Uj Magyarság, 1938. június (5. évfolyam, 122-144. szám)

1938-06-01 / 122. szám

A bírák gondjai Az igazságügyi tárca költségvetési vitáját olvasva, magunk elé képzeljük a magyar bírót, amint ott ül akták hal­mai mögött, a kissé kopott, elhasznált, sivár tárgyalóterem emelvényén. Ma­gunk előtt látjuk fegyelmezetten fi­gyelő arcát, kissé mindig rezervált te­kintetét, azt a sajátságos, majdnem egykedvű nyugalmat, amellyel sokszor úgy elnéz az eléjekerülő zavaros, nyug­talan, felizgatott ellentétekben vergődő dolgok felett és egyszerre megérezzük, micsoda nehéz feladata lehet a magyar bírónak, míg ennyire megőrzi nyugal­mát, ez annyi belső egyensúlytalanság­tól hányatott társadalom , közepén. Egyetlen európai társadalmat nem ért tál annyi válság. Nincs nemzet Euró­pában, mely egy ilyen békeszerződés hóhérrendelkezései után ennyi megpró­báltatás elé került volna. A Károlyi for­radalom, a bolsevizmus, az ellenforra­dalom, a zsidókérdés gyötrő feladatai, a vagyoneloszlás aránytalansága, az ag­rárproletariátus nehéz problémái, a ke­resztény középosztály leszegényedése, stb., stb., mind csak egy-egy részletoka ennek a bonyodalmas belső egyensúly­talanságnak. A történelem kényszere folytán mozdulni nem tudó roppant el­maradottság és a magyar tehetség hi­hetetlen mozgékony felismerő készsége, a külpolitikai befolyások és világnézeti áramlatok folytonos nyár összeütközése Európa e pontján, az állandó belső láz és erjedés, az állandó kielégítetlenség harcterévé tették ezt az országot. Hány­féle gazdasági változást kellett átélni a magyar jogszolgáltatásnak, mondjuk csak a forradalmak értékrombolásai és az azt követő valorizációk óta? És mi­lyen ellentétes közéleti áramlatok hatá­sát kell megmérnie, mondjuk csak az Anschluss óta j­ó, a magyar bírónak a nyugati igazságszolgáltatáshoz képest százszor több erkölcsi helytállásra, százszor világosabb látásra és több böl­csességre van szüksége, mikor az el­használt levegőjű tárgyalóterem kopott pulpitusára felül, mint akármelyik más kultúrállam bírájának! Ebből következik, hogy nekünk sok­kal büszkébbeknek kell lennünk tóráink­ra, akik ennyi nehézség, ekkora felada­tok ütközői között a legtárgyilagossabb kri­tka szemében is úgy kiállják a ver­senyt bármely európai állam bírói kará­val. De következik az is, hogy ez a büszkeség, ez az erkölcsi megbecsülés nem elég. A társadalomnak, amely ennyi biztonságot érez igazságszolgál­tatásában, anyagiakkal is segíteni kell azt az igazságszolgáltatást. Igaza van az igazságügyminiszter úrnak, lehetet­len állapot az, hogy a magyar járás­­bírák a tárgyalás és­­ élethozatal nehéz és felelősségteljes munkája közben jegyzőkönyvvezetői munkát is végezze­nek s maguk vegyék fel írógépbe a tanúvallomásokat. Lehetetlen helyzet az, hogy járásbíráink annyi esztendei jogi tanulmány, annyi évi gyakornoki, jegyzői, vagy titkári működés után az ítélethozatal feladatai közben ráadásul továbbra is gyakornokai, jegyzői, tit­kárai maradjanak önmaguknak s a hű­séges jegyzőkönyvkészítés, a tanúvallo­mások pontos felvétele őrölje fel meg­feszített figyelmük egyik részét. Hiába, a kitűnő szelekció, amelyről Mikecz keddi beszédje is beszámol, ha a bíró szellemi képességeit ez a kétirányú igénybevétel idő előtt elnyúzza. A jó­idegzetű, pompás, modern igazságszol­gáltatáshoz a mai izgalmas vitágban, a mai bonyolult ügyforgalom közben elsőrendű követelmény, hogy a bíró minden sallangtól, minden mechanikus munkától mentesen, kizárólag csak bírói munkát végezzen, örömmel kell tehát üdvözölni azt a ma bejelentett refor­mot, hogy a bíróságok irodai személyze­tét ezentúl gyorsírásra is kiképzik s a kezelői személyzettől éppenúgy, mint a jegyzőkönyvvezetőktől a jövőben meg­kívánják, hogy gyorsírással intézzék a vallomás­felvételeket. A bírói munka jobb megbecsüléséhez tartozik az is, amire a mai igazságügy­miniszteri beszéd szintén célzást tett, hogy az alsóbb bíróságokat mentesítsék az olyan ügyektől, melyekben a döntés nem jogászi és nem bírói feladat. Való­ban felesleges szellemi erőpazarlás a bírói kar bármely tagját a törvény ál­tal előírt hosszú előiskola és annyi évi igazságügyi gyakorlat után arra kár­hoztatni, hogy