Uj Magyarság, 1938. március (5. évfolyam, 48-72. szám)
1938-03-01 / 48. szám
Berchtesgaden és a franciák Páris, február 28. (Az Új Magyarság tudósítójától.) Azok a hírek, amelyek a Chautempskormány nehézségeiről és a francia belpolitikai helyzet újabb kiéleződéséről szólnak, kétségkívül mind az osztrák eseményekkel vannak kapcsolatban. Párist rendkívül meglepte a berechtesgadeni találkozó és ez a meglepetés az első napokban itt-ott már pánikhírekig is fokozódott. A francia közvéleményt a világháború óta lapjai és politikusai állandóan arra oktatták, táplálták, hogy ha egyszer az Anschluss bekövetkezik, az a háború azonnali kirobbanását fogja jelenteni. A francia közönség egy része, lapjai sajátságos beállításából értesülve az eseményekről, szinte érthetően hitte tehát az első pillanatokban, hogy Hitler és Schuschnigg találkozása maga az osztrák-német egyesülés és így a háború. Az első izgalmak elültével a franciák nagy érdeklődéssel várták Hitler beszédét, de ez a beszéd idegeiket nem nyugtatta meg, aminek a sajtó is kifejezést adott. A lapok azonban időközben — úgy látszik — rájöttek arra, hogy a pánik fokozása nagy hiba volna a jelenlegi körülmények között, s ezért a Schuschnigg-beszéd elhangzása után egyszerre az ellentétes álláspontra helyezkedtek: bebizonyították, hogy mindabból egy szó sem igaz, amit tizenkét napig írtak, mert „az osztrák kancellár megóvta Ausztria függetlenségét”. A közvélemény így külsőleg megnyugodott és hinni kezdte, hogy Hitler valóban nem akar háborút, sőt összes aspirációit békés úton fogja érvényesíteni. Ha tehát a német politika előnyre tesz is szert Középeurópában, katasztrófa mégsem lesz. Ez a francia nép véleménye nagy vonásokban a német-osztrák események hatása alatt, de a politikusoké egészen más. A pártokban, a parlamentben még mindig forronganak a kedélyek, állandóan napirenden van a felelősségrevonás, hogy a különböző kormányok miért engedték idáig fejlődni az eseményeket, s ennek a hangulatnak tudható be, hogy a kamarában az utóbbi napokban valósággal békerevíziós beszédek hangzottak el. A pártpolitika, persze, erősen belejátszik a helyzet megítélésébe és az eseményeket mindenki igyekszik a maga házi céljaira felhasználni. Meg kell állapítani azonban, hogy a párisi kormányt és diplomáciát a berchtesgadeni események nem érintették teljesen meglepetésszerűen. Körülbelül négy héttel ezelőtt Wiesner lovag, az osztrák legitimisták vezére, megjelent Párisban és beható eszmecserét folytatott a francia politika vezető személyiségeivel arról, hogy Anschluss esetén Franciaország milyen magatartást tanúsítana. A kormány tagjai és a pártvezérek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a franciaközvéleményt csak akkor lehetne megmozdítani, ha Ausztria az Anschluss ellen fegyvert fogna. Osztrák belháború esetén lehetne még nemzetközi közbelépést provokálni, de a szakértők szerint ezt is csak Németország és Olaszország bevonásával lehetne végrehajtani, s minden ilyen akcióhoz meg kellene nyerni Anglia aktív részvételét. Az osztrák legitimista vezérnek általában mindenki azt mondotta, hogy az osztrák kérdésben Anglia meghallgatása nélkül Franciaország semmi esetre sem határozna. Wiesner lovag Párisban hangoztatott aggodalmai nem következtek be, amikor azonban az osztrák-német megegyezés ismert formájában napirendre került, a francia kormány mégis határozott lépésekre szánta el magát. Corbin londoni francia nagykövet nyomban a bécsi kormány átalakítása után megjelent Chamberlain miniszterelnöknél és írásbeli jegyzéket nyújtott át, amelyben a francia kormány közös berlini demarsra szólította fel Londont. Ennek a francia jegyzéknek a sorsa csak most vált köztudomásúvá Párisban, s az a francia politikai köröket nagyon kellemetlenül érinti. Az történt ugyanis, hogy