Uj Nemzedék, 1920. május (2. évfolyam, 105-128. szám)

1920-05-01 / 105. szám

Előfizetési árak: Egész évre. . 280 K — f. Negyedévre . . 70 fC — f. Félévre .... 140 „ — f. Egy hóra . . . 25 „ — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron .. 1 korona.­­­s Felelős szerkesztő: Milotay István. Szerkesztőség és stativhivatal: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy­ utca II. szám. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—81 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőség és kiadóhivatal: 75—09, 150—82. üinmiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiu Szombat, május 1. Budapest, 1920. II. évfolyam 105 91831. szám. Della Velláék igazsága Az olasz kommunista-­szocialista lapok azóta már bizonyára azt írják, hogy ime, iga­zuk volt, csakugyan rettentő fehér­­terror ural­kodik Magyarországon, olyan rettentő és olyan kegyetlen, hogy két kommunista elvtársnak a magyar kormány még azt sem engedte meg, hogy szabadon izgathassanak az internált ma­gyar elvtársak között s uton-útfélen hirdethes­sék a harmadik internazionale diadalmas kö­zeledését s maholnap esedékes világuralmát. Az olasz kommunista-szocialista sajtó ugyan­ezt írta a világsajtó egyéb rokon­ orgánumaival együtt már a baráti látogatás előtt, amelyre előzékenyen és alázatosan meginvitáltuk őket, nem tudván elviselni a gondolatot. Hogy , Kun Béláék és Szamuelyék olasz hivei oly rossz vé­leménnyel vannak rólunk s nem lelkesednek a nemzeti és keresztény Magyarországért. Mi oly nyomorultan gyávák, oly betegesen hiúk vagyunk, hogy nem bírjuk el, ha a gyil­kosaink rosszat mondanak rólunk, mert nem hagyjuk magunkat megöletni. Ide hívtuk őket, hogy ítéljenek felettünk abban a perben, amelynek az ő jóvoltukból mi koldus áldozatai lettünk. De mi mindig ilyenek is voltunk. Ilye­nek voltunk, mikor a Károlyi-forradalom ide­jén a pacifizmus nevében adták át fegyverein­ket a világ militarista és imperialista hatal­mainak, mert azt hittük, így hitették el ve­lünk, hogy az igazságban, a méltányosságban, a világbékében való ez a bizakodás meggyőzi és leszereli ellenfeleinket. A fegyvert kivették ke­zünkből, jót röhögtek rajtunk s Ítéletképpen feldaraboltak, nyomorékká szabdaltak bennün­ket s szabad zsákmányává tettek minden belső és külső zsarnokságnak, rablásnak és pusztí­tásnál­. Semmit se tanultunk ebből a leckéből. Még mindig ott tartunk, hogy méltányossá­got, igazságot és becsületet várunk azoktól, akik életünkre törnek s íme, megint halálos ellensé­günkre akarjuk bízni sorsunkat és ártatlansá­gunkat. A kommunista bírák most ugyanúgy ítél­tek rólunk, mint annak idején a kapitalista­­ imperializmus képviselői: nem hitték el, hogy ártatlanok vagyunk, ellenben megpróbálták, hogy még egyszer felgyújtsák innen belülről, saját házunkból a tetőt fejünk felett. Mi jámborok azt hittük, hogy Della Sella és Vella elvtársék csak azt nézik majd, tiszta börtönökben ülnek-e a magyar rokonlelkel, Hajmáskéren s megvan-e a jó kosztjuk és a testi ruhájuk. Ha ez megvan, aminthogy meg­van, akkor meg lesznek elégedve velünk. Csal, az a bibi, hogy ezek az urak nem bört­önben szeretik a kommunistát, hanem a hatalom polcán, nem az internáltak táborában, hanem fegyverrel kezében a burzsuj-társadalom nya­kán. Az ő szemükben nincs igazság mindad­dig, máig a Diktatúra újból nem virul s az ő szemükben minden más állapot az elvtársakra nyomor, szenvedés, méltánytalanság, terror és megaláztatás. Mit akarunk tehát? A teljes „igazságot“? Akkor hívjuk vissza Kun Béláékat. Még kéz­nél vannak, a szomszédban. Nem is nagyon kell kiabálni utánuk. És akkor az összes Della Scitál, és Vellák meg lesznek elégedve és mi boldogok leszünk. AiWi/W»VVWVWVVVWVVWVSW­ A^VWi Uiydl Sssree és Nitti­­­san-resái­­»sSmásokról Páris, április 30. Lloyd George szer­dán este visszaérkezett Londonba. Csütörtökön a képviselőháziján nyilatkozatot tett a san­re­­moi tárgyalásokról. Zürich, április 30. Nit­ti egyórás kihallga­táson jelent meg a királynál. Ezután miniszter­­tanács volt. Nitti áttekintést nyújtott a San­ Remóban tárgyalt gazdasági kérdésekről és kö­zölte, hogy Lloyd Georgenak emlékiratot nyúj­tott át a szénszál Utasokról, a valuta javításá­ról és ötmillió fontnyi kölcsönről. ..................................