Uj Nemzedék, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

\ ■' 1824 D£Q. Sí * S Xffévi mMnanmwtik ontat zmm Korona -- | W ---------------------------------------------------—*-------------y-------------------­Eláfizetási árt Eer MM — «— |M| mm japMM**1 111 "^Vmímégaég­ás Hrtnj. hón 40.000 kor., negyed- Sffispj |g£pj Bájra SESgjaL 8SS5 BlfEa «djteb BnAasáet, V. hit. 2000 kor. Wien os n Iái- SmEL 7—23. - Kdkldadahianfttí. köznap­ja vaaárnap 2500 IjRt ^SS QHVKHK Bf® SIb­ vni. Kákdezl-art 1. arái­. ­ évre 120.000 korona. — jSnSg KBBsB WSSrnjS, SajS aaM Mm- -xim.. __ ^ 9mK­­mmw B£j0 **®ead - ehe 10. adni. Egyes tzin ára h­ely­ben: VEra&j mRM| eag|Br­iffidffsjffBjh j&Bff .aaCABjBn raff .eCBV&v. OBk Talafan i 127—47, 127—40, vidéken és pályaudvaron SEMI Jácaa# IS, Gy­arat rak . partr ’.k kor. — tfirdetáank ^9^'^ a3BlW uIHIHIB SHIPS TaSafon , J. 131 — OS. Torán. utlm.-en díjszabás szerint. CHI nfeSB gH59I vHRlk, kSnt (2. Talafont 121—41. VII. évfolyam 2. (1551.) issám + CsÜtörtök ♦ Budapest, 1925 január 1. 1025 Mikor ezeket a sorokat papírra vet­jük, az Úr 1924-ik esztendejének utolsó napja sötétedik be az utca felől a maga hamuszürke délelőtti szomorú­ságával, amely mintha az esztendő utolsó napján az elmúlt háromszáz­­hatvannégy nap tömérdek fájdalmát, szenvedését, csalódását, nyomorúságát akarná kifejezni. De lapunk homlo­kára már az 1925-ik esztendő első nap­jának dátumát nyomja a körforgó­gép. Írásunk homlokára az új esztendő évszáma íródott, é­s ezen a hamvazó­szerdának beillő napon teljesítjük az obligát fájó-reménykedő kötelességet: elbucsúztatjuk az ó esztendőt és kö­szöntjük az újat. Nem volt meg az az ó­ esztendő, amelytől ne úgy búcsúztak volna az emberek, hogy jobbat kívántak he­lyébe. Mert az ember az ilyen évvégi leszámolásnál a maga háládatlanságra való hajlamosságával mindig duplán számítja a fájdalmak tételeit és feles­ben az öröm rubrikáit. De 1914 decem­ber 31. óta meg is van az oka a ma­gyar embernek, hogy ne nagyon saj­nálja az ó-esztendő távozását, mert ahogyan az az ó-esztendő hozta meg a világ rettenetes nagy háborúját, azon­­képpen mind a mai napig nem hoztak az esztendők Magyarországnak egye­bet, mint háborús áldozatokat, forra­dalmi összeomlást, vörös hóhérvilágot, idegen megszálló testi-lelki nyomo­rúságot. Mind­ jó­­l volt tehát, hogy j't­ ó-csatendőt , kb.i­lyen elszakadtunk ,- még ha mindjártjait a fájdalmas valóságot jelentette is ez a bucsúzko­­dás, hogy egy esztendővel közelebb ju­tottunk a sírgödörhöz. És mindig ért­hető volt, hogy az uj esztendő felé re­ménységgel fordultunk,­­ bár egyik uj esztendő éppúgy megtépázta remé­nyeinket, mint a másik. Várjon 1914- től hogyan búcsúzzunk s mi van mit remélnünk 1925-től !­­ Bizony, bizony, 1924-nek sem­ mond­hatunk egyebet, mint azt, hogy: „menj, menj, fájdalmak esztendeje, omolj utána az évek ezreinek az enyészet fekete örvényébe könnyeinkkel, csaló­dásainkkal, nyomorúságainkkal. Menj, mi szívesen búcsúzunk tőled, mert jót, örömet ugyancsak édeskeveset jelentet­tél nekünk és a hozzánktartozóknak, csonka országunknak és elrabolt testvé­reinknek. De mindezért nem téged vá­dolunk, mert te csak időbeli kerete vol­tál mindannak, amit nem te követtél el, hanem emberek okoztak