olyan tyúkpöröket tár­gyaljanak, amelyekben komoly jogászi munkának nincsen helye, melyeket egy bölcs falusi bíró fél perc alatt elintéz, de a szellemi erő irracionális kihaszná­lása az is, amikor a bírónak tisztára közigazgatási, rendőrbírói jellegű ügye­ket osztanak ki. Igaz, hogy a bíró leg­többször éppen olyan jól elvégzi az ilyen munkát, mint az a közigazgatási, vagy rendőrhatóság, de a józan gondol­kodás mégsem tartja észszerűnek, ha például a szobrászt állandóan festői, vagy grafikai feladatokkal bízzák meg, ha a zenésznek állandóan szépirodalmi problémákkal, verstani feladatokkal kell bajlódnia. Nem lehet a bírói munkát tökéletesen mentesíteni a hozzá szoro­san nem tartozó jogászi és közigazga­tási feladatoktól, de viszont az sem vál­hat rendszerré, hogy a nagyobb bizalom s a peres felek megnyugtatása kedvéért agyonhalmozzák a bíróságot apró be­csületsértésekkel és fülemüle-perekkel. A pervesztes fél úgysem szokott a dön­tésbe egészen belenyugodni, a bírósá­gok tekintélyét tépázza meg tehát ezek­nek az ügyeknek a reá akasztása. A bírói munka jobb megbecsüléséhez tartozik a jobb hivatali épületek és szebb, tisztább, praktikusabb tárgyaló­­termek kérdése is. Az igazságügy miniszter beszéde erre is kitért, hiszen nem kell lélektan tanárának lenni ahhoz, hogy észrevegyük, mennyivel le­hangolóbb, nyomasztóbb a komor folyosókon, sötét bírói előszobákban való várakozás és mennyire befolyással van tán magának az ítélkezésnek a méltóságára is, ha a tárgyalóterem fül­ledt levegőjével, sivárságával a nyolcva­nas évek indóházainak harmadosztályú várótermeihez hasonlít. Igen, bár ez a nemzet sokat költött már egyes váro­sokban szép igazságügyi paloták építé­sére, sok törvényszéken találunk szinte aránytalanul szép, tágas, ünnepélyes tárgyalótermeket, nem egy olyan járás­­bíróság akad még az országban, ahol az ügyfél úgy érzi magát a folyosókon, mintha zsibvásárra, vagy zálogházba került volna. Amilyen szépnek találjuk azt a tervet, mely a magyar bírót is talárba akarja öltöztetni, éppen olyan szép és értékes az a törekvés, amely a tárgyalótermek s a bírósági folyosók és előszobák külsejét is méltóbb köntösbe szeretné átöltöztetni. És a magyar bíró munkájának meg­ A rs. képesmellék­fettefflOMér ELŐFIZETÉSI ÁRAK: KOT HÓNAPRA ftao BT­rnirirss'7'm­­. ^ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 3 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 0 PENGŐ, FEL­­FELE S ® 10 * /^vgftOZi/^N BUDAPEST. VDI, JÓZSEF-KÖRÚT fi. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ARA MN­ flTAY IQTVÁM 7.1' '• ) TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VAS­ARNAP 20 FILLÉR IV,,*’W ■ ■ » "l'l V 1-444-00. POSTACSEKKSZAMLA 6500 1938 június 1 SZERDA V. évfolyam 122. szám Hármas erődvonalat épített a cseh hadsereg Moszkvából ismét harminc repülőgép érkezett Prá­gába • A német határvidéket a csehek aláaknázták A párisi sajtó hamis híresztelésekkel próbál zavart kelteni a szudétanémetek követelései körül Varsó, május 31. A múlt péntekről szombatra forduló éj­szaka a lengyel és román határ felett, mint megállapították, 30 szovjetorosz re­pülőgép repült át Csehország felé. A hiva­talos nyomozás adatai alapján kiderült, hogy a repülőgépek cseh jelzéssel repül­tek cseh pilóták vezetésével. Román körök­ből származó hírek szerint, a repülőgépek fedélzetén nem volt semmiféle támadó­fegyver és a repülőgépeket Csehország Szovjetoroszországból áruként rendelte meg. Ez­ért a 30 repülőgép útja nem te­kinthető katonai ténynek. A Kurier Poranny levelezője írja a szu­­dítanémet területről: A határmenti vidéket a csehek aláak­názták, úgyhogy a gépkocsik ezen a terü­leten nem haladhatnak át, nehogy a meg­rázkódtatás robbanást idézzen elő. A né­met határ mentén szovjetorosz mintára épített erődítési vonal húzódik. Ez a vo­nal, technikusok szerint, nem felel meg­ a célnak, mert az ehhez hasonló erődítmény a spanyol polgárháborúban sem vált­ be. Az erődítések egymástól nagy távolságra levő vasbeton-kavernákból állnak s ezeket ágyukkal, géppuskákkal és tankelhárító gyorstüzelő ágyukkal szerelték fel. A cseh erődítési vonal lényegesen különbö­zik a Maginot-vonaltól. Az állásokat egyen­ként