Uj Nemzedék, 1919. szeptember (1. évfolyam, 1-2. szám)

1919-09-28 / 1. szám

* L 2 [Vasárnap, 199­9 szeptember 28. — úgy mondják — etismerésreméltó bátor­sággal tartottak ld egy# nagy x^atívum: a háborús politika ellenzése mellett. De aztán­­ez is volt minden. Mindenesetre szerény tőké s aligha elég, hogy egy politikus megfen­t belőle. Mert: a Lovászyek u. n. entemte-ba­­rátsága mindössze egy nagy hallgatás vo , egy síp hiánya abban a parlamenti orgon­ában, amely négy esztendőn át szakadatlamd ■zúgta a németbaratsag himnuszát. Ez a passzivitás akkor, mikor a háború e­v­ésekor semmink se volt, mindenesetre ért vol­­na valamit, ha teljes idegsegeben es disz­­, . élességében érvényesült volna a . Ámde Károlyi mapux pare­­ból való hazatéré-Mdmlynak Franciaoim^^ e politikának se után első megnydatt We-barátság nyílt megtagadasa volt, az ei ^ ho önként fe­­elarulasa, amit tetőzett az Tdl. V katonje­lentkezett katona, szolgáig szögéből L/Ovatszy-politika, a magya­r elvégezve, csak tekintve, nem volt rosszu am­lasa hí tételen cselekedetekben vak nyilv­­a,,, , s tipiku­ngyefogyott, majdmm eg«^. végrehajtva, san malom alatti módon v rászvéknak [(Joggal lehetett kételkedni m vagy az er­­[vagy. az entente-barátságába legkisebb koc­­köl­sd bátorságában, hogy a állaim, holott há­zatot sem merték magukra v­­ólpolitikára a régi függetlenségi harco­­k. A holyt­ ' (Rákóczi, Kossuth) egyenes, férfi, e poli­­állásra kötelezte volna azokat akik­­at. Et­­tika hagyatékosainak hirdették magul másik végre a magyar nyilvánosságot s a lehel-­rtagy tényezőt, az entente-ot kevés té érc­m ar- *­hette, hogy Lovászy és társasága a­­Magy­r ország szerkesztőségének csendes elvonult­ságában Rodostót játszott, jövendőit, kor­holt, ítélt, — de nyíltan, félreérthete-lenül­­ egyetlen mozdulatával sem árulta el magát. r'^Egyik zuglap a minap Bogászy tündördő po­étikai bátorságát azzal illuszt­álta, hogy a tfelbom kétségtelen elvesztése tehát a nan, , polítifea bukása után, az oar/.n­ggyülésan h. cet vallott az entente-barátság mellett. Ne­­i iduik viszont az a nézetünk, hogy ama végz­i átteljes októberi napot, mikor elhangzott kijelentée, neon a Lovászy bátorságának ** ADmed­baBtft db csrW * ezeknek németbarát múltja meg ne zavarja a hazamentési monopóliumot. Tették ezt rosszhiszemüleg vagy csodálatos konokságá­­val a szenvedélytől fobos szemű politikusok­nak. Mert mi­ az, ha nem mala fides vagy határtalan ostobaság, hogy’ nem adtak ke­gyelmet, sőt nem adták még még a könyör­gö­tt két heti időt sem Andrássynak, hát­ott ugyanakkor a szent szövetségbe befogadták a tizenhárompróbás mittel európai Jászi Oszkárt? Mi az, ha nem politikai esneve­­szettség, hogy száműzték maguk köréből Apponyit s ugyanakkor közös küzdelemre egyesültek Kunfiékkal, akiknek akarata, cél­­gondolata, forradalmi irama még csak egy heti közös munkáról sem kezeskedett Lová­­szyékkal? Vagy ha léteztek ilyen közös cé­lok, akkor Lovászyék Herosztrateszek és balekok voltak egy személyben, amint hogy az a történeti absztrakció, ami ennek a for­radalmi társaságnak viselkedéséből egy kép­ben lerögzíthető, csakugyan kénytelen meg­állapítani róluk mind akettőt Az ember utólag, mikor seregszemlét tart a magyar októbristák fölött, elképed, zavarba jön Lovászyék ízlése és ítélete mi­att: nem politikai korlátoltságok csüggesztő látványa az, ami az első pillantásra szembe­szökik, hanem­ az a tény, hogy akadtak ma­gyar úri­emberek, tele jó érzéssel és forró magyarsággal, akik összeállottak egy nem­zeti sk­inhedriont alkotni Diner-Dénes Jó­zseffel, Szende Pállal, Hatvani Lajossal, Jászi Oszkárral, Kunfi Zsigmonddal, hogy­­ .A Debrecen egyesült a Ghettóval, az alföldi ta­nya a Dob-utcával. Hogy, Lovászy később — nagyon­ későn — megemberelte magát is fele úton elfordult ettől a kalandor kara­vántól: nem alkalmas arra, hogy Lovászy