tévedéseik­kel, mulasztásaikkal, hibáikkal, bűneik­kel, krisztustalan szív­ükkel“. Igen, igy kell bucsúlnycunk az ó esztendőtől. S hogyan köszöntsü­k az újat! Bizony, bizony, 1925-nek csak­ azt mondhatjuk: „Jöjj, új esztendő, remény­ségeink esztendeje, hozd meg mindazt, amit hiába reméltünk elődödtől. Ámbár nem helyes és méltó dolog, hogy tőled várjunk és reméljünk bármit, hiszen te is csak titokzatos törvény rendelte időbeli kerete leszel mindannak, amit emberek fognak cselekedni. Ha mind­azok,­ akiknek Isten kegyelme és a sors­nak változata hatalmat adott orszá­gunk fölött s mindazok, akik e világ népeinek sorsát irányítják, megtelnek Krisztus szellemével, akkor boldogabb esztendő leszel számunkra és a világ minden népei számára. De ha tovább tart a Gonosz szellemének, a Mammon­­nak, a Gyűlölségnek és Önösségnek uralma, akkor te is gyásznak, siralom­nak és szomorúságnak eszte­­deje leszel, amelyet reménnyel köszörö­öttek és ki­­ábrál Julián fognak hites­tat­ni. De ez nem a te felelősséged hanem az embereké“. Igen, bol­gá vagy bol­dogtalanná mi maga alakítjuk az esztendőket, s ha ősze akarunk bol­dog uj esztendőt !­­s minden jó­­akaratu magyarok­­kor első soron minél több h­­úsz jellemet, minél több nor­i és társadalmi igazságért állnunk. S ha ez a jokivá ertik, akkor vá­jt lóban be : az Urnák 19­25-ik esztendj­e. Scitovszky házelnök nyilatkozik a pártközi konferencia terveiről Nem tárgyal politikai koncessziókról — Az Uj Nemzedék tudósítójától. — Még karácsony előtt jelentette az Uj Nemzedék hogy beavatott politikai kö­rökben jelentős változást várnak újévre a parlamenti helyzet dolgában. Ennek a híradásnak az igazolását jelenti a ma reggeli lapoknak az a közlése, hogy Sci­tovszky Béla, a nemzetgyűlés elnöke, a parlamenti béke megteremtése érdekében értekezletre hívja össze a pártok vezéreit. Az Új Nemzedék munkatársa minde­nekelőtt Scitovszky Béla házelnöktől ígért tájékoztatást az értekez­let ügyében. — Még nem döntöttem ebben a kérdés­ben — mondotta Scitovszky Béla — nem is nyilatkoztam erről és senkivel sem be­széltem meg ilyen lépést. A pártközi ér­tekezlet tehát még nem tekinthető po­zitívumnak és nem egészen biztos, hogy be fog következni. Esetleg rám hárulhat ez a köteles­ség. Ha csakugyan nem történik a pártok között valamilyen k­özele­­dés, akkor talán aktuálissá válik a vártközi értekezlet összehívása. — Hiszen mindig az első lépés a legne­hezebb. Ezt esetleg nekem kell megten­nem, amennyiben­­ ez lenne az egyedüli lehetősége annak, hogy a kdbontakozás meg­felel a «rap»-nak megkeresésén ’­ valami történjék. — Minden kötelezettség nélkül teh­ezt meg és­­ebben az esetben csak a b­­­őségét akarnám keresni annak, van-e ma a kibontakozásra. A nemzetgyűlés elnöke tehát még nem határozta el magát véglegesen erre a köz­vetítő lépésre. Munkatársunknak alkalma volt a kormányhoz közelálló helyen tájékozódnia Scitovszky Béla akciójának a természetéről és a politikai következ­ményeiről. — A házelnök, mint a pártokon felül­­álló fórum, — mondotta informátorunk — végső esetben a leghivatottabb arra, hogy megteremtse a kibontakozás külső for­máját, lehetőséget adjon erre. Tudomá­som szerint Scitovszky Béla sem a kor­mánypárttal, sem az ellenzéki pártokkal nem folytatott tárgyalást ebben az ügy­ben, úgyhogy egyáltalán nem foglalko­zott, a pártközi konferencia politikai elő­készítésével. őszintén megmondva, ez azt jelenti, hogy ez a pártközi értekezlet nincs előre megrendezve, tehát lehet, hogy si­kerrel jár, lehet, hogy nem vezet eredményre.