Uj Nemzedék, 1920. június (2. évfolyam, 130-154. szám)

1920-06-01 / 130. szám

Ui Nemzedék Előfizetési árai... Egész évre. • 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre.... 140 „ — f. Egy hóra . . . 25 „ — f. Egyes szám ára helyben, vidéki* és pályaudvaron S 1 korona. a Budapest, 1920. Felelős szerkesztő: Mootay István. szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, IV. kerület, Gerlóczy­ utca 11. szám. Telefonszámok: Felelős szerkesztő: 75—88 Közgazdasági szerkesztő: 75—31 Szerkesztőcég és kiadóhivatal: 75—09, 150—82. II. évfolyam 130 (203). szám. Kedd, junius 1. » / 1 / A hefte ( 1920 juratus négy! Egyikévé lesz viszontag­ságos történtünk, f legtragik­usabb­ dátumainak, amelyre keserű haraggal fognyík visszaemlé­kezni ivadékaink ivadékai is. A békét azá kell írnunk, mert százszorosan jaj a legyőzötteknek, mert az igazság és a jog súlyát a mérlegben le­nyomja a győzőknek meztelen kardja, mert Foch maréchal erősebb Wilsonnál s a terület­­es néprabló szerződés hatalnasabb a józanság­nál és a reálpolitika kétszerkettőjénél. Volt idő, mikor idegen királyok alkut kötöttek Magyar­­ország integrális határainak rovására, mikor vereségük bérét magyar terü­letekből fizették ki, mikor királyi aláírás szentesítette országunk megcsonkítását. Arra azonban nem volt példa, hogy magyar politikusok egy magyar nemzeti kormány megbízásából jóváhagytak és aláírtak volna szerződést, amely nemzetközileg kodifi­kálja felnégyeltetésünket s kikényszerített bele­egyezésünk morális pecsétje száradt volna ál­lami területünk felosztásának szégyen-hulláján. Mérhetetlenül gyászos és keserves óra ez, amelynek megrendítő realitása nem lesz ke­­vésbbé valószerű és csekélyebb jelentőségű, hogy a keserű mézespirulákat a felülről célza­tosan terjesztett jóhírek cukros levében próbál­ják nekünk adagolni. A magyar közönség va­lami bódító optimizmus mámorában él. Bizo­nyos jól adminisztrált és ellenállásunkat er­­nyesztő szóbeszédek és hírei kóvályognak a le­vegőben határkiigazításokról és egynémely el­orozott vagy elalkudott országdarab visszacsa­tolásáról. Az emberek egy isteni csodát várnak s vakon és állhatatosan valamiféle deus ex ma­­chinára lesnek, amely megjelenik, összetöri el­lenfeleinket és jóvátesz és helyreigazít mindent, anélkül, hogy nekünk moccanni kellene. Ez a könnyelmű és léha­tatópálkodás egy veszedel­mes lethargiává dagadt: Budapesten gondtalan emberek ezrei járnak-kelnek vidáman vagy kö­zönyösen, foly a mindennapi élet szakadatlan folyama, kiki a szürke hétköznapok közömbös­ségével végzi vagy nem végzi a maga dolgát, s talán nincs senkinek egy tragikus, megrendült, önmaga lelkiismeretű felé fordult vagy az elal­kudott magyarok tájára áldozott pillanata. Nem az a borzalmas, hogy felosztottak és szer­­beldaraboltak bennünket, hanem az a szörnyű lelkiállapot, amelyivel ezt a drámát végigját­­szuk, hogy szemérem nélkül beszélünk róla, mint a tavaszi divatról, hogy ebből a boldog­talan nemzedékből hiányzik a sülyedő korok egyetlen ere­je , a méltósággal viselt fájdalom is annak elveszt­e, amit egyezer éve úgy meg­szoktunk m­int a mindennapi kenyeret vagy a ruhát testünkön. . Az ébredés, a feltámadás ott kezdődik, mi­kor valaki tudatára jutott halálos