Uj Nemzedék, 1919. szeptember (1. évfolyam, 1-2. szám)
1919-09-28 / 1. szám
* L 2 [Vasárnap, 1999 szeptember 28. — úgy mondják — etismerésreméltó bátorsággal tartottak ld egy# nagy x^atívum: a háborús politika ellenzése mellett. De aztánez is volt minden. Mindenesetre szerény tőké s aligha elég, hogy egy politikus megfent belőle. Mert: a Lovászyek u. n. entemte-barátsága mindössze egy nagy hallgatás vo , egy síp hiánya abban a parlamenti orgonában, amely négy esztendőn át szakadatlamd ■zúgta a németbaratsag himnuszát. Ez a passzivitás akkor, mikor a háború evésekor semmink se volt, mindenesetre ért volna valamit, ha teljes idegsegeben es disz, . élességében érvényesült volna a . Ámde Károlyi mapux pareból való hazatéré-Mdmlynak Franciaoim^^ e politikának se után első megnydatt We-barátság nyílt megtagadasa volt, az ei ^ ho önként feelarulasa, amit tetőzett az Tdl. V katonjelentkezett katona, szolgáig szögéből L/Ovatszy-politika, a magyar elvégezve, csak tekintve, nem volt rosszu amlasa hí tételen cselekedetekben vak nyilva,,, , s tipikungyefogyott, majdmm eg«^. végrehajtva, san malom alatti módon v rászvéknak [(Joggal lehetett kételkedni m vagy az er[vagy. az entente-barátságába legkisebb kockölsd bátorságában, hogy a állaim, holott házatot sem merték magukra vólpolitikára a régi függetlenségi harcok. A holyt ' (Rákóczi, Kossuth) egyenes, férfi, e poliállásra kötelezte volna azokat akikat. Ettika hagyatékosainak hirdették magul másik végre a magyar nyilvánosságot s a lehel-rtagy tényezőt, az entente-ot kevés té ércm ar- *hette, hogy Lovászy és társasága aMagyr ország szerkesztőségének csendes elvonultságában Rodostót játszott, jövendőit, korholt, ítélt, — de nyíltan, félreérthete-lenül egyetlen mozdulatával sem árulta el magát. r'^Egyik zuglap a minap Bogászy tündördő poétikai bátorságát azzal illusztálta, hogy a tfelbom kétségtelen elvesztése tehát a nan, , polítifea bukása után, az oar/.nggyülésan h. cet vallott az entente-barátság mellett. Nei iduik viszont az a nézetünk, hogy ama végzi átteljes októberi napot, mikor elhangzott kijelentée, neon a Lovászy bátorságának ** ADmedbaBtft db csrW * ezeknek németbarát múltja meg ne zavarja a hazamentési monopóliumot. Tették ezt rosszhiszemüleg vagy csodálatos konokságával a szenvedélytől fobos szemű politikusoknak. Mert mi az, ha nem mala fides vagy határtalan ostobaság, hogy’ nem adtak kegyelmet, sőt nem adták még még a könyörgött két heti időt sem Andrássynak, hátott ugyanakkor a szent szövetségbe befogadták a tizenhárompróbás mittel európai Jászi Oszkárt? Mi az, ha nem politikai esneveszettség, hogy száműzték maguk köréből Apponyit s ugyanakkor közös küzdelemre egyesültek Kunfiékkal, akiknek akarata, célgondolata, forradalmi irama még csak egy heti közös munkáról sem kezeskedett Lovászyékkal? Vagy ha léteztek ilyen közös célok, akkor Lovászyék Herosztrateszek és balekok voltak egy személyben, amint hogy az a történeti absztrakció, ami ennek a forradalmi társaságnak viselkedéséből egy képben lerögzíthető, csakugyan kénytelen megállapítani róluk mind akettőt Az ember utólag, mikor seregszemlét tart a magyar októbristák fölött, elképed, zavarba jön Lovászyék ízlése és ítélete miatt: nem politikai korlátoltságok csüggesztő látványa az, ami az első pillantásra szembeszökik, hanem az a tény, hogy akadtak magyar úriemberek, tele jó érzéssel és forró magyarsággal, akik összeállottak egy nemzeti skinhedriont alkotni Diner-Dénes Józseffel, Szende Pállal, Hatvani Lajossal, Jászi Oszkárral, Kunfi Zsigmonddal, hogy .A Debrecen egyesült a Ghettóval, az alföldi tanya a Dob-utcával. Hogy, Lovászy később — nagyon későn — megemberelte magát is fele úton elfordult ettől a kalandor karavántól: nem alkalmas arra, hogy