­­ Az elnöknek utóvégre magasabbrendű kötelességei vannak, amelyeket vagy megértenek és honorálnak, vagy nem; a következményekért a felelősség semmi­esetre sem a kezdeményezőre, hanem azokra hárul, akik a kibontakozás dolgá­­ban­ állást a­d­onak. Schtovsi 'ng Béla sem­­miesetre sent tem,e a ttwu,.fíi.wíi­u pro­­poziciót, nem tárgyalhatna politikai kon­cessziókról. Ha a megegyezésre alap kí­nálkozik, a házelnök mindenesetre úgy rányitja a dolgokat, hogy a parlament inszolidációja megtörténhessék. Az it esztendő gazdasági téren is szorosabbra fűzi Magyarország és Olasz­­ország kapcsolatát Darin­­ta nonza gróf elmondja nézetét a hírszólön álló gazdasági tárgyalásról és a magyar jövőról . Az Uj Nemzedék tudósítójától.­­Olaszország elegette­güniben, ahol saját ér­dekeinek sérelme nélkül megtehette, segítsé­günkre volt s végül olyan, diplomatákat kül­dött hozzánk, akik hivatásuk magaslatán állva igyekeztek a két ország kapcsolatait mi­nél kedvezőbbem alakítani. De­rini di Monza erőt, a jelenlegi olasz követ nem valami hosszú idő óta tartózkodik Budapestem, de máris megállapítható róla, hogy méltó utóda Castagneto hercegnek, akit a magyar társada­lom egyhamar nem fog elfelejteni. Az esti órákban kerestük fel a követet, aki éppen iratokkal dúsan megrakott asztalánál dolgozott s megkértük, hogy mint a velünk legjobb viszonyban álló győztes nagyhatalom képviselője, fejtse ki nézetét a magyarok új esztendejéről. — Igazán örülök, — mondta szívélye­sen — hogy alk­­am van az Uj Nemze­dék útján érin­tni a magyar társada­lom székí­rót övet, de természetesen politikai terü­letű­ nyilatkozatot nem tehetek. Szik­i meggyőződésem, hogy az elkövetkez új esztendő még szoro­sabbra fogja űzni a barátság szálait­ Itália és Ma­yarország között, nemcsak kulturális,­­ nem gazdasági téren is. Ez utóbbi mim a két ország szempontjából igen fontos Úgy hiszem, mihelyt a ma­gyar kom­ány befejezte a gazdasági szerződésekre irányuló tárgyalást a szomszédos államokkal, nyomban sor ke­rül Olaszországra. Nézetem szerint igen rövidesen, még a tél vége előtt megkez­dődik a tárgyalás a magyar, és­ az olasz kormány megbízottai közt, e­z a tárgyalás előterében Fiume fog állni. A magyar piacnak tengeri kikötőre van szüksége, Fiuménak és Triesztnek pedig szük­sége van az elvesztett északi tápláló területre.­­ Hogy itt erre vonatkozó megegyezés milyen lesz, ma még nem lehet tudni, de kétségtelen, hogy Olaszország minden le­hető könnyítést és szabadságot meg fog adni Magyar­országnak, mert hiszen itt nem érzelmi mozzanatokról, hanem kéz­zelfogható önös érdekekről van szó. Fiume összeszedte magát, hiszen idei ton­­naforgalma felülmúlja a háború előtti forgalmat, de természetes háttere Magyarország, amelyet az olasz kormány biztosítani is akar számára. — A­ gazdasági tárgyalás egyéb anya­gáról jelenleg még hozzávetően sem be­szél­hetek. Itt mindenekelőtt az esik­ latba, hogy Magyarország milyen megállapodásokat köt szom­szédaival. A szellemi