Uj Nemzedék, 1921. január (3. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-01 / 1. szám
I 'Yv** '•s/kó :: 1h ... *' 1Qor loje f) pro \ 11 « ■ ^ - ■ AH fíf Ára^ifcorona (j" Uj Nemzedék Előfizetési árak- Szerkesztőség: V„Honvéd-u. 10. Kiadóhivatal: IV. : az í: Sfér:: "S SS: POLITIKAI NAPILAP Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron Felelős szerkesztő: Krüger Aladár dr. 75-3. Szerkesztője*: 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó-2 kor. — Hirdetések milliméteres cíijszabás szerint. *:* hivatal telefonszámai: 5-67, 5-68 és 5-69. • MIIIIIIHIllHlllHlllllllllllllllHHHIlWHMtHllllllHlllllllllltIHillllWlllllHHttWtttilllllllllllllllllimimtHHiiHlllHHIfHtIIIIIIIIIIIIIHIHillHHHHtIHtIHlHIlWHHHIIIHHHIIIIHMIiHUIIIIIItHIMHHmiiHHHtHHHií Budapest, 1921. Hl. évfolyam, 1. (386.) szám. Szombat, január 7. Illllllllltlll........ lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll! Eg: pohár viz . Kérek e,' akár vizet — mondom a cselédbek. " becsöpsetm. a -nd — kripesztonka, tizenötéves, de olyan, j.w .i c ak kilenc mute, — megáll az ajtóban, bor's fejjel, feltefli nyiszlett, csúnya aredzskáját, végigfut ideghalózán a parancs, aztán, hogy lassan öntudatra kél kopyájában, kimegy. Hallom, amintcsuki az ajtókat s a konyhában, a pohárszéken Czorász. Valami dalt dünnyög, melyet állandóan hallok, de eddig ne sikerült kihámoznom se szövegét, se dallamát. Figyelek őrt kinek parancsoltam. Egyszerre aztán nagy világításban látom magamat is, amint az íróasztalnál ük és várok a pohár vízre. Álmatlan éjszaka, ideg kimerültség után megtörténik, hogy a szokottn élesebben, erősebben hallom tulajdon hangomat,látom mozdulataimat, akár a tükörben s mintegy meglepődve ocsúdom arra, hogy a földön vagyok felmosolygom a furcsaságon, hogy én is szereplek : élet című színjátékban. Most is ilyen pillanatoman. Miért nem tudok tovább dolgozni? Mert előle láttam a cseléd felét és eszembe jutott, hogy jött abból, hogy félt eleinte ebben az idegen városban,A hogy bámult szobánk, minden tárgyára, a tükrök, és rézkilincsekre. Karácsonyra kapott tőlünk eg babát. Észrevettem, hogy a cselédszobában nékibabusgatja és beszélget vele, mint egy kis parasztmya. Még játszania kellene Kisfiam feléről sokser leveszi a papircsákót, a magáéba teszi és nem adj vissza, míg nem sir. Egy alkalommal meg kora reget takarított. le-reült egy börzsölylybe, mint aki sosat tesz. leste a kulcslyukom'nézil.-e, aztán, milr 'betoppantam, készakarva hirtelen és lajosan. felütött és elpirult a füle tövéig. jaj, ha tudnátok ti, kik kényelmesen elskatulyázzátok az embereket osztályokba s ti is, kik még csak nem is skatulyáztok, sohase gondolkoztok, csak élttek, gőgösen, vagy dölyfösen, mit szenved a minden órájában az, aki nem tud cédulát ragasztótt az emberek homlokára, hanem egyszerűen embereknek tekinti őket. Boldog az, aki nem néz arcukba. De én folyton nézem és látom őket, rettentő fényben, a könyvtárszolgát, kitől könyveket kérek, a villamoskalauzt, aki jegyet szakít, a tyúkszemvágót, aki a gőzfürdőben megadóan görnyed a lábadra, a pincért, aki türelmesen gyalogol a kávéház kis porondján, a sápadt és halk kenyereslányt, ki egy elhagyott vendéglőben hordozza a nehéz tálcát s olyan zajtalanul és szerényen teszi elém, mintha bocsánatot kérne és a cselédet is, aki egy pohár vizet hoz. Számomra nincs elintézve a kérdés azzal, hogy a cselédet háztartási alkalmazottnak nevezem. Mindenesetre jobb lett volna, ha magam hozom azt a pohár vita. Így nagyon is sokba kerül. Természetellenesnek tartom, hogy kiszolgáljanak, esettig nagyapám és apám még pattogva tudtak parancsolni nem érezték ezt, s lehet, hogy fiam és unokám sem érzi már. Én azonban állandóan érzem, úgy, hogy sokszor aludni se tudok tőle. Világos pillanataimban, lelkemhez ölelem egy szegény embertestvéremet s ebben az érzésben vagy akár érzelgésben ,több sírom és részvét van, mint a világ összes tudók könyveiben. De tudom, hogy a kérdésnek — a rev pörnek — nincs megoldása és orvossága csak a