Uj Nemzedék, 1925. november (7. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
BEB il _ B JFU £3v3 «gyes vánás« helyben, jjpfi 1»1! BH M atgSSBSte, IS! Telefon: 127-47, 127-48. -Kdében és pályaudvaron igafH igfsSggSPS J. 65. Gyorsírók: -------------.-ooo kor. Wienben hét- jjSjggSgPS «gSSraiffflPli BffiMPpgsjilft Fiókleadóhivatatok: VIII., USznap és vasárnap 2500 Ha» 18bB 8881 llilluilll /»SK Rákóczi-út 1. n., Telefon, matrék kor. — Hirdetések ÉSBB VMH ■BMBk. BÉBI BBB üteg J. 136-06, Teréz-barat 62. «nwi díjszabás szerint. 4B&W HUgHH Kft. JHH Telefont 121—41. Vll. évfolyam 247 (1797.) szám + Vasárnap ♦ Budapest, 1925 november 1. Dies atra Ma hét esztendeje, hogy először süvöltött bele a magyar történelembe a nemzetközi forradalom szava: ma hét esztendeje fehér őszirózsás automobilok rohantak végig a magyar főváros utcáin s az ujongó csőcselék röhögve állott sorfalat a régi szent istváni Magyarország ravatala mellett. Egy sereg emlék, egy sereg fájdalom írásit bele szivünkbe és lelkünkbe, a hét esztendőnek minden szenvedése, minden szomorúsága és sülyedtsége elkezd beszélni megint arról a napról, amely megfordította a magyar történelem járását, amely kimozdította tengelyéből a magyar életet. Ez a nemzedék,amely keresztül élte e fájdalmas napot, nem tudja elfelejteni soha többé s a megaláztatásnak e fájdalmas emléknapján ,felszakadnak lelkében a régi sebek, kérdések pattognak eléje, hogy miért volt szükség erre a napra és ki annak a felelőse. A felelősek egy része patkánymód elmenekült idegenbe, másik része azonban itthon maradt és cselekvő szerepvivője a magyar politikának és a magyar életnek. Arra a kérdésre, hogy a bűnre miért nem jön a bűnhődés, a gaztettre miért nem következett megtorlás, nem tud kielégítő választ adni senki sem s a keresztény közvélemény ma is ott van a meg nemoldott és meg nem válaszolt kérdés mellett. Az októbrizmus politikája felelős mindenért, ami történt. Még a bolsevizmusnál is vétkesebbek azok, akik kinyitották az októberi forradalom szenny csatornáinak elzáró rácsait, akik a magyar életbe beleszabadították a politikai csőcseléket, a söpredéknek és az aljas orgyilkosoknak azt a társaságát, amely végrehajtotta Magyarország megcsonkítását, amely a népjogok nevében beengedte a bocskoros csőcseléket Magyarország ősi határai közé. A férfiatlanságnak és a gyávaságnak, e hitvány társasága azonban gyökeret vert az erkölcsi szemétdombokon, amelyet nem tudott eltakarítani a magyar közéletből az ellenforradalom sem s gyökérszálain keresztül az októberi forradalom tartalmából szívja, magába az éltetőerőt és az életet. Az októbrizmus ma, amikor már a történelem lemérte és amikor a történelem már ítélt rajta, nemcsak hogy nem pusztult ki a közéletből, hanem egyre szemérmetlenebből és egyre tolakodóbban jelentkezik cinkostársainak és végrehajtóinak a marxi szociáldemokráciának jóvoltából. A marxi szociáldemokrácia szolidaritásba helyezkedett a forradalommal, amely neki egyik fegyverténye volt és ma, amikor Tua István tragikus halálának emléktábláját leleplezik a nemzetgyűlés épületében, az a társaság, amely a forradalmat csinálta és megvalósította, tüntetően távolmaradt ettől az ünneptől. Meg is értjük és nagyon helyeseljük, hogy nincsenek ott, hogy neon rontják a fájdalomnak, a megemlékezésnek és a szomorúságnak ünnepi hangulatát, hogy nem jönnek oda álszenteskedő arccal azokhoz az emlékekhez, amelyek a magyarság egyetemének örök intelmet jelentenek, örök figyelmeztetést adnak, hogy többé ne üljenek fel a hitványoknak, hogy többé ne kápráztasson el senkit sem a vérvörös színű forradalmi lobogó. Tisza István és Návay Lajos emléktáblája mellett illegdöbbenéssé... és magábaroskadt fájdalommal áll az egész magyar nemzet ezen a napon. És megint csak a felelősöket keresi, megint csak kérdi, hogy