Uj Nemzedék, 1926. június (8. évfolyam, 121-144. szám)

1926-06-01 / 121. szám

P ...... ' _ x Ae*JL* KI Gfl z o i é «1 ari try ■■■ ■■■§■■■» |M| «MM A HiA ! Jfy X \ r § m*mm 18111110 H szerkesztőidg és ldedahl. Kér« 40.000 kor., negyed* g§gjjg| Pjjji l§pi »Mim 1 \ Kpl Bfjl vaUV. Budapest, V. ker.­ért* 120.000 koron«.­­ jgjgfegf gglli Ml IA _________ _____\ RM MffiT HSH ____ Honvéd­ utca 10. .rám. B,ye. .rám ára helyben. ig§f^S ifi Telefon: 127-47, 127-48. •Idéken és pályaudvaron ||||3| HBBB jfBSBI iplfe&flaK J. 65. Cyprairók: 7-20. — 9000 kor. Wiebe« hét- JEggj! t|Op aESpSfjgy Fiókkiadóhivatalok: vili.. kSznap és vasárnap 2500 IlffliS T8888381 BHHmI» HIBJf iJj&ij Hf&B A­ W' ggS K&gglfflv Rákóczi-ut 1. sz., Telefon, Osztxdk kor. — Hirdetések aUnffiV M9SS HhS «BBS« J. 136—06, Teréz-kSrnt 62. ■un-es dijázabás szerint. «8' *4 Telefoni 121—41. «■ V Vili. évfolyam 121. (1966.) szám­ # Kedd ♦ Budapest, 1926 junius 1. Gyász a pódiumon A halál valóban szomorú, de a fájda­lom — ha igazi, mély — a mi fogalmaink szerint, nem áll a pódiumra, hogy muto­gassa, harsogja magát. Szó se essék azok fájdalmáról, akiknek könnye a család és a barátság mély lelki forrásából fakad, de a politikai párt, amely féktelen könny­­hullatással jelzi előre megfontolt gyászát, fölöttébb gyanús s a gyásznak ez a módja a halott iránt tiszteletlen és kegyeletlen dolog. A kirakatrendezés ösztönével vég­hez vitt gyász, mint politikai reklám és pártagitáció eddig ismeretlen volt köz­életünkben; a gyász sohasem volt üzleti­leg megrendezett akció, amelyben nem a fekete fátyol, hanem a frázisok üres szó­lamainak tüntető és politikát szuggeráló szövedéke lobog. Meg kellett érnünk te­hát, hogy a politika dobogójáról zokog­ják el az előfizetési felhí­vások stílusában megfogalmazott gyász párttagsági kije­lentéseit, ezer bájjal megkent szivó fis­kálisok és minden szentimentalizmustól ■messze eltávolodott politikusok. A boltajtókból beintegető üzérek, mintha végkiárusítást akarnának ren­dezni a sajtó által hitelesített gyász „páratlan minőségű“ áruja' 31, zokog­nak, sírnak és tevékenykednek, egy már elmúlt s az Ízlés nevében már tiltakozni képtelen ember ravatala körül. Pótolha­tatlannak írják azt, akit nem egy közü­lök életében le akart gázolni, mérhetet­len veszteségről rebegnek tremolóban megfogalmazott körmondatokat arról, akit már életében ők maguk el akartak veszíteni. Pótolhatatlanság? Hát nem ők követe­lik-e a mások vizalámerütését, azzal a jól ismert mondással, hogy a közéletben nincsenek pótolhatatlan­ emberek s­ nem ők taposnak-e az elhunyt nyomába, hogy saját pótolhatatlanságuk tudatában még idején az elhagyott pozíciókban legye­nek? Szalmaszálat sem kívánunk vetni egy gyászkocsi útjába, amelynek kereke a földi elmúlás utolsó stációja felé gördül. De sorompót emelünk az osztrák zsidók által is saját halottjukként gyászolt „utolsó magyar táblabíró“ blaszfémiájá­­val szemben. Az a szertelen és mértékte­len hivalkodás, amely dicsekszik halottjá­val és könnyeivel s amely rá akarja diktálni magát arra is, aki nem hajlamos a fiskális fogalmát a régi jó táblabiróé­­val, a politikus fogalmát az állam­férfiué­­val összezavarni, messzi visszfénye egy tőlünk idegen világ mentalitásának, amelynek — milyen jellemző jelenség! — érdemes és nagy magyarok koporsójánál soha sem voltak megértő