Uj Nemzedék, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

Előfizetés! Ari Egy hónapra 200 korona, negyedévre 500 korona. Egyed számára helyben, vidéken és pályaudvaron 10 kor. — Hirdetés milliméteres díjszabás szerint. Reklámérték: 19—25. ■ 1 |* MOV. 81 1 -■ \ __ | \ Negyedik évfolyam, 274. (953.) szám Ara korona II Budapest, 191f december 7. Péntek POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és Uadóhivatali Budapest, V. kar. Honvéd-utca 10. szám. — Telefon-szám: 127—47 127-47, 127—48, 127—49. József 65. — Gyorsírók 7—20, 7-21. Fiókkiadóhivatal IV., Duna u. 6. Telefon: 123-08 és Teréz-körút 62. Telefon: 121-41. A hébert A nemzetgyűlés tegnap megint meghallgatta a hébeket. Nem írhatjuk nagy kezdőbetűvel ezt a szót, nem is használhatjuk személynévnek, mert hiszen típust jelent, amelynek egyik legcsúfabb, legvérlázítóbb megszemélyesedését éppen Hébert Edének hívják. Ez az elnyomorodott fej- és koponyaalkatú főhébelt a mellékhébelek sűrű helyeslése mellett és a nemzetgyűlés ébredő faseistakoncentráció szárnyának minden különösebb föllépése nélkül rikácsolta világgá, hogy Zalaegerszeg százszor rémségesebb a cári Szibériánál vagy a francia fegyenctelepnél, Cayennenél, hogy a mai rendszer vérehezőbb a bolsevizmusnál és hogy a héberiek a külföld közvéleményéhez appellálnak. S összehordott hátborzongató meséket vérfürdőkről, kínzásokról, amikről ő maga is azt mondta, hogy nem hiszi el őket, de amik ma már a Népszaván és bécsi testvérlapjain keresztül mint a fehér terror szörnyű valóságai vörösödnek a tisztelt Kultureurópa elé, amely közben a görög frortradalmi kormány hóhérságait épp úgy nem tudta megakadályozni, mint ahogy markába nevetett és hallgatott Párisban, amikor a bőrkabátos hébeltek a mi lábszárainkat fűrészelték. Igaz, hogy elnöki rendreutasításokat kapott, igaz, hogy a többség „fölháborodott“ ellene. De kérdezzük: minősített hazaárulás volt-e a főhébek jó néhány kijelentése vagy sem? Ha igen, akkor hogy lehet az, hogy régebbi és újabb hazaárulásai után ez a felébelt szabadon rágalmazhat, hazaárulhat a nemzetgyűlésben, s a polgári társadalom által ajándékozott mentelmi jog védelme alatt, a megnyomorított magyarság adófillérein mint törvényhozó cselekedheti mindezt? Ha pedig nem hazaárulás, — hát akkor mi a csoda a hazaárulás, ha ez nem? S a kérdéseket megtoldhatjuk még eggyel? Megtűrne-e egy ilyen orcátlan hazaárulást, uralkodást, kommimmagasztalást Kultureurópa bármelyik törvényhozása is, olyan tapasztalatok után, mint amilyeneket Magyarország szerzett 1914. óta és olyan helyzetben, mint amilyenbe Magyarországot éppen a fő- és mellékhébeltek taszították? Nem feszegetjük tovább a dolgot, de egyet megmondunk. A hébeltek és az ő komiszkodásaikat megtűrő nemzetgyűlés magyar illusztrációk a külföldön egyre sűrűbben megjelenő cikkekhez, amelyeknek ez a címük: a parlamentarizmus csődje. Franciaország cserbenhagyta Angliát a görög kivégzés megtorlásában Kezdetben együtt tiltakoztak — Angliát okolják a tragédia gyors bekövetkezéséért — A francia sajtó támadja az angolok eljárását Bonar Law megvédte politikájét az alsóházban — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — London, november 30. Az alsóházban tegnap vita folyt a görög miniszterek kivégzéséről. Egyik képviselő kérdést intézett Bonai Law miniszterelnökhöz, érkeztek-e részletesebb jelentések az athéni eseményekről. Bonai Law azt válaszolta, hogy további értesüléseit kizáróan a lapokból szerezte. Kijelentette, hogy az athéni angol követ utasítást kapott, hogy haladéktalanul utazzaék el. A munkáspárt egyik tagja azt a kérdést intézte a kormányhoz, van-e tudomása a görög miniszterek olyan nyilatkozatáról, hogy a Körnig kormányt az angol külügyi államtitkár és más brit miniszterek bátorították. A képviselő követelte, hogy ilyen körülmények között az egész ügyre vonatkozó táviratváltást az angol parlament elé terjesszék. Bonar Law miniszterelnök azt válaszolta, hogy ő sohasem kapott hasonló információkat. Az aténi tragédia elhárítása céljából Anglia a görög