a mélysége,bibliai pesszimizmus, hogy mindnájan siralomvölgyben vagyunk és aszerint kell kielnünk, annak is, aki vizet kér és annak is, azet hoz. A siralomvölgyet kicsinosithatjál, föl is t tú lázhatják, de azért csak siralomvölgy r. irac’ fi az igazságot homályositották el utóbb ; n. gazdagok, kik arannyal áttört brokátjuk. . /-é k I, és ma is rabszolgákat akarnának tartani, de az os',.'oda szegények is, kik nemesi címert csinálnak abból, hogy nincs nemesi címerük és tüntetnek arisztokratikus rongyaikkal. Nekem, ki közöttük vagyok, mint az igazság és élet s lélekben egyikőjükhöz sem tartozom, tudom, sokszor, nagyon sokszor lesznek még ilyen keserű perceim. Fáj, hogy a kis cseléd ott a konyhában most talán tírnak göndöt és ezzel vétkezik ellenem. Aminthogy én is vétkeznék ellene, hogyha cselédnek gondolnám. Mert néha ő az úr és én vagyok a cseléd. Most például, mikor ,kétségeimmel viaskodom, és helyette is átgondolom közös életünk nyomorúságát és torz gyarlóságát s szenvedek, mint ő talán sohasem, cselédje vagyok neki és minden embernek és éjszaka, mikor gyötrődve az üres papírlap fölé hajlok, a végtelen vágyával, én vagyok Isten legalázatosabb szolgája. A kis cseléd azonban erről semmit sem tud. Az a pohár viz mindenesetre ihatatlanná vált, mielőtt behozta volna és én majd mérgezett könyeket nyelek, melyek égetik gégémet, mint a tgkő Közénk csempészték a mérget. Ma gondolat és tett K'yrzalmas szakadékok vannak. Szájamhoz sem emelhetem a poharat, máris elmúlt szomnjusá-£U. Abban a pohár vízben pedig benne látom az i (»•nt, minden keserűségével és viharával. Évszerre nyílik az ajtó. Belép a pesztonka a tálcával, melyre hosszú térítőt borított, úgy, hogy a furcsánlefityeg, majdnem a földig. Kassai, mo! 'Og. összeszorítja a száját arra vigyáz hogy le ne rejtse a tálcát. Nem tekint rám. Fogalma sincs, mi mehetett végbe bennem, míg vizet kértem tőle. Elém rakta a poharat az íróasztalra, s úgy látom boldog, nagyon meg van elégedve munkájával. — Tessék, itt’a viz — mondja és kimegy az ajtóm Kosztolányi Dezső Se nem félni, se A nemzetgyűlés a keresztény magyarság jegyében lép át az 1921. évbe. A kurzus nem változik s a gárda, ha itt-ott el is marad egyegy elbusult vitéze, nem hagyja el a zászlót. Nehézségeink, érezzük, roppant nagyok. Az ország széttörve, szegényen s pénztelenül áll a népek országútján, mint a koldus az úttéren; belül pedig, értem a nemzetgyűlést, a Köznapi élet önzése s a kormányzópártnak sem teljes egyensúlya jellemzik s okolják reg a politika esélyeit. Itt-ott a kormányzónált a tömbről lemorzsolódnak részek; de apostolok, kiknek feje körül uj hit világossága. Sugárzanék vagy hősök, kik uj meglátások villámlásánál uj utakat nyitnának, nem mintték föl eddig; igy tehát megyünk uttunkön" bízvást s tétovázás nélkül. De hát várhatunk-e uj apostolokat uj elvekkel s haladhat-e a nemzetre valami más, uj renaissance az újév hajnalán? Más nap, mint a keresztény magyarság napja, nekünk nem világíthat s ennek a napnak ez idő szerint nem fordít hátat sem kormányzópárt, sem kormány. Semmiféle aranysugárzat, még rongybankóinknak aranyértékre való felszékelése sem mutathatna nekünk új irányt. Akarjuk természetesen ez utóbbit is, de mi oly madasvári életet kivárnáik, mely ; g esztény magyarság eszméinek s igámtól' f- ^ ha ii, w ciiiKilV' ’i'S lUKivZvUJijiX c* | iaj»yoi*abb 37 3.1 ci*ii v ^ I j .anyapárt máskép gondolkoznék e részben. Azok is, kik azelőtt s ez utóbbi időben kiléptek a kormányzópártból, netti az elveket, tagadtik meg, hanem ellenkezőleg, azért elégedetlennednek, mert azokat gyorsabban szeretnék megvalósítva látni. A kisgazdákra sem lehet panaszos abból a részből, hogy az ipari munkásság igényei iránt nem volna értékű; vagy hogy a keresztény , nemzeti munkásságit ki akarnák zárni az ügyek intézéséből, hiszen ezekre a szociálpolitkai alkotásokra eddig sem pénz, sem idő nem volt szépen azért oly „másik koponyákra“, műyeken darabokra törnéne szét a keresztény haladó gondolatok s okokodások, a