Uj Magyarság, 1944. február (11. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-13 / 35. szám

Szüle Péter meghalt Ä magyar képzőművészeti életet, nagy veszteség érte. Szüle Péter festőművész, a képzőművésze­ti társulat köztiszteletben és közszeretetben álló tagja 58 éves korában Budapesten váratlanul elhunyt. Temetése iránt még nem történt végleges intézkedés. Valószínű, hogy kedden délután a Kere­­pesti­ úti temetőben kísérik utolsó útjára. Szüle Péter 1886-ban született Nagy­váradon. Tanulmányait Budapesten vé­gezte, s attól kezdve részint a szolnoki művésztelepen, részint Budapesten dolgo­zott. Híressé váltak a „Tükör előtt“, „Templomban“ és az „Olvasó nő“ című festményei. Már 1926-ban elnyerte a Szi­­nyei-társaság nagydíját, 1927-ben pedig a tavaszi tárlat aranyérmét. Egyike volt a modern magyar képző­művészet legmarkánsabb egyéniségeinek. Már fiatalon figyelmet keltett egyéni stí­lusával, nagyszerű emberábrázoló és ka­rakterizáló tehetségével. A kiállításokon, különösen a Műcsarnok tárlatain feltűnt­ a hozzáértők előtt az a rendkívüli tudás és körültekintés, a színek finom harmóniája, a lágy, de mégis erőteljes kontúrozás, amellyel képeit megoldotta. Művei külföldi kiállításokon is gyakran szerepeltek és Szüle Péter, ezekkel az alkotásokkal min­denütt elismerést szerzett , a magyar képző­művészetnek. A szépművészeti múzeum, valamint a fővárosi kaptár és több külföldi múzeum számos értékes munkáját­­ őrzik. Népszerű és közkedvelt festő volt, magán­­személyek is igen sokan rendeltek tőle ké­peket. Törzstagja volt a képzőművészeti társulatnak és vezetőtagja több képző­­művészeti egyesületnek. Halálával nemcsak kitűnő festő távozott az élők sorából, ha­nem egy igen kiváló, nagy f­elkészült cégű­ férfiú, akit rokonszenves és közkedvelt egyénisége miatt mindenki szeretett. Albert Ferenc a hangversenydobogón Akik pénteken Albert Ferenc hegedű­estjére igyekeztek, a Vigadóba lépve bi­zonnyal azt hitték, hogy rossz helyen jár­nak. Az előcsarnokban a filmiroda egyen­ruhás emberei sürögtek, fényképészek jár­­tak-keltek, a nagyterem erkélyének külön­böző pontjain, s a földszinten pedig hatal­mas jupiterlámpák várták, hogy fénybe­borítsák a dobogót. Mintha nem is egy fiatal magyar hegedűművész, hanem valami külföldi revüsztár, talán Rosita Serrano, vagy Johannes Haesters készülne elbűvölni a közönséget. Csak a jegyek érvényessége győzött meg mindenkit, hogy a hatalmas előkészületek mégis Albert Ferencnek szól­nak. Különös ember ez a fiatal hegedűs. Növendékkora óta figyeljük a fejlődését, pályájának kialakulását. Képességeinek szívós fejlesztése mellett rengeteg energiát fordított az érvényesülésére. Kilincselt, levelezett, kapcsolatokat szerzett, szerep­­lést-szereplésre halmozott, valóságos „Al­­bert-kultuszt“ teremtett. Közben pompásan megtanult hegedülni, hatalmas hangver­seny-gyakorlatot szerzett, csak éppen a szakmabeliek és az igazi koncertközönség rokonszenvét játszotta el. Figyelmen kívül hagyta ugyanis, hogy a művészi mélységek és magasságok eléréséhez, a muzsikához csak a szinte aszkétikus művészi alázat ve­zethet. A virtuózok már a század elején