érzelmei. So­rok, szűk szavak, a formalitás kaptafá­jára felhúzott sajtórutin: ez jutott igaz magyaroknak, akik ennek a nemzetnek valamikor nagy értékei voltak. Egy püspöki városból firkált levelekkel üti arcul az ő sajtójuk azt a magyarságot, amelynek igazi értékeire folyton és terv­szerűen homályt vetnek ugyanakkor, ami­kor a maguk speciális értékeire a ma­gyarság ragyogó fényét akarják borítani. Kétféle mértékkel mérnek, akár élőkről, akár halottakról van szó: mértéktelen di­csőség az élőnek és mértéktelen gyász a halottnak, ha az az övék. A mértéket nem ismerő gúny, kritika, lábbal taposás az élőnek, szű­k szavak az elmúltnak, ha az a ■mienk. Könyökig vájkálás a mi legszen­tebb érzelmeinkben s legnagyobb tekinté­lyeinkkel szemben is durva kéz, sebeket ütő karom, vert mérgező szó, ez az ő örö­mük, amelyet a maguk pótolhatatlanságá­­nak konok meggyőződésével az ő gyászuk hi­valkodó álkönyveinek és szavainak páthosza tetéz. Most ontják a könnyeiket, ránk diktál­ják azt a fájdalmat és gyászt, amelyet maguk sem valamennyien éreznek. A sza­vak mögött már ott vibrál a gondolat, hogy elfoglalható vezéri pozíciók vannak s a gyászban egymást figyelik, ellenőrzik, és előretolakodnak. Ez az ő gyászuk. Léderer Gusztávot ma délben szembesítik a fele­ségével a táblai főtárgyaláson Léderer februárban bejelentette felettes hatóságának, hogy hajlandó a polgári bíróság előtt is vallomást tenni . Ma kezdődött meg a nagy per második táblai tárgyalása . — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ma,reggel fél kilenc óra tájt zajtalan gördüléssel egy csukott, vöröskeresztes rabszállító automobil állott mert a­ királyi kúria Országház­ téri­­palotájának főbejá­rata előtt. Az egyik szuronyos katona leugrott a­ soffőr mellől és kinyitotta a rabszállító kocsi ajtaját, ahonnan Léde­rer Guszáv lépett ki két fegyőr kíséreté­ben. Most már nem az a kék civilruha van rajta, amelyben végighalgatta halá­los ítéletét, hanem katonai labdaróc ,min­den disztinkció megjelölése nélkül, mert hiszen köztudomású, hogy Léderert az íté­letkor a hadbíróság­­megfosztotta nem­csak valamennyi kitüntetésétől, hanem katonai rangjától is. Kifakult, zöldessárga katonasapkáját kezében szorongatta és földre sütött szemmel egyszerre két fokot is ugrott a lépcsőn, úgy igyekezett el­tűnni a palota­­ főbejáratának oszlopsora között. * Léderert megrohanják a kiváncsiak Léderert fegyőrei az egyik második emeleti táblai­ főtárgyaiés­­terem előszo­bájába vitté­k, ahol leültették a várako­zók padjára. Az­ épületben csakhamárt hire futott’,’hogy a­ halálra ítélt Lódétól* Gusztávot, áthozták a Margit-köruti fog­házból a mai főtárgyalásra, mert szembe­síteni fogjaik feleségével, Schwartz Miéi­vel. Csakhamar csoportokba verődve igyekeztek arrafelé az előszoba felé, ahol Léderert őrizték. A jóizlésre rácáfolva, mint valami panolitikum­­beli embercsodát, úgy jártak bámulni Léderert. Végre is rendőrök érkeztek, akik az íz­léstelen bámészkodók csoportját t­s­vol­ta­k tett­ék Léderertől. A mai főtárgyalást fél tíz órára tűzték ki. Kilenc óra után néhány perccel hoz­ták szuronyö® fogházőrök, Lédereret. Azonnal bevitték a főtárgyalási terembe, ahol már időközben a hallgatóság pad­sorai szintén megteltek, főleg a nőkkel. Léderernének egy pillantása sem volt ér­­deklődői mellé, hanem szinte durcásan dobta magát a bírói