Uj Nemzedék, 1925. december (7. évfolyam, 272-295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

m»t, —Un,«,* ■»* FKpi tos*I FB!U |IILI P-« / Al -'' " KStá J.. UV l"Mg »I« HOW, hóra 40.000 bor», nejysd- gppÄj ‘'Plfefg Efeläv rVam [ AV.>0^ 'ratals Bodapaei« V. kar** korong — IHHI V1L évfolyam 272. (1S22-) ssám ^ fC.CÚ€I # Budapest 1925 december 1. — 1 i ” «■' 1 1 ..............................i ■■ ■■ ■ I, ■!—*” *■*—*■*—n. ■ —l—i*mt**"TMm*‘au ^ Pandoraszdente Nincs senki, a­ki mélyebben »bérezné a nyugdíjasok helyzetének tarthatatlan­s­á­­gát, mint mi, — hiszen ezeken a hasábo­kon érvek során át küzdöttünk, nem min­den eredmény nélkü­l, a középosztály helyzetének szanálása, a szerzett jogok elismerés­e, a társadalom egyensúlyát je­lentő gazdasági problémák megoldása érdekében. Ám ha azt kell hallanunk, hogy akadnak, akár jogosnak vélt elke­seredésből, akár előre megfontolt szán­dékkal elkövetett izgalomból olyan han­gok, amelyek azt hirdetik, hogy: „a ke­resztény nemzeti jelszavakkal tették tönkre a 11­yugdíj­asokat”, akkor a vak­ság vagy a gyűlölködés e kártékony szándékú kirohanásai elleni szót emelünk. Az igazságok s köztük a nyugdíjasok igazságai, nem lesznek nagyobbak sem a valótlan kijelentésekkel, sem az agitáció hangosságával. A jogokat merni ököllel kell kivívni, de nem­ is a szavak bunkó­jával. A nyugdíjasoknak olyan jogos igényeik vannak, amelyek hatalmasab­bak a hajtogatásból kirobbanó szenvedé­lyek erejénél. Az igazságnak ez az ereje pedig abban van, hogy a nyugdíjasok helyzetének szanálását, magának az ál­lamnak belső rendje, a társadalom ge­rincének, a középosztálynak megerősö­dése, a még hivatalban levő tényleges szolgálatosok jövőjének biztosítása, te­hát a küzm­­egn­yugvásnak érdeke köve­teli. Helyes, ha sürgetik s ha irányítják azt a munkáit, amely a dolgoknak meg­oldásához vezet, de politikával, pártagi­­+­Szjio­sol­eografiam­’veitással a nyu­gdíja­­sok igazságát sem sürgetni, sem irányí­tani nem szabad és nem lehet. A nyugdíjasok ezerféle sérelme nem le­het ugródeszka hangos­szavu népvezérek­e a nyomorból élősködő agitátorok szá­mára. A nyugdíjasok sérelme nem azért sérelem, hogy abból a szociáldemokrácia szilre telhesse le a nyomor termését s a demokrata-bloikik kalózzászlaja alatt für­gén tevékenykedő néhány közéleti jelt kamatoztassa politikai érvényesülését. Közvetlenül a genfi tárgyalások előtt, amikor arról van szó, hogy a nyugdíjas­­igények javára a külföldi kölcsönből meg­felelő összegeket szabadítsanak fel, a for­radalmi hang nem okos, nem célszerű s az igazság szolgálatára nem alkalmas do­log. Azt a rendszert, amely demonstrá­ciókkal, küldöttségekkel és felvonulások­kal ostromolta az államhatalmat, ismer­jük már az októbrizmus idejéből s ha a nyugdíjasok visszaemlékeznek, akkor tud­hatják, hogy ezzel az ostrommal sohasem a jog és az igazság kapuját, hanem a fel­forgatás pandoraszelencéjének fedelét törték fel. Arra a jogos kérdésre, hogy a kormány és a törvényhozás miért nem tette meg a nyugdíjatokkal szemben a kötelességét, nem lehet a szociáldemokrata pártba való belépés felhívása a felelet. Tábornokok a szociáldemokrata párt­baj 17 Ennek a módszernek a katonáit mi nem akarjuk többé