Uj Nemzedék, 1924. február (6. évfolyam, 29-50. szám)

1924-02-05 / 29. szám

p* 'FI ififii ' , .it. y Jte VI. évfolyam, 29. (1299.) szám 500 MQF0113 11 Budapest, 1924 február S. Kedd Ul Nemzedék ^ Előfizetési év: Egy hónapra 10.000 korosság negyed Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. kém Honvéd»utca 10. szém­* — Telefon*szám s 127—46, Éve 30.4­50 korona.Egyes szánt­ára helyben, vidéken PJ­T JTTICA1 NA PTT­I P 127-47,127-45,127- 49. József 65. - Gyorsunk* és pályaudvaron SG 8 kor. - Hirdetés milliméteren * iVSiJTILg/W' 7 20 7 21 Fiókkiadóhivatal: Rikóczi-ut 1-­ 3 TcL: J. 136-06, Terés-korut 62. Telefonj 121-41 díjszabás szerint. - - Reklamációk: Telefon 19—25. . „ . . én IX* Banolder-utca 5« Telefon: József 3—4S» i . x. -- ‘.a, te, vsr»i\ • % . K.. J V.­­ ,|i" -di'ifc'fjenw.'vp« j/fr-f Wilson Dróttalan táviró láthatatlan szár­nyán halálhír repül át az újvilág­ból: Woodrow Wilson, az Egyesült Államok egykor való elnöke meg­halt. Amikor ezt a hírt leírjuk, fáj­dalmas emlékek hazajáró lelke kezd kisérteni, mely alatt átéljük 1918 őszének tragédiáját, még­ egyszer lejátszódik lelkünkben az összeom­lás,­ fr­ontfelbomlás, a .esőemellékura­­lom­ és balkáni söpredék előnyo­su­­lásának minden fejezete. Mert ezek az események összeforrottak egy névvel és ez a név Wilson neve volt. A részletre bomlott monarchia szét­hullott darabjai, a bécsi utcai cső­cselék éppúgy, mint Budapest sze­métje Wilson nevében fedezett min­dent. Fedezte nemzetek öngyilkossá­gát, a világ egyik legnagyobb bi­rodalmának sírbarugdosását, egy ősi uralkodóház földönfutóvá téte­lét. Hiába kezdett el tiltakozni a józan ész, a belátás, a logika, a rombolásnak és a nemzetgyilkos­­ságnak bizonyítéka született, akit neveztek volt Wilsonnak. W­ilson­­ volt a, válasz nemzeti ösztönössé­­gü­nk feltámadó­­tiltakozására, Wil­son 14 pántjával felelt Károlyi Mi­hály éppúgy, mint az utcai terror A­­messze földön született teóriával verték le és fejezték le­ önvédelmi harcunk minden kísérletét. Wilson professzor katedrái látó­körének világításában tökéletes lehet a 14 pont, amely minden nem­zetnek, minden fajnak, minden hit­nek és állami testnek az életjogát akarta megadni. Az élet és a poli­tika, a valóság és a tények azonban mást mondtak. A teória , és a való­ság csatájában a valóság győzött. A 14 pontot, amelyet a világ gyó­gyító törvényének szánt ile­oai tű­nök, rablánccá, sixgödörré, szenve­­­­déssé tette az élet és a valóság. Wilson volt az első amerikai ál­lamférfi, aki Amerika legfőbb poli­tikai alapgondolatával, hogy az Egyesült­ Államoknak nem szabad beavatkozni Európa ügyeibe, szakí­tott. Wilson magához akarta ra­gadni a felvetődött világprobléma véső megoldását, vezető tényezője szeretett volna lenni a nagy béke­­tanácskozásnak- Az európai poli­tika és diplomácia azonban erő­sebbnek bizonyult, Clemencean és Lloyd George egyénisége nagyobb és súlyosabbá vette Az amerikai el­nök kis teoretikusnak­­ bizonyult a diplomácia csataterén és megverve, megtörve, szinte m­egszégyenülve, Amerika politikai­­és diplomácia­i vereségével volt kénytelen vissza­­vonulni a nagyobb elmék és na­gyobb akarati energiák előtt. E tragikus vereség ingatta meg pozícióját saját népe szemében épp úgy, mint mindenütt. Kitűnt, hogy nem volt Lincoln Ábrahám, nem volt még­ benne Franklin hatalmas látóköre. Kiderült, hogy szürke pro­fesszor maradt az elnöki szék magas­ságában is.