Uj Nemzedék, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

\rá; } ' f •• i . W f ---* ! ■ : / !" * yi // fi ■ Ötödik év­folyam, 1. (977.) szám j|p a 2254Qb korona , Budapest, 1­­123 január 3. •a&grdh Előfizetési ári ^^ - /} '^| \ ~ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kw4 Egy hónapra 4M korona, negyedévi« 1120 korona. _ „ „ n7A mrrjtr-% Honvéd-utca 10. szám. — Telefon­számi 127—4% Egyes szám áré helyben, vidéken á­ pályaudvaron PULI 11KAJ JmAJtILAt* 127-47, 127-48, 127- 49. József 65. - Gyorsírók * 90 kor.— Hirdetés milliméteres díjszabás szerint. 7—20, 7 21. — Fiókkiadóhivatal­­ IV, Duna-n. 4. Reklamációk: 19—25. Telefon: 123-08 és Teréz-körút 62. Xelofon : 121-41. A nuncius Magyarország történelmi hivatásának teljesedését kívánja Magyarország a béke és a kultúra egyik legértékesebb tényezője A diplomáciai kar a kormányzó előtt — és Uj NsznrtxUk tudósítójától. — A budai királyi várpalota orosz­­lánudvarának előkelő csöndjét szo­katlan sürgés-forgás verte fel újév napjának délelőttjén: rohamsisa­kos díszszázad vonu­lt az udvar köze­pére, vezényszavak pattogtak, a be­járat előtt percről-percre szaporodó sokaság teste-várta a nagy ese­ményt: a Budapesten időző külföldi diplomaták keresték fel ünnepies kihallgatáson Magyarország kor­mányzóját, hogy testületileg boldog újévet kívánjanak neki és a magyar Már féltizenegy órakor egymást érik az autók, fogatok. Az elsők kö­zött érkezik Hohler angol követ ha­talmas gépkocsija. A díszszázad vi­­gyázzba zökken, a parancsnok sap­kájához emeli a kezét és ott tartja, amíg az angol követ és kísérői ki­­szállanak autójukból. Az érkező di­plomaták az egykori Ferenc Ferdi­­nánd-lakosztály főbejáratán lépnek be a királyi palotába, ahol díszru­­hás testőrök sorfala között kísérik fel őket az első emeletre. A diplo­matákat Ambrózy Lajos gróf rend­kívüli követ fogadta. A virágokkal és szőnyegekkel díszített előcsarnok első emeletén a baloldali, úgyneve­zett kis fogadóterembe vezették az érkezőket A délszaki növényekkel, remekművű vázákkal díszített elő­csarnokban, a fogadóterem bejárata előtt testőrök és piros mentés huszá­rok álltak, az ajtók előtt pedig egy­­egy díszruhás alabárdos. A kis fogadóterem fényárban úszik, körömkörül finom művű go­­belinszékek, a falakon magyar mű­vészek festményei. Az egész termet szinte beborítja a rajta végigfutó széles, süppedős perzsaszőnyeg, amely elnyeli a belépő diplomaták lépteinek zaját. A szalonruhák sö­tétjén csillogó rendjelek, kitünteté­sek fényét ezerszeresen veri vissza a hatalmas üvegcsillár a kandalló feletti tükörben. Suttogásszerű, halk beszélgetés folyik a teremben, mialatt lent egymásután siklottak az elegáns, karcsú autók a főbejáró elé. Egyszerre régimódi autó fut be a várudvarra, nemzeti színek he­lyett egy lecsapott „szabad“ táb­lácska mutatja, hogy az elegáns diplomata-gépkocsik sorába taxi­autó került A díszszázad parancs­noka egy pillanatig habozik, jár-e ennek a tisztelgés, de végül ennek az autónak is tiszteleg: jó előérzete volt Ausztria követe szállt ki a­­pö­fögő autótaxiból. Néhány perccel tizenegy óra előtt befut a pápai színeket, a sárga­fehér csikót viselő autó, felharsan a disztel, fenn, a fogadóteremben hirtelen elcsendesül a beszélgetés. " *Joanna Lőrins pápai auneius, az egyetlen nagyköveti rangban lévő külföldi diplomata érkezett meg titkárával, Monsignore Aldo Laghi­­val. Barátságos, örökké mosolygó arccal fogadja az üdvözléseket, majd friss léptekkel siet fel a piros­­szőnyeges lépcsőkön a fogadóte­rembe, ahol már várták az egybe gyűlt követek. A kölcsönös köszöntések után a diplomaták félkörben helyezkedtek el a nuneius mögött. Bang szerint első helyen állt Graeia Real vicomte, fepangfej.