Uj Nemzedék, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

tiomeresi arass Egész évre . 280 K — f. Negyedévre . . 70 K — f. Félévre . • • 140 K — f. Egy hóra ... 25 K — f. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 1 korona •• Felelős szerkesztő: Milotay István m BH _­­ Ára 1 korona II. Nemzedék Szerkesztőség: V. kerület, Honvéd­ utca 10. szám. Kiadóhivatal, IV. kerület, Gerlóczy­ utca 11. szám. A szerkesztőség telefonszámai d.e.: 7-20, 7-21, 75-31, 75-88, József 3-63 és József 45-60; d. u.: 5-67, 5-68 és 5-69. A kiadóhivatal telefonszámai: 5-67,5-68 és 5-69. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiviiiiiiii Csütörtök, szeptember 16. Il. évfolyam 219. (297.) szám. Budapest, 1920. Tízmilliárdos deficit A parlamenti porond tegnap óriási szám­görgetegek zúgásától volt hangos. Korányi báró pénzügyminiszter csapkodta a közöny falához­ intelmeinek, szándékainak, sok-sok marék bu­sóját. Nem tudjuk mi tapad meg mindebből, mint tanulság és mint konzekvencia a parlament fo­­gékonyságában és azontúl, az ország közgon­­dolkozásában. A magunk részéről teljes súlyá­ban és teljes kietlenségében érezzük át azt a szörnyű feladatot,­ amelyre a pénzügyminisz­ter vállalkozik a­m­m­időn a kiadási mérleg oldalát a bevételekét egyensúlyba igyekszik állítani. Bizonyára nem rajta múlt, ha minden igyekezete mellett is 9,69 milliárd deficitet volt kénytelen a Ház elé tárni és nyílt színen keresni a kiutat, amely abból a pénzügyi veremből kivezet, amelyben a magyar korona és a magyar állam­­háztartás ez időszerint vergődik. Azt gondoljuk, hogy ezzel a kérdéssel csak í­gy lehet leszámolni, ha egészen őszintén a­­szemébe nézünk annak, ami a pénzügyi helyzet garnirungja és tartalmi mivolta egyaránt. Ma­­­­gyarországon, ezt nem lehet és nem okos tit­kolni, egy rendkívüli gazdasági meghasonlás korszakába jutottunk. A jóságos tündér, aki varázsvesszőjével megmutatta volna a kiutat, aki egy termékeny, cselekvő és kivezető politikát szabott volna a parlament koncepciója elé, nem nincs itt az ideje és nem ennek a témának ■a­ keretébe tartozik, hogy mélyebben merüljünk a mai helyzet taglalásába és keressük a harmó­niának azt a lehetőségét, amely a cselekvő erőket, a gyümölcsöző segítségeket, az egész ország anyagi és erkölcsi talpra kilitásának kel­lékeit, a kormány, illetve a pénzügyminiszter kezébe adná. Magyarán: hogy a tőkének is fáj­jon az ország baja! Egy szörnyű helyzet circu­­lus viciózusában tespedünk és haladunk hátra­felé. A nemzeti vagyon nagy részével nem a cselekvő nemzeti öntudat rendelkezik, amiben nem csupán a nemzeti élettől távolabb eső vagyonos elemek mohósága és sikeres ügyes­sége a hibás, hanem az a szégyenletes tunya- .­­­ság is, amivel közgazdasági kérdéseinket és magát a közgazdasági munkát elhanyagoltul.­ Az adott helyzetben, amidőn egy esztendő alap ötven év mulasztását akarjuk pótolni, a feleket''­m­zeti, vagy mondjuk így, a faji erők méltányos osztályrésze és igazságos érvényesülésének sürgetése és siettetése nyomán elkerülhetetlen volt, hogy bizonyos túlzások a nemzeti vagyon jelentékeny részét passzivitásra me kárhoztas­sák. Ez a passzivitás azonban, ha érzelmileg még oly megokolt volna is, nem szegülhet el­lene azoknak a nagy nemzeti követeléseknek, melyek valamennyi társadalmi osztály részéről a fenntartás nélkül való odaadást és áldozat­­készséget igénylik az ország súlyos helyze­tében. Kétségtelen, hogy arról a politikáról, amely­nek főpogrammja az ország megmentése, a ke­resztény tömegeknek a kizsákmányolás elleni védelme, a keresztény alsóbb rétegeknek a napsugárra való feltörekvése, becsületes