Uj Nemzedék, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

ess»­*■ ■■ ni - ■ E^., «im £n h.lyben. £gg|3 gffigg »111111«!­iÜLÜT­­. 65. Gyntrik, 7-7^4 A'A IP JmM niä IjfPrJy B Vll. évfolyam 195. (1745.) szám * Kedd ♦ Budapest, 1925 szeptemberii. Ptr. Smith rendidő „A magyar állam pénzügyi fejlődése az újjáépítési műszak első, teljes esztendejé­nek végéig sokkal messzebbre haladt, mint­egy­ ezt az újjá­építési terv kilá­tásba vette, amely erre az időszakra, száz millió aranykorona költség­vetési hiány­nyal számol. Ez az eredmény csak azáltal volt elérhető, hogy a magyar nép igen nagy adóterhet visel, amely az ország éle­tére jelentékeny teherként nehezedett.“ Ezeket mondja Smith Jeremiás népszö­vetségi főbiztos július haváról szóló je­lentésének bevezetésében azután, hogy megállapítja a július 30-án végződött költségvetési évnek azt az eredményét, amely 63 millió aranykorona költségve­tési felesleget tüntet fel. Százmillió aranykorona költségvetési hiány helyett 63 millió aranykorona fölösleg valóban olyan eredmény, amelyre joggal mond­hatja a népszövetségi főbiztos, hogy azt tisztán és egyedül a magyar nép áldozat­készsége és hazafias kötelességtudása idéz­hette elő. Mert hiszen ennek, az előirány­zottnál 163 millió aranykoronával kedve­zőbb eredménynek az volt a természetes következménye, hogy a népszövetségi köl­csön 250 millió aranykoronájából alig kel­lett valamit felhasználni. Tényleg a nép­szövetségi kölcsönből már alig hiányzik tö­b­b, mint amennyi fölösleget a most le­zárult költségvetési év ideiglenes zár­számadása­ felmutatnak. Ez az eredmény hozza magával, hogy most már a népszö­vetségi főbiztos büszkén mondja hogy a magyar korona nemcsak tényleg szilárd, hanem a közönség is bízik szilárdságában. Természetes ez, hogy az a nemzet, amely olyan áldozatokra képes, csakhogy valu­tájának stabilitását biztosítsa, bizalom­mal is van az iránt, hogy ennek a pél­dátlan önfeláldozásnak eredménye is lesz. Hiszen a külföldi gazdasági élet akkor, amikor szinte elárasztja az országot hitel­­ajánlatokkal, a legpregnánsabb bizonyíték­ot­:t adja annak, hogy mennyire bízik a magyar gazdasági élet talpoaáll­ásának sikerében. A tőke nem szentimentális, ér­zelmi motívumok sohasem vezetik. Ha te­hát a külföldi tőke idejön és kínálja ma­gát, annak csak az az oka, hogy egyrészt jobb jövedelmezőségre számít, mint másutt, másrészt pedig biztosítva látja úgy a pénzét, mint annak kamatait. A külföldnek szinte határtalan bizalmáról tanúskodik az a körülmény, hogy most a termésértékesítés időszakának legfőbb idejében a jegybank váltótárca-állomá­nyát a legutóbbi kimutatása szerint augusztus harmadik hetében kereken 96 milliárddal tudta lecsökkenteni, amikor pedig a népszövetségi főbiztos jelentésé­ben a közel­jövőről szólva azt mondja, hogy egyáltalában nem okozna sem meg­lepetést, sem aggodalmat, ha a banknak mind a váltótárcája, mind a valóságos jegyforgalma a most bekövetkező idény folyamán nagyobb kiterjedést érne el. A külföld bizalmát jelenti ez, mert a kül­földi tőke nagyarányú beözönlése tette le­hetővé a jegybank hitelszolgál­tatásának mellőzését. Vessünk vissza egy pillantást­­ az egy év előtti eseményekre. A szanálási akció megindulását katasztrofálisan rossz ter­més tette hatványozott mértékben sú­lyossá és a téli hónapokban már-m­ár úgy látszott, hogy összeroskad az ország a súlyos terhek és nem várt bajok alatt. Szinte úgy látszott, hogy a népszövetségi kölcsön 250 millió aranykoronája csak egy csepp a tengerben és az ország gaz­dasági talpraállításához édeskevés lesz. Most pedig egy év elmúlta után azt lát­juk, hogy nem. Vissza tudunk még emlékezni arra a hatásra, amelyet a népszövetségi főbiztos első jelentései váltottak ki a külföldön és elsősorban Angliában. Emlékszünk még arra a csodálatra, amely az egész külföl­det eltöltötte, amikor látta, hogy