Uj Nemzedék, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)
1923-06-02 / 122. szám
Konszolidáció „A legélesebb harc“ — amelyet a vörösök a múlt héten bejelentettek — megindult. Egetverő zajjal, tömérdek gorombasággal, a megszokott korcsmai hang teljes dinamikájával megindult a legújabbroham a nemzetgyűlésben. S miért volt az egetverő zaj, a fülsiketítő és ízlésgyilkoló harci lárma? Talán a drágaság elviselhetetlen mértéke ellen, talán a nagyobb falat kenyérért, valami üdvös szociálpolitikai alkotásért? Dehogy. Zalaegerszeg miatt volt mind a bősz és esküdöző harci lárma, az internált söpredék és a megbízhatatlan, veszedelmes elemek miatt. Mert ez fáj a vörös szekta alatt dobogó szívnek, Zalaegerszeg körül pereg az ő „szociálpolitikájuk“ őrült ringlispilje a hazugság és országrágalmazásvörös falovasaival. Miért? Mert az ilyen taktika üdvösnek látszik számukra Zalaegerszeg felé, de még inkább „a müveit külföldinek elnevezett nyugati bankok és szerkesztőségek felé. Hiába cáfolja a belügyminiszter a hajuknál fogva előrángatott, rikítóan agyonszínezett és lényegükben teljesen alaptalan vádakat. Az a „müveit külföld,“ amelynek hallószervei egészen tendenciózusan vannak beidegezve, csak a pártpolitikai tőkévé esztergályozott rémmeséket fogja meghallani, azokat fogja tovább adni a „reakciós rémuralom“ megfelelő méltatásával — s a mi jeles kis világmegváltóinknak ez kell. Mindenáron tele kell lármázni Európát azzal, hogy itt szibériai viszonyok vannak, hogy a mai uralom mellett hitvány semmiséggé törpülnek az ő bolsevista négy hónapjuk hóhérságai s hogy itt külföldi kölcsönön, kisántánton, jó ég tudja miféle eszközökön át „demokratikus“ uralmat kell teremteni. Zalaegerszeget mondanak, de Hamburg felé kacsintanak. Az internálótábort emlegetik, de a bársonyszékekre gondolnak, amelyekbe elvtársaikat szeretnék örökös politikai uralomra internáltatni. Rendőröket, orvosokat támadnak, de a keresztény Magyarországon akarnak ülni. S ezt nevezik ők konszolidációnak, ezt nevezik ők konstruktív munkának. Nos, elszámítják magukat: az országház pincéjének borzalmait és Szamuelli akasztófáit nem fogják még egyszer megkonstruálni ... /' ! V isi: Mii. ' “ ’ t ~ + \ f '! J Ötödik évfolyam, 122. (1098.) szám Ára SO korona , Budapestr.19^stílus 2. Szombat Előfizetési ár : Egy hónapra 1009 korona, negyed- Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest V. kez. évre 2800 korona. Egyes szám ára helyben, vidéken _ rr_T,_ . ,mr . „ Honvéd-utca 10. szám. — Telefonszám: 127—46, és pályaudvaron 50 kor. — Ausztriában hétköznap A C/Li IICAI IS/Air iLtAII 127—47, 127—48, 127—49. József 65.— Gyorsbók : 1500, vasárnap 2000 osztrák kor. — Hirdetés millió 7—20, 7—21. — Fiókkiadóhivatal IV, Duna u. 6. méteres díjszabás szerint. — Reklamációk: 19—25. Telefon: 123-08 és Teréz-körat 62. Telefon: 121-48 Molnár-Tóti) Kiirtotta nss egésszacf)mann-cstilá€loi nass .............. ...a Jt tömeggyilkos megvallotta bűnét — Megdöbbentö felfelessés a villában és Kispesten Három, ujabb h holttestet találtak — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — A rákosszentmihályi borzalmas rablógyilkosság ügyében csütörtökön szenzációs fordulat történt, amennyiben még három holttestet találtak meg és mind a három Molnár-Tóth áldozata, aki kegyetlenül meggyilkolta a szerencsétlen embereket s holttestüket a föld alá rejtette. Az első napon napvilágra került Köves Gyula tetemén kívül tegnap megtalálták a János utca 52. számú ház egyik szobájában Lachmann Andrásnak, a ház kertjében, az egyik virágágy alatt pedig Köves Lőrincnének, a tanuló édesanyjának holttestét, míg Lachmann Andrásné tetemét Kispesten, a Rózsa utca 34. számú ház kamrájában rejtették el, itt ásták ki éjjel a munkások. Az ügyben a nyomozást szerdán délután a Vámház körút 2. szám alatt lévő központi nyomozó hivatal vette át. A vizsgálatot a nyomozó osztály vezetője, Czövek Sándor főkapitányhelyettes vette a kezébe, Mikes Gábor rendőrtanácsossal együtt. Az ügy aktáit átvették a rákosszentmihályi csendőrségtől és a mátyásföldi kapitányságtól. A jegyzőkönyvek áttanulmányozása után az a vélemény alakult ki bennük, hogy Molnár-Tóth Józsefnek Köves Gyulán kívül még több áldozata is van. A Lachmann-család tagjai ugyanis, mint jelentettük, rövid időközökben tűntek el, úgy hogy a velük gykran érintkező szomszédok sem tudtak