Uj Magyarság, 1939. december (6. évfolyam, 273-296. szám)

1939-12-01 / 273. szám

Ámromiéi ELŐFIZETÉSI ÁRAK: EGY HÓNAPRA FELELŐS SZERKESZTŐI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 3 PENGŐ, NEGYEDÉVRE 9 PENGŐ, FÉL- BUDAPEST, VIII., JÓZSEF-KÖRÚT 5. ÉVRE 18 PENGŐ, EGYES SZÁM ÁRA MILOTAY ISTVÁN . TELEFON: 1-464-20, 1-464-28, 1-464-29 ÉS KÖZNAPON 10, VASÁRNAP 20 FILLÉR Hflfcv ■ ft ■ iw ■ W 1-444-00. POSTACSEKKSZÁMLA 6500 1939 december­­ PÉNTEK VI. évfolyam 273. szám A SZOVJET CSAPATOK HÁROM OLDALRÓL BENYOMULTAK FINNORSZÁGBA Heves harcok után azt jelenti Helsinki, hogy csütörtökön estére a finnek minden vonalon visszaszorították az oroszokat Moszkva elutasította a felajánlott amerikai közvetítést Minden nemzet magával hordozza tör­ténelmi végzetét, azt pedig nemzeti egyénisége és földrajzi helyzete hatá­rozza meg. A finnek végzete két hosszú és küzdelmes évszázad óta Oroszország. Száz éven át tusakodtak a svéd kirá­lyok s a moszkovita cárok Finnország birtokáért, míg végül a svédek elvérez­tek, helyükbe pedig az északi vizeken új nagyhatalom lépett: Oroszország. A küzdelem célja nem a finn föld gazdag­sága volt, hanem azok a hatalmi állá­sok, melyeket e föld birtoka jelent, éppen úgy, mint most. A finnek mind a svéd uralom alatt, majd a cárok idejében sohasem adták fel nemzeti önállóságuk akaratát. A különböző ko­rokban különböző formák alatt, de min­dig meg tudtak tartani annyit, ami eny­hébb időkben alapot adott, hogy azon elveszett szabadságukat újra felépítsék. Ez a finn nemzeti sajátosság, a szabad­ságvágynak ez a belső parancsa dönti el most is a finnek magatartását azok­kal az orosz követelésekkel szemben, amelyeket ismét földrajzi helyzetük hív ki ellenük. Hiába kilátástalan ez a küz­delem, a finneknek fel kell venniök a reménytelen harcot, ha finnek akarnak maradni. Nem mondhatnak le önként semmiről, ha tudják is, hogy az orosz túlerő előbb vagy utóbb elveszi tőlük mindazt, amit akar. Akármennyit veszí­tenek is azonban területben és egyebek­ben, azt megnyerik azokban a titokza­tos erkölcsi erőkben, amelyek a nemze­tek magasabbrendű létezését adják. Amit viszont önkéntes lemondással, vagy behódolással anyagi javakban még talán megmenthetnének, az mint végzetes, talán pótolhatatlan veszteség jelentkezik a másik oldalon. Ha a terü­let és a lehetőség megcsorbulnak, de a nemzeti lélek ép és tiszta marad, nin­csen elveszve semmi. A kis nemzetek életének és megmaradásának ezt az örök törvényét senki sem értheti meg jobban, mint éppen a magyar. * Csütörtökön reggel óta a finn-orosz vitában a fegyverek vették át a szót. Az esti órákban Moszkva is elismerte az ellenségeskedés megkezdését, miután a nap folyamán több izben is olyan köz­leményeket hozott nyilvánosságra, ame­lyek nem akartak tudni a háború ki­töréséről. Az utolsó huszonnégy órában rohamléptekkel haladtak az események a végső kifejlődés felé. Potemkin, a kül­ügyi népbiztos helyettese szerdán este közölte a moszkvai finn követtel az orosz-finn diplomáciai kapcsolatok meg­szakítását, még mielőtt a követ a magá­val vitt helsinkii jegyzéket átnyújthatta volna. A jegyzékben a finnek azzal ér­veltek, hogy a megnemtámadási szerző­dés felmondásának nincsenek meg az előfeltételei s azt javasolták, hogy a vitás ügyet közös megegyezéssel ter­jesszék békéltető tanács elé. Ebben az utolsó jegyzékben a finn kormány igen nagy engedményt tett: hajlandónak mutatkozott arra, hogy a karéliai föld­szorosban a finn csapatokat a határ­őrök és vámőrök kivételével vissza­vonja és ezzel az eddigi egyik lényeges orosz követelést teljesíti. Ez az enged­mény azonban, úgy látszik, elkésett. A szovjet összes területi és hatalmi igényeinek teljesítéséhez ragaszkodik s miután ezeket a balti államok