kell meghódítania az ellenségnek. Prága felé haladva húzódik a második erő­dítési vonal, a harmadik pedig Prágától 22—21 kilométerre fekszik. Mint ebből látszik, a cseh kormány az erődítési vona­lak építése alkalmával tekintettel volt arra, hogy a hadsereg támadás esetén kénytelen lesz visszavonulni. A tudósító ezután a cseh hadsereg erejéről és felszereléséről ír, majd felteszi a kérdést, hogy a cseh lakosságnak a had­sereg iránti lelkesedése csakugyan haza­fias lelkesedés-e, vagy pedig ijedt félelem. Egy héttel ezelőtt, a mozgósítás alkalmá­val, senki sem jelentkezett a köztársaság védelmére és senki sem volt készen­ arra, hogy meghaljon a hazáért. Akkor való­ságos pánikhangulat uralkodott és a cse­hek rémülettel terjesztették egymás között a hírt, hogy az angol követ azt a tanácsot adta polgártársainak, hogy hagyják el Csehországot. Ez a pánik azóta is tapasz­talható a lakosság körében. Prágából érkező jelentés szerint David, a cseh parlament véderőbizottságának tagja, hivatalos nyilatkozatot adott ki, mely szerint szovjetoroszországi egyhóna­pos tartózkodása során ígéretet kapott Kali­ntől, hogy a szovjet a Csehország elleni támadás esetén meg fogja találni a módot és utal arra, hogy biztosítja hadseregének átkelését Csehország felé. Lengyel politikai körökben a kijelentés­sel kapcsolatban megállapítják, hogy Len­gyelország bármilyen keresztülvonulási vagy keresztülrepülési kísérlettel szemben a legerélyesebb ellenállást fejtené ki. Ez az álláspontja egyébként Romániának is. Hozzáértő lengyel körök szerint Kalinin, kijelentése, amennyiben megtörtént, tisz­tán propaganda-célokat szolgált. Henlein Konrád mondja: A részleges mozgósítás nem indokolható a rend és a nyugalom biztosításával Asch, május 31. Henlein Konrád, a szudétanémetség ve­zére, a Transocean hírszolgálati ügynökség tudósítójának adott nyilatkozatában ki­egészítette a karlsbadi programban néhány héttel ezelőtt felállított követeléseit. Henlein mindenekelőtt megállapította, hogy a szudétanémet vidékek közigazgatá­sának központi önkormányzatát követelik, tehát nem lehet szó arról, hogy elfogad­ják kisebb helyi önkormányzatok létesí­tését. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy az önkormányzati követelés kiterjed-e a haderőre is, és ha igen, úgy képzelik-e ezt, mint Belgiumban, ahol a hadseregben nyelvi és törzsi megkülönböztetés szerint létesültek az alakulatok, Henlein így felelt: — Nemzeti önkormányzatunkra irányuló követeléseink általában nem terjednek ki a haderőre, mégis szükségesnek látjuk, hogy ezt a kérdést is a lélektani célszerű­ségek szerint intézzék és ezeket a szem­pontokat a katonai követelmények minden biztosítása mellett tekintetbe vegyék. — Az államháztartás jövőbeni alakulá­sánál — folytatta Henlein — az egyen­jogúság alapelvét nemcsak a számok me­­chanizmusa szerint kell alkalmazni, hanem lényegileg is, hogy a törvényileg meg­határozandó igazságos kulcs alapján a né­pek és népcsoportok valóban arányosan részesüljenek az állami juttatásokban. A részleges mozgósítás ügyeiről Henlein ezeket mondotta: — A korosztályok behívása és a csa­ becsüléséhez tartozik legfőképpen, ami­ről Mikecz Ödön kedden szintén említést tett, a bírók és bírósági tisztviselők anyagi helyzetének további megjaví­tása. Azok a különböző családvédelmi jellegű anyagi segítségek, melyeket Reményi-Schneller Lajos pénzügymi­niszter bejelentett, mint az igazságügy­miniszteri beszéd is bizonyítja, ki fog­nak terjedni a bírákra és az igazság­szolgáltatás egész hivatalnoki karára. A nemzetnek éreznie kell, hogy minden pengő, mellyel a bíróság megélhetését följavítják, a nemzet belső biztonságát, lelki egyensúlyát s az államhatalomban való bizalmát erősíti a mai nagy egyen­súlytalanság és bizalmatlanság idején. A magyar bíró az infláció szörnyű meg­próbáltatása idején is éppen olyan er­kölcsi magaslaton állt, éppen olyan érin­tetlen maradt, mint azután, amikor stá­tusát úgy, ahogy, mégis csak rendezni kezdték. De éppen ez a nagy megpró­báltatások közben való helytállás teszi kötelességévé az országnak, hogy a bírói kar életszínvonalát állandóan emelje és javítsa. A nemzeti becsület kérdése ez.

Next