hollétükről. A családba befurakodott Molnár- Tóth József azt hangoztatta az ismerősök előtt, hogy Lachmannék különböző helyekre utaztak s a villát ő vette meg tőlük. A szomszédok gyanúsnak találták ugyan ezeket a kijelentéseket, de nem firtatták tovább az Amerikából hazatért család titokzatos elutazásának részleteit. Gyakran emlegették ugyan, hogy teljesen érthetetlen, hogy a Lachmann-család valamennyi tagja két évi jóbarátság után köszönés nélkül utazott el, mégsem tartották érdemesnek, hogy az ügyről jelentést tegyenek. Czövek Sándor főkapitányhelyettes szerdán este elrendelte, hogy másnap, csütörtökön fel kell ásni a villa kertjét, továbbá a villa és a házmesterlakás valamennyi szobáját, mert pillanatig sem kételkedett abban, hogy ez feltétlenül eredményes lesz. '•**“ —---- Molnár-Tóth bevallja a bűneit Szerdán este Gergely Sándor kapitány hallgatta ki az állhatatosan tagadó Molnár-Tóthot. Hiába tárták azonban eléje az egyre szaporodó súlyos tanúvallomásokat, az egykedvűen viselkedő emberrel nem lehetett semmire menni. A nyomozást végző rendőrtisztviselők előtt jelentkezett Gutmann Emil Erzsébet körút 17. szám alatt lakó ékszerész, aki elmondotta, hogy február elején egy fiatalaszszony társaságában megjelent nála Molnáré Tóth József és több, amerikai aranyból készült ékszert kínált eladásra. Az ékszerész közölte vele, hogy az ékszerek nem nagy értékűek, mert amerikai aranyból valók, amely tudvalévően csak nyolckarátos. Ezért a következő megjegyzést tette az ékszerekre: „Kérem, vigye vissza azokhoz, akiktől kapta.” Erre Molnár-Tóth Steiner Sámuel tőzsebbizományos jelenlétében következőket válaszolta: — Hol van az már, akitől vettem! Tanuk jelentkeztek továbbá, akik jelen voltak Molnár-Tóth Józsefnek Kanozsaynéval való beszélgetésénél, amikor Molnár-Tóth, mint megírtuk elszólta magát s olyan kijelentést tett, hogy börtönbe kerülhet, ha valamelyiknek eljár a szája. Ezeket a tanúvallomásokat mind Molnár-Tóth elé tárták. Mindez azonban nem használt semmit. A hajnali órákban azonban, miután a lelkére beszéltek, megváltozott s egyszerre kijelentette, hogy vallani akar. Molnár-Tóth, József, aki 24 éves dési születésű kereskedősegéd és kirakatrendező, két napig szótlanul üldögélt a detektívek előtt és egykedvűen bámult maga elé és csak rövid, szűkszavú válaszokat adott Amikor csütörtökre virradó éjszaka annyira megtört hogy beismerő vallomásba kezdett, egyszerre bőbeszédű lett és élénk fantáziával beszélte el, hogy az utóbbi években mivel foglalkozott. Tőzsdebarátságtól a gyilkosságig Elmondotta, hogy 1918-ban szerelt le a katonaságnál és beállott segédnek Kaszab Rezső kereskedő üzletébe. Onnan a Meinl részvénytársasághoz ment amelyiknek egyik üzletében kapott alkalmazást Közben azonban öszetalálkozott Reuter sashalmi pékmesterrel, akiinek egyideig társa volt Elmondotta azt is, hogy állandóan járt az Országházkávéházban és itt megismerkedett Köves Lőrincnével, akivel rövidesen jóba lett Köves Lőrincné ugyanis állandóan tőzsdézett és többnyire az Országház-kávéházban tartózkodott, ahol üzleteit bonyolította le. Molnár-Tóth József hamarosan udvarolni kezdett az asszonynak és nemsokára ezt a kijelentést tette ismerősei előtt . Ezt az amerikai nőt kifosztom és kirúgom! Állandóan hangoztatta, hogy feleségül veszi az asszonyt és barátságos modorával csakhamar megszerezte a család bizalmát A állomása szerint, az Öreg Lachmannt a család nem nagyon szerette, mert azt mondották, „nagyon vigyázott a pénzre“. Az öreg Lachmannra különösen akkor haragudott nagyon a család, amikor megkontreminálta a dolllárt és ezen pár millió koronát vesztett. Molnár-Tóth József előadása szerint ekkor Köves Lőrincné a kávéházban megismerkedett egy Rotter nevű medikussal, akitől mérget kért, de nem kapott Amikor elbeszélése során idáig ért Molnár-Tóth, váratlanul kijelentette, hogy az öreg Lachmannt a fiatalasszony, Köves Lőrincné és Lachmann Andrásné ölte meg, szerinte azért hogy a fukar embertől a vagyont megkaparinthassák. — Úgy jöttem rá erre, — vallotta Molnár-Tóth — hogy Lachmannak állítólagos elutazása után észrevettem, hogy a házmesterlakás egyik szobájában állandóan örökmécses ég és „ ké± asszon?/ éjszaka térdenállva, sokáig imádkozik Ez minden éjszaka így volt■ Egyszer ilyenkor megleptem őket, betörtem az ajtót és ezt kiáltottam: — Mindent tudok! Megöltétek az öreget ! év.