Uj Nemzedék, 1920. szeptember (2. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-16 / 219. szám

2 Csütörtök Uj Nemzedék 1920 szeptember 16. Beszélgetés Hussarek volt osztrák miniszterel­nökkel A Duna-konföderációt lehetetlennek tartja — Magyarország és Ausztria viszo­nyának rendezése a szabad gazdasági forgalom alapján — Az „Uj Nemzedék" bécsi munkatársától. — Bécs, szeptember A monarchia összeomlása pillanatában föl­­tám­adt a Duna-konföderáció gondolata s az­óta alig múlik el nap anélkül, hogy az érdekelt felek nyilatkozatot ne tegyenek róla. Legutóbb a cseh külügyminiszter, Bates dr. foglalkozott vele kellő részletességgel. Az alábbi nyilatko­zat Hussarek dr. volt osztrák miniszterelnök­től ered, a régi Ausztria egyik nagytekintélyű politikusától, aki a Duna-konföderáció gondo­latát osztrák szempontból világítja meg. Az Új Nemzedék számára tett nyilatkozatát annak végső következtetései teszik különösen érde­kessé. Hussarek ugyanis megállapítja, hogy a gondolat gyakorlati megvalósítását ezidősze­­rint még a monarchia legexponáltabb régi poli­tikusai is lehetetlennek tartják s másról, mint gazdasági közeledésről alig lehet szó A Németországhoz való csatlakozás.­ ­ Ennek a kérdésnek osztrák szempontból való tárgyalásánál mindenekelőtt arra az ezerszer hangoztatott megállapításra kell utalni, hogy Ausztria mai keretei között életképtelen s fen­­maradni nem fog tudni. A mi országunkra nézve tisztán elméletileg két megoldási lehetőség van. A Németországhoz való csatlakozás, vagy a nemzeti államokkal való szoros gazdasági kapcsolat. A mo­narchia összeomlása aktuálissá tette a csatlakozás gondolatát, politikai pártjaink azonban csupán pártérdekeik szempontjából kezelték a kérdést és sikerült is nekik a nagy eszmét megbuktatások. — Nálunk a szociáldemokraták voltak, elte­kintve a németnemzetiektől, a Németországhoz való csatlakozás leghangosabb hirdetői s attól a köztársasági államforma megerősödését várták s e­gy centralisztikusan kormányzott birodalomról álmodoztak, amilyennek. Franciaországot lehet te­kinteni Richelieu politikája óta. — Ennek a tervnek a megvalósítását azonban nem tartom lehetőnek: a német törzsnek évszáza­dos története megdönthetetlen bizonyítékokat szol­­gáltat a föderalizmus, a partikularizmmus font­jának fültétien szükséges volta mellett. ■utána nagy és fontos kultúrérdek­ek­től a időzárá­val járna. A mostani német alkotmány máris sok­kal messzebb megy az egységesítés terén, semhogy ■Hí* tartósan megmaradhatna. — Németausztria számára még kevésbbé vál­nának: megvalósíthatók az ilyen egységesítési ten­denciák, mint Bajorország vagy a többi dél-, vagy, közép-német állam számára. Az osztrák köztársa­ság, amivel a kegyetlen sors bennünket megaján­­dékozott, alig kétéves fenállása alatt megmutatta mily gyors fejlődési lehetőségekre képes a tartomá­nyi partikularizmus, úgy­hogy senki se­m kételked­hetek benne, mily kevéssé tudna Ausztria egy­ cent­rali­stikut Németországban elhelyezkedni. IT: teljes mértékben el is ítéljük a békeszerződésnek azt a pontját, mely számunkra a csatlakozást lehe­tetlenné teszi, el kell ismernünk, hogy a csatlako­zás belső előfeltételei eleddig még hiányoznak, a helyzet meg nem érdeklődött meg annyira, hogy a nagy német probléma megoldása bekövetkezzék. A német és osztrák nép politikai munkálkodását a köz­eli és távoli jövőben neki kell szentelnie. Az utódállamok gazdasági együttműködése.