kormányt értesítette, hogy tartania kell a diplomáciai viszony megszakításától, ha a minisztereket kivégzik. Robert Cecil lord a miniszterelnökhöz azt a kérdést intézte, hogy miféle precedens van az aténi angol követ visszahívására? Bonar Law azt válaszolta, hogy hasonló eljárást követtek Szerbiával szemben Obrenovics Sándor meggyilkolása alkalmával. Robert Cecil lord megállapította, hogy Szerbia esetében gyilkosságról volt szó, nem pedig büntetőperben kimondott halálos ítélet végrehajtásáról. Bonar Law végül kijelentette, hogy eljárását az angol kormány alaposan megfontolta. Az ateni angol követ visszahívását jogosnak tartja, mert a kivégzés nem egy kormánynak, hanem egy forradalmi komiténak volt a ténykedése. T. — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. • London, november 30. Egyyes politikai körökben úgy találják, hogy a brit kormány az atoni követ visszahívását kissé elsiette. Azt hitte, hogy más hatalmak is követni fogják példáját, ez azonban nem történt meg, így Franciaország arra az álláspontra helyezkedik, hogy az aténi kormány eljárása tisztán Görögország belügye. Politikai körökben tartanak attól, hogy Anglia most minden befolyását elveszítette Görögországban és hogy nem tudják majd megvédeni András herceget, akit néhány nap múlva szintén haditörvényszék elé állítanak. A herceg felesége Battenberg angol hercegnő s a herceg ilyenképen kettős rokonságban van az angol királyi családdal. Aggódnak a miatt is, hogy Angliának most már semmi eszköze sincs arra, hogy Görögországra befolyást gyakoroljon. Ha az aténi események következtében az angol delegátusok a lausannnei konferencián a Nyugat-Tráciára irányuló török követeléseket támogatnák, úgy valószínűen Szerbia és Bemnáunla igen nyomatékosan állást foglalnának e török követelések ellen és így könnyen új balkáni háborúra kerülhet a sor. T. — Az Uj Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Paris, november 30. A Temps az aténi kivégzések dolgában ezt írja: A francia és US angol kormány mindent mnegtett, hogy a görögöket visszatartsa és az aténi haditörvényszék ítéletének végrehajtásán megaadályozza. Minthogy azonban a görög kormány közölte, hogy az idegen beavatkozás az ítélet végrehajtásait csak siettetheti, ennélfogva valójában az angol beavatkozás okozta, hogy a katasztrófa olyan gyorsan megtörtént. Az angol követ elutazásáról a Tempt azt írja, hogy Franciaország iparkodott Gunariszt és társait megmenteni, de arra már semmiféle oka sincs, hogy Anglia példáját kövesse. A Journal des Debats valósággal Görögország pártjára áll és azt írja, hogy a kivégzettek a maguk kormányzása idején a nekik kényelmetlen embereket meggyilkoltatták és egyéb bűncselekményeket is követtek el, úgy, hogy most igazságon büntetés érte őket. Könnyelműségük, hiúságuk és gyávaságuk sok ezer görö katona halálát okozta és sok millió embert tett hajléktalanná. „Vájjon tiltakozott volna Franciaország, — írja a lap — ha egy európai haditörvényszék II. Vilmost halálra ítéli és őt, valamint az ő eszközeit ki végzi? Franciaország legyen igazságos és ne tegyen szemrehányást a görögöknek olyan eljárásért, amilyent Franciaország, ha sikertelenül is, de maga is óhajt." — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Páris, november 30. Az Intransigeant aténi tudósítója részleteket közöl a görög miniszterek kivégzéséről. Az áldozatok arca sápadt, Gunarísz lábbadozóban van súlyos lázbetegségéből és nagyon gyengének látszik. Baltazzi selyemzsebkendővel törölgeti monokliját, amelyet azután szemére tesz. Sztratosz fanyar mosollyal szemléli a katonákat, akik a parancsszóra várnak, azután mereven a vesztőhellyel szemben emelkedő fehér épületre szegzi tekintetét. Ebben a házban lakik ifjú felesége. Arra a kérdésre, várjon szándékoznak utolsó akaratukat tollba mondani, az áldozatok egyike sem válaszol. „György király jól hallhatja palotájában a sortüzet és bizonyára elszomorodva gondol arra — végzi a tudósító — milyen súlyos következményekkel járhat ez a tragikus esemény az ő hazájára." T. 95.