Uj Nemzedék, 1921. július (3. évfolyam, 142-168. szám)

1921-07-01 / 142. szám

,/ V _ ' V 5a^r V I Előfizetési árak. SzerkesztMgs VnHonvéd«i.l0, Kiadóhinlatt 1V^ Eresz évre 4^ K — L Negyedévre« • 110 K — f• Ttfiif/ ja v A tivv a Geraőczy-n* ^ szerkesil&ég telefonsiásun­ Fflévre .. JoK-f. Egfhóra... 40K-L POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő­.75-88.rovatvezető Egyes szám­ára helyben, vidéken és pályaudvaron 75-31. Szerkeszt­őség­­ 110-55, 7-20, 7-21. A kiadó-2 kor. h­irdetések milliméteres díjszabás szerint, hivatal telefonszám­ai:5-67,5-68. Reklamáció: 19-25 tiiiiiiiiiitiirsiiiiiiiiiiiiiiiiiittiiiiiuiiiiiuiiiiiiiiiiKtiiiiiiiiuinHiiiiiiiiitiiimiHuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiiiiitifiiiuiiiiiiiiiiiiiuiiiMtiiiiiiHiiiiiiiiiifiiiiiüfiifiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimittiiniiiiinimniiiiinini Budepest, 7921. 111. évfolyam, 142. (527.) szám. Péntek, július 7. Kis nemzet, nagy műveltség Az iskolalátogatás szigorításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalja ma a nemzet­gyűlés és ezzel a múlt időknek egy súlyos adósságát fogja kiegyenlíteni. Népünk még ma sem érzi eléggé a nevelés fontosságát, a háború előtti parlament sok fényes embere pedig nem tudta e kérdést úgy bedobni a magyarság életébe, ahogy ezt nekünk, kik létünkért állandó harcot folytatunk, az ál­talános érdeklődés központjává tenni kellett volna. A kicsiny testvér Finnország, mely sokkal súlyosabb gazdasági és politikai hely­zetben élt, mint mi, a népek előtt jár iskolái­val, irni-olvasni itt tudnak a legtöbben s igy lett Finnország élő cáfolata annak a köny­­nyelműen kidobott mondásnak, hogy kis nemzet, kevés műveltség. Hogy mi mindenre kihat a jó iskola, más téren is látszik. Finn­ország nemcsak az irni-olvasni tudók nagy­szerű arányszámával jár elől, de ami termé­szetes is, ide kell majd elmennünk, ebbe a csodás kicsi országba megtanulni, hogy van az, hogy náluk a legkisebb a gyermekhalan­dóság. A magyarság számára is az iskola je­lenti népünk felemelését, az új honfoglalást. Ma, amikor a háború nyomorúsága a nevelést megbénította, kétszeresen,­ szüksé­günk van rá, hogy az iskolalátogatást meg­szigorítsuk. Az 1868-iki népoktatási törvény­ben c csak papiroson van benne az iskolaláto­gatási kötelezettség, a megtorló intézkedések hiányoztak, vagy nem voltak elegendők.­­Azonfelül azóta nagyot változtak az idők s a­­változott időkhöz megfelelően kell módosí­tani a népiskola szervezetét is.­­Az új törvényjavaslat az eddigi ismétlő iskolát továbbképződé fejleszti s ezzel az át­szervezéssel megadja a módját arra, hogy belőle a nép szükségleteinek és a mai idők követelményeikért megfelelő gazdasági és ipari iskola nőjjön ki. A hat évi tanulmányi időt az új törvény megtartja, de módját adja annak, hogy ezt az időt a gyengébb tehetsé­­gűeknél egy vagy két évvel meghosszab­bítsák. Sokat várunk az iskolalátogatás köte­lező voltát biztosító szankcióktól. Eddig bi­zony faluhelyen akárhányszor megesett, hogy amint kitavaszodott, a gyereket a szü­lök nem engedték iskolába, elküldték in­kább libát őrizni. Ennek az aranyszabadság­nak a jövőben vége lesz. Ak­i figyelmeztetésre sem íratja be gyermekét az iskolába, kihá­gást követ el, megbüntetik hatszáz koroná­val, esetleg elzárással, az iskolaköteles gyer­meket pedig hivatalból írják be. Igazolatlan mulasztás miatt nem elégszik meg a törvény egyszerűen az igazolatlan óraszámok kitünte­tésével, hanem előveszi a