kábultságá­­nak. Az új élet öntudata nem fakadhat fel lel­kemben. m­n­g azt hiszem, hogy az a tetsz-élet, amit élek, a halál bélyege és élet-agóniája. Hogy magasba emelkedhessünk, ahhoz tudnunk kell, hogy a mélységek völgyében vagyunk, hogy tu­datában vagyunk tengernyi nyomorunknak, hogy meglegyen bennünk a sursum corda lelki igénye és erkölcsi parancsolata. Egy Zrínyi kel­lene, aki a riadó vak mélységet fölverje szavá­val s hogy kirántson bennünket a posványból, amelyben­ felrengünk, hogy összefogja a mara­dék erőket, hogy akaratának viharával szétfújja az indokolatlan optimizmus és csodavárás aranyos felhőit, hiszen -.ihol a halálos vesze­delem, ihon az­erpésztim­áz". Újra elhalasztották a spaai értekezletet Paris, n­álunk. A Temps jelenti : Hivatalos római körökr­el mire jár- hogy Franciaország és Anglia beleegyeztek a spáai értekezlet­­ halasztásába. Az értekezletet június 10. és 1­0. napja között fogják megtartani. A brüsszeli pénzügyi érteketetetet­ ennek m­egfelelőet a szülén­ elhalasztják. Haynan fonták is Wedgewood ezredest Kerten? — Wedgewood ezred­eskzom­bati nyilatkozatnak h itele*^ története­­■ — Jlz Uj t&mzedél; tudósitójától. — A Magyar Távirati Iroda szombaton Wedge­­wood (jjzredes'nyilatkozatát közölte, amelyben az angol ezredes tisztázza a magyarországi fehér terror)- éji az egyik'angol újságban sietve leadott és tet­jesért'valótlan hritek a történetét s egyben bocsánatot kér Eckhar­dt Tibor, dr. miniszteri ta­nácsostól, a magyar külügyminisztérium sajtóosztá­lyának vezetőjétől, a vele szemben elkövetett téve­désért. Ennek a dolognak háttér­ben sokkal komo­lyabb motívum húzódik meg, semhogy megjegyzés nélkül napirendre térhetnénk fölötte. Ez az eset is mutatja, hogy Magyarországot még mindig az ellen­séges és gonosz indulatok ezer szála hálózza körül és Bécs nyomatékos közreműködő re­ves olyan kampány folyik Magyarország ellen, amely ellen minden békés érzésű nemzetnek éppen a béke érdekében végre hangosan tiltakoznia kellene. Utána jártunk a dolognak és Wedgewood ezre­des nyilatkozatának előzményeiről több helyen ér­deklődtünk és a következő jellemző részleteket tud­tuk meg: Az angol munkáspárt tudvalévően bizottságot küldött ki Magyarországba Wedgewood ezredes vezetésével, hogy itt közvetetlenül győződjek meg arról hogy vájjon van-e fehér terror és munkásüldö­zés, mint ahogy a külföldön szerte­­lresztelik ró­lunk. Még mielőtt a W­edge­wood ezredes Buda­pestre érkezett, a londoni Daily It­e­r­a 1­d-ban, a Labor Party egyik újságjában, nyilatkozat je­lent meg, amely szerint Wedgewood ezredes el­ítélően nyilatkozott a magyarországi fehér terrorról s hogy ennek a terrornak létezését maga Gratz Gusztáv dr. bécsi magyar követ is beismerte. Ez a hamis in­tervm­ érthetően nagy megütközést okozott Budapesten s amikor Wednewoo­d ezre­des végre megérkezett. E­c­k­ha­r­d­t Tibor, a külügy­minisztérium sajtóosztályának vezetője, nyomban felkereste és csodálkozását fejezte ki azon, hogy ilyen egyoldalúan nyilatkozott a magyar viszonyok­ról, még mielőtt az országba betette volna a lábát s a másik felet is meghallgatta volna. Wedgewood ezredes erre kijelentette, hogy az interv­júról nincsen tudomása, ez az ő tudta és hozzájárulása nélkü­l jelent