­­ Kern volt összhangban egyénisége azzal a hatalmas pozíció­val, amelyet az Egyesült Államok elnöki széke jelentett.­ Wilsont nem választotta meg többé népe el­­nöknek. Veresége nemcsak az ő személyes politikájának, hanem az Egyesül­t­ Államok politikájának ve­reségévé is vált. És az Egyesült­ Ál­lamok népe nem tudta ezt megbo­csátani. Elfordult tőle, új emberek után nézett, akik visszatértek a régi izoláció álláspontjára, amelynek bástyái mögött élt Amerika a maga autokratikus államrendszerének Eu­rópától független életét, Wilson halála úgy hat reánk, mint egy szomorú emlék, mint a m­i­ink hazajáró méke s az­, hisz­­szü­k, hogy az egész világon, ahová halálhíre eljut, nem­ a megillető­dés érzése lesz az első, amelyet valóban megérdemelne, hanem azok az em­lékek, amelyek az ő szomorú véget ért 14 pontja nyomán kelnek fel a­ múltból. —■ Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át — Pária, február­­1 Itt úgy tudják, hogy a belga kor­mány is foglalkozik a szovjet kor­­mány elismerésének kérdésével és pedig de facto elismerésről volna szó annak­ ellenében, hogy Szovjet­­oroszország kereskedelmi előnyök­ben részesíti a belga gazdasági té­nyezőket. • T. London, február 4. A lapok behatóan, foglalkoznak a szovjet kormány elismerésére vonat­­t­kozó jegyzékkel. A Times nagy je­­­lentőség­et tulajdonít azoknak a tár­gyalásoknak, amelyeket az angol és az orosz kormány képviselői a jegy­zék alapján • Londonban • fognak <33SCfXJS%XXJCGOI^X3S^OOOCOQDOOOOOOOOOSS£30000C»COOOÍ3QeOO WtlSOH Icilip ÜSglill •— Az Új Nemzedék tudósítójától. — London, február 3. (Feladatott délután 4 óra 47 perc­kor, érkezett este 7 óra 30 perckor.) A Reuter-dr ódának táviratoztak Washingtonból, hogy Wilson elnök meghalt. Páris, február 3. (Feladatott délután 5 órakor, ér­kezett este 10 óra 30 perckor. Mint a Havas-irodának Newyork­­ból táviratoztak, Wilson meghalt. •— Az Új Nemzedék tudósí­tójának jelentése Berlinen át — Washington, február 4. Az orvosok megállapították, hogy W­ison érelmeszesedésben szenve­dett. Utolsó óráiról a következőket közük: Szombat reggel úgy látszott, hogy Wilson újra erőhöz jut. Felébredt álmából, mire táplálni akarták. A beteg azonban minden táplálékvételt megtagadott, mire ismét elvesztette eszméletét. Este 9 órakor az orvosok kijelentették, hogy beállt a haláltusa és Wilson nem fog többé felébredni. Tizenhárom órával később Wilson meghalt. T. Washington, február 4. Coolidge elnök és felesége meg­jelent Wilson özvegyénél és részvé­tük kifejezése után közölték, hogy katonai pompával fogják Wilsont eltemetni, rendítette, amiben bizonyára egész Európa népe osztozik. Wilsonnak gyönyörű felfogása volt annál, hogy milyen módon kell Európát a béké­hez és nyugalomhoz vezetni. Éz a felfogás azonban sokkal szebb volt, semmint ezen a földön megért­et­­ték volna. Az emberiség mindenkor emlékezni fog Wilsonra és arra a szerepre, amelyet a történelemben játszott T. Páris, február 4. Poincaré részvéttáviratot küldött Wilson özvegyéhez. Majd fogadta az újságírókat, akiknek többek között a következőket