miért nem jött a bűnre bűnhődés, hogy a földi igazságszolgáltatás kezét micsoda hatalom és micsoda erő fogta le? Tisza István nemes alakja, hét év távlatából nézve méreteiben és jelentőségében megnőtt és megizmosodott. Tisza István személyében pusztította el az oktobrizmus akkor létező egyetlen ellensúlyát, aki megtudta volna talán állítani a végzetet. Az orgyilkosok bandája, amely ujongvaujongott holttesténél, ma közömbösen és talán gúnyosan megy el az ünnepség mellett abban a tudatban, hogy jó munkát végzett, mert kidöntötte a nemzeti gondolatnak egyik oszlopát. Ők más konzekvenciát vonnak le ebből a napból, ennek a napnak történelmi jelentőségéből, ők talán titokban az összeesküvő tanyákon arra gondolnak, hogy azok az eszközök, amelyekkel Tiszát és vértanútársait félretaszították az életből, még megvannak, és jöhet egy alkalom, amikor megint előveszik fegyvertárukból. Ezen a napom a forradalom és az ellenforradalom két egymással ellentétes motívuma csendül meg, elhallgattatván minden más hangzását a magyar életnek, a magyar politikának és a magyar létküzdelemnek. Mind a két magyar motívum egyformán szólal, de hogy az ellenforradalmi motívum, az ellenforradalmi gondolat, a régi rend helyreállításának hangja legyen az erősebb, ahhoz a magyar szolidaritásnak, az aggyéválásnak és az egyetakarásnak öszszeforrasztó erejére van szüksége ennek a boldogtalan nemzetnek, amely az erőt aööedelemre csak a múltból tudja szerezni. Méltóságteljes gyászülés keretében leplezték le a parlament hősi halottainak emléktábláját Tizenhárom front-halott, Tisza István és Návay Lajos emléke Scitovszky, Huszár és Zsitvay ünnepi beszéde — Az Uj Nemzedék tudósitójától. — A halottaknak járó kegyeletnek és emléknek szentelte mai ülését a nemzetgyűlés. Egy délelőttre áthidalta a politikai különbségeket, a pártharcokat a közös fájdalomnak az átérzése és a hősi halottak, a vértanúk emléktáblái előtt fenséges, megható egységgel hódolt a nemzetgyűlés. Ott volt minden párt, majdnem valamennyi képviselő, csupán a szociáldemokraták hiányoztak, de azoknak a távolléte, akik érzésileg úgy sem tudtak volna részt venni a mai gyászünnepségen, még ha akartak volna is, talán még harmonikusabbá tette a ma délben lefolyt emlékünnepet. A delegációs terem piros szőnyegekkel bevont folyosóján piros-fehér-zöld lepel borítja az emléktáblákat. A lépcsőfeljáratnál délszaki növények állanak, a két emléktábla előtt egy-egy dobogó, jobbra és balra széksorok. Egyszerű, mégis megható pompadja meg a keretet a szívbe markoló ünnepségnek. Az ünnepi ülés Tizenegy óra múlt el tíz perccel, amikor az ülésterembe hívó csengők megszólalnak. A folyosók és a karzat is zsúfolásig tele van fekete ruhás közönséggel. Megjelentek erre az ünnepies alkalomra a régi politikai élet résztvevői, a munkapárt tagjai igen nagy számban. A főrendek közül is sokan jöttek el. Itt látjuk a diplomatákat, a katonaságnak és a különböző hatóságoknak képviselőit. A képviselők valamennyien fekete ruhában, zsakettben, vagy Ferenc József-kabátban jöttek be a Házba és ezúttal szinte teljesen megtöltik az üléstermet. A jobboldal és a közép padsorai zsúfolva vannak. A szociáldemokraták vadjai üresek. A kormány tagjai közül Bethlen István gróf miniszterelnök, Vess József, Klebelsberg Kunó, Rakovszky Iván, Bod János, Walkó Lajos és Pesthy Pál miniszterek vannak jelen. Mindjárt az ülés megnyitása után Szcitovszky Béla teszi meg elnöki emunciációját. Scitovszky beszéde — Halottak napja küszöbén ezt az ülést a mi halottak ábnaik szenteljük. Hősök és vértanuk emlékének áldozunk ma. Nincs a világon nemzet, amelynek a napi mimfiájában s küzdelmeiben annyira szüksége volna a mattra és a múltnak hőseire, mint a magyarnak. A háborúból és az azt követő időikből az országgyűlés is kivette részét. Ezek a férfiak