el­vesztették hitelüket, de sohasem voltak annyira időszerűtlenek, mint manapság. Albert hegedűjátéka meg, csakúgy mint egész lénye, szinte kizárólag erre a külső­­séges hatáskeresésre van beállítva. Hogy pedig visszatérjünk az előbb vázolt és film­csillagoknak kijáró hű­hóra, a fiatalember ezzel megkoronázta azt az „énkultuszt“, ami minden művészetnek csak halála lehet. Nem tudjuk, észrevette-e Albert Ferenc, hogy ez az általa oly rendkívül fontosnak hitt filmhíradós kivonulás mennyire ártal­mára volt a hangverseny amúgy sem túl­­bensőséges légkörének. Mozart hegedűver­senyeinek nincs szükségük reflektorfényre, filmmasinák pergőtüzére és ugyanígy az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy jónéhány, valóban nagy művészünk hang­versenyéről élménnyel gazdagodva távozott a közönség anélkül, hogy játékukat­­film­­szalagra rögzítették volna (igaz, őket nem is hirdette az előzetes falragasz „világ­hírűnek“, mint ezt a húszegynéhány éves fiatalembert). Amikor mindezt most elmondottuk, nem a mindenáron való gáncsoskodás, hanem kizárólag a jószándék vezetett. Az ifjú he­gedűs manuális készsége annyira nem min­dennapi, hogy igazán vétek lenne, ha já­téka nem telnék meg tartalommal. Albert Ferenc sokszor jelét adta, hogy bizonyos vonalon mennyire céltudatos tudott lenni. Küzdje te hát végre a hiúság külsőségeit, merüljön el a muzsika világában, s akkor bizonnyal hamarosan megtalálja majd azt a fényt, amely a lelket világítja meg és minden fényszórónál tartósabb fényességet és meleget áraszt. Hangversenyének mű­során Franck' A-dur szonátáját, Mozart D-dúr hegedűversenyét és Verődni, Paga­nini, Kodály, Hubay, Dohnányi műveket hallottunk. Közbül Pataky Kálmán egy Händel áriát és néhány dalt énekelt meg­ragadó szépséggel. Zongorán vitéz Pong­­rácz István kísért stílusosan. (L) * A Kam­éliás hölgy helyett Tartuffe. A Nemzeti Színházban szombaton este Já­vor Pál betegsége miat­t ,­A Kaméliás hölgy helyett“ a „Tartuffel’-öt adták elő. Vasárnap délután „A Kaméliás hölgy“ helyett ugyancsak a „Tartuffe“ kerül mű­sorra. A vasárnapra megváltott jegyeket a színház pénztára az esti előadás meg­kezdéséig visszaváltja.. * Elhalasztották Walter Glieseking hang­versenyét. Walter Gieseking zongoramű­­vész hangversenyét február 12-én, szom­baton estére és vasárnap délelőttre hir­dették. A művész szombaton délután te­lefonon értesítette budapesti megbízottját, hogy kedvezőtlen időjárás miatt repülő­gépösszeköttetés hiányában képtelen ide­jében megérkezni és ezért kérte,h a­­ két hangverseny későbbi időpontra halasztá­sát. Az újabb időpontot a napilapok útján hozzák köztudomásra. Természetesen a már megváltott jegyek érvényben ma­radnak. 1 * Magyar amatőr fényképkiálítás Göte­borgban, Stockholmból jelentik. A magyar amatőr fényképek kiállítását a göteborgi ipar­művészeti múzeumban Vilmos hercegnek, a svéd trónörökös öccsének, Rondahl egyetemi tanárnak, a svéd-magyar társaság elnökének és más előkelőségek jelenlétében nyitották meg. Vilmos herceg hosszab időt töltött a ki­állítási teremben, s megelégedését fejezte ki Pándy Kálmán magyar kultúratasénak. A göteborgi lapok bőven foglalkoznak a kiállí­tással és kiemelik, hogy a magyar amatőr­fényképészek művészileg formálják meg fel­vételeiket. Külön emlékeznek meg azokról a szép színes képek-és amelyek Magyarország madárvilágának és«*­*« mutatják be. 14 /MAnn Káté fii!