Uj Nemzedék, 1925. október (7. évfolyam, 220-246. szám)

1925-10-01 / 220. szám

U UtdUfel ____| I!»k­i«t»i­­­11 Egy pm marmm mumm MB \yp. nw­.K rmkbmi Sxerk«Kt«»i* e« kiadohl# Ora 40.000 bor., negyed- jfe&aäj SSjÉB fjpsS6\ BSE» V'brt. fSSäi jQfAgr Ifesl vatali Budapest, V. kar., dara 120.000 korosa. - BCgS jS||| MMi IBb88bb *8» -- ^ __________-Sv Anti-,,,.__mffil XMEtT ||§S Honvéd­«te. 10. scéza. Err­ .rém éra helyben, Pffl «MB­BSHHHHI .ágfüred­ MBS»*| | Hu TeUf * »7-47, 127-4«, vidéken és pályaudvaron Ög&yifj prjSlj jfejSES BralMllwMBiHM J. «5. Gyorsírók ■ 7—20.— 2000 kor. wienben hét. M 13$§|§ PwiSrer nekw.délhivatalov, vm., kSznap és vasárnap 2500 ^B» flKSBiS TlSSigSgga MK3»Mia8»B ffaSig CSiaB JoBSS* Rákóczi-nt 1. sr„ Telefont osstrák kor.­­ Hirdetés.k jf&gf \WK VttfflldBlW SjgS j§|$ Wipi 1- «6-01. T.rér-kiírat tt, mm..rt díjszabás szerint. MM 'mHH BHMB joH SBH oWB v v Telefoni 121—4*. Vll. évfolyam 220. (1770.) szám ♦ Csütörtök. ♦ Budapest, 1925 október 1. Bolssmentés A b­ot­e Hilfe központi bizottsága t­error­­táviratot intézett Bethlen István minisz­­terenökhöz, amelyben a letartóztatott népbiztost és a vörös forradalmárokat védelmébe veszi, követelvén azonnal való szabadlábra helyezésüket. Ugyanennek a Rote Hilfe nevezetű bolseviki propaganda­­szervezetnek brandenburgi kerülete ha­sonló követelést rezegtet át a táviróvo­­nalon. Szóval a Rote Hilfe mint nemzet­közi tényező jelentkezik s példátlan or­­cátlansággal avatkozik be a magyar belső ügyekbe, a vörös rémuralom összeeskü­vőinek védelmében. Egész természetes, hogy a szociáldemokrata párt ujjongás­­sal fogadja a Rote Hilfe­r kisérleteit, számítván arra, hogy a magyar kormány engedni fog a nyomásnak s valamilyen módot talál a vörös gazfickók megérde­melt büntetésének enyhítésén... A nemzetközi vörös közvélemény hoz­zászokott ahhoz, hogy Magyarországon amnesztiával és kicseréléssel intézzék el a magyar állam biztonsága ellen elköve­tett merényleteket. A gyöngesség politi­kája szabadította fel a Rote Hilfe hang­ját; e vörös banda elkönyvelte a magyar gyengeséget, mint állandó tételt, amelyre építeni lehet, amely számításaikban, mint kedvező­ politikai tétel szerepel. Az am­nesztiát és kicserélést a gyengeség tényé­nek vette s most az elmúlt gyöngeségre számítva jelentkezik olyan szemérmetlen­séggel, amely csak a forradalom szemét­jének legsajátabb sajátja. Meg vagyunk győződve, hogy a ma­gyar államhatalom, amely a múltban Márton humanitárius és politikai szem­pontokból nem hajtotta végre a jogos megtorlás követelményeit, ezúttal nem enged, mert nem engedhet a nemzetközi vörös propaganda tényezők követelései­nek, ha nem akarja saját maga állását, szilárdságát és tekintélyét megrendí­teni. A magyar állam és a magyar igaz­ságszolgáltatás nem lehet játéka a vörös diplomáciának és a vörös terrorszervek­nek, a magyar állami rend sokkal szilár­dabb és mélyebb alapozottsága, semhogy a Barbusseck, a Weimsteinek, Czetkin Klárák és Adlernek követelésének enged­jen. Egyetlenegy szempont sem szólhat amellett, hogy bármiféle külföldi beavat­kozás szempontjainak alárendeljük a magyar igazságszolgáltatás zavartalan­ságát és érintetlenségét. A letartóztatott bolseviki gazfickóiknak el kell nyerniük méltó