meg és nyilván bolsevista misztifikációról van szó, azonnal intézkedett is, hogy a Daily Herald hamis hírét megcáfolja. A jegyzőkönyvéből lapot tépett ki s angol nyel­ven megirta rá a cáfolatot, amelyet annak idején a Magyar Távirati Iroda is kiadott. Ezt a cáfolatot megküldték az osztrák hivatalos Korrepondenz Bu­­reaunak is Bécsbe. Az osztrák kormány azonb­­an nem­ engedte meg a cáfolatnak Bécsben való megjelenését, mindamellett, hogy az osztrák sajtó a Daily Herald magyargyalázó cikkét leközölte. Sőt jellemző, hogy’ ugyanazon a napon, amelyen a cáfolatnak Bécsben meg kellett volna je­lennie, az Abend, nyilván sugalmazott cikkben, azt követelte, hogy akadályozzák meg Wedge­­wood ezredes .­apokrif nyilatkozatá­nak kiadását, mert az ilyen nyilatkoza­­t­o­k ú­g­y­i­s H­o­r­t­h­­y k­o­n­y­h­áj­á­n k­é­s­z­ü­l­n­ek.‘‘ Közben Wedgewood ezredes visszautazott Bécsbe, s itt rövidesen legnagyobb meglepetésre úgy nyilatkozott, hogy a bécsi Korrespondenz Bu­­rau-nak küldött cáfolat nem fedi teljesen az ő nyilatkozatának angol szövegét. Erről értesítették Eckhard­ miniszteri taná­csost,­­ aki személyesen fordította le Wedgewood nyilatkozatát.­­ Eckhardt ekkor egyik bécsi meg­bízottja útján magyarázatot kért Wedgewood ez­redestől. Wedgewood azt felelte, hogy a­meny­nyiben megmutatják neki saját angol nyelvű kéziratát, hajlandó az újabb cáfola­tot kiadni. Az eredeti kézirat bemutatását azonban másnapra tűzte ki, olyan rövid időre, hogy szinte fizikai képtelenségnek látszott a kéziratot addig hozzájuttatni. A választ közölték Eckhardt taná­csossal, aki táviratban közölte Wedgewooddal, hogy amennyiben másnapig nem tudná az eredeti szöveget Bécsbe juttatni, már előre is kijelenti, hogy nem szokásos hatóságok nyilatkozatát két­­ségbe vonni, ez legfeljebb bolseviki kormányzatok­kal szemben lehetséges, egyébként pedig ragasz­kodik ahhoz, hogy a szöveg fordítása helyes volt és kéri az ezredes hozzájárulását, hogy az eredeti szöveget fakszimilében mutassa be a nyilvános­ságnak. Másnapra mégis sikerült az eredeti nyila­tkoz­a­­­tot Wedgewood ezredes kezébe juttatni, aki most már belátta tévedését és kiadta angol korrektséggel rektifikáló nyilatkozatát, amelyet a Távira & Iroda, sgombgtpro között. Ez a valódi tényállás. Az angol ezredes nyilat­kozatának bécsi kalandjából és a Daily Herald ha­mis hírével kiütött manőverből íme világosan ki­tűnik, milyen eszközökkel dolgoznak ellenünk Bécs­ben és milyen nehéz nekünk, magyaroknak kül­földre juttatnunk a legarcátlanabb rágalmakkal szemben való védekezésünket is. Bécsben hiúsítják meg minden tisztességes szándékunkat, itt reked meg minden hang, amellyel ártatlanságunkat és igazságunkat akarjuk elmondani a külföldnek s eb­ben benne van az osztrák kormány keze is, amely a l­egtu­datosabb rossz­hiszeműséggel kezeli a magyar hír­szolgálatot. Itt az ideje, hogy a magyar kor­mány végre gondoskodjék olyan külföldi hírszolgá­lati kapcsolatról, amely, ha másként nem megy, Bécs megkerülésével végzi nagyjelentőségű hivatá­sát. Egy ilyen új és megbízható külföldi sajtószerve­­zetre, amely Rennerek karmaitól szabadon műkö­dik, nemcsak Magyarországnak, hanem egész Euró­pának van szüksége, mert végre is általános európai érdek, hogy a békés konszolidálódást Közép-Euró­­­­pában holmi rosszindulatú tényezők meg ne akadá­lyozzák, mint ahogy eddig Bécsben tették. --­-------------------­ Nyugatmagyarország elszak­ás ellen Hatalmas népgrű­vesen fejezte ki tiltakozását Nyugati Magyarországo nnépe az ezeréves hazától való­­ elszakítá­s ellen.