbbi események indokol­ják az angol kormány által a Földközi­­tengeren tett intézkedéseket. Shinwell képviselő:- Ennek az ügynek a tisztázása után megadják-e a hadviselői jogokat Franconak? Chamberlain: Azt nem mondhatom. A berchtesgadeni egyezmény nem ad okot beavatkozásra Henderson képviselő: Milyen lépéseket tesz az angol kormány tekintettel a leg­utóbbi osztrák-német egyezményre? Chamberlain: Az egyezmény teljes ha­tását még nem állapíthatjuk meg. A fej­leményeket gondos figyelemmel kísérjük. A legnagyobb érdeklődéssel vettük tudo­másul Schuschnigg kancellár úr február 24-iki beszédét. Az osztrák kormány ál­tal a berchtesgadeni megbeszélések követ­keztében tett intézkedések az angol kor­mány véleménye szerint nem sértik azt a kötelezettséget, amelyet Ausztria a saint­­germaini szerződésben és az 1922-es genfi jegyzőkönyvben vállalt. (Tudniillik, hogy nem köt olyan egyezményeket, ame­lyek veszélyeztetik Ausztria függetlensé­gét.) Ennélfogva mindezidáig úgy látszik, hogy nincs szükség a fennforgó körülmé­nyek között az angol kormány bármilyen eljárására. Wedgwood Benn képviselő: Tudja-e a kormány, hogy Negrin spanyol köztársa­sági miniszterelnök hivatalosan kijelen­tette, hogy olasz tüzérség és repülőgépek vettek részt Teruel elfoglalásában és in­téz-e kérdést ebben az ügyben az olasz kormányhoz? Chamberlain: Tudomásom van Negrin nyilatkozatáról. Nézetem szerint a már Spanyolországban levő fegyverek hasz­nálata nem indokolná külön kérdések in­tézését az olasz kormányhoz. Egyébként az angol-olasz megbeszélések még nem in­dultak meg. Wedgwood Bem: Közömbös dolog-e, hogy az olaszok folytatják beavatkozásu­kat Spanyolországban a megbeszélések tartama alatt ? Chamberlain: Ez más kérdés. A kép­viselő úr a már Spanyolországban levő fegyverekről­ interpellált, nem pedig új szálltmányokról. Wedgwood Benn: Az utóbbiról kérek felvilágosítást. A speaker közbeszólt: Ez új kérdés volt. Pilkington képviselő: Vájjon továbbra is az a kormány szándéka, hogy minden lehető módon az eredeti népszövetségi el­gondolás megvalósításáért küzd? Chamberlain: Reméljük, meg fogjuk érni, hogy a népszövetség olyan alakban és taglétszámmal fog újjáalakulni, hogy képes lesz a hatalmát olyan célokra hasz­nálni, amelyekre eredetileg szánták. Az angol kormány minden tőle telhetőt elkö- demagóg iránya helyett a tőke és munka együttműködését szeretné meg­teremteni erős állami felügyelet mel­lett. Ez az irányzat a külpolitikában csak az úgynevezett „nyugati orientá­cióban” hisz s Angliára támaszkodnék, de szívesen, keresné az érintkezést Olaszországgal és Németországgal is. Ennek a csoportnak legfontosabb kül­politikai programja a szovjetszerződés felmondása. Az ellentétes tábor viszont a népfront kiszélesítését óhajtaná, s úgynevezett „erélyes külpolitikát” hir­det. Meggyőződése szerint a francia diplomácia már két évvel ezelőtt elveszí­tette Németországgal szemben a poli­tika máméi csatáját, s ezt a vereséget csak úgy tudná korrigálni, ha a szovjet­szerződést katonai megegyezéssel mélyíti ki s Angliát is belekényszeríti a népfront külpolitikai szolgálatába. A Németországgal és Olaszországgal meg­egyezést kereső csoport vezére ma Flandin, az erélyesebb szovjetpolitikát követelők látható feje pedig Paul­ Reynaud. S a zavart mi sem jellemzi jobban, mint hogy egyikük az Alliance Democratique elnöke, a másik pedig ugyanannak a pártnak az alelnöke ... Pártok és csoportok között teljes a bomlás tehát, s ez súlyosan visszahat az ország egész közéletére. Senki se tudja, mit hoz a holnap, s nincs semmi központi erő, amely a külpolitikai érde­keket fölébe tudná rendelni a belső viszálykodásoknak.

Next