Uj Nemzedék, 1919. december (1. évfolyam, 54-77. szám)
1919-12-02 / 54. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 220 „ f. Negyedévre . . 58 K — f. Félévre . ... 110 „ — f. Egy hóra . . 20 „ —f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 80 f. Felelős szerkesztő : Mitotay István. Szerkesztőség és kincóhivatal: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy utca 11. szf. Telefonszámok : Szerkitőség : 75-88 és 78-31. Kiadóhivatal: 75-09? ifiir!ii}!i!!Hiiniiiiiiiini!iiiuiiHmiuiiiuiniiiiinimii!ifmiiiiiiimi!iini»if!Hf#fiiimiii«iiimHmnwii»WHiiimiinmiiiHiniiTiniini!iMiiiwiiiiiiiirnHWi»mii»i»winiiw»*MniwininnHimHiiniiipn»mitfiiTniiiiiiii!iiiiiHfHiiiiiii!iiHiiiiiiiiiiiiiiiiiii,iii:! Budapest, 1319. I* évfolyam 54. szám. • Kedd, december 2. iimniiuimnnnuffi A szociáldemokrácia kifizetetlen számlái. Irta: *** Folyik a kommunisták nagypöre: tízezrekhelyett mindössze néhány tucat gonosztevő a vádlottak padján , még taláiy száz vagy kétszáz a börtönben. — az ember kiábrándulva kérdezi: e’est tout, ez az egész? Ide zsugorodik hát össze a leszámolást azért a rengeteg gazságért, azért a párját nem ismerő országnyomo vitásért, amelynek koldusai leszünk ütvén vagy száz éven tárt, s amelyhez vadság és borzalmas következmények dolgában legfölebb a tatárjárást hasonlíthatjuk? Hol vannak a főbűnösök? Hol vannak a felbujtók? a gonoszság és vadság elméletigöndólói és ezer meg ezer nunkissagyban kitenyésztői? Hol vannak a nazaárulók, a dofétisták, a katonaság szétüllesztői, az ország területének elosztogatói, a nemzeti dezorganivéréé értelmi és gyakorlati szerzői, a boteevianuus előkészítői és nyeregleültetői? Hol vannak? Hát részben megszöktek, íiás részben bujkálnak, legnagyobbrészük pedig sem nem szökött, sem nem bujkál, hajlém nyílt utcán szabadon jár, sőt tárgyal, szervez, agitált, újságot ir és hatalmat követel Antántkütöttek mögé bújik, pártfogásukat szerzi meg, mint aki az ellenségnek nagyszerű szolgálatokat tett s most az ő hátuk mögül lesi puskára, netán még megmajdult magyar értékekre. És hazaáruló módon rákényszerít bennünket arra, hogy nemcsak le ne számoljunk vele, de tovább ha szerepet juttassunk neki az ország igazgatásában, alkalmat a nemzet további szét- Zlllesztésére. A Csenyv-féle bráivókkal, az elbolodizoid elméjű, elvadult lelkű Sobri jóskákkal hihetőleg végezni fog a földi igazságszolgáltatás, ellenben akik a Sobri jóskákat felbérelték, elméletileg kioktatták, évtizedeken át a vörös forradalom „jogával tanították, azok miniszteri és államtitkári székben ülnek. Justitia istenasszony, fordítsd el a fejed! De hát, mi elteposott, porba újított nemzet vagyunk. Mi kénytelenek vagyunk elfogadni winder sorsot, minden feltételt. Keserű szívvel kell tudomásul vennünk, hogy még a bolsevista rémuralom után sem remélhetjük a megtisztulást és gyors talpraltást. Nem lehet, nem szabad! A bacillusokat, amelyek egyszer már a halál széléig sorvasztottak, tovább kell cipelnünk testünkben; a kígyókat amelyek a legmartak, nem szabad leráznunk a mellünkről. Elégtelenek vagyunk megtűrni, hogy ugyanannak a rendsszemek képviselői, amely bennünket a tönk szelére vitt, ne csak szárazon vihessék el a bőrüket, hanem még m arcunkba is vigyorogjanak si azt röhögjék a szemünkbe: azért is itt vagyunk, azért is tovább fogjuk rothasztani az ezeréves fát. A magyar mindent elfelejt és semmit sem bírt számon. Elfelejti, úgy látszik, most is, hogy nemcsak a bahevizmus volt bűn és hazaárulás, hanem az is, ami m március 21 előtt történt, hogy nemcsak a proletárdiktatúrás rémuralom alatt, hanem már szelő, és talán főleg azelőtt dúltak a nemzetgyilkosok végzetesen ebben az országban-Mert hisz bennünket voltaképen azo-tettek tönkre, akik nálunk erőszakkal dervizmust csináltak. Azok tettek tönkre, akit" hogy az általános dühíts révén Mülkercké. Ahessenek, felrúgták a Diaz- és Amdraasy- gilf féle fegyverszüneti megállapodásokat . V * Azok vitték sírba a magyar integritást ésuttatták oláh, korbács alá és cseh rabkosztimagyar tisztviselők, vasutasok, posta-te. tanítók tízezreit, akik pozdorjává szocializálták a magyar hadsereget. Azok csináltak itt belső felfordulást és pénzügyi csődöt, akik október közepe óta mint „nemzeti tanács , majd mint önhatalmúlag kinevezett „népkormány“ a dilettansizins szélső tudatlanságával s a szocialista demagógia puftogóofólia-ágaival kormányozták rátontva a nemzetet. Azok a felelősek mindenért, akik a szenvedélyek és forradalmi láz örökös tovasütőivel elkerülhetetlen logikai, es lélektani posztulatat nemtették a proletárdiktatúrát. Kik ezek? A