« \^/ m tj SLC a lakás komoly dísze Budapest, V. ker., Deák Ferenc­ utca 17. szám. * ősbemutató Kassán. A kassai nemzeti szék­házban Körössy Zoltán színtársulata első­nek mutatta be­ Göndör József „Minden külön értesítés helyett“ című zenés vígjátékát. A bemutató tetszett a közönségnek. A főszere­peket Oltay Baba és Márkus Lajos játszotta. * A Ráskai Lea Irodalmi társaság február 14-én, hétfőn délután 5 órakor felolvasó ülést tart tiszteleti, rendes, levelező és pártoló tag­jai részére az Epol nagytermében (IV. Veres Pálné­ utca 9.)- Közreműködnek: C. Szemere Klára, Lindenmayer Antonia, Móricz Virág dr., Flatz Zsóka és Ruzitska Mária. * Délutáni előadások az öreg színészek ja­vára. Nemrégiben mozgalom indult, hogy az egyes színházak délutáni előadásokat rendez­zenek, amelyeknek teljes jövedelmét a nyug­díj nélkül maradt öreg színészek javára­­for­dítják. A Vígszínház hétfőn délután 3 órai kezdettel a Warrenné mesterségét adja elő erre a célra. A Vidám Színházban ugyancsak hétfőn délután a „Ballépés jobbra“ című ze­nés vígjáték, kerül színre a jótékony célra az esti szereposztásban. * A budahegyvidéki református egyház nő­­szövetsége szépen sikerült hangversenyt ren­dezett, amelyen Gróh Klára magyar zene­szerzők műveinek megkapóan szép és kitűnő technikájú előadásával, Marjay Erzsébet ének­számaival, Árkossyné Szabó Margit költemé­nyek előadásával nagy tetszést aratott. Be­fejezetl­en és Schubert „befejezetlen" szimfóniája Az újabb zenemű­kutatás sokat foglalko­zik egy idő óta Schubert világhírű h-moll szimfóniájának kérdésével. Ezt a szimfóniát általában „befejezetlen“ néven emlegetik, mivel csak a két tételből áll. Arnold Schering német szakértő nemrég tanulmányt jelente­tett meg, amelyben azt igyekszik bizonyí­tani, hogy Schubert h-moll szimfóniája nem befejezetlen töredék, hanem a nagy zene­szerző már eredetileg is két tételesnek ter­vezte. Feltevését Schubert egyik emlék­iratára alapítja, amelyben egy érdekes álmát írja le 1822 július 3-án. Az álom két drámai jelenetre oszlik. A h-moll szimfónia partitúrája néhány hónappal később készült el és 1822 október 30-iki keltezésű. Schering szerint Schubert ebben a szimfóniában külö­nös álmát akar­ta zenei nyelven megörökí­teni, mert ez az álom mély benyomást­­tett rá és így a szimfóniát két tételben írta meg. Werner Kraus mint magánember Werner Krauss most ülte meg huszonöt­éves színészi jubileumát, mely alkalommal a Goethe-éremmel tüntették ki. Német­ország vezető művészegyéniségei közé tartozik, nagyszerű­ teljesítményeivel szín­padon és filmen egyaránt maradandó nevet szerzett. Művészete annyira szent előtte, hogy személyiségét teljesen hivatása mögé rejti. A színpadon, a filmen kívül minden nyilvános szereplést kerül. Ha a színházi előadás után eltűnik a függöny mögött, semmi további£ nem hallani róla. Téves lenne azonban azt hinni, hogy Werner Krauss emberk­erülő és a