emel­vény előtt elhelyezett székre és bá­gyadtan maga elé nézett. Kék ruha volt rajta, semmi esétre sem azok közül való, amit még a Tölgyfa­ utcai­ lakásból mentett meg. Valószínűen már oboskodása ide­jén készült abból a pénzből, amit a fog­házban készített kézimunkáival összeke­resett. A mai főtárgyalás egyik érdekes­sége kétségkívül Léderer­né szembesítése lesz a férjével. Tudvalévő, hogy néhány hónappal ezelőtt a királyi Ítélőtábla Kállay tanácsa már tárgyalta a bűnpert és életfogytig tartó fegyházra kielte a bűnös asszonyt. Ezen a főtárgyaláson nem jelent meg Léderer Gusztáv, részben azért, mert egészségi állapota, lehetetlenné tette s másrészt pedig, mert polgári biróság előtt nem akart val­lani feleségére. Időközben azonban, úgy látszik, meg­változott álláspontja és kijelentette Apáthy ezredesnek, hogy hajlandó val­lani polgári bíróság előtt is. Miután a királyi kúria az első táblai tárgyalásit ítélettel együtt megsemmisítette és az Ítélőtáblát új főtárgyalásra utasította, a mai főtárgyalás elején minden valószínű­ség f-.r-t-v elsőfokú bíróság ítéletét fogják ismertetni és csak azután kerül sor Léderer Gusztáv kihallgatására, mely igen sok drámai mozzanatot igért. Megnyitják a főtárgyalást Fél tízkor vonult be az ítélőtanács a kúria nagy tárgyalótermébe Kállay kú­riai bíró, táblai tanácselnök vezetésével. — A felebbviteli tárgyalást megnyitom — úgymond az elnök. — Tárgyalni fogjuk a gyilkosság bűn­tettével vádolt Léderer Gusztávné bűnperét. — A királyi tábla elrendelte ezenkívül Léderer Gusztáv előállítását is a Margit­­körúti katonai fogházból. Léderer ugyan­is kijelentette, hogy hajlandó most már a polgári bíróság előtt is vallomást tenni. Ennélfogva tehát a táblai főtárgyaláson is ki­hallgatjuk Léderer Gusztávot , majd amikor a bizonyítás kiegészítése so­rán rákerül a sor, őt is behívatom a terembe. — Mielőtt "azonban még a bizonyítás kiegészítésével foglalkoznánk, ismertetni fogjuk az elsőfokú bíróság ítéletét. A halálos ítélet mondatai monoton A egyformasággal peregnek a nagy terem-­­ . ben. Revolver . . . hullarészek ... 70 JJF 1 millió... ékszerek... A Tölgyfa­ utcai J/\jr véres dráma minden régi ismert mozza­nata újra feltárul a hallgatóság előtt. De senki sem figyel az ítéletre, az órára kp a hallgatóság, melyen csigalassúsággal falja a mutató a negyedórákat. Három­negyed óra is eltelik s még mindig az ítéletet olvassák a Kállay-tanács tagjai. Lédererné merev arccal, szemrezdülés nélkül hallgatja a véres mondatokat, mintha valami tőle távoliálló dologról volna szó. Álmosság terül el a tárgyaló­terem közönségén, a felolvasó biró hangja mint valami zsongitó moraj hal­latszik csak, többeknek lecsukódik a szempu­llája s szundikálva hallgatják a hosszú indokolást. A Lé deremé mellett ülő egyik fogházőr hősiesen küzködik az álmossággal, de végre is elbóbiskol. Le­­leesik a feje, de aztán erőt vesz magén és újra felnyitja szemét. Csak Léderemé merev macsfeajsaseme függ makacsul az elnökön. De ő is a tá­volabbra néz: várja az elkövetkezendő drámai perceket. Tudott-e Lédererné férje gyilkos szándékáról? Mikor az ítélet megfellebbezésének fel­olvasásához érkeztek el, akkor az elnök közbeszólt: — Az ítélet ellen — úgymond — csak egy felebbezést jelentett be az elsőfokú bíróság előtt a királyi ügyészség és pe­dig a mellékbüntetés kiszabására, vonat­kozóan. Méltóságod — fordult most az elnök a Vádhatóságot képviselő fő­­­ügyészhez —• fenntartja ezt a felebbe­­zést? — Nem! — hangzik a válasz. Ezután Pagonyi Nándor táblabiró vette át a szót az ítélet felolvasása után és ismertette a bűnpör anyagát. Legelőbb is Lédererné született Schwarz Mária előéletére vonatkozóan, amit a bécsi ha­tóságoktól szereztek be, tett bejelentést. Elmondotta, hogy Schwarz Mária ugyan büntetve nem volt, de sikkasztás és csalás miatt eljárás folyt ellene. Majd rátért Léderernének az elsőfokú bíróság előtt tett vallomására és hang­súlyozta, hogy Lédererné azt vallotta, hogy nagyon bűnösnek érzi magát, de arról nem tudott, hogy férje Rodellzát meg akarta gyilkolni. Léderernének az elsőfokú bíróság előtt elhangzott eme nagyon fontos kijelentése egyúttal a táblai tárgyalás tengelyét is adja. A táblai főtárgyaláson dől el, az új bizonyítás keretében, hogy várjon Léde­rerné tudott-e, tudhatott-e egyáltalában arról, hogy férjének szándékában van Kodelka Ferenc hentesmestert meggyil­kolni. Az első táblai főtárgyaláson ugyanis erre vonatkozóan külön bizonyí­tást nem rendeltek el, hanem az ítélőta­­nács megelégedett az elsőfokú tárgyalá­son elhangzott vallomások ismertetésével. De azonkívül is ennek a kérdésnek az­ elbírálásába nem avatkozhatott bele perdöntően Léderer Guaziki vallomása sem, mert Léderer élt a perrend ama kivételes rendelkezésével, hogy a legközelebbi hozzátartozó nem köteles vallani a per­ben. Miután kiderült, hogy Léderer val­lomása nélkül mégis csak nagyon nehe­zen■ bírálható el f­eleségének szerepe ■ a­ bűnügyben , ezt úgy látszik Léderernek is megfelelően értésére adták, hogy csak felesége javát szolgálhatja,, ha igaz és őszinte vallomást tesz és így történhetett csak az meg,"­ hogy Léderer változtatott eddigi álláspontján és most már vallani is kész erről a nagyon fontos momen­tumról. Pogonyi táblabíró referátumában rész­letesen ismerteti az elsőfokú tárgyaláson elhangzott vallomásokat. Alkalmasint csal: ezután dél felé kerülhet sor Léderer Gusztáv kihallgatására s feleségével való szembesítésére. Lédererné vallomásainak ismertetése féltizenkettőig tartott. Kállay tanácsel­nök ekkor öt percre felfüggeszti a­ tárgya­lást és intézkedik, hogy az ablakokat és ajtókat tartsák nyitva. A közönség kiló­dul a teremből és izgatottan várja a tárgyalás folytatását, amikor­ Léderer ta­núvallomására és feleségével való szem­besítésére kerül a sor. Háromnegyed 12 órakor újból megnyi­tották a főtárgyalást és még a hátralévő iratokat­ ismertették. Szembesiésre,­­ úgy látszik csak a kora délutáni órákban kerül sor. Lapunk mai száma 3000 korona Halálosvégű autószerencsétlenség Szajol határában — Az Új Nemzedék tudósítójától. Törökszentmiklós, május 31. Tegnap délután Máthé József dar. orvos és Szabó István gyógyszerész és Récsey István gyógyszerész hölgytársasággal együtt autóki­­rándulóra indultak. Szajol határában az autó nekiment egy kocsinak, felborult, a soffőr nyomban meghalt, valószínűleg belső elvérzés következtében. Máthé József dr. orvos pedig súlyos belső sérüléseket szenvedett. Ma délelőtt a buda­pesti mentők egyik autója iiient ki Török­­szentmiklósra, hogy behozza a súlyosan sebe­sült orvost a fővárosba. A társaság többi tagjának semmi baja nem történt, néhány­ kiseb­ húzódástól és horzsolástól eltekintve. "

Next