látni. A nyugdíjasok a vesztett háború, a forradalmak, a fel­forgató üzelmek, az országcsonkító októb­­rizmus rettentő következményei miatt szenvednek. A nyugdíjasoknak tudniok kell, hogy ők is, mint mindenki, aki ma­gyar ebben az országban, a Károlyi-Kun Béla rendszer bűneiért fizetnek. A kormány és a törvényhozás, Genfi­on és itthon, lásson hozzá a kérdés sürgős rendezéséhez. Nem azért, mert a demon­strációkat és felvonulásokat rendező haj­togatás feszegeti a pandaraszelence fede­lét, hanem mert előrelátással, szociális érzékkel, okosan és bölcsen ki kell nyitni az igazság kapuját, biztosítani kell a tár­sadalom fejlődésének s életének nyugodt menetét. __________ A nyugdíjasok kívánságaikat a kormányzó és Bethlen elé terjesztik — ■■■MmromigsagsaK>-gsiig3iwi«ii »■»■■■. ~....... Háromezernél több résztvevővel tartották meg a nyugdíjasok politikamentes országos gyűlését — A gyűlés is külföldi köl­csönt javasolt a nyugdíjak rendezésére A gyűlés felháborodva utasította vissza a szocialis­tákhoz való csatlakozás gondolatát . — Az Új Nemzedék tudósítójától. — 11 Az ország­ valamennyi nyugdíjas szer­vezetének fővárosi és vidéki kiküldöttei jöttek össze tegnap, vasárnap délelőtt a régi képviselőházban. Összesen 3212 kikül­dött jelent meg, úgy hogy ennyire népes nyugdíjasgyűlés még nem is volt Ma­gyarországon. A program szerint szigo­rúan politikamentes gyűlést­ tartottak és ehhez az alapelvhez a vezetőség követke­zetesen ragaszk­odott is. A napi politika kiküszöbölésével vitat­ták meg tehát helyzetüket tegnap a nyugdíjasok. Vezetőik azután megtették részletes előterjesztéseiket arra vonatko­zóan, miképen lehetne orvosolni a nyug­díjasok ezreinek mai szomorú helyzetét. A nagygyűlés vezetését Neményi Imre nyugalmazott államtitkár, a KANSz nyugdíjas csoportjának elnöke vállalta,. Ott volt a Nyugdíjasok Orszálgos Szövet­sége harmincöt szerv,­z, '. ' ek kiküldöttei­­vel, az ország minden részéből, Alur­­schalkó János, a Szövetség elnöke, Ko­­vákzzay István alel­nök, Knapp Aurél al­­elnök és Rákóczi István balassagyarmati csoportelnök vezették a Nyugdíjasok Or­szágos Szövetségének nagyszámban meg­jelent tagjait. A Közszolgálati Alkalmazottak Nem­zeti Szövetsége részéről az elnöklő Ne­­ményi Imrén kívül Kosinszky Viktor al­­elnök és Javornitzky Jenő vezértitésr jelentek meg. A Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetsége részéről Krompacher tábornok ment el a nagygyűlésre. A gyű­lés összehívóinak egyike, a Nyugdíjas Fővárosi Tisztviselők Szövetsége számos taggal­­képviseltette magát A nyugdíjas vasutasokat részben a Kansz. képviselte, részben pedig a Vasutasok Országos Gaz­dasági Egyesületének nyugdíj­asszak­cso­portja, ifj. Gonda Béla elnök vezetésével. Ne­ményi Imre elnök nyitotta mag a n­­agy­gyűlést. Java­solta, intézzen s. gyűlés üdvözlő táviratot Horthy Miklós kormányzóhoz és ti­sztelett­eljesen kérje őt, hallgassa meg és támogassa a nyugdíjasok törvé­nyes, igazságos és méltányos ügyét Ja­vasolta ugyancsak, hogy Bethlen István gróf miniszterelnökhöz is intézzeneki táv­iratot és kérjék őt a nyugdíjasok kérésé­nek támogatására. A gyűlés az elnök előterjesztéseihez egyhangúan hozzájá­rul. Ezután Neményi Imre előadta, hogy az 