Lovászy politikai értékelésén változtasson, csakis arra jó, hogy elkerülje azt a legnagyobb gyalázatot, hogy a történelem Károlyi Mihályival és Zsigmonddal közös nevezőre állítsa. Lovaszz igaz — jobb útra tért. A politikai hedyzet kettészakadt a Lovadszy-párt. — Egységes nemzeti párt alakul. — Friedrich tárgyalásai a poliszofikusokkal, keresztény blokkal szemben a régi politikusok, de főleg azok, akik a közvetlen felekvésből kimaradtak, meg akarják szervezni a liberális pártok együttműködését, ebben az irányban már folytak is több ízben a kísérletezések, de seha a tárgyi alapt sem a személyi kérdéseikre nézve nem tudtak megállapodásra jutni. A vállalkozás mindannyiszor kudarcot vallott s mindem ilyen próbálkozás után tüstént egyuj párt alakult. Azok közül a pártok közül, amelyek egy ilyen alakulásban résztvennének: a Mai gyar polgári párt, a Nemzeti Társaskör egy csoportja, a volt 48-as alkotmánypárt néhány tagja, a régi 48-asok (Bizony-párt) ma a Lovászy-párt egy töredéke jöhetnének számításba. A Lovászy-párt, küszöbén egy nagy akciónak, amikor Lovászy Márton újból nyesíteni akarta a polgárság szétszórt elemeit, két részre szakadt s a számottevő politikusok közül az egy Ábrahám Dezsőt kivéve, úgyszólván senki sem maradt Lovászy mellett, úgy, hogy most a választmánybn boldog-boldogtalant, teljesem ismeretlen embereket hoztak be. A Lovászy-pártból kiváltak Bálla Aladár vezetése alatt nemzeti függetlenségi és 48-as párt elnevezéssel új pártot alakítottak. Bálla Aladárok — mint az Új Nemzedék értesül — a keresztény nemzeti blokkal óhajtanak kooperálni, anélkül, hogy a párt feladná a maga eredeti demokrata hagyományait. A Lovászy-párt válságát a Priedrich-kormány támogatása körül kialakult vita siettette a csütörtöki értekezleten, Polónyi Dezső hangoztatta, hogy a függetlenségi pártnak nem szabad a kormány helyzetét megnehezítenie, hanem támogatnia kell nemzeti törekvéseit. A párt nagy része osztotta ezt a felfogást, sőt maga Lovászy is érintkezési alapot keresett erre vonatkozóan a miniszterelnökkel. Lovászy azonban kötötte magát ahhoz, hogy a Friedrich-kormányt csak abban az esetben támvogatná, ha a miniszterelnök hajlandó a szociáldemokratáikkal együtt kormányozni. Lovászynak ezt a felfogását a túlnyomó többség elutasította és helytelenítette, mire Balla Aladár vezetése alatt a párt értékes elemei kivonultak a pártból. Eizhez a frakcióhoz csatlakozik értesülésünk szerint Csizmazia Endre is, aki szintén támogatja Friedrichet. Friedrich István miniszterelnök — információnk szerint — az elmúlt, napokban Vázsonyi Vilmossal, Hegedűs Loránttal is tárigyzalt aktuális politikai kérdésekben. Vázsonyi feltétlenül szükségesnek tartja, hogy, a jelenlegi kormány és a kormányon kívül álló pártok között a kiegyenlítődés létrejöjjön. A miniszterelnök azonkívül behatótárgyalásokat folytatott a pesti zsidóság előkelő tényezőivel is. Azok a kívánságok, amelyek e pur parték során felmerültek,, egyáltalában nem túlzottak és nem érintik a kormány keresztény összetételét és irányzatát. Az a terv pedig, hogy a kultuszminisztériumban külön zsidó ügyosztály álltassák fel, nem keltett visszatetszést s amint konkrét alakban merül fel a tervezet, az illetékes tévézők honorálni is fogják. kellett a nilm íren dőlt el, jóllehet, a magán negyetlen csatét se vsztettünk a ludáre Műlkedése egyikké tette a nullat s állat tanaludazot.t. .altábori íré spekuláltak. De ne be ját, valóságos értékével politikai előrelátásuké látót* 'A német-mpr szettel, mert e nyörtelem log ’ nem egyszer tika párti fene. "‘zárai •vator.uro árén, hogy ndanny’ k politikai tétek robbanaaakor. Logászyba »ígw ssSmI .! ■■■ •'** Minő'egy. Ahorr mára Lóvátag volt a hzet ura. Mint már a magvaxgy ismét a nagy nyr !