kapcsolatokra terve­it, Da­rin­ di Monza gróf kifejtette, hogy mi­lyen nagy jelentőséget tulajdont a buda­pesti olasz tanfolyamoknak, amelyekre az idén már csaknem hatszázan iratkoz­tak be. Nagy elismeréssel adózik Kle­idsberg Kunó gróf kultuszminiszternek, páratlan ügyszeretettel és áldozat-1 készséggel karolta fe az olasz nyelv és irodalom tanítását. — Az olasz kormány szintén értékeli az itt folyó munkát — folytatta a követ — és Siciliano tanár, akol a budapesti egyetemein tart előadást, megbízást ka­pott, hogy szemelje ki azokat a kiváló hallgató­kat, akik alkalmasak lesznek maguk is az olasz nyelv és irodalom tanítá­sára. Ezek a jövő évben az olasz kormány költségén hosszabb tanulmányútra in­dulnak Olaszországba. Ettől függet­enül az olasz kormány már az idén hat ősz­­i­ tandíjat biztosított magyar tudósaik és­­ egyetemi hallgatók részére. Két , ilyen­­ ösztöndíjas, ha jól emlékszem, a római­­ magyar intézetben dolgozik. Talán sike­rülni fog a jövő évben felemelni az ösz­töndíjak számát. Már távozóban voltam, amikor a követ visszatartott.­­ — Higyye el­ engem Magyarország va­lósággal megbúvott. Ne tekintse ezt udva­­rias­kodásnak, mert hiszen én a háború előtt vagy ötször megfordultam Buda­pesten s magam kértem, hogy ide küldjenek követnek. — Ismerem történetüket s amikor Bu­dán járok, körülvesz a nagy Korvin Má­tyás felrajzó emléke. De megtanultam a népet is szeretni, mert egyetlen eaenalb»­­née«Ma a vadászat, közben megismerkedem egy­ GSK* dai'Äwjär­s! 1» a mrjrysr vvátk­nek. Ez a nép dolgos, bátor, egészségen és igy semmi kétségem, hogy ki fogja ma­gát küzdeni a mai bizonytal­anságból. Szüksége van azonban békére és nyuga­lomra. Nem csak lelki, hanem materiális nyugalomra is. — Ezért olvastam olyan örömmel a népszövetségi főbiztos és a pénzügymi­niszter legutolsó jelentéseit. Magyaror­szág megindult a szanálás útján, a kezdő lépéseket siker kísérte. Kívánom, hogy az új év megteremtse a tartós, felfelé törő fejlődés alapjait. — Mert, hiába, minden jogos remény kielégítetlen maradhat, ha a szellemi nagysággal nem párosul a gazdasági fel­készültség. Mussolini a fentálló törvények szigor­ú alkalmazásával töri le az ellenzéket — Az Új Nemzedék tudósítójától. —­ ­ Róm­a, december 11. A rendkívüli minisztertanács elhatá­rozta, hogy az ellenzék részéről folytatott aknamunkával somokon nem új rendsza­bályokkal védi meg az ország erkölcsi és anyagi érdekeit, hárítja el az olaszor­szági izgalom pénzügyi te gazdasági visz­­szahatátalait, hanem azzal, hogy a törvé­nyek alkalmazását élesen keresztülviszi. Pénzügyi téren meg fogják akadályozni a meg nem engedett tőzsdespekulációt. 51 kormány érvényt fog szerezni a sajtótörvénynek s igy törekszik elkerülni azt a hátrányos következményt, amelyet az ellenzéki sajtó megtévesztő hangulat­keltése vonhat az ország pénzügyi hely­zetére. Federzoni­­­­elü­gy­m­iniszter rövi­d­del ezelőtt körlevelet intézett a prefektu­sokhoz a sajtó­rendelet egyes pontjainak enyhítésére vonatkozóan, most azonban a kormány visszatér a sajtótör­vény legszigorúbb alkalmazá­sához. A minisztertanács elfogadta a minisz­­terelnök előterjeszté­sét, hogy „ Ica már a mindenekelőtt a választótör­vényt és a sajtót­örvényt, tárgyalja le. . ” —.......... % !

Next