büntetésüket. Nem politikai bűn­tettesek, hanem gonosztevők, akik a kor­mányzó és a magyar nacionalizmus ve­zérkarának legyilkolásával akarták meg­valósítani a maguk uralmát. Ez a tár­saság nem érde­mel kíméletet: a letartóz­tatott bűnösökön érvényesülni kell a megtorló igazságnak, nehogy igazság­szolgáltatásunkban megrendüljön a hit, nehogy a polgári társadalom elveszítse ellenálló képességét, nehogy a büntetés nélkül elmenekült patkányok nyomába új patkányok következzenek. E bűnöző bandát el kell rettenteni, különben Ma­gyarország állami és társadalmi rendje állandó játéka lesz a vörös gazemberek­nek és összeesküvőknek. Elmúlt az az idő, amikor nemzetközi munkássztrájkokkal és vörös aknamunká­val körül lehetett hálólni Magyarorszá­got: az európai közvélemény már tisztán lát a magyar kérdésben, tisztában van azzal, hogy rágalomhadjárat az, amely e szerencsétlen ország belső viszonyait a hazugság torztükrén keresztül anar­chikussá vetítette. Az európai polgári társadalom nem adja többé oda magát nyomatéknak e rágalmak és vörös köve­telések mellé, a Rote Hilfe nem nemzet­közi súlyú, a Rote Hilfe egy közönséges bűnszövetkezet, amelynek kapcsolatai a magyarországi szociáldemokrata párttal annyira nyilvánvalóak, hogy maga a párt le sem meri tagadni. A párt csak azt tagadta, hogy a Rote Hilfe bolseviki szer­vezet. íme, itt a példa és egyben a cáfolat Diplomáciai előrelátásból vetette fel Német­ország a háborús felelősséget Még mindig a német nemzetiektől függ a biztonsági konferencia megtartása Mussolini csak a megegyezés esetén utazik Locarnoba — Az Új Nemzedék tudósítójától. —­ Berlin, szeptember 30. Politikai körökben úgy tudják, hogy a birodalmi kormány a háborúért való fe­lelősség és a kölni zóna kiürítése kérdésé­ben folyt jegyzékváltás után egyelőre nem bocsátkozik erről a kérdésről további esz­mecserébe. A birodalmi kormánynak ezek­ben a kérdésekben jeleznie kellett állás­pontját, egyrészt, hogy a német naciona­lista elemek támadásának elejét vegye, másrészt, hogy a szövetségesek és a világ közvéleménye előtt nyíltan feltárja gon­dolatmenetét. A jegyzékváltás folytatásá­val a birodalmi kormány veszélyeztetné a locarnói konferenciát és alkalmat adna olyan tartalmú pro­­pagandára, hogy az egész biztonsági akciót azzal a hátsó gondolattal indí­totta meg, hogy ha Franciaország rááll, akkor valamilyen ürüggyel az utolsó pillanatban meghiúsítja. Másré­szt alkalmat adna arra az állí­tásra, hogy tökéletesen a német szélső­jobboldali frakció befolyása alatt áll. A biztonsági eszme, mely jelentékeny belső német csoportokat zúdított maga ellen, a külföldön azonban Németországnak sok rokonszenvet szerzett, ilyen módon hosszú időre teljesen inaktuálissá válnék. Berlin­ben már azért sem akarják túlhajtani­ a német nacionalista álláspont teljes ér­vényre engedését, mert attól tartanak, hogy ennek következ­­ményeképen a mérséklet politikája Franciaországban is teljesen meg­buknék és ismét Poincaré kerülne az ügyek élére. Hangoztatják különben, hogy az angol és francia válasz is bizonyos mértékben tekintettel van a német birodalmi kor­mány belső pozíciójára, mert egyáltalában tartózkodik Németország háborús felelős­ségének újabb hangoztatásától és csupán hivatkozik a versaillesi szerződésre, mondván, hogy a kérdés nem aktuális és így tárgyaláságaik visszautasítása nem állja útját a külügyminisztériumi konfe­rencia megtartásának. Kedvetlenséget Berlinben csupán az angol jegyzéknek egyetlen fordulata okozott, az, hogy az angol kormány­nak „nincs módjában a múltról való ítéletét megváltoztatni.