1912. évi 65-ik törvénycikk biztosította először a nyugdíjasok jogait és­­ kimon­dotta, hogy a teljes szolgálati idő után a nyugdíj fejében is a tényleges illetmények teljes összege jár. — Ehhez hasonlóan humánus nyugdíj­­törvény — mondotta az elnök — egyetlen államban sem volt, hazánkon kívül. Az 1923. évi 35-ik törvénycikk és az 1924. évi 4-ik törvénycikk rendezte ezután­­ a nyugdíjak ügyét. Ezek a törvények bizo­nyos százalék levonásával már megszorí­tást végeztek, végeredményben azonban kimondják, hogy a teljes szolgálati idő után a tényleges tisztviselők mindenkori egész fizetése jár a nyugdíj fejében. Azt is kimondja ez a két törvény, hogy vala­hányszor a tényleges tisztviselők illetmé­nyét emelik, mindannyiszor és ugyan­olyan mértékben a nyugdíjasok illetmé­nyét is emelni kell. (ügy van vügy van!) — Nem hisszük, hogy a népszövetségi Landes ne látná be azt a, lehetetlen hely­zetet, hogy amiből Magyarországon Kis Pál tényleges köztisztviselő nem tud megélni, abból Nagy Péter nyugalmazott köztisztviselő sem élhet meg. _ Tagadha­tatlan, hogy a mi szegény hazánk a leg­­szomorúbb közgazdasági viszonyok kö­zött van és az állam teherbíróképessége nagyon megcsökkent. Éppen ezért mind­addig nem jött panasz az ajkunkra, amíg a nyugdíjasoknak, az özvegyeknek és az árváknak is a tényleges köztisztviselők­kel együtt kellett szenvedniük. Most azonban az­t látjuk, hogy a ténylegesen szolgáló köztisztviselők egyes kategóriái­ban 50—52 százalékos fizetésemelés volt. Hasonlóképen látjuk azt is, hogy az 1925 július elseje után nyugalomba vo­nult tisztviselők, az új nyugdíjasok is többet kapnak, mint a régi nyugdíjasok, özvegyek és árvák. A nyu­gifány rendezése külföldi kölcsönnel — Voltak képviselők, akik találtak mó­dot m­­.v., írerry az or­v­é­g teherbíró ké­pes­ségé, ,’k figyelembevétele mellett, is segitsenek a nyugdijasokon. Ezt a kér­dést az állata által felveendő hosszúlég­járatú kölcsönnel akarták megoldani.­­ Ilyen értelemben foglalt állást a országos takarékossági bizottság és a nemzetgyűlés 33-as szanáló­bizott­sága is. Ez a két bizottság külön-külön jutott ugyanarra a megállapodásra. Érdekes, hogy mihelyt a terv a lapok útján nyil­vánosságra jutott (Az Új­ Nemzedék is­mertette elsőnek). Pécsben az osztrák kormány is magáévá tette az eszmét és k­amek kancellár kijelentette az osztrák köztisztviselők küldöttségének, hogy vé­leménye szerint csakis hosszúlejáratú külföldi kölcsön segítségével lehet meg­oldani a nyugdíjasok, az özvegyek és az árvák ügyét. Az elnök kijelenti ezután, hogy a nyugdíjasok a jövőben is a törvé­nyes és a nemzet érdekeinek megfe­lelő úton akarnak haladni, de méltányos kívánságaik megvalósítá­­­sára minden törvényes és jogos eszközt igénybe kívesznek. — Nem szeretném — úgymond — ha ebben a teremben csak egyetlen ember is akadna, aki azt hinné, hogy a nyugdíjas­­szervezetek vezetőségei nem tettek és nem tesznek meg mindent a nyugdíjasok érde­kében, ami csak módjukban van. Még mindig reméljük, hogy a kormány elő­terjesztésére a genfi tanácsülés meg­felelő határozatot hoz a magyar nyugdíjasok ügyéről. A határozati javaslat Ezután Neményi Imre elnök előterjeszti a nyugdíjasok határozati javaslatát. A javaslatnak ezek a lényegesebb pontjai: — Járuljon az országos nagygyűlés küldöttséggel Magyarország kor­mányzója elé, azzal a kérelemmel, hogy alkotmányos nagy befolyásával hasson oda, a nyug­díjasok, özvegyek és árvák az igazság­nak és az egyforma el­bánás elvének alapján megkaphassák az őket törvény szerint megillető arányban mindazo­kat az illetményeket, amelyeket az 1925. évi 7030.