Uj Nemzedék, 1919. december (1. évfolyam, 54-77. szám)

1919-12-03 / 55. szám

BRSjHjj BBraBfi INftNHHiäKöäUflS 8j^|ffiM ^Mwrü Máma BaSK Mhim S|Pf^sNifBnB ^jS&ar Pb^hB ^9kH9I aSsÉsf^ tiotizevesi araK Egész évre .. 220 K —f. Negyedévre . . MK­f. Félévre .... 110 „ —f. Egy hóra . . 20 „ — f. Egyes szem ára helyben, vidéken és pélyaudvaron 80 f. Felelős szerkesztő : Mirotay István. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy-u­tca 11. teám. Tslstenszámok: Im­k Üzlet: 75-88 és 75-31. Kiadóhivatal: 75-09. iiiiiiiiiiiHuiiiiminmiiniMnniiiiiinimmimmnMuiimnnmimiiHmiiuKminnmmiimuiHniiiHHnimnnimmmnRiifnHiHmiiiinntiHiimmniiinTmimimmhmiMmmHfNUiiiinniHiiuiniMiiiinfimiiifiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiniiiiiiifiiiiiiiiiiiiiiiiii Budapest, 1919. I. évfolyam 55. szám. Szerda, december 3. SfliilTYlfflfIIIIflTfflflIUinitltfllilllllllliifllUlilfVIillfIflIIJHIIlllllIlllIlIflIiriflftlltlIfriHIItllllliniilltIJlinifljrfVtlWIVinifIIII&Cf1ViJfVfiiI«rfMS9iiciirsiif«>ififii>itiftiiiiiieiif«i«fiiitiitiviiis(ivti«va>«>.a.. Ä nagyromán államterv a valóságban. Bukarestben a minap a román nem­­zetgyülést Fer­dinán­d király trón­beszéckkel nyitotta meg. A máskor olyan hivalkodó román hírszolgálat most csak nagyon fuka­ron s csak magáról a trónbeszélről számolt be, alig néhány mondatnyi kivonatban. De ez a pár sor is éppen eleget mond s mi azt hiszszük, nincs messze az idő, amikor a vi­lág a­­Romániában történő események kap­csán maga is rá fog jönni arra, hogy a nagyromán őrültségben lehet ugyan valami patologikus rendszeresség, de igazság, er­kölcs és államalkotó erő annyira nincsen­­ benne, hogy legfölebb csak véres szatírát teremthet az a kísérlet, amely a népcsatlás­­nak ebbe a fellegvárába­­ óriási hegylánco­kat, folyamrendszereket és erős, egészséges népeket akar belekényszeríteni. A tudósítás­ szerint Ferdinánd, király a többi közt reményét­­fejezte ki, hogy a nemzetgyűlés alkalmazkodni fog a régi Ro­mánia­ alkotmányához s az új Románia be­­rendezésénél figyelembe fogja venni a ki­rályság régi hagyományait. A trónbeszéd­­nek ez a része igazolása azoknak a súlyos bonyodalmaknak, amelyek Nyagy-Romsániát belülről fenyegetik. Igazolása annak, hogy a­ román propaganda becsapta, Európát m­ég­ akkor , is, armikor azt hirdette, hogy a négy helyen lakó és négyféle földrajzi és gaz­d­vsági viszonyok közt élő román népnek nincs forróbb vágya, mint hogy föntartás nélkül egyesüljön a királysággal s­ hogy az egyesülés szükségéről és módjáról nincs a nézeteltérés a rosnák­ és tom­án között.­­ A valóság az, hogy Nagy-Románia pusztán formai megalkotása, már eddig is, az erőszakos-­­ságok, vérengzések és törvénytelenségek egész sorozatával történt® az elkövetett brutalitások elsősorban magából, a román népből, követeltek tengernyi áldozatot.