Chamberlain miniszterelnök egy teljes hétig nem válaszolt a francia jegyzékre, s csak február 25-én küldött sajátkezű levelet Chautemps miniszterelnöknek, amelyben közölte, hogy az angol kormányválság miatt nem válaszolhatott előbb, de egyben hozzáfűzte azt is, hogy a francia indítvány tárgytalan, mert Hitler február 20-iki beszéde után semmi ok sincs többélgen közös lépésre. Chamberlain a leghatározottabban biztosította ugyan levelében a francia kormányt, hogy Anglia minden körülmények között kitart az angol-francia barátság mellett, s azt is megígérte, hogy az angol-olasz tárgyalásokkal kapcsolatban, de minden európai kérdésben is ki fogja kérni a francia kormány véleményét, azonban a válasz a francia politikusokat mégsem elégítette ki. A franciák Angliát mindenáron közös berlini demarsba akarták beugratni, s akciójuk kudarccal végződött... Ez az igazság, s ezt ma már mindenki tudja Párisban, mint ahogy az is közismert hétfőn délután óta, hogy az angol miniszterelnök egyszers mindenkorra lezárta ezt a kérdést. Chamberlain ugyanis egy interpellációra azt felelte az alsóházban, hogy az osztrák átalakulás nem sérti azokat a kötelezettségeket, amelyeket Ausztria a saint-germaini békeszerződésben, s az 1922-es genfi jegyzőkönyvben ünnepélyesen megfogadott, hogy t. i. függetlenségét nem áldozza föl. A történtek, Anglia megítélése szerint, e kötelezettséggel nem állnak ellentétben, nyilvánvaló tehát, hogy a brit birodalom semmiféle diplomáciai lépésre nem hajlandó a német-osztrák események miatt. Nem lehet csodálni tehát, ha a belpolitikai helyzet Franciaországban ismét válságos. A külpolitikai bajok mellett a pénzügyi viszonyok is folyton zavarosabbá válnak. Az egyre bővülő káoszban sehol sincs egy nagytekintélyű politikai egyéniség, aki utat tudna mutatni és hiába keressük azt az egységes nemzeti közvéleményt is, amelyre régen Franciaországban mindig számítani lehetett. Egyre inkább kitűnik, hogy a politika és a francia közvélemény menthetetlenül ketté szakad. Az egyik oldal a belső politikában akar leszámolni a népfronttal és főleg a kommunistákkal, s a szociális reformok Am képesmeMdeflel-ftofillér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGT HÓNAPRA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 8 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL- FELELŐS SZERKESZTŐ: " BUDAPEST, VHI, JÓZSEF-KÖRÚTI ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA UlirkTAV ICTIJAM X^tK ‘f'%£\ TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASARNAP 20 FILLÉR mlLlllHI 191 wMll iNTEZcT . J 1-444-00. POSTACSEKKSZAMLA 6500 1938 március I KEDD V. évfolyam 48. szám _______________________________________________________________________________ \^rjw^y Viharos interpellációk pergőtüzében nyilatkozott Chamberlain az időszerű külpolitikai kérdésekről London, február 28. Az alsóházban Chamberlain miniszterelnök hétfőn első ízben állt helyt az ellenzék külügyi interpellációs pergőtüzének. A kérdések lényegére szorítkozó, szűkszavú válaszokat adott, pótkérdésekre csak ritkán felelt és a parlamenti viharokban is megőrizte jeges nyugalmát. White képviselő kérdésére kijelentette Chamberlain, hogy Franco kormánya az Abbas elsüllyesztése ügyében azt felelte: a hajó, amelynek nemzetiségét nem lehetett megállapítani a támadás idején, gyanús volt, mert nem tartotta be a nyoni útvonalat. Ezt a választ, mondotta Chamberlain, nem tartjuk kielégítőnek és utasítottuk salamancai ügynökünket, közölte a salanmancai hatóságokkal, hogy nem lett volna nehéz a hajó nemzetiségét megállapítani, mert a támadás idején a parttól 20 mérföldnyire volt. Ettől függetlenül, teljesen indokolatlan volt ez a támadás. Az angol hajók nem kötelesek a nyoni útvonalat betartani. Fenntartjuk jogunkat a teljes kárpótlás követeléséhez. Ami