Uj Nemzedék, 1919. december (1. évfolyam, 54-77. szám)
1919-12-02 / 54. szám
rákként törettek meg és csak átmenetileg. A csehek, szerbek, románok feltartóztatását az akkor még nem kommunista, hanem szociáldemokrata katonatanácsok akadályozták meg. A szociáldemokraták alkalmazták a terrorisztikus eszközökéit, jóval Kun Béláék előtt: ők kergettek szét gépfegyverekkel minden keresztény gyűlést, ők rendezték a házkutatásokat és internálásokat, ők gyalázták meg a Himnuszt, ők támadták a vallásos és hazafias intézményeket, űztek állampénzen felekezeti és, osztályellenes izgatást, ők szórták az ország pénzét zsidó agitátorokra és munkanélküli segélyekre, ők lopták el a közönség ruhaneműjét, és juttatták bécsi zsibárisok kezére, ők raboltak ki te zúztak porrá keresztény szerkesztőségeket és intézményeket. Amit a Linder Bélák, Pogány Józsefeik és Kirafi Zsigmondok március 21 előtt tettek, mindazt nem mint kommunisták, hanem minit orthodox Conti-utcai szociáldemokraták tették. Garami és a szociáldemokraták többi „nem kompromittált“ vezérei maguk is szignálták a terrorisztikus „néptörvényeiket“, az internálásokért, a ruhanemű-lopásokért, hazaárulásokért , atrocitásokért és az ország pénzének szétszórásáért mint a „népkormány“ tagjai ma is vád alá helyezhetők. S a világ minden fekete és vörös tintája nem moshatja le a szociáldemokraták véres felelősségét azért, hogy végül március 21-én Kun Bélát és Szanilyt ők ültették a némét nyakára s ezzel ránk zúditották a vérebeket. S nem igaz, hogy félreállottek, ezt legfeljebb kés-három „óvatos“ tette, nem: a párt, mint ilyen, egyesült a vérebek hadával, kimondotta a teljes beolvadást; ugyanaz a tömeg, ugyanazok a szakszervezetek, amelyeket a Conti-utca nevelt és vadított el, lettek egyszerre a „szocial-sta-kramnnieta“ rablótársaság pártja, és hátvédje, öntudatlanul tették ezt a „félrevezetett“ munkások? Jó, de akkor ne beszéljenek nekünk demokráciáról, a munkásság öntudatosságáról, szabad elhatározásáról, ne követeljenek uralkodói jogokat olyanoknak, akiket a Contintca minden pillanatban ennyire meg tud fosztani világoslátásuktól, önellái,tározásuk szabadságától, sőt emberi méltóságuktól. Nem! Nem lehet, ezt a rettenetes őrületet egy kézlegyintéssel visszacsinálni! A Népszavát sem kommunikálták el a kommunisták, hanem — nagyon helyeslen — saját orgánumukat tekintették éssem az elvtársi lapnak, sem a mögötte álló tábornak semmit sem kellett változtatni sem a hangján, sem a modorán, sem évtizedek óta vallott „elvein“,sem a végső célján: legfölebb a taktikai kérdésben tettek egy kicsit őszintébbek és gyorsabb tempójúak. S most mindenki csak a március 21 utáni időről és Kun Béláról beszél! Mintha Kun Béla nem volna csak a végső felvonása annak, amit a szociáldemokrácia itt egy évtized óta előkészített s egy éven át csinált! Mintha a „népbiztosok“ szökésével és Csernyák pőrével ki volna fizetve minden számla s a szociáldemokrácia levezekelte volna minden égbekiáltó, nemzet gyilkos bűnét! Mintha mindaz a nyomor, éhség és rázás, munkanélküliség és erkölcsi züllés, idegen megszállás és cseh-román kirablás nem egy,s egyedül a Népszava körül settenkedő vörös sátánok művének következménye volna! A talpraállít nemzeti érzés s a feltámadt magyar igazságszolgáltatás ne engedje félrevezettetni magát Ne csak az utolsó bűnök végrehajtóit kérje számon, hanem az előzőket, is, kiket ma senki sem emleget; vonja kérdőre necsak a véletlenül tettenért útonállókat, hanem az óvatos felbujtókat is, az elméletcsinálókat, a Cserny-tenyésztőket a proletárdiktatúra előtt a nemzet sírját megásókat! Károlyi József a magyar szent koronáról. Károlyi