Uj Nemzedék, 1920. június (2. évfolyam, 130-154. szám)
1920-06-01 / 130. szám
Ui Nemzedék Előfizetési árai... Egész évre. • 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre.... 140 „ — f. Egy hóra . . . 25 „ — f. Egyes szám ára helyben, vidéki* és pályaudvaron S 1 korona. a Budapest, 1920. Felelős szerkesztő: Mootay István. szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy utca 11. szám. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőcég és kiadóhivatal: 75—09, 150—82. II. évfolyam 130 (203). szám. Kedd, junius 1. » / 1 / A hefte ( 1920 juratus négy! Egyikévé lesz viszontagságos történtünk, f legtragikusabb dátumainak, amelyre keserű haraggal fognyík visszaemlékezni ivadékaink ivadékai is. A békét azá kell írnunk, mert százszorosan jaj a legyőzötteknek, mert az igazság és a jog súlyát a mérlegben lenyomja a győzőknek meztelen kardja, mert Foch maréchal erősebb Wilsonnál s a területes néprabló szerződés hatalnasabb a józanságnál és a reálpolitika kétszerkettőjénél. Volt idő, mikor idegen királyok alkut kötöttek Magyarország integrális határainak rovására, mikor vereségük bérét magyar területekből fizették ki, mikor királyi aláírás szentesítette országunk megcsonkítását. Arra azonban nem volt példa, hogy magyar politikusok egy magyar nemzeti kormány megbízásából jóváhagytak és aláírtak volna szerződést, amely nemzetközileg kodifikálja felnégyeltetésünket s kikényszerített beleegyezésünk morális pecsétje száradt volna állami területünk felosztásának szégyen-hulláján. Mérhetetlenül gyászos és keserves óra ez, amelynek megrendítő realitása nem lesz kevésbbé valószerű és csekélyebb jelentőségű, hogy a keserű mézespirulákat a felülről célzatosan terjesztett jóhírek cukros levében próbálják nekünk adagolni. A magyar közönség valami bódító optimizmus mámorában él. Bizonyos jól adminisztrált és ellenállásunkat ernyesztő szóbeszédek és hírei kóvályognak a levegőben határkiigazításokról és egynémely elorozott vagy elalkudott országdarab visszacsatolásáról. Az emberek egy isteni csodát várnak s vakon és állhatatosan valamiféle deus ex machinára lesnek, amely megjelenik, összetöri ellenfeleinket és jóvátesz és helyreigazít mindent, anélkül, hogy nekünk moccanni kellene. Ez a könnyelmű és léhatatópálkodás egy veszedelmes lethargiává dagadt: Budapesten gondtalan emberek ezrei járnak-kelnek vidáman vagy közönyösen, foly a mindennapi élet szakadatlan folyama, kiki a szürke hétköznapok közömbösségével végzi vagy nem végzi a maga dolgát, s talán nincs senkinek egy tragikus, megrendült, önmaga lelkiismeretű felé fordult vagy az elalkudott magyarok tájára áldozott pillanata. Nem az a borzalmas, hogy felosztottak és szerbeldaraboltak bennünket, hanem az a szörnyű lelkiállapot, amelyivel ezt a drámát végigjátszuk, hogy szemérem nélkül beszélünk róla, mint a tavaszi divatról, hogy ebből a boldogtalan nemzedékből hiányzik a sülyedő korok egyetlen ereje , a méltósággal viselt fájdalom is annak elveszte, amit egyezer éve úgy megszoktunk mint a mindennapi kenyeret vagy a ruhát testünkön. . Az ébredés, a feltámadás ott kezdődik, mikor valaki tudatára jutott halálos kábultságának. Az új élet öntudata nem fakadhat fel lelkemben. mng azt hiszem, hogy az a tetsz-élet, amit élek, a halál bélyege és élet-agóniája. Hogy magasba emelkedhessünk, ahhoz tudnunk kell, hogy a mélységek völgyében vagyunk, hogy tudatában vagyunk tengernyi nyomorunknak, hogy meglegyen bennünk a sursum corda lelki igénye és erkölcsi parancsolata. Egy Zrínyi kellene, aki a riadó vak mélységet fölverje szavával s hogy kirántson bennünket a posványból, amelyben felrengünk, hogy összefogja a maradék erőket, hogy akaratának viharával szétfújja az indokolatlan optimizmus és csodavárás aranyos felhőit, hiszen -.ihol a halálos veszedelem, ihon azerpésztimáz". Újra elhalasztották a spaai értekezletet Paris, nálunk. A Temps jelenti : Hivatalos római körökrel mire jár- hogy Franciaország és Anglia beleegyeztek a spáai értekezlet halasztásába. Az értekezletet június 10. és 10. napja között fogják megtartani. A brüsszeli pénzügyi érteketetetet ennek megfelelőet a szülén elhalasztják. Haynan fonták is Wedgewood ezredest Kerten? — Wedgewood ezredeskzombati