ott a nagy világégésben is megállták helyüket és a nemzetünket ért legnagyobb megpróbáltatások idején is egész embereknek bizonyultak. De az ő vérük nemvolt elegendő győzelmünkhöz, mert hisz az egész világgal álltunk szemben. Ez az emléktábla az ő hősi tetteiket hirdeti, a másik tábla pedig a vértanukról emlékezik meg. Ma van hetedik évfordulója annak a gyászos emlékű napnak, amelyet ki szeretnénk törülni történelmüinkből. Ezelőtt hét évvel gyilkolták meg Tisza István grófot. Mikor az elnök Tisza István gróf nevét említi, a nemzetgyűlés tagjai felállnak és úgy hallgatják az elnök beszédét. Szcitovszky Béla ezután emelkedett szavakkal méltatta Tisza István egyéniségét, bátorságát és mindig egyenes uton járó célkitűzését. — Ma még kitérő Bitet a kortársak ítélete — mondotta — de szándékainak önzetlensége, jellemének tiszta nemzeti meggyőződése és kötelességérzete a tanúbizonysága annak, hogy faja iránti mélységes szeretettel áthatott* önfeláldozással iparkodott a kötel-ésszét teljesíteni. Legjellemzőbb rá egyik mondása, amelyben bemyerezgett az őt fenyegető veszedelem megsejtése. Nehéz viszonyok között, mit bánja a becsületes ember, mi lesz saját személyével? Amikor a négy katonaruhába öltözött martallénak a fegyvere élete kioltásával szabadította rá hazánkra az anarrhiát, utolsó sóhajtása az volt: Ennek így kellett történnie. Érezte, hogy egész élete csak úgy lesz teljes, ha halálával is hat tovább és nőtt a mártírok tábora mindenfelé, amelyre a megcsonkított haza területén az anarchia véres keze elnyúlt. ■ im—BH—11 I A parlament hősi halottai Ezután a képviselők és a közönség átvonultak a delegációs folyosóra, az emléktáblákhoz, ahol a hatalmas sokaság néhány perc alatt elhelyezkedett. Az ünnepséget a Budai Dalárda nyitotta meg a magyar Hiszekeggyel, majd Huszár Károly lépett a dobogóra és megtartotta beszédét a hősi halottak emléktáblája előtt. — Egy hajótörött, bus nemzedék gyújtja meg a nemzeti önfeláldozás oltárainál a szent megemlékezés örök mécseseit. A magyar országgyűlés két házának és a törvényhozás tisztviselői és alkalmazottai 13 hősi halottjának emlékét ércbe öntettük. A magyar nemzetgyűlés kegyeletes hódolatának szerény tolmácsa vagyok a hősök emléktáblájánál, amelyhez időtlenidőkig járni fognak az utódok, tanulni férfi virtust és igaz honszerelmet. Megint tizenhárom vértanú! Tizenhárom drága vércsepp a magyar szenvedés mélységes tengeréből. Tizenhárom csillagszem Csaba királyfi legendás tejutjáról. Tizenhárom hősi halott neve a millió névtelenből. Életüket ádáz csatában elvette az ellenség, de a magyar história egén, mint örök csillagok gyulladtak ki dicsőséges neveik, most mikor a lepel lehull a művész alkotásáról. Huszár Károly e szavainál lehullott a nemzetiszínű lepel a baloldali emléktábláról, amelyen arany betűkben fénylett a tizenhárom hősi halott neve. A fiatal Eszterházy Pál gróf főrend, a daliás dunántúli mágnás huszártiszt, szivét rohamozó huszárjai élén érte az ellenség golyója. A történelmi középnemesség egyik legkiválóbb hőse a deresfejű, ifjú lelkű Désy Zoltán népfelkelő hadnagyot Erdély veszedelmének ösztönös megérzése hajtja ki önként a frontra. A magyar hazaszerető németség hűségének vértanúja Dahinten Ernő, a szászok kiváló képviselője.. A déli végeken a szerb betörés idején a Száva mocsarai között tűnt el, ahol egyedül is magyar lélekkel, hősiesen védte a magyar zászló becsületét. Nagy Sándor könyvtártiszt, a tüdős tanár saját vérével irta meg a gorlicei áttörés legendás történetét, Hugonnay Viktor gróf a wolhimiai ingoványokban vérzett el. Takács László, a Ház építésze, betegen is kiment a frontra és a kalicsi sáncok ásatása közben kapta halálos sebét. Szilágyi Lajos György dr. a harctéren szerzett tífusz áldozata lett. Jióry Sándor kilenc lőtt sebbel esett