Józsf gróf, Fehér vármegye és Székesfehérvár szabad királyi város főispánba legutóbb lelkes szava cikket irt a magyar szent korona, fogalmáról. Cikkében először történelmi vis--npillantást vet a vezérek korára s a pogány fejedelemségből kialakult első magyar királyságra, majd így folytatja: A szent korona jelképévé lett a magyar nemzet állami főhatalmának és egyesíti magában mindazt a tertvetet, melyet a nagy honalapító a magyar szent korona országai címén hagyott hátra utódainak. A magyar szent korona tehát nem királyi ékszer csupán, mely a magyar király homlokát diszíti, hanem külső kifejezője a magyar állam területi egységének és a magyar nemzet hatalmának, melyet a nemzet minden egyes koronázással ruház át törvényes királyára. A koronázás ténye ezért nem csupán egyházi szertárás, hanem ,a vérszerződés megismétlése is a keresztény egyház szertartása szerint. A világháború végén jött egy pillanat, amikor Budapesten összeverődött néhány ember, kinek mindez csak száraz történelem és üres beszéd volt s akik úgy látták jártak, hogy szakítanak mindazzal, mit a nagy magyar múltban ,a keresztény ,de nemzeti királyság jelentett és megcsinálák a pesti népköztársaságot. A vérszerződés ocsmány paródiájaként az Asztúria előtt tagadták meg azegész magyar faj múltját s a karddal és nyíllal bejött magyarok utódai között nem akartak több katonát látni. Most rátértünk a javulás útjára- Újra van magyar fővezér a magyarok élén. "Ez az újjászületés vezessen bennünket oda, honnan a magyar történelemnek minden nagysága és dicsősége fakad: a magyar spent koronának örökké változhatatlan eszméjéhez. Mert csak ezen kár, után állíthatjuk vissza a magyar szent korom országainak területi épségét is. Van gőzölgő, kikészített asszonyok éslányok epedő pillantásokat röpítettek felé, a legjobb magyar színésznők szívesen omlottak karjaiba. Pénze nem volt, napról-napra élt, eleinte öt koronákból, később már ezer is kevés volt. Mindig volt, aki kitartsa, egy jó barát, egy vállalat, egy újság, mert divatban tudta magát tartani. Nem volt bohémon, komolyan, méltóságteljesen viselte magát, mindig és mindenről ellenkezni véleménye, volt. Olvasottsága, tájékozódott volta elsőrendű, tud nyelveket, tud tíz emberekkel bánni. Felfogása rapszódikus, különös lendületű, írásai határozottan merészek. A merészséget és a talentumot szokásban volt összecserélni, tehát Kéri hamarosan a magyar zsidó újságírói front élére kerül. Míg a szinmagyar tehetségekbeleírják hitvány lapjaikba agyvelejüket és kiégetik lelküket, addig Kéri félkézzel kontúrozik, de a körülötte zsengő „chorus misticus“, mely fajtársaiból illeszkedik eggyé, nem engedi lecsúszni az érdeklődés horizontja alá. Kéri úr beleilleszkedik az aranygettóbba, amelyhez Hatvany Lajos barátjával közösen szállítják az irodalmi patinát. Ott dőzsöl a rogyadozó, fényes asztaloknál, de hirdeti, hogy nemsokára elkövetkezik a gazdagságra a vég. Csak egy erő van, a tömegerő. A szocializmus. Fürdöttsége, parfümös exteriőrje csodálatos ellentétben van felfogásával, a piszkos munkást, de faji szimatír tett vele, hogy a piszkos egy egyéni karrier mozgató szerkezetébe, ekkor aztán hajrá, föl a csillagokig! Lelkének fő alkotó tényezője az uralkodni és érvényesülni akarás. A magasabbrendű élet minden külső feltétele, megvolt benne, de érezte, hogy van egy ennél is szebb és jobb elhelyezkedés. Arisztokratának érezte magát és volt egy periódus életében, amikor antiszemitáskodott. A libászsidó fia lelkében egynek érezte magát az Andrássyakkal, Esterházyakkal, borközi állapotban csodálkozott is, hogy még nincsen közöttük. Ment ez volt a célja, és ez lett