­kövét . "a miniszter, mellette Stircea Traian, Románia követe, titkárával, majd Castagneto-Caracciolo herceg, Itá­lia követe, aki Talamo márki és Pi­ravno attasé kíséretében jelent meg A rendkívüli követeknek és megha­talmazott miniszterek sorában állt Hohler-Beaumont Tamás, az angol követ, a követség három tagjával, Szembek János gróf lénnyel követ titkárával, Doub­et francia követ Robion titkár és Benoist d'Az-i at­tasé, Max van Ypersele belga követ pedisz titkára kíséretében jött el a fogadásra,­­Szerbiát Hiloyevich­ Mi­lán rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, az S. H. S. király­ság teljhatalmú megbízottja képvi­selte. Utána rangsor szerint Csehor­szág, Ausztria, Hollandia és Görög­ország követei állottak. A többi de­legátus és külügyi megbízott a rend­kívüli követek és meghatalmazott miniszterek félköralakú csoportja mögött helyezkedett el, úgy, hogy a kis fogadóterem szinte teljesen meg­telt. Pontosan tizenegy órakor feltá­­rultak a kormányzó lakosztályának párnázott ajtói és megjelent Horthy Miklós kormányzó Daruváry Géza, a külügyminisztérium vezetésével megbízott igazságügym­iniszter kí­séretében. Az igazságügy miniszter bemutatta a kormányzónak a diplo­matákat, majd a nuneius francia térte a kormányzóhoz: m­i­.. —­FS méltóságú Url­a­i A mai nap különösen fontos ese­mény Magyarország történelmében. Ez az első eset, amikor majdnem az összes nemzetek diplomáciai képvi­selői együtt jelentek meg a függet­len Magyarország államfője előtt, örvendetes előjelnek vehető, hogy ittlétünkre az újévi sóki vonátok kicserélése adott alkalmat, reám nézve pedig nagy megtiszteltetés, hogy mint a diplomáciai kar do­yenje, én vagyok kartársaim jó­­kívánságainak tolmácsa. Isten, aki Főméltóságod hazáját oly sok természeti szépséggel és gaz­dagsággal, oly magas kultúrával, oly fejlett civilizációval és oly di­­csőségteles múlttal áldotta meg, továbbra is oltalmazza Magyaror­szágot, hogy szerencsésen teljesít­hesse történelmi hivatását, amely őt a béke, a kultúra és a civilizált nemzetek boldogulásának egyik leg­értékesebb tényezőjévé jelöli ki. Ez­­az a kívánság, amelyet a diplo­máciai testület azoknak az uralko­dóknak és államfőknek nevében, akiket képviselni szerencséje van, úgyszintén a saját nevében a ne­mes magyar nemzet irányában nyilvánít. Ehhez a kívánsághoz, Főm­éltó­­ságh­oz, a személyének boldog­sága és kormányzásának sikeres­sége iránt táplált nagyon őszinte jókívánságainkat fűzzük. A kormányzó a következő, szintén­ francia nyelvű beszédben válaszolt: Kegyelmes Uram! Szívem mélyéből köszönöm Nagy méltó­ságodnak és a diplo­­máciai missziók jelenlévő főnö­­keinek a jókívánatokat, amelyeket Magyarország és személyem bol­dogságáért kifejezésre juttatni méltóztatott Valóban a békés munkára irá­nyuló politikával reméli Magyar­­ország teljesíteni azt a történelmi hivatást, amelyet a gondviselés számára kijelölt, amidőn őt egy fejlett kultúra és egy dicsőséges történelmi múlt emlékeinek jóté­teményeiben részesítette. Magyarország reméli, hogy az összes nemzetek hathatós támoga­tására számíthat a békének