hadifogságba. Fábián Vilmost és SkulétyJózsefet a szerb fogság borzalmai kínozták korai halálra Kiss Gábor altiszt a urzeni isti vár körül folyó ütközetben tűnt.4. Takács Ferenc Lublin alatt a régi orosz határ legelső községénél lett hősi halott. Gubányi Pál, a Ház asztalosa, mint vitéz Molnáry-baka, a imacsói bánság földjén küzdött utolsó leheletéig. Magyar hitnek büszke bajnokai, magyar reménységnek korán elhervadtette rágni, magyar hazaszeretetnek dicsőségérő , vértanúi mind a tizenhárom. „Ezer év óta vérzünk .. . A tizenhárom hősi halott cselekedeteinek felidézés© egy pillantás a világháború poklába. Erényeiknek idevetítése a mai sivár kor szemei elé nagy tettek diadalmas vágyát kivárnia feléleszteni. Az ő véráldozatuk nélkül még a mainál is szomorúbb lett volna Európa arculata és a magyarság sorsa. Ezer év óta vérzünk e rögön, mint idegen népek védői és erjesztő kovásza, mint a keresztény civilizáció őrzői. Hányszor lettünk idegen világbirodalmi álmok véres áldozatai, s most is itt állunk, — bár sokszor megaláztattunk—, itt állunk magányosan, megfogyatkozva, árván, elhagyottan. Magyarország Európa legholdoktalanabb hadiárvája. Velünk magyarokkal még éreztetik a csatatér hullaszagát. A háborús gyűlölség még nem múlt el ellenségeinkszívéből. Az ellenség békepalástja ráncai között még iit tőröket rejteget a magyarság ellen. Magyarország feldarabolása óta az égbekiáltó halálos bűn lelkiállapotában van egész Európa. Azon a z sebkötésen, melyet trianoni békekötésnek csúfol az emberiség, még egyre átüt a vér . . . Huszár Károly ezután lendületes szavakban mutatott rá arra, hogy a mi háborúnk csak védekezés volt, az ellenünk már előzetesen kimondott, igazságtalan ítélet ellen. — De ne azokat sirassátok, — mondotta — akik dicsően haltak meg a hazáért, hanem azokat, akik nem akarnak a hősökhöz méltóan élni a honért! Amit a sírok suttognak ... — Hallgassátok meg a harctéri sírok suttogását, mert a halál az élet tanítója, így szól a hősi halottak szava: ,,Minden nemzet hagyományaiból él. A jelen, küzdelme és munkája, egy ismeretlen terv szerint a jövő számára folyik. A hősi halottak nemes életpéldája a legnagyobb erkölcsi akkumulátora s kifogyhatatlan kincsesbányája a magyar nemzetnek is. A nemzeti bukás és elernyedés idején a magyar vértanuk a rendületlen bizalom maghintői. Satnya az a nemzedék, amelyik csak a finis Hungáriáé nagy sikolyát hallja meg, vagy sokszor még azt sem. — Ti hősi halottak, rohamsisakos vértanuk éppen jókor jöttek haza szétnézni feldúlt honotokban. Messze sírokból jöttek, mint az éji látogatás édesanyja, megnézni a családot, az özvegyet, az árvát, a szülőföldet, az édes magyar hazát. A ti mostani jelentkezésiek, a dicső díszszakasz a hősi halottaknak, élő tiltakozás a személyeskedések és szószátyárkodások, a pártütések és a széthúzások csúnya zsibvásáron. A ti csontkarjaitok kinyúlnak a tömegsirokból, mint egy nagy mementó. — A ti szellemi megjelenésiek, — halhatatlan hősök — fenséges tanúbizonysága az örök nemzeti egységnek, mert egy a nemzet az élőkben és a holtakban. A história prizmáján semmivé homályoszlnak azok a különbségek, amelyeket a közélet hétköznapi harcaiban olyan szétválasztóknak látunk. Aki ezt a nagy egységet, a múltnak, jelennek és jövőnek örök nemzeti egységét meg akarná bontani, vagy tagadásba venné, az ellen feltámadnának a világháború magyar hősei és a százados sírokban nyitvó milliók. — Isten napja, süss rá a borongás, bus magyar ugarra és keltsd ki a hősök temérdek temetőiben a világ minden táján a magyar mártírok magvát, hogy a népek tavaszának verőfénye mielőbb uj életre csókolhassa a magyar hősiesség szellemét és megrövidítse rettenetes rabságának és elnyomatásunk itéletideje. Őszi magyar szél, vedd fel szárnyaira, a hősök porát és vidd el a csüggedőknek biztató üzenetül