­ ■■■­­ A mészárosok nem félnek fa húsbojkottól . A csarnokban ma is gyenge a húsvásár. — A fogyasztók tartózkodő álláspontja megtöri a lehe­tetlen árakat — A közönség csöndes bojkottja különösen a mai bojtos pénteki délel­es­én nagyon meglátszott a vá­sárcsarnokban. A hússátrak helyenként roskadoznak az árutól, de vevő csak elvetve­ kerül. L ö­b 1­árusítósátra körül van aggatva gyönyörű szép, tintás égész sertésekkel. A csarnokban ténfergő csön­des érdeklődők szájtátva állnak meg a gusztusos látvány elött és csak a fekete táblákra kiirt árak ábrándítanak ki. Sertrít­us 170 korona Szalonna 120 „ Háj 140 „ Énhez »simulnak a száz koronáig variáló marhahúsára], és a százhúszig felmenő borjú­hús, amiből szintén volt a mai piacon elegendő. Ma reggel inkább csak a vendéglősök vásároltak, mert sokan azt hitték, hogy május elseje miatt szombaton zárva lesz a csarnok és ezért siettek megvásárolni a két napra való anyagot. Ezzel szem­ben áll azonban az, hogy szombaton a csar­nokban semmi korlátozás nem lesz, mint rendes hétköznapon, egész nap lehet vásárolni. Szemlélődésünk során beszélgettünk a csar­noki mészárosokkal, akik teher kötényükben unot­­ton álldogálnak a vágótőke mögött és­­talán maguk is röstelik és bosszankodnak rajta, hogy sohasem volt annyi ráérő idejük, mint most. — Csak csépeljenek bennünket — mondja az egyik mészáros. — Elég széles a hátunk, kibírjuk még valahogyan, ha ne feledkezzenek e a terme­lőkről sem, mert a drágaság forrása mégis csak ott van. Hogy adhatnám én a sertéshúst százhúsz koronánál olcsóbban, amikor magam is nyolcvan, sőt kilencven koronájával veszem élősúlyban? Mi nem örülünk a túl magas áraknak, mert “nem lehet forgalmat csinálni és ha a közönség tartóz­kodó álláspontja továbbra is így tart, egyáltalában nem lesz érdemes vágni. Egy másik mészáros, akit a közönség húsboj­­kottjáról kérdeztünk meg, ezekben mondotta el vé­leményét és észleleteit: — Hát csak bojkottáljon a közön­ség, mi nem félünk tőle, mert nekünk nem ér­dekünk az, hogy száz és százhúsz korona legyen egy kiló hús ára. Ha az árakat letörik, mi csak örülünk neki, m­ert legalább belátják a vásárlók is, hogy nem mi vagyunk az oka ezeknek az állapotoknak. Egyébként kijelenthetem, hogy a mostani álla­potok nem tarthatnak sokáig. Vélemé­nyem szerint legközelebb ismét be kell következnie a múltkor már megindult áresésnek, de akkor a hivatalos szenek gon­doskodjanak arról, hogy a leesett árak meg is rögződjenek és soha többé ne emel­kedhessenek fel. A közönség mai tartózkodó álláspontja már­is nagyon érezteti­ Hatását és valami lényeges változást fog okozni, az bizonyos, , Pardon . . . Az egyetlen. ..A Világ egymaga képviseli a sajtóban az együ­ten becsületes, az egyetlen lehetséges és épt,egyetlen politikailag józan ál­láspontot béketervezet feltétlen elutasítását és az elutasítás előzetes kategorikus bejelentését a legfelsőbb tanácsnak.“ Így veri ma reggel mellét Jászi Oszkár és Purjesz Lajos lapja. Nos, c­ Világ először is — finoman szólva — téved. Abban, hogy a neuillyi békét nem fogadhatjuk el, hogy a békét alá nem írhatjuk, nincs ,­egyet­len“ kivétel sem a magyar lapok és a magyar emberei­ közt. Pardon, kicit akkor miért akar mindenáron olyan egyetlen lenni a kategorikus visszautasításban a Világ, amely a pacifiz­mus legszebb diadalát látta az országveszejtő forradalomban, az országszaggató kanton­­gondolatban és a dicstelen belgrádi fegyverszü­netben ? Nyilván oka van erre, még­pedig nem is ,,egyetlen", hanem kettő. A kettő közül az egyiket most nem bolygatjuk, a másikat azon­ban épp úgy megértjük: a Világnak sok ii fe­ledtetni valója van, a forradalmi életcincos most hangos kiáltozással akar a felszabadulás elött táncolni, és hangszerelve ugyanazon dád­di hárfáját. Az összeomlásnak ő ,volt nem egyet­len f­ele legzajosabb mestere, most ugyancsak ő akar lenni a kossuthlajosi trombitás, a fajm­­­­gyar Tyrtajos, aki a forradalom és a belgrádi az Új Nemzetiek mai száma 6 oldal, fegyverszünet vörös hain-bélyegét Homlokán rikító nemzetiszinü babérokkal takarja el. Töb­bek közt ezért akar ő mindenáron ,,egyetlen" lenni. ------(9a«.