­ ­ Egyelőre meg kell elégednünk azokkal a reál­­politikai lehetőségekkel, amelyek előttünk nyitva állanak s meg kell állapítanunk, hogy az íbral­ ik. esztendő, amelyben a habsburgi, cseh és magyar országok sorsa egymásba kapcsolódott, épp oly ke­véssé volt véletlenség, mint a monarchiának év­századokon át való fenállása. Éppen ezért az oszt­­­rák s egyidejűleg a közép-európai kérdés megoldá­­sát az utódállamok újabb gazdasági együttműködé­sében lehet észrevenni, amit később a politikai kör Keleden követne. Az egyes államok egymásra való utaltságát a lefolyt két esztendő eseménye­ kellő­képpen beigazolta. E­nnek ellenére azon a nézeten vagyok, hogy a Duna-konföderáció gondolatának rövid időn belül való megvalótlása épp oly lehe­tetlen, mint Ausztriának a birodalomhoz való csat­lakozásának végrehatása. Alait azonban könnyen meg lehetne valósíttani az a különböző kevés ellen­kező érdek kiegyütt ftt.­ise volna, nevezetesen, szabad gazdasági forgottan rendszeresítése. Ebből a szem­pontból minden­ekelőtt Ausztriának Magyarország­hoz való bizonya jön tekintetbe, amit bizonyos jóakarattal könnyen lehetne okosan szabályozni, anélkül, hogy a­ hatalom, mostani birtokosai mos­tani alkotmánytervezetüket megváltoztatni, kény­telenek vannának. Magyarország új listára­ nem maradhatnak ricfft.­­ Azonban Ausztriának hangadó pártjánál, a szociáldemokratáknál hiányzik a szükséges jóaka­rat s inkább föláldozzák a pártdogma moloch­jának még a legreálisabb gazdasági érdekeiket is. Ma egyenesen barátságtalan a viszony Magyarország között, a gazdasági együttműködés gon­­dy­siti­és­ét meg­­adályozni mégsem _V£j és Délszláv ’.ággal is i-ipjd.oj. n­i «„■i. V1­/U1I,. ..jjkat. Egyelőre azonban ezekben az országokban igen zavaros a helyzet s ez még­ foko­zottabb mértékesen áll a cseh-tót államra. A mai határok között lévő cseh-tót állam természetszerű­leg súlyos politikai bonyodalmaknál­ megy elébe. Épp oly kevéssé érezhetik magukat biztosnak jelen­legi birtokállományaikban Jugoszlávia és Olomá­­n,é s­ ezeket tartósan nem fogják megtartani tudni. Mindezen körülményekre való tekintettel nem le­­h­e*et csodálkozni azon, ha idővel ezeknél a népeknél is utat tör magának a kölcsönös gazdasági együtt­működési gondolata. Ma azonban erről még nem leh­et szó józan politikai megítélésre még nem al­kalmas a mai időpont Irínyi Jenő­ Tegnap délután 3 és fél 11 között IIV.­ Manfred bárónak a Lendvai­ utca 16. számú villá­jában egy tettenért betörő agyonlőtte a báró ház­mesterét. A s­étemeletes filma már hónapok óta lakatlan, a báró 66 carábja elköltözött belőle és a épületet Sztáfr­ánnos házmester gondjaira bizta. A báró kedden délután autón jött oda fiá­val, Jenővel. Megérkezése után a házmestert meg­bízta, hogy a második emeletről hozzon le egy szőnyeget. A házmester felment a lakatlan máso­dik emeletre, mialatt a báró és fia az első emeleti lakosztályban tartózkodtak. Egyszerre gyors egy­másutánban négy lövés dördült el. A lövések za­jára a fiatal báró a folyosóra sietett Abban a pillanatban rohant le mellette egy m­agastermotűi fiatalember. Egyenesen a lépcső felé szaladt, rohant­ lefelé a földszintre, a kerten és a tenniszpályára keresztül a kis utcai kapuhoz, majd a Len­dvai-utcán át befordult a