a ma­gyar nép milyen önfeláldozással, milyen rajongással siet nemzeti gazdasági életé­nek talpraállítás­ára. A népszövetségi ta­nács az első esztendőre százmillió arany­korona deficitet állapított meg és még akkor is azt hitte, hogy csak a legerélye­sebb eszközökkel, a végrehajtó dobjának folytonos pergése közben lehet majd ily módon rendbehozni az állam háztartását. Már az első hónapokban kiderült, hogy mennyire félreim­erte a külföld a magyar nép kötelességtudását. Az első hónapok nehézségei után a katasztrofálisan rossz termés ellenére az állami bevételek oly mértékben szaporodtak, hogy a népszö­vetségi kölcsönből felvett előlegeket a kormány vissza is­­érthette. A végeredmény pedig százmillió aranykorona költségve­tési hiány helyett 63 millió aranykorona fölösleg. A magyar adófizető népnek kö­­telességtudásáér­t és önfeláldozásáért Smith népszövetségi főbiztos jelentése a legszebb kitüntetés, hiszen ezt a rendjelet olyan férfin nyújtotta át, aki mint ellenőr jött ide és az csak a tényekből ítélt. \y26.^c J ^^ y/jf/) . f\la Abd el Krim utolsó csepp vérifi harcol Marokkóban A blokád ellenére munícióhoz jutott A franciák tovább nyomulnak előre Páris, au­gusztus 31. A Daily Telegraph tangeri jelentése sze­rint Abd el Krim fokozta propagandáját a bennszülöttek körében. Felhívást bocsá­tott ki a riftörzsek vezetőihez és ebben kijelentette, hogy az ellenállást folytatni fogja utolsó szál emberéig. Semmiben sem akar engedni, mert a vallás forog ve­szélyben. A lap jelenti továbbá, hogy a rifpartok blokádja ellenére több hajó kötött ki Adjirban; a hajók fegyvereiket és lőszert hoztak a k­ilakók számábra. Fez, augusztus 31. (Hamis.) A 19-ik hadtest műveletei kö­vetkeztében, amely Dakar Dininél fá­radtság nélkül érte el a bran-törzs terü­letének legészakibb részét. Hetvenezer em­ber — köztük hétezer harcos jutott min­den vagyonaival és jószágával együtt (a termést is beleértve) kezünkre. A Tif vezérek Sesuanban értekezletre ül­tek egybe, amelyen nagy izgalom uralko­dik. Abd el Krím sorkatonákat oszt el az egész harcronadon. Páris, augusztus 31. Fezből jelenítik, hogy Nou­lin tábornok megbízott egy vezérkari tisztet, menjen állandó összekötő tisztül Primo de Rive­­rá­hoz. A mai napon egy spanyol tiszt érkezik Fezbe, hogy a francia vezérkar­nál hasonló szerepet töltsön be. London, augusztus 31. A Times jelenti :Jeruzsálemből: Egy je­­ruzsálemi tan szerint a Damasztus éléstá­rai szóló hír valótlan- A drúzok csak­­ugyan támadást intéz­tek a város ellen, de a támadás kudarcot vallott. Damaszkus­­ban magában nyugalom uralkodik, de egészen a városig elért már a francia­­ellenes propaganda. A drúzok ma­jd­sérle­tet tettek arra, hogy Damaszkus és Ired között a vasúti vonalat elvágják. — Az Új Nemzedék tudósítójána­k jelentése Berlinen át. — Páris, augusztus 31. Az Eclair közlése szerint Painlevé Sarrais tábornokot sürgős táviratban felszólította, hogy azonnal­ tegyen a va­lóságnak megfelelő kimerítő jelentést a franciák veszteségeiről a árusokkal foly­tatott harcokban. Sarrail még erre a sür­gető táviratra sem válaszolt kielégítően, hanem lakonikus táviratot küldött ezzel a szöveggel: Minden rendben van, Da­maszk­usz nyugodt. Sarrail a kormány­körökben meg vannak győződve, hogy Sarrai konokul félrevezeti a kormányt a tényleges helyzet tekintetében és azért küld rövid táviratokat, mert el akarja halasztani a való tényállás közlését. T. ' ii . „Európa békéje követeli Ausztria csatlakozását” Nagy tüntetés volt tegnap Bécsben—Loebe a Nép­szövetség útján tartja kivívandónak a csatlakozást Nagy az izgalom — Az Új Nemzedék tudósítójától. •— Bécs, augusztus 31. A városháza előtt tegnap mintegy tíz­ezer ember részvételével népgyűlés volt, amelyen a Németországhoz való csatlako­zás mellett tüntettek. Lelkesen ünnepel­ték Loebe német birodalmi gyűlési elnö­köt; az ünneplés