“ Ez az egy passzus mintegy a háborúért való felelősség vádjának burkolt fentartá­­sát jelenti egyébként azonban a francia és angol jegyzékben foglalt állásponttal szemben, miként politikai körökben han­goztatják: a birodalmi kormány egyelőre, amíg a Népszövetségbe való belépése ak­tuálissá válik, a „tolerari posse“ ál­láspontjára helyezkedhetik. Sok függ azonban attól, váljon a német jobboldali csoportok a francia és angol válaszjegyzék után is megmaradnak-e aránylag diplomatikus magatartásuk mellett, mely a locarnoi konferencia aktuá­lissá válása óta magatartásukat jelle­­mezte. Ezért egyelőre még mindig a né­met jobboldali pártok kezében van a biz­tonsági konferencia sorsa. T. Róma, szeptember 30. A Tribuna berlini munkatársa azt írja, hogy Mussolini miniszterelnök csak akkor vesz részt az értekezleten, ha a Svájcban folyó megbeszélések már pozi­tív eredményre jutottak és a szövetséges külügyminiszterek az értekezlet színhe­lyén másodízben jönnek össze, hogy az esetleges megállapodást aláírják, hogy a német katonai tényezők az orosz mozgósításban jogosulatlanul a háború­nak de facto való kitörését látták és ne­hogy veszélyeztessék a Schliffen-féle ter­vet, átadták az azonnali hadüzenetet Oroszországnak. Ez azonban hiba volt, mert szakértők, maga Falkenhayn is, azon a nézeten vannak, hogy Németország nyugodtan várhatott volna még egy vagy két napig anélkül, hogy biztonságát túlsá­gosan kockáztatta volna. Erkölcsi felelősség azonban Német­országot nem terheli, mert nemcsak a birodalmi kancellár és a kormány akarták, mint most kétséget ki­záró bizonyossággal megállapítható, a bé­két fentartani, de a német katonai körök fentendített állásfoglalását tekintve az orosz mozgósítás után elkerülhetetlennek tartották a háború tényleges kitörését. Az az állítás, hogy Németország az 1914-es Európában egyedül volt felelős a hábo­rút megelőző puskaporos hangulatért, a történelmi kutatás előtt szintén nem áll­hat már meg, hanem nyilvánvaló abszur­ditás. Mind Németország, mind más eu­rópai hatalmak 1911. előtt nem háborúra, hanem saját biztonságuk megóvására tö­rekedtek. Ezért helytelen azt állítani, hogy Németország erkölcsileg felelős a bábom kitöréséért. Anglia „enyhe figyelmeztetést“ küldött Lengyelországnak az or­osz szövetség ellen London, szeptember 30. Csicserin varsói látogatása politikai körökben nagy feltűnést kelt és többrend­beli kombinációra ad okot. Általában az a nézet, hogy Csicserin útja az utolsó kétségbeesett kísérlet a nyugateurópai béke meg­akadályozására. Az orosz-lengyel szövetség, mellyel Csi­­cserin fenyegetőzik, feltétlenül megszün­tetné a német-orosz rapallói szerződés tit­kos klauzuláit. Ezek a klauzulák állítólag úgy szólnak, hogy sem Németország, sem Oroszország kölcsönös hozzájárulás nél­kül nem léphet be a Népszövetségbe és f­rancia vagy lengyel támadás esetén köl­csönös támogatásra