politikai értékelésén változtasson, csakis ar­ra jó, hogy­ elkerülje azt a legnagyobb gya­lázatot, hogy a történelem Károlyi Mihály­ival és Zsigmonddal közös nevezőre állítsa. Lovaszz igaz — jobb útra tért. A politikai hedyzet kettészakadt a Lovadszy-párt. — Egységes nem­zeti párt alakul. — Friedrich tárgyalásai a poli­­szo­fikusokkal, keresztény blokkal szemben a régi politikusok, de főleg azok, akik a közvetlen felekvésből kimaradtak, meg akarják szer­vezni a liberális pártok együttműködését,­ ebben az irányban már folytak is több íz­­ben a kísérletezések, de seha a tárgyi alapt sem a személyi kérdéseikre nézve nem tud­­­tak megállapodásra jutni. A vállalkozás mindannyiszor kudarcot vallott s mindem ilyen próbálkozás után tüstént egyuj párt alakult. Azok közül a pártok közül, amelyek egy ilyen alakulásban résztvennének: a Mai gyar polgári párt, a Nemzeti Társaskör egy­ csoportja, a volt 48-as alkotmánypárt né­hány tagja, a régi 48-asok (Bizony-párt) ma a Lov­­ászy-párt egy töredéke jöhetnének szá­mításba. A Lovászy-párt, küszöbén egy nagy­ akciónak, amikor Lovászy M­árton újból nyesíteni akarta a polgárság szétszórt ele­­­meit, két részre szakadt s a szá­mott­evő po­litikusok közül az egy Ábrahám Dezsőt ki­véve, úgyszólván senki sem maradt Lovászy mellett, úgy, hogy most a választmány­bn boldog-boldogtalant, teljesem ismeretlen em­bereket hoztak be. A Lovászy-pártból kivál­tak Bálla Aladár vezetése alatt nemzeti füg­­getlenségi és 48-as párt elnevezéssel új pár­tot alakítottak. Bálla Aladárok — mint az Új Nemzedék értesül — a keresztény nem­­­zeti blokkal óhajtanak kooperálni, anélkül,­ hogy a párt feladná a maga eredeti demo­krata hagyományait. A Lovászy-párt vál­ságát a Priedrich-kormány támogatása kö­rül kialakult vita siettette a csütörtöki ér­tekezleten, Polónyi Dezső hangoztatta, hogy a függetlenségi pártnak nem szabad a kor­­mány helyzetét megnehezítenie, hanem tá­­­mogatnia kell nemzeti törekvéseit. A párt nagy része osztotta ezt a felfogást, sőt maga Lovászy is érintkezési alapot keresett erre vonatkozóan a miniszterelnökkel. Lovászy­ azonban kötötte magát ah­hoz, hogy a Fried­­rich-kormányt csak abban az esetben támvo­­­gatná, ha a miniszterelnök hajlandó a szo­­ciáldemokrat­áikkal együtt kormányozni. Lo­­vászynak ezt a felfogását a túlnyomó több­­ség elutasította és helytelenítette, mire Balla Aladár vezetése alatt a párt értékes elemei kivonultak a pártból. Eizhez a frakcióhoz csatlakozik értesülésünk szerint Csizmazia Endre is, aki szintén támogatja Friedrichet. Friedrich István miniszterelnök — in­formációnk szerint — az elmúlt, napokban Vázsonyi Vilmossal, Hegedűs Loránttal is tárigyzalt aktuális politikai kérdésekben. Vá­zsonyi feltétlenül szükségesnek tartja, hogy, a jelenlegi kormány és a kormányon kívül álló pártok között a kiegyenlítődés létrejöj­jön. A miniszterelnök azonkívül beható­­tár­gyalásokat folytatott a pesti zsidóság előke­lő tényezőivel is. Azok a kívánságok, ame­lyek e pur­ parték során felmerültek,, egyál­talában nem túlzottak és nem érintik a kor­­má­ny keresztény összetételét és irányzatát.­ Az a terv pedig, hogy a kultuszminisztéri­­umban külön zsidó ügyosztály áll­­tassák fel, nem keltett visszatetszést s amint konkrét alakban merül fel a tervezet, az illetékes té­vézők honorálni is fogják. kellett a nilm íren dőlt el, jóllehet, a magán n­egyetlen csaté­t se v­sztettünk a ludáre Műlk­­edése eg­y­ikké tette a null­­­at s állat ta­naludazot.­t.­­ .altábori íré spekuláltak. De ne be ját, valóságos értékével politikai előrelátásuké látót* 'A­ német-mpr szett­el, mert e­­ nyörtelem log ’ nem egyszer tika­­ párti fene. "‘zárai •vator.uro árén, hogy ndanny’ k politikai tétek robbanaaakor. Logászyba »ígw ssSmI .! ■■■ •'** Minő'egy. Aho­rr mára Lóvá­tag volt a h­zet ura. M­int már a m­agvax­gy ismét a nagy nyr !

Next