­­ Vasárnap­­délelőtt tartották Sopronban, a Szé­­chenyi-téren,dszt az impozáns nagygyűlést, melyre három­ vármegye közönsége zarándokolt, hogy ful­­takozék sh­­ántánt önkényes békéje ellen. Már kora reggel ontotta a Máv­ és a Déli Vasút a három vármegye közönségét a nagygyű­lésre, melynek megnyitásakor talpalatnyi hires hely sem maradt a hatalmas Széchenyi-téren. Több mint ötvenezer ember állott fedetlen fővel az emelvények előtt, hogy hűségfogadalmat tegyen ezeresztendős hazája mellett. Különvonatok robogtak. Ide egymás­után Győrből, Szentgotthárdról, Körte­tűs várról, Lajtaszentmiklósról, Magyaróvárról, Pán­dor­ról, Vulkapárdányról és Celldömölkről. A küldöttségek, főként a németajkú faluk népe, saját zenekaruk­kal, nemzetiszinű lobogók alatt sorakoztak föl a térségen s helyezkedtek el a postaigazgatóság pa­lotája előtt.­­ Tizenegy órakor nyitotta meg Danid Lajos, az iparosszövetség elnöke a nagygyűlést. Utána T­urn­­ner Mihály dr., Sopron város polgármestere mon­dott magyar, majd német nyelven beszédet. — A Nyugat — mondotta — a legnagyobb igaz­ságtalanságot követi el a Kelet népével­­ szemben, mely évszázadokon át védte kultúráját. Nem hulla meg, ami fekszik, Magyarország népe nem halt meg és nem is fog meghalni soha. A nyugatmagyaror­szágiak hűségét megingatni nem lehet, rendületlen ragaszkodnak Magyarországhoz. Thumer beszédét szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. Szentiványi Béla a mosonmegyeiek nevé­ben fejezte ki mindennel dacoló tiltakozásukat- Wollenhoff­er Ferenc a vasmegyeiek törhetetlen hű­ségét tolmácsolta. Pinczich István dr. a jelenlevő horvátnyelvű hazafiak élénk „zsiv­ó“-zása közbeni beszélt. Tizenkét, zenekar rázendített ezután a Him­­r­nuszra s lobogó zászlók alatt ötvenezer magyar­ ajkáról visszhangzott­ a szent ima. A tüntető tömeg a tiltakozó ünnepség be­feje­­zéseképen a Sopronban székelő anánm­isszió elé vonult,a melyre a nagygyűlés láthatóan mély be­nyomást gyakorolt. A soproni nagygyűléssel egyidőben tartotta rendkívüli közgyűlését Budapesten a Nyugatma­­gyarországi Liga is. Thirring Gusztáv dr. elnöki megnyitója után Domennovszk­i Sándor dr. egye­temi tanár kimutatta, hogy Ausztriának Nyugat­­magyarországra történelmi igénye nincs. Petrile Aladár dr. határozati javaslatot terjesztett elő, amelyben a Liga tiltakozik a békeszerződés alá­írása, különösen pedig Nyugatmagyarország átadása ellen. Deschanel lemond? Hága, május 31. Párisi iglerfses szerint' Deschanel elnök­ lemondás'közvetlenül Icüszö-­ ban áll. A Re aktáltságBT,amelyeket Deschane ú1 elnök utazásáTKs magával vitt, eltűnt egy táska, amelynek aktái az európai és keleti ügyekre vonatkozó angol-francia függőben levő tárgya­lásokról szólottak. A kormány körében "az egész ügyről, különösen pedig erről a részletről erősen titkolóznak, a rendőrség azonban erősen kutat, hogy a kínos ügyet, amelyet politikai tám­o­rttal hoznak összefüggésbe, tisztázza

Next