társaságot egy­általán nem­ szereti. Szabad estéin gyakran látni Berlin egyik barátságos kis sorházá­ban élénken vitatkozó baráti körben és bizonyára sokan látták már itt, de nem ismerték fel. Feltűnés nélkül jön és megy, a hangosságot, reklámot mindig kerüli. Néha napokra eltűnik anélkül, hogy meg­mondaná bárkinek is, hogy hová, m­ilyen­kor visszavonul, hogy egy-egy szerepét el-­­mélyedje, kidolgozza, ilyenkor embereket tanulmányoz, akik nem ismerik őt és akiket ő sem ismer. Akihez régi barátság fűzi, azok tudják, hogy legjobban érzi magát otthonában. Jó ha­ngulatában sokszor beszél színészéletének első éveiről, amelyek, mint sok más nagy művész számára is, elég küzdelmesek voltak. Többek között kedves emléke, amikor vándorszínész társulattal városról-városra járva, egyik helyen észre­vette, hogy lakásadónője nagy darab, több­éves csokoládét tart, mint dísztárgyat, a csecsebecsék között. Krauss éhségében apránként megette a féltve őrzött csoko­ládét, közben rettegve gondolt szállásadó­­nőjére, mit fog ehhez a gaztetthez szólni? Nem történt semmi baj, az asszony jót nevetett a dolgon és azután bőségesen meg­vendégelte a szerény koszton élő színészt, aki ezt az előzékenységet színházi jegyekkel viszonozta. Werner Krauss magánélete szerény és csendes, művészi produkciója azonban olyan elsőrangú, hogy médtán meg­érdemelte a Goethe-éremmel való kitün­tetést, amit a legkiválóbb tudósok és művé­szek nyernek el Németországban. f & Ml 0 0 Milliméter sor­ára hétköznap 90 fillér, jpS g f) f) « S £) vasárnap és ünnepnap 1.20 P. Bég-B­ ij. m tj l.1 M 3 m fj 3 ijS kisebb hirdetés (10 mm) 9.— P, illetve SB V, * Sb WL- É.P W '-k. 12. — P. Álláskeresőknek 50% kedveim, g Fejkendők vallkendők takarók Sfonfwtea: Budapet, IX. Horthy István­­ körút 11 (volt Vámház-körút) He siessen Várja m­eg keddi ajánlatomat^ Érdemes! Könyveket, könyvtára­kat veszek EHRENREICH LÁSZLÓ „Vígszínház“ könyvesbolt. Szent István-körút 12. Tel.: 111—560. Hirdessen a Kaszaladén! NAPOSCSIBE rendeléseket elfo­gad, tenyésztő- ^Ba jász bérlet kikel­tét: Saabé Ká­roly első magyar S**^*^v% motoros keltető- Aj gép gyártó ü­zem, t ■ -zsió, Bp. L.uther-ut.r a pjf­­. Tel.: 319-61«. Hlőltető vállalat bérbe venne vagy megvásárolna Pas­ k-rrnyé- . ken 8—IQ szobából álló epocei ’Választ: Kénét vagy vételi jel­igére e. lap kiadójába kérünk. "* “Lakás ] lakásügyét pontosan és lelkiismeretesen ‘ intézi el (délelőtt) Dr Bárdosáé irodája, V. Nádor­ u. 21. T. 319-054 Egy szoba, komfortos vagy­ gar­­zonlakást keres fiatal házaspár. Lehet albérleti is. Választ ..Ott­honra vágyunk“ jeligére a ki­adóba kérünk. 2 ikrethely­ség azonnalra XIII. Angyalföldi­ út 24/c. számú házban KIADÓ: Felvilágosítás a helyszínen és­­építési irodában. Tel.: 128-619. 9—2-ig, hétköznap.