még fokozódott akkor, amikor az osztrák­-német népszövetség elnöke megköszönte neki, hogy nyíltan, ország-világ tudtával vállalkozott bécsi útjára, noha akadályokban nem volt hiány. Loebe német birodalmi gyűlési elnök ezután megtartotta beszédét, amelyben a többi között a következőket mondotta: A német nép akaratának végrehajtá­sát egyetlen belföldi kormány sem ellenezheti sokáig és egyetlen idegen demokrácia sem tarthatja fenn tartó­san saját alapelvének megsértését. Tiltakozott az ellen, amit különösen Olaszországban és a francia jobboldali körökben hangoztatnak, hogy a csatlako­zási mozgalom az imperializmusnak vagy az annexionizmusnak felélesztését jelenti. Hangozhatta a csatlakozási törekvé­sek békés jellegét. — Mi a magunk kívánságának teljesí­tésére — mondotta — nem ismerünk más utat, mint azt, amely a Népszövetségen át vezet. A st.-germaini békeszerződés ér­telmében a Népszövetség hivatott arra, hogy Ausztria jövő állami kialakításáról döntsön. Mi hisszük, hogy kívánságunk teljesítése nagyban hozzá fog járulni Európa békéjének helyreállításához, annál is inkább, mert gazdasági szükségnek felelne meg.­­ A szanálási kísérletek egytől-egyig vagy eredménytelenek voltak, vagy csak átmeneti időre bizonyultak áldásosnak. Mind erősebb a kívánság a nagy gazda­sági terület iránt, amely biztosítja lakói­nak létét. — A mai tüntetés — folytatta Loebe — nem a kormányoktól indult ki. Én is, mint a német birodalmi gyűlés elnöke, eb­ben a pillanatban nem valamely kormány szócsöveként szerepelek,­­ hiszen egyéb­ként is ellenzéki párthoz tartozom. Mi a csatlakozásban nem látjuk a béke megbon­tását. Marseilleben a munkások a békére irányuló akaratukat hirdették. Holnap Párisba megyek, hogy a né­met-francia megértés mellett szólal­jak fel és hangoztassam, hogy ez a megértés az alapja az európai béké­nek. — Bék­eh­oldásról teirat nem lehet szó. " A beszédet viharos éljenzéssel fogadták. A gyűlés folyamán felszólaltak még Leitner és Austerlitz, az osztrák nemzeti tanács tagjai, továbbá több német biro­dalmi gyűlési képviselő. A gyűlést a városházán fogadás kö­vette, amelyre­­számosan voltak hivatalo­sak. Schober rendőrfőnök hivatali elfog­laltságával mentette ki magát. Emmer­ling alpolgármester üdvözölte a megje­lenteket és vitába szállt azzal a nemrégi­ben (Seipel részéről) k­ifejtett elmélettel, hogy az állam és a nemzet nem azonos fogalmak. Közbelépésre készül a francia kormány — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Páris, augusztus 31. Politikai körökben nagy izgalommal és éles hangon tárgyalják az osztrák csatla­kozási mozgalom megerősödését, különö­sen Loebe, a német birodalmi gyűlés el­nökének bécsi feltűnő agitációját a csat­lakozási mozgalom mellett. Loebe beszé­dének az a része, melyben fogadkozik, hogy a mozgalom csak békés után, a Nép­­szövetség segítségével akar érvényesülni, itt kevés benyomást tesz és különben is azt vetik ellen­, hogy a mozgalom erőszak­­lód­ása presszió akar lenni a Népszövet­ségre. Míg eddig hajlandóság mutatkozott arra, hogy a csatlakozási mozgalmat aka­démikusnak, vagy előnyök kiharcolására alkalmas osztrák eszköznek tekintsék, ad­dig most ebben a tekintetben fordulat állott be és mindinkább az a vélemény kerekedik­­ fölül, hogy a mozgalom komoly jel­legű és Németország áll mögötte. A csatlakozási mozgalom — mondották­ nekünk egy beavatott hivatalban, — úgy látszik mégsem egy előkelőtlen tarctikai manőver spanyolfala, hanem ezidőszerint a legkomolyabb ostrom a békeszerződések rendszere ellen. A külpolitika intézői mindinkább átlát­­ják ezt és valószínű, hogy Ausztriát figyelmeztetni fogják a csatlakozási moz­galom tolerálásának súlyos következmé­nyeire. A kamara szünetelése lehetetlenné tes­ti a politikai pártok egységes állásfoglalá­sát. Megállapítható, hogy a Párisban lévő Mai számunk ára 3000 korona

Next