nyilatkozatnak h itele*^ története■ — Jlz Uj t&mzedél; tudósitójától. — A Magyar Távirati Iroda szombaton Wedgewood (jjzredes'nyilatkozatát közölte, amelyben az angol ezredes tisztázza a magyarországi fehér terror)- éji az egyik'angol újságban sietve leadott és tetjesért'valótlan hritek a történetét s egyben bocsánatot kér Eckhardt Tibor, dr. miniszteri tanácsostól, a magyar külügyminisztérium sajtóosztályának vezetőjétől, a vele szemben elkövetett tévedésért. Ennek a dolognak háttérben sokkal komolyabb motívum húzódik meg, semhogy megjegyzés nélkül napirendre térhetnénk fölötte. Ez az eset is mutatja, hogy Magyarországot még mindig az ellenséges és gonosz indulatok ezer szála hálózza körül és Bécs nyomatékos közreműködő reves olyan kampány folyik Magyarország ellen, amely ellen minden békés érzésű nemzetnek éppen a béke érdekében végre hangosan tiltakoznia kellene. Utána jártunk a dolognak és Wedgewood ezredes nyilatkozatának előzményeiről több helyen érdeklődtünk és a következő jellemző részleteket tudtuk meg: Az angol munkáspárt tudvalévően bizottságot küldött ki Magyarországba Wedgewood ezredes vezetésével, hogy itt közvetetlenül győződjek meg arról hogy vájjon van-e fehér terror és munkásüldözés, mint ahogy a külföldön szertelresztelik rólunk. Még mielőtt a Wedgewood ezredes Budapestre érkezett, a londoni Daily Itera 1d-ban, a Labor Party egyik újságjában, nyilatkozat jelent meg, amely szerint Wedgewood ezredes elítélően nyilatkozott a magyarországi fehér terrorról s hogy ennek a terrornak létezését maga Gratz Gusztáv dr. bécsi magyar követ is beismerte. Ez a hamis intervm érthetően nagy megütközést okozott Budapesten s amikor Wednewood ezredes végre megérkezett. Eckhardt Tibor, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, nyomban felkereste és csodálkozását fejezte ki azon, hogy ilyen egyoldalúan nyilatkozott a magyar viszonyokról, még mielőtt az országba betette volna a lábát s a másik felet is meghallgatta volna. Wedgewood ezredes erre kijelentette, hogy az intervjúról nincsen tudomása, ez az ő tudta és hozzájárulása nélkül jelent meg és nyilván bolsevista misztifikációról van szó, azonnal intézkedett is, hogy a Daily Herald hamis hírét megcáfolja. A jegyzőkönyvéből lapot tépett ki s angol nyelven megirta rá a cáfolatot, amelyet annak idején a Magyar Távirati Iroda is kiadott. Ezt a cáfolatot megküldték az osztrák hivatalos Korrepondenz Bureaunak is Bécsbe. Az osztrák kormány azonban nem engedte meg a cáfolatnak Bécsben való megjelenését, mindamellett, hogy az osztrák sajtó a Daily Herald magyargyalázó cikkét leközölte. Sőt jellemző, hogy’ ugyanazon a napon, amelyen a cáfolatnak Bécsben meg kellett volna jelennie, az Abend, nyilván sugalmazott cikkben, azt követelte, hogy akadályozzák meg Wedgewood ezredes .apokrif nyilatkozatának kiadását, mert az ilyen nyilatkozatok úgyis Horthy konyháján készülnek.‘‘ Közben Wedgewood ezredes visszautazott Bécsbe, s itt rövidesen legnagyobb meglepetésre úgy nyilatkozott, hogy a bécsi Korrespondenz Burau-nak küldött cáfolat nem fedi teljesen az ő nyilatkozatának angol szövegét. Erről értesítették Eckhard miniszteri tanácsost, aki személyesen fordította le Wedgewood nyilatkozatát. Eckhardt ekkor egyik bécsi megbízottja útján magyarázatot kért Wedgewood ezredestől. Wedgewood azt felelte, hogy amenynyiben megmutatják neki saját angol nyelvű kéziratát, hajlandó az újabb cáfolatot kiadni. Az eredeti kézirat bemutatását azonban másnapra tűzte ki, olyan rövid időre, hogy szinte fizikai képtelenségnek látszott a kéziratot addig hozzájuttatni. A választ közölték Eckhardt tanácsossal, aki táviratban közölte Wedgewooddal, hogy amennyiben másnapig nem tudná az eredeti szöveget Bécsbe juttatni, már előre is kijelenti, hogy nem szokásos hatóságok nyilatkozatát kétségbe vonni, ez legfeljebb bolseviki kormányzatokkal szemben lehetséges, egyébként pedig ragaszkodik ahhoz, hogy a szöveg fordítása helyes volt és kéri az ezredes hozzájárulását, hogy az eredeti szöveget fakszimilében mutassa be a nyilvánosságnak. Másnapra mégis sikerült az eredeti nyilatkozatot Wedgewood ezredes kezébe juttatni, aki most már belátta tévedését és kiadta angol korrektséggel rektifikáló