­­­jfáisgagyagi­­ ILLAT BUDA II. 3—4 szobá­sát, közlekedésnél, be­­, költözhetőt, azonnali MEGVÉTELRE kere­sünk. ZWILLINGER _TM ,_ GYŐZŐ, Rákóczi-út 12. Telefon: 426-569. Házat vagy telket vennék főútvonalon közvetítési díjazok. Telefon: 15-37-18. | fedlek | IttlSHIU ttfPtOHOt vesz, elad bérel vagy bérbead forduljon bizalommal E L­S D- irodához, Váci-út 39. T: 292-577. VASÁRNAP, 1944 FEBRU­­ÁR 13 UJj Hauptmann-darab a bécsi Burgszínházban A bécsi Burgszínházban nagy sikere van Hauptmann Gerhardt „Iphigenia Aalisban“ című színművének, amely a kiváló író álta tervezett trilógia első része. A második részt, amely „Iphigenia Delhiben“ címe viseli, már régebben­ bemutatták a szín­házban, a harmadik részen a nyolcvanéves költő még dolgozik. Ez a darab Agamem­non történetéről szól. Az „Iphigenia Aulis ban“ című drámát Hauptmann kilencszer dolgozta át, míg a bemutatásra megfelelő­nek találta. Az új Hauptmann-darabnál nagy sikere volt a Burgszínházban a be­mutatón és azóta is minden előadása nagy érdeklődés mellett zajlik le. Vígjáték Trenk báróról A brünni városi színházban nagy siker­rel mutatták be G■ K. Groh vígjátékot, méh tárgyát Trenk bárónak, a híres „pandúr ezredesnek“ életéből merítette. A bemu­tató alkalmából a brünni városi levéltá­r színház előcsarnokában üvegszekré­nyekben több érdekes egykorú képet állí­tott ki, amely Trenk báró kalandos életér vonatkozik. Többi között az egyik ké azt a cellát mutatja be, ahol a fogságb­aetett Trenket Spielbergben őriztél Trenk báró, aki mindössze 88 évet él ebben a börtönben fejezte be életét 1741 évben. Hamvai Brünnben, a kapucinus ba­rátok kriptájában nyugszanak. Hírek mindenfelől . Krakóban február 21 és 23 között ven­dégszerepel a bécsi Burgtheater és egyik estén Grilparzer Sappho-ját adja elő. A párisi Odéon bemutatta Paul Hauri­got „A megbüntetett asszony“, című szín­­művét. Ugyanitt felújításra került Fey­deau egyik vígjátéka, amelyen nagyo jól mulat a közönség. Az amszterdami városi színház Guid­o­­Cantini olasz író „Búcsú“ című színmí­vét mutatta be nagy érdeklődés mellet A párisi Opera rövidesen bemutatj Francis Poulenc új balettjét, amelyne szövegét La Fontaine több meséjéből áll­tották össze. A több képre oszló tani játék bemutatóját nagy várakozás élő meg. A berlini állami Opera Heinric Lutermeister utolsó művének bemutató­jára készül. A dalmű szövege Shake­peare „Romeo és Julia“ című tregédiá­ után készült. A frankfurti Opera Wemb Egk „Circe“ című új zeneművét fogadi el bemutatásra. A hágai Deutsche Theater „A zalame bíró“ című drámát újította fel új szere­osztásban. Calderon örökbecsű darabj­ban a főszerepet Fritz Gü­nzel játszott egyéni felfogással. A Kraft durch Freude vezetőségéne kérésére a német kormány vendégszere­lésre hívta meg Berlinbe a párisi nap­opera balettkarát. Harmincöten vesz­ részt a berlini előadáson, élükön Sergiu Lifarral, a híres orosz táncművésszel, műsoron szerepel a „Bolero“, „Egy fa délutánja“ és az „Icaros“. Milanóban nemrégiben megnyitotta h­­úit az Odéon-színház. Rövidesen a tét színház is megkezdi előadásait. Parisban a Jeun­e Colombier-színház „Szentivánéji­ álom“ előadására kész amelyhez a színház igazgatója egy csór statisztát szerződtetett. Az igazgató I­váncsi volt a jelentkezők műveltségére különböző kérdéseket tett fel nekik.­­ derült, hogy az alkalmi statiszták e része Titusz Liviuszt olasz drámai szr­zőnek, Cordon Craig-et detektívregényír­nak, Poe Edgart skandináv színészt­ tartja. Száz közül 90 nem olvasta Shak­pearet.

Next