poli­tikus le nem mondhat. Más kérdés, hogy a pénzügyminiszter expozéja után nem kellene-e revízió alá venni az állam és a társadalom ma­gatartását minden kínálkozó és e célra egye­sülő becsületes és hazafias erőtényezővel szemben. Az üres negáció, legyünk ezzel tisz­tában, nem vezethet eredményre. Itt nem hasz­nál a keserű és vak szenvedélyeknek bármily heves, lelkes és elszánt fellobogása sem, inkább csak elmérgesítheti az amúgy is súlyos hely­zetet. Csak olyan politika vezethet eredményre ,­s amelynek megvalósítható célja van. A mostani helyzet csak kirívóbbá teszi az államgazdaság tarthatatlan helyzetét és épen abban a pillanat­ban, amelyben, úgy lehet, olyan hatalmas nem­zeti erőfeszítés küszöbére jutottunk, amelyen keresztül kell lépni, de amelytől visszarettenni nem szabad?­DT : A mai komor őszi délelőttön játszódott le a Tisza-per utolsó aktusa. Kilenc órakor vezették be ezuronyos őrök a vádlottakat. Nemsokára Sután bevonult, ezredes élén a hadosztály­biróság. Géczky Imre főhadnagy jegyzőkönyvvezető felolvasta a haditörvényszék következő ítéletét a magyar állam nevében: A magyar királyi budapesti haditörvényszék, mint itélőbiróság a Budapesten 1920 augusztus 2-ától szeptember 5-éig megtartott főtárgyalás alapján Dobó István 31 éves tartalékos tengerész­­fegyversegédet, Sztanykovszky Tibor 24 éves tar­talékos zászlóst, hernádzsedényi Hüttner Sándor 23 éves tényleges állományú főhadnagyot és Vágó- Wilhelm Jakab, 31 éves volt népfelkelőt bűnösnek mondja ki és pedig Dobó Istvánt, mint elsőrendű vádlottat felbérelt gyilkosság, Sztanykovszky Tibor másodrendű vádlottat büntársi minőségben véghez­vitt gyilkosság, Hüttner Sándor harmadrendű vád­lottat tisztráncnak büntársi minőségben véghezvitt felbérelt WMföd*--- T- TiT,ih ■ gyed rend ti vártját i^jé, ’ti U"14i.w . V ^ J­e,*. ■. I Ezért a haditancs­­ozók Dobó Istvánt lefokozás, katonai éremének elvesz­ne és a hadsereg kötelékéből való kicsapás mellett ötéi általi halálra, Sztanykovszky Tibort ugyancsak lefokozás, ha­rcai éremeinek elvesztése és a hadsereg kötelékéből áló kicsapás mellett kötél általi halálra, Hüttner Sándor főhadnagyot rangfokozatától való m­egfosztás, nemességen ás, valamint összes katonai kitüntetéseinek elvesztése mellett az önhibáján kívül hosszúra nyúlt vizsgálati fogságból hat hónappal a büntetésbe való beszámításán felül még tizenötévi, havonta egy napi kemény fekhellyel és büntetésének minden évében október 31-én sötét zárkával súlyos­bított börtönre, végül Vágó.Wilhelm Jakabot háromhavi, havon­ként két napi kemény fekhellyel súlyosbított börtönre ítélte. Vágó-Wilhelm Jakab büntetését azonban a vizs­­gálati fogsággal kitöltöttnek vette. A haditörvényszék kimondotta, hogy a halálos íté­­letet először Sztanykovszky Tiboron, azután Dobó Istvánon hajtandó végre. Az ítélet kihirdetése után az ötven nyomta­tott oldalra terjedő részletes megokolást olvasták fel. Kifejti benne a bíróság, hogy a legaggályosabb részletességgel folytatta le a vizsgálatot és a bű­nper tárgyalását annál is inkább, mert a vádlot­tak vallomásukat többször összekeverték és csak azt akarták beismerni, ami reájuk nézve kisebb veszélyt jelent. A szemtanuk vallomása, a helyszíni “'’és a ■/ tS­rtok meghallgatása tisztázták , a ~ -f- > - ■ - v,., a,,* bíróság nevt azott teljesen két körülmé, , nevezetesen a vádlottaknak a villába történt be­hatolását, illetve ennek részleteit és Tisza István személyének őrzésére kirendelt nyolc csendőr le­fegyverzését. A megokol­ás fölolvasása lapunk zárt­akor még tart. Két halálos ítélet a Tissa-perben Dobót és Sztanykovszkyt fölakasztják, Hüttner 15 évet kapott A népszövetség nem ismeri el a kis-ántántot .