kötelezett. Hír sze­rint­­ Nagybritannia a lengyel kormányhoz i­ „enyhe figyelmeztetést“ intézett a­z N­ szovjet kormánnyal való szövetség / / ellen,­­ rámutatva, hogy Lengyelország ebben az­­ esetben elvesztené Anglia és Amerika tá­mogatását. Franciaország ellenben, úgy látszik, támogatja, a szövetséget, mert ilyen emódon könnyebbedést hoz létre a keleti­ helyzetben. T. Csicserin továbbutazott Berlinbe Varsó, szeptember 30. Csicserin orosz külügyi népbiztost ked­den fogadta a köztársaság elnöke. Délben, a miniszterelnök a minisztertanácsi palo­tában villa­sreggelit adott a vendég tiszte­letére. A dé­lután folyamán a miniszter­el­nök viszonozta Csicserin látogatását a szovje­t követségen. Este utolsó megbeszé­lésre ültek össze Sk­rzynski és Gsicserin. Ez a­ tanácskozás, amely két óra hosszat tartott, befejezte a k­ét államférfi között előzetesen folytatott megbeszéléseiket. Ezt követően a diéta és a szenátus elnöke vi­szonozta Gsicserin látogatását a szovjet­­követségen. Az est folyamán Csicserin népbiztos Varsóból tovább utazott Ber­linbe. „Németországot nem terheli felelősség a háborúért“ — Az Új Nemzedék tudósítójának jelentése Berlinen át. — Washington, szeptember 30. Frank Simonds, az ismert amerikai kül­politikai publicista a háborúért való fele­lősség kérdéséről szólva azt írja, hogy Németország csak részben felelős a hábo­rúért, Németország felelőssége abban van. Szombatig az összes kommunistákat átszállít­ják az ügyészségre Az állami és a társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvény alapján tartóztatják le a kommunistákat - Hogyan élnek a rend­őrségen Rákosiék — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A rendőrség politikai osztálya most végzi az utolsó jegyzőkönyvi felvételeket a kommunista­ puccs ügyében. Hogy a jegyzőkönyvek felvétele gyorsabban tör­ténjék, a politikai osztály átkérte egy má­sik osztályról Szabó Miklós és Vogl rend­őrkapitányt, akiknek segítségével most már gyorsabban folyik a munka. A jegyzőkönyvek felvételét előrelát­hatóan ma délben befejezik és ekkor mind az 56 őrizetbe vett kommunista előtt kihirdetik az előzetes letartózta­tásról szóló végzést. A letartóztatások az állam és a társa­dalmi rend hatályosabb védelméről szóló 1921-ik évi III. törvénycikk alapján tör­ténnek. A letartóztatott kommunistákat szom­batig turnusokban szállítják át a ki­rályi ügyészség fogházába, ahol már minden előkészület megtörtént a kommunista foglyok elhelyezésére. Az őrizetbe vett emberek közül eddig négy nőt és két férfit helyeztek szabad­lábra. Ezek ellen azonban tovább folytat­ják az eljárást. A rendőrségi nyomozás nagyid­őűségét jellemzik azok az adatok, amelyeket hiva­talos helyen bocsátottak rendelkezé­sünkre. Ezek szerint a politikai osztály há­rom hónappal ezelőtt jutott tudomá­sára a kommunista összeesküvés ter­vének. Három hónap óta 52 detektív 227 figyelőnapon fejenként 1138 óra hosszat állott lesben az utcákon, le­­bujokban, pincékben, mindenütt, ahol a kommunisták megfordultak. Ezzel a nagystílű nyomozási munkával sikerült elejét venni a veszedelmes kom­munista szervezkedésnek. Mint a Nemzeti Újság ma régeid száma megirjja, a Bote Hilfe és a nemzetközi munkássegítés központi bizottsága fénye.

Next