Butyo­vsz­ky-utcába, berontott a Trulyovszky-utca 25. számú házba, annak a kerti kerítésén átugrott a 20. számú ház kertjébe, onnan a kerítésen át az Aréna-úti ten­iszpályára, amelyen végigfutva, kijutott a­z Aréna-utra és a ligetben eltűnt. A soffőr autón üldözőbe vette és a liget szélén elvesztette a menekülő nyomait. Ezalatt a házbeliek és az elősietű rendőrök fel­mentek a második emeletre, amelynek konyhájában holtan, vérté­rsóban találták Szabó János házmes­tert. A rendőrség megállapította, hogy a tettes el­rejtőzött a második emeleten, ahol feltörte a szek­rényeket és az azokban talált ruhaneműt, és fehér­neműt a konyha kövezetén halom­ba rakta. Mun­­ a Szeno Tai­ utca miin­ kája közben érkezett a villába We­iss Manfred és Szabó János a konyhában meglapuló betörővel ta­lálta magát szemben. A betörő és Szabó János kö­zött dulakodás heves küzdelem fejlődhetett ki, mert a betörő által felhalmozott holmi szanaszét volt szóródva és­ a konyha egyik-másik bútor­darabja is feldőlt. A házmester a súlyos kulcsköteggel sújthatott a betörőre, a spárga is­ el­szakadt s a kulcsok szanaszét repültek a konyhá­ban. Erre a támadásra ránthatta elő a betörő Frommer-pisztolyát, amelyből négy lövést tett. Három lövés tálalta a házmestert, az egyik a mel­lényben levő cigarettatárcát átütve, a szerencsétlen ember hasába fúródott, a másik a balhomlokin át a fejéii­, a harmadik a nyaknak a baloldalán a v­ístvér közvetlen közelében fúródott be a nyakba s a jobboldalon távozott. Egy lövés nem talált,, ezt a golyót t meg is találták a kepyíiasiakraj Hteen, amelyttel Ataját átütötte. A .. -fe m'ewke’ léte sebesülnie, mert m c n ele a!mtftxf «ifjú még RJuo­­kot találtak a villa folyosóján és a lépcsőkön. T A jyilk­os hcUiríi ucoK'lyb­irdsa n ICO. élhozü: jc—.ji ' *8 körüli. kprfpiifl írngr.safik termeti), erős emtii-r, ar-.-.-i rsgy kerek, kefe ugyanival, i.agy, erűs, ura szeplős, fp'-.i-r tettek vannak rajté, kai* felfelé fésült, sötétbarna. Arra fik­otvAU. rUcmíínuk Anitíía szerint urafigi inni külsejű. Üütütíziirko align! ruhít*. vasalt fehér inget, az egyik sz.cip­­tanu álltírsa szerint sáreiröt, iroisni. .­W­.it.tsa szerint pedig fekete amerikai fin­ys ripót viseli. Gallér népi volt rafia kal."..­.iét a helyszínen relejtelk­. A kalap barna, puha kalap! kiszé­pen hevégával, divatos formájú, hátul szalagese­kor van rajta. Ji­zler-gyártmány. A szerencsétlen áldozat nemrégiben jött meg hosszú orosz fogságából. Postás és a főpostán telje­­sített szolgálatot. Nős és egy tizenegyéves fia van. A rendőrorvos véleménye szerint a betörő minden lövése feltétlenül hal­ált okozott Nyomoznak a detektívek. A detektívszemélyzet az egész éjjel kutatott a gyilkos után. Azt megállapították, hogy olyan egyén követte el a gyilkosságot, aki nemcsak a Weiss Al­­nfréd-féle villát, de a környéket is töké­­etesen ismeri. A detektívek először a környékbeli összes kór­házakat és szanatóriumokat kutatták át, hogy nem járt-e oda benn valaki, aki esetleg sérüléseit vagy sebeit kötözt­ette be. Egy másik detektívcsoport átkutatta az Angyalföld és a Városliget lerm­iáit és kisebb korcsmáit, ahol­ betörök, zsebtolvajok és orgazdák szoktak találkozni. Munkájuk­ szo­nban itt is eredménytelenül járt. Megnehezíti a detektívek munkáját az is, hogy a személy­leírások eltérők Egyesek szerint katona, mások