a földközi-tengeri incidenst illeti, Salamanca azt felelte, hogy indokolatlannak találja az angol jegyzék erős kifejezéseit. Utasítottuk ügynökünket, jelentse ki, hogy a legutóbbi események indokolják az angol kormány által a Földközitengeren tett intézkedéseket. Shinwell képviselő:- Ennek az ügynek a tisztázása után megadják-e a hadviselői jogokat Franconak? Chamberlain: Azt nem mondhatom. A berchtesgadeni egyezmény nem ad okot beavatkozásra Henderson képviselő: Milyen lépéseket tesz az angol kormány tekintettel a legutóbbi osztrák-német egyezményre? Chamberlain: Az egyezmény teljes hatását még nem állapíthatjuk meg. A fejleményeket gondos figyelemmel kísérjük. A legnagyobb érdeklődéssel vettük tudomásul Schuschnigg kancellár úr február 24-iki beszédét. Az osztrák kormány által a berchtesgadeni megbeszélések következtében tett intézkedések az angol kormány véleménye szerint nem sértik azt a kötelezettséget, amelyet Ausztria a saintgermaini szerződésben és az 1922-es genfi jegyzőkönyvben vállalt. (Tudniillik, hogy nem köt olyan egyezményeket, amelyek veszélyeztetik Ausztria függetlenségét.) Ennélfogva mindezidáig úgy látszik, hogy nincs szükség a fennforgó körülmények között az angol kormány bármilyen eljárására. Wedgwood Benn képviselő: Tudja-e a kormány, hogy Negrin spanyol köztársasági miniszterelnök hivatalosan kijelentette, hogy olasz tüzérség és repülőgépek vettek részt Teruel elfoglalásában és intéz-e kérdést ebben az ügyben az olasz kormányhoz? Chamberlain: Tudomásom van Negrin nyilatkozatáról. Nézetem szerint a már Spanyolországban levő fegyverek használata nem indokolná külön kérdések intézését az olasz kormányhoz. Egyébként az angol-olasz megbeszélések még nem indultak meg. Wedgwood Bem: Közömbös dolog-e, hogy az olaszok folytatják beavatkozásukat Spanyolországban a megbeszélések tartama alatt ? Chamberlain: Ez más kérdés. A képviselő úr a már Spanyolországban levő fegyverekről interpellált, nem pedig új szálltmányokról. Wedgwood Benn: Az utóbbiról kérek felvilágosítást. A speaker közbeszólt: Ez új kérdés volt. Pilkington képviselő: Vájjon továbbra is az a kormány szándéka, hogy minden lehető módon az eredeti népszövetségi elgondolás megvalósításáért küzd? Chamberlain: Reméljük, meg fogjuk érni, hogy a népszövetség olyan alakban és taglétszámmal fog újjáalakulni, hogy képes lesz a hatalmát olyan célokra használni, amelyekre eredetileg szánták. Az angol kormány minden tőle telhetőt elkö- demagóg iránya helyett a tőke és munka együttműködését szeretné megteremteni erős állami felügyelet mellett. Ez az irányzat a külpolitikában csak az úgynevezett „nyugati orientációban” hisz s Angliára támaszkodnék, de szívesen, keresné az érintkezést Olaszországgal és Németországgal is. Ennek a csoportnak legfontosabb külpolitikai programja a szovjetszerződés felmondása. Az ellentétes tábor viszont a népfront kiszélesítését óhajtaná, s úgynevezett „erélyes külpolitikát” hirdet. Meggyőződése szerint a francia diplomácia már két évvel ezelőtt elveszítette Németországgal szemben a politika máméi csatáját, s ezt a vereséget csak úgy tudná korrigálni, ha a szovjetszerződést katonai megegyezéssel mélyíti ki s Angliát is belekényszeríti a népfront külpolitikai szolgálatába. A Németországgal és Olaszországgal megegyezést kereső csoport vezére ma Flandin, az erélyesebb szovjetpolitikát követelők látható feje pedig Paul Reynaud. S a zavart mi sem jellemzi jobban, mint hogy egyikük az Alliance Democratique elnöke, a másik pedig ugyanannak a pártnak az alelnöke ... Pártok és csoportok között teljes a bomlás tehát, s ez súlyosan visszahat az ország egész közéletére. Senki se tudja, mit hoz a holnap, s nincs semmi központi erő, amely a külpolitikai érdekeket fölébe tudná rendelni a belső viszálykodásoknak.