­ Törvénytelen maga a nem­zetgyűlés is, mert a választást elrendelték anél­kül, hogy a békekonferencia a három idegen te­rületet valóságosan átadta volna Romániának s­ a népszavazás kérdéséről­ döntött volna. A román nagyzás ebben is az idegien tulajdon iránt való­­ ismert , érzéketlenségével teremtett fait. accomplit­s olyan mohón cselekedett, mintha attól félt vol­na, hogy a rászedett­­Európa, még­­az utolsó, pilla­natban meggondolhatná magát.. A választást eredetileg október elején akar­ták már megtartani, de Bratianu remélte, hogy a béketanácskozás még egy­ darab tiszta magyar földet is fog a románoknak ajándékozni é­s...ezért elhalasztották a választást november hetedikére. A balkáni királyságban sohasem jöttek zavarba, amikor a terror eszközei között kellett válogatni,­­ de a mostani „általános“ és „demokratikus“ vá­lasztással a Kárpátokon túl, lakó „testvérek“ szinte önmagukat múlták felül. Román hírforrá­sok szerint Temes-, Kolozsv Bihar-, Maros-Tor­da-, Szeben- és Csák vármegyében, továbbá Bu­kovinában és Besszarábiában a hivatalos erő­szak, fenyegetés, megvesztegetés s a választói névjegyzék meghamisítása olyan általános volt s olyan­nyilban történt,­­ hogy ,mint egészen enyhe trükkön, nem­ is akadt fönn rajta senki. Igen meg­bocsátható ’ elnézés volt’az is, hogy a román had­sereg több százezernyi, fegyverben, álló katonája a választásba egyáltalán nem szólhatott bele. Mindamellett a­­ választás eredménye­­ nem­csak •siralmas, hanem egyenesen megdöbbentő volt. Megtört a királyságbeli Románia­­két régi nagy pártjának, a liberális és konzervatív párt­nak leejárólagos a hatalma, anélkül, hogy Nagy-­­ Románia gyakorlati lehetősége egyetlen árnya- ■ lattal is gazdagodott volna. Bratianu Jon,­volt, miniszterelnök, ,aki­ a­ Valforoiu-kabinet mögött,­­még ma is Románia igazi irányítója, mindössze 103 képviselővel, tehát a mandátumoknak még csak a féléved­­sem, vonulhat be az új parla­mentibe, a Marghiloman-féle konzervatív párt pe­dig alig néhány képviselőre zsugorodott össze. Egés­zen új emberek, parasztok, demokraták, szo­cialisták, lépnek mint többség a­ helyükbe. Isme­retlen, soha nem látott se egymásnak teljesen, ide­gen arcok merednek egymásra s mindegyik más­on«» vágyat, más-más programmot hoz, amelye­­k­et bajos Lena áthidalná e még bajosabb lesz be­lőlük egy egységes Rom­ánia politikai fundamen­tumát megteremteni, rá külön autonómia vagy teljes beolvasztás kérdése most még bonyodal­masabb tett, mint valaha volt. És előreláthatóan , az erőszaknak és rémuralomnak még sokkal sö­­té­tebb napjai fognak elkövetkezni az új Romá­niában, mint amilyenek az eddi­giek voltak. A művekül­én ősi elmaradt Romániát, kukor­i­calisz­­­ten élő, analfabéta parasztjait, mezítlábas taní­tói, korrupció® bakszsecin tengődő­kfehivatalno­­kait megrohanta a magyar, osztrák és orosz kul­túra önereje , a megdöbbent, vi­lágból induló ro­ménn kapzsiság nem tudja mo­st, hogy mit csi­náljon: kezet fogjon-e egymással s puskával,­­ágyi­inai, poliktlrkiai erőszakkal próbálja-e Romá­nia alacsonyabb színvonalához csiszolni Erdélyt, Bukovinát és Besezaráb­át, vagy pedig álljon rá arra, amit a „fölszabadított testvérek“ kívánnak, hogy a Prath­ folyó s a Kárpátok hegygerince mint hatalmas természeti határ válassza el őket továbbra is a drága, „anyaországtól“?. A konzer­vált­­ bojárság szemmel láthatóan­­máris vesztett a játékon, jóllehet­­az Erdély ellen irányított erő­szakos tervekkel még a