szülőt, először meg­inti, másodízben félnaponként négy korona birsággal bünteti, a birság a továbbképzőnél is emelkedik ötven, sőt száz koronára, ne­gyedízben az igazolatlan mulasztás a szülő terhére már kihágás és súlyos pénzbüntetést von maga után. Az így befolyt bírság össze­gét a szegény gyermekek iskoláztatására fog­ják fordítani. E szigorú rendelkezések mellett azonban a törvény nem zárkózik el a falu különleges szempontjai elől sem. Az oktatás időtartamát általában tíz hónapban állapítja ugyan meg, de felhatalmazza a minisztert, hogy ahol az iskolába túlnyomólag földművesszülők gyer­mekei járnak, ott a helyi viszonyok szerint a tanévet két hónappal megrövidítheti. A fa­lusi szülőkre nem közömbös az, hogy gyer­mekük minél korábban segédkezzék a gazda­sági munkálatokban. Fontos ez magának a gyermeknek jövője szempontjából is. A tör­vény igen helyesen jár el, mikor az iskola érdekei mellett ezt a speciális szempontot is honorálja a falu javár­a. Általánosságban a javaslatot mindenki csak örömmel üdvözölheti. Olyan törvény lesz belőle, mely nem négy fal közt készült mesterkélt csinálmány, hanem az élet gya­­korlati követelményeiből fakadt és egyik ér­tékes pillére lesz az új Magyarországnak- Fokozza a tudást, növeli a nép műveltségét , ezzel a nemzeti nagyságnak teszi a legérté­kesebb szolgálatot. Bombamerényletet követtek el a szeméé­v­ében shepc­ t merénylő délmagyar­­országi fiatalember Belgrád, június 30. Sándor régensh­erceg­ el­len bombamerényletet kíséreltek meg szerdán délben féltizenkét órakor, amidőn az alkotmá­­nyozó gyűlés épületéből, ahol atyja képvise­letében felesküdött a délszláv állam új alkot­mányára, vissza akart térni a konakba. A me­rényletet a közmunkaügyi minisztérium előtt követték el, amelynek harmadik emeletéről bombát dobtak Sándor herceg fogata elé. A herceg Posics miniszterelnökkel ült a ko­csiban. A bomba esés közben hozzáütődött egy távíróoszlophoz és a levegőben robbant fel. Ezért tévesztette el a célját. A régensherceg és a miniszterelnök sértetlen maradt, de súlyosan megsebesült két királyi testőr, négy gyalogos katona és négy polgári személy, köztük Boissier svájci tanár. Több sebesültnek az állapota súlyos. A merénylőt az épületre felrohanó rendőrök nyomban elfogták és ki­hallgatták. Minden kényszerítés nélkül vallott. Kije­lentette, hogy meggyőződésből követte el tet­tét és csakis ezért jött Belgrádba. Litoics Sza­­szoje a neve, 28 éves, Törökkanizsá­n született és újvidéki illetőségű. A háború idején Orosz­országban volt, azután rövid id­eig a szerb­-1 hadseregben szolgált. A rendőrség kétségbe­vonja a személyéről mondott adatok­at és azt hiszi, hogy 1919-ben jött Oroszországból Szer­biába. Három bombát és revoltiert találtak nála. A revolverrel néhány másodpercig véde­kezni próbált, de a rendőrök leszerelték. A merénylőn kívül még három embert le­tartóztattak, mert azzal gyanúsítják őket, hogy bűntársai az állítólagos Sztoicsnak. Maga a merénylő határozottan állítja, hogy tettét maga határozta el és egyedül akarta, végre­hajtani is, bűntársai nincsenek. A régensherceg hamarosan magához tért az első ijedtségtől és a merénylet után nem hajtatott vissza a konakba, hanem csapatszem­lére ment. Pasics miniszterelnök, akit öregsé­gén kívül betegsége miatt is nagyon felizga­tott a merénylet, a csapatszemléle­tetn ment el. A belgrádi kormány sajtóirodája a me­rényletről hivatalos jelentést adott ki, amely­nek tartalma teljesen megegyezik itt közölt