nemzetgyűlésen még nem akadhattak. Hogy mi lesz később, azt írta: Ppostászka Ottokár * nem tudom,*" de ha eleven hit s egyéni ambícióktól s interpellálási kedvtelésektől ment józanság . Vezet, akkor képesek leszünk a, közügyet szolgálni, ha nem is vervvel s pátosszal, hát legalább lelkiismeretes s önzetlen " kötelesség- tudással. A mi feladatunk ezentúl is az lesz, ami eddig volt, az, hogy egész magatartásunkat az ország mostani sorsa, közvetlen kínja s nyomora sugalmazza s hogy a pártok közt oly összefogást létesítsünk, melyben több pozitív munka s kevesebb interpelláció folyik s még kevesebb oly beszéd, melyet legjobb lett volna el nem mondani. Vigyáznunk kell, hogy ne kerüljünk liberális ideológiák s magas felhőkön úszó politizálás s diplomatizálás útvesztőibe, melyekbe a letűnt monarchia s nagyhatalmi állás emlékei öntudatlanul is beleviszik politikusainkat. Ilyenkor kint az gondolhatják rólunk, hogy „koldusoknál bál van“, bent pedig mi magunk elveszíthetjük az érintkezést a szegényes és szomorú valósággal s elcsábíttathatunk oly eszmék kergetésére, melyek szépek ugyan, de időszerűtlenek. Nos és mi lesz a „gátáttöréssel“, az „ékbeveréssel', a „liberalizmusnak beV*'*fti!is *•'«’“ « ■ti még hasonló frázis a ke. .-szteny .» ■ i lyegetp.'képzelt .yeszedek’ .-nil? .i. ; - i *4'í-egt J.'.tr rt 'v.cVü eres,. nemzet frontot' állítólag u j •.og m a keresztény elvek zászlaja.- e \ csak ..Jászolom: legyünk csak igazi keresztények s szolgáljuk a keresztény magyarságot életünkkel s megbízható jellemességünkkel; ne párbajozzunk s ne intrikáljunk egymás ellen s akkor nem kell féltenünk a kereszténységet. Eddig ez az egész kereszténység úgyis küzdő , jelenség. Úgy küzd a közélet é s panamázás antrikálás alávalóságaival, mint a Tarpatak, fönt Magas-Tátrán az útjában heverő ormótlan szikladarabokkal. Ne gördítsünk mi magunk akadályokat útjára s ne legyünk mi magunk kösörgeteg a megmérgezett — mondhatom — hitében s magyarságában is egyaránt megmérgezett, de lábadozni akaró keresztény magyar közélet tavaszi vetésére s akkor kevesebbet kell félnünk. A keresztény elvekből élő, de igazán élő magyarság tudni fogja majd a veszedelmekkel is kötelességét, de e kötelességek közt nem foglal helyet sem a rémlátás, sem a vaklárma, legkevésbé pedig a bizalmatlanság terjesztése! Álljon az újév a tettek s ne a beszédek, álljon a keresztény magyar politika s ne a jel- filemtelen s önző intrikák jegye alatt s akkor az /S rf uj év „huszonegyes“ év lesz voajudó nemzetünk s részére. d ' X COI.CIV. ~ • •yini o rí ova ¡' n A kétnapokban ezy végleges tárgyalást a vallás- és közoktatsügyi miniszter. A kérdésnek értesülésünk szerint fontos évi háttere van. Az illetékes tényezők egy réze három vidéki egyetem megtartás mellett ordoskodik, mert attól fél, hogy az esőtetemek ilyesítése kulturszinvonalunk sülyedését idézi le s kulturális szegénységünk beismeréseként az. Az egyesítés hívei viszont attól tartanak,ogy a három egyetem fentartása színvonaluk rés évpl. zugegyetemek keletkezésével jár. ..Megkérdeztnk több egyetemi tanárt, kik, és prább közölt nyilatkozata megvilágítja pfffint a szempontokat, melyek e kérdés elbírálkakor irányadók. Schneller István: Alapos okok érlelték meg bennem azt a meggyőződést, hogy a kolozsvári egyetemet • JQlpi ' i. Jól helyezik el a pozsonyi és kolozsvári egyetemet? (7. ) Még nincs végleges megállapodás. — A napokban 1 . 1 kezdődik a végleges tárgyalás. — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A menekült pozsonyi és kolozsvári tem, mint már többször megírtuk, még minek nem tudott véglegesen elhelyezkedni. A debrceni egyetem tanácsa tudvalévően mind az egyetemhez átiratot intézett, melyben megóvja őket a Debrecenben való együttműldésre. Szeged városa is fölajánlott több épület és tekintélyes pénzösszeget a kolozsvi egyetem számára. A menekült egyetemek t uérai vegyes érzéssel fogadták az előzékes , mcarhivást. Árvának, kik szegedni szeretném * i vf.ViBi s'fíiíitf' mások, kik. a debreceniek •* PW'.*» p -