leg­kevésbbá szimpatizált. De holnap már Bratianuék­ is rákerülhet a sor. Mert a román találékonyság rendezhet ugyan a mainál még vadabb választást is, de a Kárpá­tok óriás­testét semmiféle furfang sem tolhatja el­ a helyéről, ez a b­sztalmias fal­ örökké ott ma­rad Erdély és Románia között s az a bukaresti kéz, amely a Czenk havas ormán keresztül nyúl át a, petbrozsényi vagy kisszármási művekre, min­dág sokat fog akarni és keveset fog markolni. De a becsapott Európa mindezt csak ez­után fogja megtudni, amikor a nagy­ román kon­cepció gazdasági, politikai és etnikai képtelen­­ségéről lassan kint le fog hullani a lepel. Ma, sajnos, az érdekelt országok a román ópium ká­bulatában Decebal új kincseiről álmodnak, ame­lyeket csak Bukarestből kaphatnak meg s hisz­nek abban, hogy Nagy-Románia mint politikai szövetséges...A győzhetetlenség marokkói pen­géje lesz a számukra. Egyelőre a szövetségesek vajmi kevés hasznát vették ennek a pengének a harctéren, mert a román perfidia mostanáig csak abban volt nagy, hogy hol­ védtelen orszá­gokra szegezte ágyúit, hol a siaját véreinek ta­posta ki a belét. Apaikor tavaly novemberben Flondor buko­vinai földbirtokos közvetítésével Zan­k román tá­bornok csapatai bevonultak Bukovinába, a benn­szülött románság nemcsak megtagadta az enge­delmességet, hanem fegyveresen is fellázadt az okkupáció­­ellen. Az örmény származású román generális dorobáncai több mint két hétig kegyet­­lenkedtek a román néppel s véres csizmával gá­zoltak végig szerencsétlen fájtestvéreiken, míg végre sikerült őket „egyesíteni“ az anyaor­szággal .­­ Még sokkal embertelenebből jártak el a ro­mánok Bessza­rábiában, ahol Vaitoianu tábornok, a mostani miniszterelnök, mint katonai diktátor állított örök emléket magának a román nép szí­vében. A több mint másfél esztendős diktatúra alatt elvették a besszarábiai néptől mindazokat a szabadságokat, amelyeket­­ még a cári uralom alatt élvezett, nem hajtottak végre semmit sem abból a tizennégy pontból, amelyet az 1918 már­cius 27-iki kisenevi nemzetgyűlésen mint a nép kívánságainak programmját ünneplésen elfogad­tak, üldözni kezdték az oroszokat, bezárták isko­láikat, elcsapták papjaikat, fölforgatták­ a régi birtokviszonyokat, elrománosították az orosz egyházat, leverték az orosz felírásokat és bottal, börtönnel, bitófával büntették nemcsak az oro­szokat, hanem a románokat is, akik az újfajta boldogság ellen tiltakozni mertek. A román pro­paganda bizonyára óvakodni fog attól, hogy ki­adja azoknak a románoknak a­ jegyzékét, akiket Vaitpianu vész törvényszéke deressel és fegyház­­zal sújtott vagy akik Besszarábiából meg­szöktek. Tudjuk, hogy a románok azt szokták han­goz­tatni,, hogy a népet Bukovinában és Besszará-­­biában a magyar és osztrák politika lazította fel ellenük. Ez azonban nem igaz. A valóság az, hogy az erdélyi, bukovinai és besszarábiai nép mindig tisztában volt azzal, hogy sokkal jobb sorsban él, mint a királyságbeli lakosság és így jogosan félt attól, fél tőre ma is, hogy a balkán uralom reá való kiterjesztése megfosztja azokt a szabadságoktól, a­melyeket eddig élvezett. Erdélyben a magyarságon