szerint urasam ma* volt. Szavahihető tanuk állítása szerint katona­­zubbony volt rajta, zöld parolival, a libát gummi­­ka leesni. Munkatársunk a de­tek­tí­vekkel égés­, délelőtt kinn járt az Angyalföldön és a VI. kerületnek a tiget felé eső részében. Minden egyes házba bemen­tek a detektívek, házkutatást tartottak. Négy em­bert előállítottak, akiket fölvittek a főkapitány­­ságra. A vallatás során azonban kiderült, hogy a nyomo­k tévesek, a detektívek tovább nyomoznak. tillieraili és fi­oulfi fsufe­ssi nem noli sítóKuipps Frame?aorszáj? és Alaajstré­szág lennem a­dott a köntös külpolitikai frontról Bécs, szeptember 11g"A Neue Freie Presse je­lenti Milánóból. A m aix-les-bainsi tanácskozás eredményeit az olaz sajtó lényegesen máskép körüli, mint a franchas Wistd. Az olaszok a megbeszélések fő eredmények­étn azt szögezik le, hogy mindkét kormány­ fmgávat adott arra nézve, hogy a jövő­ben úyilven alakban lemondanak arról hogy közös közpolitikai frontot alkossanak. A két ország vi­szonyát inkább úgy képzeli, hogy szabadon fogjak együttműködni és esetről-esetre egymást támo­gatni. Bécs, szeptember 15. A Neue Freie Presse jelenti Rómából. A római lapok részletesen fog­lalkoznak Millerand és Giolitti találkozásával, tartózkodnak azonban minden politikai­ kom­mentártól. A tanácskozás eredményét általános pts&ribtrritimsk­i “TrigáníTK. "m " vagy­­ francia-olasz szempontok némely kérdésben fedik egymást, Oroszországra és Németor­szágra vonatkozóan azonban áthidalhatatlan nézeteltérés választja el őket egymástól. Az Adria-kérdésben szintén bizalmatlanság ural­kodik. A Tribuna írja: Az Adria-kérdést az olasz nép fogja megoldani, amint a benső­ egység is­mét helyreáll és Olaszország régi hatalmat visszanyeri. Az idea­­dziónak­ azt írja, hogy a tárgyalá­sok egyetl­en eredménye az volt, hogy­­konsta­tálták, mily nehéz közös formulát talált­. A francia sajtó optimista. Paris, szeptember 15- A lapok az ais-lex-bainsi értekezlet eredményéről megölő god cseól nyilatkoz­nak. A találkozás eleinte hűvös és várakozó jellegű­ volt, később aztán mind barátságosabb és bizalom­tel­jesebb lett. Az Oeuvre az értekezlettel­­ kapcsolatban kor­­diális antantról, beszél, az Echo de Paris pedig hangsúlyozza, hogy most a francia-angol harmónia visszaállításáról van szó, amelyet augusztusban a kontroverziók tettek ködössé. Az új egyetértés alapjai már megvannak. A Doswaing­ Streettel való nézeteltérés a danzigi kérdéséül keletkezett, most azonban úgy látszik, hogy Sir Reginald Tower megváltoztatta nézeteit. Nizses járványveszed­elem Az Ausztriában előfordult feketehimlő és ,az újpesti vérhastörpely­csetek alkalmából felvilágo­­sítás­t kértünk Szabó Sándor fővárosi tisztifő­­orvostól, lehet-e a fővárosban járván­yveszedelemtől tartani. Szabó Jené következőket mondta munka­vUiiiwwRTfK­Ti: — Budapesten feket himlő-eset még nem for­dult elő. Az újpesti vérhasjárvány se terjedt át a fővárosra. Járván,"a veszedelemtől ezidőszerint nem kell tartani. A közönség jól teszi, ha óvóintézkedé­­sül csak megbizh­tó helyen vásárol tejed, gyümöl­csei pedig csak hámozva, esetleg még megfőve fo­gyaszt. A tavasszal, mikor a tejforgalmat szabaddá akarták tenni, előre megmondtam, hogy ez a bél­­csatorna megbetegedések szaporodására fog vezetni. De, mint mondtam, azért még járványról nem le­ivet beszélni

Next