Jászi, Dlner-Dénes és Károlyi-írása radikálisokéezek mellett, sőt ezek előtt főleg a szóciáld - inokráták. Kunfi már november 16-án kijelentette a szociáldemokrata párt nevében s dörgő éljenzések közepette, hogy most már nem szabad megállni a köztársaságnál, hanem szocialista köztársaság a cél. S ettőlfogva — jól emlékezhetik rá mindenki — tényleg egyedül a szociáldemokrata párt kormányzott; csak neki volt karhatalma: a Barinkeyek és Vass Jánosok csak holt figu- Képi és Pogány. Irta: Kádár Lehel. A zsidó szidlem, melynek tegje stemkőbb kilobbanása a kommunizmus volt, a letűnt évtizedben megtermette a maga piónjait, akik elhelyezkedtek a közéletben, a sajtóban, a mankástömegek bizalmában, birtokba vették a színházat, a könyvkiadást, a szószéket, magukhoz idomították az irodalmat és a közgondolkozást. Ezek a megállapítások közhellyé laposodtak, de mindenki érzi, érti és sínyli hatásukat. A zsidó szellemi áramlat hullámhajtó ereje fölvetett új ablkokat, és embereket, akik a szellemet reprezentálták és hirdették. Csodálatosképen magyar nevet hamisítottak galíciai egyéniségükre, hogy formailag közelebb férjenek az elszédített és becsapott magyarhoz. Magyar nevükhöz asszociálódott a gondolat, melyet képviseltek, a kritikátlan olvasó, aki, fölött ott csattogott a sajtóterror, nem ismerte, megkérdezni, vájjon magyar-e Kéri Pál és Pogány József, vájjon Peli tartoznak-e a zsidó fajtához, melyet minden sajtóerőszak ellenére nem tudtunk elismerni magyarnak. A névmagyarosítás a liberális korszak egyik legnagyobb bűne volt: államilag támogatott köztudathamisítás. Galicia söpredéke * ajándékul vette apáink nevét, a. hozzáfűződő tradíciók, névtelen kisugárzások, a történelem és a fajhoz tartozás matériátlan elemei kezükre kerültek, s magyar név csillogott a lázító cikk alatt, magyar név virított a pornográf regény fölött, magyar név harsogott üvöltve fa elvtársakat utcára szólító plakátok fején. Érdekes kontraszt, a magát nemzetközinek érző és valló Krámer Pál leveti a nemzetközi nevet és' magyart biggyesett magára, ugyanazt cselekszi Schwarcz József is, aki a kommün napóleoni trónusa felé mint Pogány József rohant. Amikor Kéritől egy vita alkalmával magyarázatot kértem, eziránt, megvetően legyintett a levegőbe: — Ha itt lesz az ideje, leteszem . . . Az idő elérkezett Megjött. Hozott vért, hozott szenvedést, álomtalan éjszakakart, elfojtott és .Miport magyar álmok reszket étet, hozott hatalmat a Adónak, bujdosónkat, vergődést, szégyent és megaláztatást a magyarnak, de Krámer ir nem tette le a Kéri nevet- Nem tudom, miért? Fajiságuk a magyar név mögött Európa felé még ma is elsikkad, a Kun Béláik, Pogányok és Kéri Pálok nem dobták el a magyar név álarcát. Talán azért, hogy fajtájuk bűne a magyar faj bűnévé váljék az idegen világok hiedelmében. És most a zsidó Krámer és Schwarz helyett a magyar Kéri és Pogány névre éget a bíróság ítéletet. L A két úrral azért foglalkozom, mert úgy a kommünnek, mint fajának jellegzetes képviselője volt Még ma is emlékszem, hogy amikor ezelőtt tíz évvel először láttam Kén urat a Pesti Hírlap folyosóján, valami ösztönös undor fogott el és megkérdeztem szegény Simó Ferenc barátomat, hogy ki ez a zsidó ? Simó nevetve válaszolt: —• A legkiválóbb magyarok egyike. Jól öltözött. Akkor is, mindenkel. A vasaltnadrágos típushoz tartozott, egyéniségének színészi elemeit kidolgozta, mer', megértette, hogy a karrierhez nem elég a toning a gondolat, ha az ember szürke, srímű, igénytelen. Nálánál izmosabb és undabb termésű magyar talentumok roppantak ketté, mert nem voltak gesztusaik, nem tudtak dörgölődzni, barátkozni, ismerkedni, tolakodni, öltözködni, pózolni, a gyors láz technikára berendezett zsidó riporterek hada eléjük vágott, legázolta, letörte, végül megvetette és kiröhögte őket. Kéri Pálnak a lába is fejlett volt és bajos eldöntenie tollával avagy összeköttetteeket teremteni tudó talentumával érvényesült - és emelkedett-, a régi krajcároi lap redukciójából a nagy lapok nyilvánosságán keresztül Magyarország sorsa intézőjévé. A sári öl, a semmiből, a gettóból jött. Vakum rettenetes sóvárgást hozott magával minden iránt, ami nem volt az övé és ami elérhetetlen volt a nyurga, csúf, szeplősmén zsidógyereknek. »Szerette az asszonyt, a scleimet éss megszerezte. A lipótvárosi aranygettó szalonjai kinyíltak előtte, a nagypénzü kutatok, bankárok, zsidóbárók asszonyai és leányai meghódoltak neki, riportjaiból és cikkeiből akkora társadó hu tőkét tudott csiholni, amennyit Gárdonyi Géza szinmagyar és örökbecsű művészete ’f.nrlirwf-i- -rryvl —- * VT‘