tudósításunkkal. A merénylet oka: a magyarországi ezerbek elkeseredése ."Az Új Nemzedék tudósítójától, Bécs, június 30. Belgrádból jelentik. A merénylet okáról a legkülönbözőbb hí­resztelések terjedtek el Belgrádban Abból, hogy a merénylő délmagyarországi szerb származású, sokan azt következtetik, hogy a Magyarországtól elszakított terü­letek szerb népének elkeseredését fejezte ki szándékával. Való, hogy Délmagyarországnak szerb megszállás alatt levő területein az elke­seredésnek igen sok jele látható, főképpen a kulturáltabb vidékeken, amelyek a magyar uralom idején elért fejlődésük eredményeit féltik a civilizációval sok tekintetben ellensé­ges indulatú szerb uralomtól. Általában ezt az okm tartják a legvalószínűbbnek. Maga a me­rénylő, akit letartóztatása után bevittek a rendőrségre és nyomban kihallgattak, eddig nem tett vallomást elhatározásának okáról. Sándor régensherceg Péter király helyett letette az esküt az új délszláv alkotmányra Belgrád, június 30. A szkupstina Szent Vitus napján harmadik olvasásban elfogadta az alkotmányról szóló törvényjavaslatot és Sándor régensherceg szerdán tette le az ün­nepi esküt Péter király képviseletében az új alkotmányra. Az eskütevés ünnepi aktusa a szkupsti­­nában ment végbe. A trónörökös megfogadta, hogy maga is megtartja a törvényt és a Kara­­gyorgyevics-dinasztia képviselőjeként alkot­mányos uralkodója lesz a szerb-horvát-szlovén királyság népeinek. 90. : Hegedűs pénzügyminiszter második olcsósági hullámot igér Olcsóbb lesz az iparcikk — Kisgazdák kapják meg a nagybirtok húsz százalékát — A háborús vagyont kíméletlenül adóztatják meg —■ Az Új Nemzedék tudósítói­tól. —• Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter kedden köz­­gazdasági programmját ismertette Szentesen. Be­széde után a kisgazdatársadalom képviselői Szabó Sándor főispán elnöklésével értekezletet tartottak és Hegedűs pénzügyminiszterrel pontonként megegyez­tek a vag­yonváltság módosításaira nézve. Ezeket a módosításokat a kisgazdák nagy­ megnyugvással vették tudomásul, egyben tiltakoztak a törvényja­­aslat tárgyalásának elhalasztása ellen, mert ez csatára növelné a gazdasági bizonytalanságot, másrészt­.­pe­­dig kitolná a földreform végrehajtását. Tegnap reggel Hegedűs pénzügyminiszter Hód­mezővásárhelyre látogatott el, ahol tízezer főnyi lel­kes tömeg jelenlétében népgyűlést­ tartottak. Az első szónok Szádeczky Lajos, Hódmezővásárhely nem­zetgyűlési képviselője volt, majd Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter beszélt. "­­ — Amikor , tárcámat átvettem, arról volt m, elveszíü­nk-fi­­net sem. Elhatároztam, hogy megmutatom a nyu­­­gatmagyarországiaknak, hol lesz jobb: Ma­gyarországomé, vagy Aulssatfiában. Az osztrák­­ költségvetésben k­íomi m­lliárd a deficit és Ausztriának minden egyes polgárától kétezer­négyszáz korona adót kell kapnia. És így is ráfizet minden egyes polgárra nyolcszáz koro­nát. A nyugatmagyarországiak láthatják, hogy­ha választaniuk kell, hová kell menniük. Meg kellett törnöm a drágaságot is, mert kü­lönben végünk lett volna. Ha a tervem egé­szen sikerült volna akkor, amikor tavasszal összetörtem a drágaságot és minden élelemnek esett az ára, be kellett volna következnie az iparcikkek áresésének is. Ez meg is történt volna, ha nem jön közbe a királykérdés és Csehországgal megegyeztünk volna. A meg­egyezés Csehországnak is érdeke, másrészt abban a pillanatban, — és ez már nincs messze té­mám Csehomána,ol a mindést mentőt*

Next