tragikuma, gyilkossá züllése. Mint fajának emelkedősét i Ket levő minden fia, az elismertség és a teljes társadalmi befogadottság felé tört. Ekkor a parlament folyosóin, ahol az arisztokrata és zsidóbarátságok első selyemszála kibomlik, célbavett mindenkit. Andrássy Gyulával kísérletezik, aki azonban más fajtárssal szemben „foglalt“ volt Majd Apponyit vészi űzőbe, de nemsikerül. Tisza nem engedi közelébe és ekkor a végzet hulláma a porondra, veti Magyarország legvégzetesebb alakját, a tökéletlen Károlyi Mihályt. Kéri Pál a hamisjátékosok ösztönével, szimatra veszi a másik hamiskártyást, s csak, hamar szoros kapcsolat fűződik közöttük. Kölcsönösen átigérik egymás értékeit, Károlyi a demos hatalmát és erejét várja szákuitásra készen Kéritől, Kéri pedig a" keleti fantáziává ki?rabeszkezett buri szalonok kinyittat Károlyitól. No, meg a legfőbb jót. Emlékszem, amikor egy éjszaka Kén megjelent az „Otthon“ körben és kijentette, hogy estélyen volt Károlyiaknál, csillogott a szeme. Boldog volt, büszke volt " - megelégedett. Nem titkolta, hogy Károlyit nyűgében tartja, ő volt a tanácsadó. Kéri úr politikai konceptusát a farkasrorka ovo - szerűen letisztázta. Tisza iránt táplált közös gyűlöletük eggyé forrasztja őket. Egy a gyűlöletük, de egy a félelmük i- féltek a vasembertől, akit forradalom c... re el kellett tenni láb alól. Mind a kettő gyáva volt, de a gyávák természetrajza szerint fanatikus. Kéri, hogy örökre hatalmában tartsa a hatalom forrásait, részt vesz a gyilkosságban. Biztos, hogy félt, remegett, de ott akart lenni, mert a titok mindig felbenálható fegyvert, bűvös hatalmat jelent.Ir. Míg Károlyi újságíróbohóca sajtófőnök, majd alállamtitkár lesz, addig Kéri tárcanélküli mindenes, megingathatatlan, hatalon. Százezreket zsúfol a gróftól a svájci útra, végre pénze van, élhet, dőzsölhet, kohóitokat röpíthet. És van rangja, hivatalos személyiség, képviselője egy nemzetnek, melyet régi ,szokása szerint az ügyvivő úr porig gyalált. Szimatja nun romlik, beteevikos leköttetést talál. .Amisor hazajön, nheisevizmus apostola, fogalmazza meg Károlyi spirondó levelét, aláírására kényszíriti a gyprigeenméjü farkastorkát. A diktatúra alatt parfümos és vasalt proletár, kitű via szobájából. Prolyiszka...püspököt. Pogány Józseffel dőzsöl és tépi Hebron rózsáit. Számítolj-t —szeret-i, de Kun Bélával U! nemzedék Kedd, 1919 december 2. R imám temoriottan«»kisbiztositó A Népszava vasárnapi száma közli a kormány rendeletét, mely visszaadja a Munkásbiztosi,G pénztárak autonómiáját. Ez a döntés tudvalévően lényeges pontja volt annak a paktumnak, amelynek az alapján a mostani koncentrációs kormány létrejöveteléhez Garami Ernő, a szociáldemokrata párt részéről hozzájárult. A hivatalos lap mai száma már közli is a Népszava által közzétett rendeletét, amelynek lényeges pontjai a következők: A rachefe hatályon kívül helyezi az előbbi kormánynak a Munkaebiztosító pénztár államosítására vonatkozó rendelkezését s kimondja, hogy a pénztári alkalmazottakra az 1907. évi szolgálati szabályzat marad továbbra is irányadó. A rendelet egyéb pontjai szerint a háztartási Alkalmazott a betegsége idején munkaadójától teljes ellátásban részesül, erre az időtartamra táppénzt nem igényelhet. Végül azt a bérhatárt, amelyre a Munkásbiztos jó illetékes, napi negyven, illetve évi tizenkétezer koronában állapítja meg a rendelet. A mai rendelkezés kétségtelenüll diadala annak az irányzatnak, amely közügyeinket újból balfelé szeretné terelni. Egészséges állapotok cappán a nemzei közvélemény nem lett volna ugyan az államosítás mellett, mert hiszen a társadalmi fejlődést leghelyesebb az önkormányzat irányába