­­számú miniszteri rendelet a tényleges közszolgálati alkalmazottak részére az 1925. év július 1-étől kezdve biztosit — Forduljon az országos nagygyűlés felirattal a magyar nemzetgyűléshez, tárja ott fel a nyugdíjasok, özvegyek és árvák szenvedett sérelmeit. — Járuljon az országos nagyaszülés küldöttsége a miniszterelnök úr elé és kérje fel őt arra, hogy a decemberben kezdődő genfi népszövetségi tanács előtt eszközölje ki azt is, hogy a súlyos anyagi gondok között ros­kadozó, becsületes és hűséges magyar középosztály nyugdíjasai, özvegyei és árvái részére a szentesített többszörös törvények által biztosított ellátásokat szintén folyósít­sák.­­ A magyar törvények ree­dezkezései szerint ugyanis, a megszolgált munka után a nyugdíjasoknak, özvegyeknek és árváknak, a magyar állammal, mint munkaadóval szemben magánjogi igé­nyei állanak fenn.­­ A nyugdíjasok, özvegyek és árvák elesett, elhagyatott helyzetében, az or­szágos nagygyűlés elvárja a jelenleg egységes eljárásra tömörült nyugdíja­sok szervezeteitől, hogy a további együttműködés kifejlfcs®feóee és fentar­­tása által a kellő lépéseket idején meg­teszi és addig folyt­atja, min a nyugdí­jasok, özvegyek és árvák igazságos ügye diadalra nem jut. A nagygyűlés egyhangúan hozzá­járult az elnök határozati javaslatához és ki­mondott­­ák, hogy a kormányzót és a mi­niszterelnököt, illetve a miniszterelnök helyettesét küldöttséggel keresik fel Ezután Kosnnczky Viktor nyugalmazott miniszteri tanácsos a Kansz. nyugdíjascsoportjának alel­nö­ke szólalt fel: — A Kansz.-nak is az a felfogása — úgymond — hogy a nyugdíjasok ügyeinek megfelelő rendezése nemcsak az osztó igazság kérdé­se, hanem egyszersmind a nemzeti becsület, a méltányosság és az okosság kérdése is. Utána Javornitzky Jenő számvevőségi főtanácsos, a Kansz. vezéér­­titkára emelkedett szólásra: — Határozottan állítom, — mondja — hogy az egyetemes érdekképviselőit a kellő időben minden alkotmányos eszközt felhasznált és minden fórumnál eljárt a közalkalmazottak, a ténylegesek, a nyug­díjasok, az özvegyek és az árvák érdeké­ben egyaránt. Tiszta lelkén­isme­rettel mondhatom azt is, hogy a nyugdíjasok ügyét a legelső ma­gyar ember, a kormányzó úr, a leg­nagyobb jóakarattal közeli (Élénk éljenzés.) és a lelki­ismeretemnek tartozom azzal is, hogy megállapítsam, az illetékes fórumok, a miniszterelnök úr és a szakminiszterek mindig a legna­gyobb jóindulattal foglalkoznak a kérdés megoldásának lehetőségeivel. (Úgy van! úgy van­ a terem minden oldalán.­ Sír­nek a megállapításával, ha­ az eredmény ne­m is jelentkezik, tartozom a lelki­isme­retemnek. Hiszem, hogy az összes méltó és igazságos fegyverek felhasználásával megvívjuk küzdelmünket és elérjük, hogy a nyugdíj valóban a nyugalmat biztosítsa. A határozati javaslatot elfogadta. EJ- Mai számunk­­ra 3003 korona

Next