— Az Új Nemzedék tudósítójától. — Par’s, szeptember. A „L'Homme Libre“-ben Bertrand ,A kétélű szövetség“ cím­en foglalkozik a Csehország és Jugoszlávia egyesüléséből ,közép­­támadható ellenkező szöy­ségesekről. Megjegyzi, kis-ántánt nagyon nyugtalanítja az olasz közvéleményt, nemkülönben a francia új­ságíró diplomatákat. Hivatalosan nem is lehet an­tantról, hanem csak Csehország , Jugoszlávia kö­zött történt egyszerű egyezményről beszélni. Jólle­­het, ez a szerződés, amely egy harmadik állam­mal szemben támadó záradékot tartalmaz, nem számíthat a népszövetség jóváhagyására, mind­azonáltal Magyarországnak számolnia kell az egyezmény tényével Nem­­­ellet kétséges, hogy a szerződés éle Ma­gyarország ellen irányul. Egy olasz lap szerint azért csak Magyarország ellen (Ausztria megkí­mél­ésé­vel) , mert Magyarország képes élelmezni önmagát és politikailag is konszolidálódik, amellett pedig, ha alá is írta a­rianoni békét, erkölcsileg sohasem fogadta el. M­­aga az egyezmény tarta­lma szerint nem is alpyya­rtoldalú szerződés, mint a cseh állam férfáéi-mimtív garanciája. De gazdasági­ té­ren is Csehország a gyengébb fél, mert szüksége van élelmiszerekre. Ezek után érthető, hogy miért rezegtette Benes a szláv testvériség kirizmusát, így akarta maszkírozni, hogy Jugoszlávia csak a sta­tiszta szerepét játssza. A legfontosabb kérdés azonban, várjon csatla­kozni fog-e a kis kántánihoz Románia és Ausztria? Romániára vonatkozóan nem lehet még semmit sem mondani. Ausztria összekötő kapcsul fog a két szláv állam és Csehország között szolgálni. Benes a szlovák probléma hatása alatt nyíltan megtagadta a Magyarországhoz való közeledés lehetőségéhez való hozzájárulását. El kell tehát ismerni, hogy Magyarország a Franciaország részéről tervezett gazdasági Duna-szövetségből kizáratván, más bará­tok segítségét lesz kénytelen keresni. Nem lehet elfelejteni, hogy Magyarország egyedül ajánlotta fel fegyveres segítségét Lengyelországnak, mert tudja, hogy a cseh szomszédságtól nem remélhet semmit. Lengyelország várakozó állásban. Paris, szeptember 15 A Le Journal Paderevszky következő nyilatkozatát közti: Ha igaz az, ami az S­trant-Igea­ntban megjelent, hogy kis-ántánt jön lét^*-^ngyelországgal szem­ben, akitor erre nekünk lengyeleknek, semmi megjegyzésünk sincs. Mi megvárjuk az eseményeket. Én azt hiszem, hogy az érdekelt oldalról jövő távirati értesülések túl­ságos optimizmussal tekintik e kis kántánt megvaló­­sulását, amelyet már befejezett dolognak tartanak,­­túrjuk meg, amíg tényleg meglesz. Paderevszky ezután a következőket mondotta még: — Mindig szükségesnek tartottam, hogy az utódállamok szövetséget kössenek, azonban a cse­hek és a lengyelek közt a tescheni kérdés állotta ennek útját. A legsúlyosabb megpróbáltatás órá­idban, mikor a vörös csapatok Varsó előtt állot­tak, Lengyelországot arra szorították, hogy elfo­gadja az ismert határrendezést, amely a lengyelek szívében állandó elkeseredést támaszt és meg­­akadályozza ■ a lengyelek és csehek szoros egyesü­­ését. A tudósító az interjúhoz azt a megjegyzést fűzi, hogy azt hiszi, nem követ el indiszkréciót, ha megállapítja, hogy Paderevszky politikájának egfőbb pontja a lengyel-francia katonai konven­­ció megalapozása a belga-francia egyezmény mint­áj­a szerint. Deschanel lemond? Rotterdam, szeptember 15. Deschanel elnök neu member elején visszalép a Köztársaság elnöki méltó- Utódja Millerand lesz. Briand miniszterelnök*« fekve-kiszemel­ve. Poincaré valószínűleg a pénzü­­gyi tárcát válalja el az új kabinetben. (W. T. C)

Next