----------­ A Westminister/Cazelte angol királyt javasol Magyarország számára — Az Uj Nemzedék tudósítójának távirata. —. Zürich, ápr. 30. Londonból jelentik­­ . A Westminster Gazette cikksorozatban fog­­lalkozik a magyar kérdéssel és arra az eredményre jut, hogy Magyarország számára legjobb volna, ha angol királyt választana. A lap, amely Lloyd Georgehoz közel áll, megállapítja, hogy­ Ma­gyarországon meg is van a hajlandóság az angol befolyás akceptálására. A magyar Magna Carta csak tizenkét évvel később keletkezett, mint az an­gol. Magyarország mindenkor az angol parlamenti szokások után igazodott, sőt irodalmi téren is kö­zeli viszony állapítható meg a két ország között Nincs egyetlen európai ország sem, amelyben Shakespeare műveit olyan sűrűn és oly tökéletesen játszanak, mint Magyarországon.­­Az angol szár­mazású királlyal angol tőke is vonulna be Magyar­­országba, ami mind a két fél számára basaros lenne. Hallasdiai újságíró teszeletése Teltai &8IBgpiaisiu­ms Hága, április 30. AHiffaridsch Nieuwshursau külön tudósítí­tója„J­eleki Pál gróf külügyminiszterrel hosz­­rébb beszélgetést folytatott. A tudósító min­denekelőtt megemlíti, hogy budapesti tartóz­kodása alatt látta, mennyire alaptalanok a fe­hér terrorról külföldön elterjedt hírek. Buda­pesten rend és nyugalom van, mindenki biz­tonságban érzi magát. Arra a kérdésre, hogy amennyiben Ma­gyarország aláírja a békét, megtarthatja-e minden rendelkezését, Teleki gróf a követke­zőket válaszolta : — A gazdasági és pénzügyi feltételek semmi­­kép sem teljesíthetők. Hogy csak egyet emeljek ki: az eredeti béketervezet egyik rendelkezése szerint Magyarország nyersvasat és fát tartoznék Ausztriá­nak szállítani, holott ugyancsak a békeszerződés rendelkezései szerint Magyarország elveszíti nyers­­vasforrásainak és magnezitjának mind a száz szá­zalékát, fatermelésének nyolcvanöt százalékát, épü­letfájának körülbelül kilencvenöt százalékát. Hogy ilyen körülmények között az említett rendelkezést hogyan hajtsuk végre, egyenesen rejtélyes. Német­ország és Ausztria nem ment keresztül sem a bol­­sevizmuson, sem a román megszálláson, Magyar­­ország mindkettőn átment, súlyosan szenvedett és a magyar békeszerződés mégis egy kaptafára ké­szült amazokéval. Nem vétték tekintetbe, hogy Románia vasúti anyagunk­­ negyven százalékát el­vette, teherkocsijainknak csupán 18 százalékát hagyta meg és ped­ig a legkevésbbé használható részét, amelynek háromnegyed része teljesen hasz­nálhatatlan. Magyarországnak elég jó termésre van kilátása, de hogy gabonáját ilyen körülmények­ kö­zött hogyan fogja szállíthatni, azt elgondolni sem tudjuk. — Hogyan képzeli excellenciánd az uj kül­politikai orientálódást ? — Ma egész Európa átalakulóban van és igy nem választhatjuk meg uj orientálódásunk útjait. Mindenekelőtt a győztesek jóakartát akarjuk ke­resni, de nem egyes államok felé orientálódunk, hanem általában ama irány felé, amely a teljes bé­kéhez vezet és lehetővé teszi a konszolidációt. — Milyen a viszonya Magyarországnak a szomszédos államokkal ? — A szomszédias j­óv­iszonyt mit­den körülöt­tünk lévő állammal meg fi­kartul­ teremteni. Erre nézve semmi különbséget nem ismerünk. Szükséges azonban, hogy szomszédaink magatartásukkal le­hetségessé tegyék a jóviszony megteremtését, külö­nösen a­b­ban az irányban, hogy hagyják abba a magyarok sanyargatását a megszállott területeken.

Next