elkövetett pé­g láttam gazságot, sorozatát még tavaly a határ­széli románok megbotozása kezdte meg, akik az első pillanatban, amikor a balkáni bocskoros ka­tonák a gyimesi- és ojtozi-szorosban föltűntek, meglepetésükben nem tudták, hogy elébük men­jenek-e vagy fussanak előlük? De mentségük az, hogy Mantuék, Goldisék, Mihályiék és Papp- Gsicsóék sem tudtak volna nekik tanácsot adni, mert abban az időben még ők is javában tárgyal­tak arról, milyen biztosítékot követeljenek Romá­niától, hogy Erdélyt nem fogja annektálni, ha­nem autonómiával fogja lehetővé tenni, hogy a „fölszabaduló“ Erdélyben a gazdasági és politi­­kai hatalmat,elsősorban ők élvezzék. Románia azonban hallani sem akart az autonómiáról s nem akar hallani róla m­a sem. A­ bukrtr’észti napóleonoknak c­­elemen­­céaulyiak az a fölfogásuk, hogy a három ide­gen területet kizáróan az ő hadseregük fegy­vertényei szerezték meg, tehát „integráns“ ré­szeivé váltak a román királyságnak. A hoklo­gitandó országok imperialista politikusai ezt nem hajlandók elismerni s igy már az autonó­m­ia kérdésében is éle­­ ellentét támadt magá­­ban a románságban. Az első döntő összecsapás a mostani választáson történt s a román király­ság két régi pillére, ,a konzervatív és liberális párt"máris megroppant. Bizonyos, hogy kom­­promisszumokkal fognak kísérletezni, de még akkor i®, ha sikerül a koncentrációs kormányt megteremteni, hiába reméli a trónbeszéd, hogy az új .Románia a régi királyság alkotmányos hagyományain fog fölépülhetni. A régi Romá­nia nem bírja el azt az iramot, amelyet Erdély diktál. A balkáni királyságot legalább ötven esztendő választja el az európai kultúra állagá­tól. A három elfoglalandó terület román intel­ligenciája pedig még ahhoz is kevés, hogy sa­ját vezető szerepét betöltse, nemhogy még Ro­mániának is kölcsön adjon belőle. Attól az or­szágtól pedig, amelynek kilencven százaléknyi paraszt lakosságából alig egy-két százalék tud írni és olvasni, igazán nincs sok remélni való­ja az antantnak, ha a lavina egyszer elindul s a régi kormányfőket feldönti. A román bojárság tehát már most is az előtt a dilemma előtt áll, hogy vagy beolvasztja Ro­mániába az idegen területeket, s akkor számolnia kell vele, hogy katonai diktatúra mellett is a po­litikai hatalmat hamarosan kicsavarják a kezé­ből s Erdéllyel együtt a balkáni Románia is föl­fordul — vagy pedig autonómiá­t ad Erdélynek, s akkor lemond arról, hogy Erdély gazdasági forrásaival korlátlanul rendelkezzék. Már­pedig Bukarestben még most is az a jelszó, hogy: Erdélyt akarjuk, de az erdélyiek nélkül. Logikusan azt kellene tehát hinni mindezek után, hogy az autonómia követelése a bukaresti kamarában is nyíltan fog kifejezésre jutni, any­­nyival is inkább, mert az erdélyi román nemzeti párt az új parlament legnagyobb politikai cso­portja lett. Hiszen ez­ek a képviselők tudhatják legjobban, hogy a jobbmódú erdélyi román gaz­dák, a papság, a tanítóság, a tisztviselői kar nagy része,­­­általán mindenki, akinek van oka félni attól, hogy elveszti azt, amit a magyar uralom alatt élvezett, milyen féltékenyen és aggódva Lapunk mai száma 8 oldal.

Next