nyilatkozatát, amelyet a Távira & Iroda, sgombgtpro között. Ez a valódi tényállás. Az angol ezredes nyilatkozatának bécsi kalandjából és a Daily Herald hamis hírével kiütött manőverből íme világosan kitűnik, milyen eszközökkel dolgoznak ellenünk Bécsben és milyen nehéz nekünk, magyaroknak külföldre juttatnunk a legarcátlanabb rágalmakkal szemben való védekezésünket is. Bécsben hiúsítják meg minden tisztességes szándékunkat, itt reked meg minden hang, amellyel ártatlanságunkat és igazságunkat akarjuk elmondani a külföldnek s ebben benne van az osztrák kormány keze is, amely a legtudatosabb rosszhiszeműséggel kezeli a magyar hírszolgálatot. Itt az ideje, hogy a magyar kormány végre gondoskodjék olyan külföldi hírszolgálati kapcsolatról, amely, ha másként nem megy, Bécs megkerülésével végzi nagyjelentőségű hivatását. Egy ilyen új és megbízható külföldi sajtószervezetre, amely Rennerek karmaitól szabadon működik, nemcsak Magyarországnak, hanem egész Európának van szüksége, mert végre is általános európai érdek, hogy a békés konszolidálódást Közép-Európában holmi rosszindulatú tényezők meg ne akadályozzák, mint ahogy eddig Bécsben tették. --------------------- Nyugatmagyarország elszakás ellen Hatalmas népgrűvesen fejezte ki tiltakozását Nyugati Magyarországo nnépe az ezeréves hazától való elszakítás ellen. Vasárnapdélelőtt tartották Sopronban, a Széchenyi-téren,dszt az impozáns nagygyűlést, melyre három vármegye közönsége zarándokolt, hogy fultakozék shántánt önkényes békéje ellen. Már kora reggel ontotta a Máv és a Déli Vasút a három vármegye közönségét a nagygyűlésre, melynek megnyitásakor talpalatnyi hires hely sem maradt a hatalmas Széchenyi-téren. Több mint ötvenezer ember állott fedetlen fővel az emelvények előtt, hogy hűségfogadalmat tegyen ezeresztendős hazája mellett. Különvonatok robogtak. Ide egymásután Győrből, Szentgotthárdról, Körtetűs várról, Lajtaszentmiklósról, Magyaróvárról, Pándorról, Vulkapárdányról és Celldömölkről. A küldöttségek, főként a németajkú faluk népe, saját zenekarukkal, nemzetiszinű lobogók alatt sorakoztak föl a térségen s helyezkedtek el a postaigazgatóság palotája előtt. Tizenegy órakor nyitotta meg Danid Lajos, az iparosszövetség elnöke a nagygyűlést. Utána Turnner Mihály dr., Sopron város polgármestere mondott magyar, majd német nyelven beszédet. — A Nyugat — mondotta — a legnagyobb igazságtalanságot követi el a Kelet népével szemben, mely évszázadokon át védte kultúráját. Nem hulla meg, ami fekszik, Magyarország népe nem halt meg és nem is fog meghalni soha. A nyugatmagyarországiak hűségét megingatni nem lehet, rendületlen ragaszkodnak Magyarországhoz. Thumer beszédét szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. Szentiványi Béla a mosonmegyeiek nevében fejezte ki mindennel dacoló tiltakozásukat- Wollenhoffer Ferenc a vasmegyeiek törhetetlen hűségét tolmácsolta. Pinczich István dr. a jelenlevő horvátnyelvű hazafiak élénk „zsivó“-zása közbeni beszélt. Tizenkét, zenekar rázendített ezután a Himrnuszra s lobogó zászlók alatt ötvenezer magyar ajkáról visszhangzott a szent ima. A tüntető tömeg a tiltakozó ünnepség befejezéseképen a Sopronban székelő anánmisszió elé vonult,a melyre a nagygyűlés láthatóan mély benyomást gyakorolt. A soproni nagygyűléssel egyidőben tartotta rendkívüli közgyűlését Budapesten a Nyugatmagyarországi Liga is. Thirring Gusztáv dr. elnöki megnyitója után Domennovszki Sándor dr. egyetemi tanár kimutatta, hogy Ausztriának Nyugatmagyarországra történelmi igénye nincs. Petrile Aladár dr. határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben a Liga tiltakozik a békeszerződés aláírása, különösen pedig Nyugatmagyarország átadása ellen. Deschanel lemond? Hága, május 31. Párisi iglerfses szerint' Deschanel elnök lemondás'közvetlenül Icüszö- ban áll. A Re aktáltságBT,amelyeket Deschane ú1 elnök utazásáTKs magával vitt, eltűnt egy táska, amelynek aktái az európai és keleti ügyekre vonatkozó angol-francia függőben levő tárgyalásokról szólottak. A kormány körében "az egész ügyről, különösen pedig erről a részletről erősen titkolóznak, a rendőrség azonban erősen kutat, hogy a kínos ügyet, amelyet politikai támorttal hoznak összefüggésbe, tisztázza