ebben a munkájában, amelyben boldo­gulásának és jövő fejlődésének alapjait látja. Kérem Nagyméltóságodat és önöket, igen tisztelt missziófő­­urak, hogy az általuk Magyaror­szágon oly méltóan képviselt ural­kodóknak és államfőknek tolmá­csolják szerencsekívánataimat, amelyeket személyes boldogságuk és nemzetük jóléte iránt táplálok. A beszédek után rövid kerde kö­vetkezett. A kormányzó néhány szót váltott a követekkel, mindenkihez volt egy-egy barátságos szava, majd kézfogással búcsúzott és vissza­vonult lakosztályába. A fogadás alatt mozdulatlan csendben állott lent az udvaron a díszszázad. Az udvar hátsó frontján türelmesen várakoztak a felsorako­zott autók, a soffőrök minden di­plomáciai elővigyázatosság nélkül szapulják egymás gazdáit. Egy­szerre feltárulnak az előcsarnok aj­tói, az első autó a feljáróra gördül és ezt gyors ütemben követik a töb­biek, a vendégek alig néhány perc leforgása alatt eltávoznak a királyi­­várpalotából. Az angol követ még­♦»»♦»♦»♦»♦♦»♦♦♦♦»♦MV,­­ egyszer megelégedőt , a diszszázadra, z­mcumuA í, ám, tetszettek neki a kemény igga* fiúk. A fehér-piros palástba, irga­­csizmás koronaőrök el­vonn­ak, a lámpákat eloltják, * iksasaáe&d­eh masírozik, a szürke, olmos januárt délelőtt újra félhomályba burkolja a pirosszőnyeges előcsarnokot, a fel­­diszített fogadótemmet, ahol a kiü­si nagyontánt diplomatái nevében azt kivánta a pápa követe Magyar­­országnak, hogy szerencsésen telje­­sít­hesse történelmi hivatását... v­allon közben mit gondoltak a kir­el, nagy­ im­áik, dupromatans Berényi Sándor. A nuneius beszédének jelentőségű A nuneius beszédének jelentősé­géről politikai életünk vezetői a kö­vetkezőt mondták munkatársunk­nak: Haller Istvánt . A nunciusról köztudomású, hogy népünknek jóbarátja és tragikus sorsunknak résztvevő szemlélője. Az ilyen férfiaktól várhatjuk csak, hogy a gyűlöletnek azt az atmo­szféráját, amely bennünket körül­vesz, lassan kint el tudják oszlatni. Tegnapi üdvözlő beszéde újra mint tisztító villám fog hatni. Elismerő szava, amellyel kultúránkat, törté­nelmi hivatottságunkat, múltúnkat kiemelte, nem fogja eltéveszteni hatását azokra, akik még alkalma­sak az objektív igazság befogadásá­ra. A nuneius eddig is sok szolgá­latot tett nemzetünknek és kétsze­resen örülök, hogy éppen a katoli­cizmus fejének képviselője jár elől Útmutatásul a többi nemzetek szá­mára. Sokat szenvedett nemzetünk nevében hálásan köszönöm neki teg­napi nemes beszédét. Friedrich István: — A nuneius szavai mindenesetre gyógyító írként hatnak a szenvedő magyar nemzetre. A nuneius beszé­de az a fáklya, amely belevilágít a szebb és boldogabb magyar jö­vőbe. Most már csak a magyar nemzeten van a sor, hogy ezt a jö­vőt magának megalapozza és meg­teremtse, mert nagy tévedés volna azt hinni, hogy egy nemzet más nemzetek jóakaratából és szimpá­tiájából tud feltámadni. Ezek is szükségesek, de az egyedüli eszköz, amellyel ez elérhető, a ha­hatat­lan, megalkuvást nem ismerő erős nemzeti elhatározás és akadat. Krászt Sándor: — A Budapesten időző külföldi diplomáciai kar újévi jókívánságai minden esetre kellemesen érintenek bennünket, ez azonban még nem ad Az üdvözlés­ t. Fontosabb értesütléseink • Korlátozták a tisztviselő vasúti és utazási kedvei Hiányét Friedrich mág ebben a hónapban utazik Jtagor­fea Tormay Géza deficitm­elti­­esen adta át a vi­lamost a fővárosnak Seipel szemig­léj* után Jön Budapn?"

Next