mintájára Finnországtól békés után nem kapta meg, a fegyverekhez nyúlt. Az új helyzetben elvesztik jelentőségüket azok a megállapítások, melyeket a sorozatos határincidensekkel kapcso­latosan a finnek tesznek: új háború tört ki Európában s ezzel olyan esemé­nyek indultak el útjukon, amelyekről ma senki sem tudja megmondani, hogy hová vezetnek. * Az északamerikai Egyesült Államok a finn-orosz vita megindulása óta tün­tető érdeklődést tanúsítanak Finnország­­ sorsa iránt. A felelős amerikai állam­férfiak ezt az érdeklődést azzal a nagy rokonszenvvel magyarázzák, amelynek a finnek Amerikában örvendenek. Az utolsó huszonnégy órában, amikor a válság elérte csúcspontját, Washington érdeklődése konkrét formában jelentke­zett. Hull külügyi államtitkár hivatalos formában felajánlotta közvetítő jószol­gálatait a vitában álló feleknek. A táv­irati jelentések részletesen foglalkoznak e közbelépés megszületésének külső­ségével , Roosevelt és Hull telefonbeszél­getésével, az amerikai vezető állam­férfiak nyilatkozataival, amelyek sze­rint a közbelépés célja az volt, hogy a világközvéleményt felriasszák és meg­akadályozzák a háború kitörését. Azóta azonban már maga az új európai há­ború riasztja a közvéleményt: az ame­rikai békeközvetítésnek éppen olyan kevés szerencséje volt, mint az előbbiek­nek. A jövendő mutatja majd meg, hogy az a biztatás, amelyet az amerikai rokonszenvnek hangoztatása, más ha­sonló bátorítások, közvetítő közbelépé­sek s egyebek a finn ellenállás meg­erősödésében és hajthatatlanságában kétségtelenül jelentettek, arányban áll-e azzal a segítséggel, amelyre a finn nép­nek e nehéz órákban nagyobb szüksége van, mint békés időkben, amikor kül­földi adósságait pontosan fizette és a legjobb távfutókat adta a világnak. Repülőgépek bombázzák Helsinkit Az orosz-finn fegyveres összecsapás első hírét csütörtökön délben 12 óra 25 perckor a német fővárosból jelentette a Magyar Távirati Iroda a következőkben: Berlin, november 30. Berlini beavatott finn körökből kapott ér­tesülés szerint a szovjetorosz csapatok csü­törtökön reggel 7 órakor Suojärva közelé­ben átlépték a finn határt. A finn csapatok azonnal ellenálltak a szovjetorosz támadás­nak és különösen a finn erődítményvonal közelében erős harcok kezdődtek. Kiven­­napa mellett heves tüzérségi harcok foly­nak. A szovjetorosz csapatok ugyanekkor az Északi Jeges-tenger felől is támadtak és elfoglalták a Halász-félszigetet. Nem sokkal a szárazföldi támadás után megindult a légitevékenység is. Délelőtt 9 óra 20 perckor Helsinkiben légiriadót ren­deltek el és a finn főváros felett megjelen­tek a szovjet bombázó repülőgépei. A re­pülőgépek elsősorban a repülőteret és a pályaudvart bombázták. A szovjet repülők előzőleg gyújtóbombákat dobtak le Viipuri felett. A bombák sok házat felgyújtottak. A város egyes negyedei lángokban állanak. A szovjet repülőbombák felgyújtottak Em­­soban egy kórházat is. A finn megerősített erődvonal közelében a harcok teljes hevességgel folynak. Helsinki első jelentései a támadásról Csütörtökön délután 2 óra 20 perckor aztán megkapta a Magyar Távirati Iroda a finn fővárosból az első hivatalos közlést, amely így hangzott: Helsinki, november 30. Csütörtökön délelőtt 9 óra 20 perckor öt szovjet repülőgép bombázta a Helsinki melletti légi támpontokat anélkül, hogy nagyobb pusztítást okozott volna. A repülő­gépek gyújtóbombákat dobtak a határmenti Kotka és Viipuri városokra. A tűz nem okozott nagyobb károkat. Az Enso ipari központot és Ino környékét szintén bombáz­ták. Az ensoi kórház lángokban áll. Egy szovjet gépet lelőttek. Reggel óta Karéliá­­ban tüzérségi harc folyik. Kisebb járőrök átkeltek a határon, azonban nagyobb táma­dások nem történtek. A Ladoga-tó északi

Next