jelentette ki: — Franciaország sohasem fogja elfelejteni, hogy Wilson elnöksége idején milyen óriási erőfeszítéseket tett Amerika a Világ szabadságá­nak és a civilizációnak megmenté­sére. Woodrow Wigott, akinek halálhírét, tegnap röpítette szét­­a földkerekségen a szikratávíró, kétségtelenül Világtörté­nelmi alak, akinél jobban talán senki sem nyúlt bele Magyarország életébe és jövőjébe. Wilson 1856-ban született. Apai részről skót, anyai részről ír származású volt. Az előbbitől, aki kiváló egyházi férfiú volt, örökölte minden bizonnyal szónoki tehetségét, míg édesanyjától, az elnyo­mott ír nemzet osztályosától a szabad­­ság eszméje iránt való rajongást és az ábrándozásra való hajlamot kapta. Jogi tanulmmányainak befejezése után 1884-ben Atlanta városában nyitott ügyvédi irodát, majd amikor ez­ sehogy sem­ akart fel­lendülni, az elméleti jogtudományunk szentelte magát e visszatért az egyetem. — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át — London, február 4. Ramsay Macdonald miniszterel­nök az amerikai nemzethez részvét­táviratot intézett, amelyben kijelen­ti, hogy Wilson halála mélyen meg­ ­ Amerika nem ismeri el a moszk­vai Párist ma nem nézik jó szemmel az angol kormány eljárásái — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át — Paris, február 4. Washingtoni jelentés szerint amerikai hivatalos körökben nem idézett elő meglepetést az a hír, hogy Nagybritannsa elismerte a szovjet kormány­t. Amerika magatar­tása — mint beavatott körükben kijelentik — a moszkvai kormány­­nyal­e szemben továbbra is változatlan m­a­ra­d. T. — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Páris, február 4. A szovjet kormánynak Anglia ré­széről történt elismerése következ­tében támadt első meglepetés lecsil­lapodott. Párisi diplomáciai körök­ben kijelentik, hogy az angol kor­mánynak ez a cselekedete tulajdon­­képen tartalom nélküli formalitás. Több francia lap nézete szerint az angol miniszterelnök az elismerés tényével kiadta kezéből egyikét a legerősebb ütőkártyájának. Épen ezért nem hiszik­, hogy az angol kor­mány ellenszolgáltatásképen ne kapott volna különböző ígéreteket Moszkvából, különösen a tartozások kérdésében. .. folytatni. Véleménye szerint Orosz­országnak sokkal inkább szüksége van a kereskedelmi kapcsolatok tényleges felújítására, mint a jog­­elismerésre. A Morning Post a szovjet kor­mány elismerését alapvető tévedés­nek mondja. Különösen sajnálja, hogy a kormányelismerést nem kö­tötte biztosítékhoz. A Daily Telegraph óvatosnak mondja a jegyzéket, amely csak ki­indulási pontot jelent. A küszöbön álló tárgyalás véleménye szerint még sok nehézséggel fog járni és bizonyára nagyon elhúzódik. A Manchester Guardian azt írja, hogy a tárgyalás kedvező kimenete­lét nagyon elő fogja mozdítani, ha az orosz, kormány az egyenlőség és a méltányosság alapján fog a tár­gyaló­asztalhoz leülni. A Daily News nagy megelégedés­sel fogadja a kormány jegyzékét. A Westminster Gazette kijelenti, hogy a kormány lépését minden sza­badelvű ember helyeselni fogja. A Daily Herald a brit ipar és ke­reskedelem szempontjából nagy for­dulatot vár a kormány kezdeménye­­zésétől. A Daily Express bölcs államfér­fiús cselekedetnek minősíti a minisz­terelnök elhatározását.

Next