Uj Nemzedék, 1926. június (8. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
P ...... ' _ x Ae*JL* KI Gfl z o i é «1 ari try ■■■ ■■■§■■■» |M| «MM A HiA ! Jfy X \ r § m*mm 18111110 H szerkesztőidg és ldedahl. Kér« 40.000 kor., negyed* g§gjjg| Pjjji l§pi »Mim 1 \ Kpl Bfjl vaUV. Budapest, V. ker.ért* 120.000 koron«. jgjgfegf gglli Ml IA _________ _____\ RM MffiT HSH ____ Honvéd utca 10. .rám. B,ye. .rám ára helyben. ig§f^S ifi Telefon: 127-47, 127-48. •Idéken és pályaudvaron ||||3| HBBB jfBSBI iplfe&flaK J. 65. Cyprairók: 7-20. — 9000 kor. Wiebe« hét- JEggj! t|Op aESpSfjgy Fiókkiadóhivatalok: vili.. kSznap és vasárnap 2500 IlffliS T8888381 BHHmI» HIBJf iJj&ij Hf&B A W' ggS K&gglfflv Rákóczi-ut 1. sz., Telefon, Osztxdk kor. — Hirdetések aUnffiV M9SS HhS «BBS« J. 136—06, Teréz-kSrnt 62. ■un-es dijázabás szerint. «8' *4 Telefoni 121—41. «■ V Vili. évfolyam 121. (1966.) szám # Kedd ♦ Budapest, 1926 junius 1. Gyász a pódiumon A halál valóban szomorú, de a fájdalom — ha igazi, mély — a mi fogalmaink szerint, nem áll a pódiumra, hogy mutogassa, harsogja magát. Szó se essék azok fájdalmáról, akiknek könnye a család és a barátság mély lelki forrásából fakad, de a politikai párt, amely féktelen könnyhullatással jelzi előre megfontolt gyászát, fölöttébb gyanús s a gyásznak ez a módja a halott iránt tiszteletlen és kegyeletlen dolog. A kirakatrendezés ösztönével véghez vitt gyász, mint politikai reklám és pártagitáció eddig ismeretlen volt közéletünkben; a gyász sohasem volt üzletileg megrendezett akció, amelyben nem a fekete fátyol, hanem a frázisok üres szólamainak tüntető és politikát szuggeráló szövedéke lobog. Meg kellett érnünk tehát, hogy a politika dobogójáról zokogják el az előfizetési felhívások stílusában megfogalmazott gyász párttagsági kijelentéseit, ezer bájjal megkent szivó fiskálisok és minden szentimentalizmustól ■messze eltávolodott politikusok. A boltajtókból beintegető üzérek, mintha végkiárusítást akarnának rendezni a sajtó által hitelesített gyász „páratlan minőségű“ áruja' 31, zokognak, sírnak és tevékenykednek, egy már elmúlt s az Ízlés nevében már tiltakozni képtelen ember ravatala körül. Pótolhatatlannak írják azt, akit nem egy közülök életében le akart gázolni, mérhetetlen veszteségről rebegnek tremolóban megfogalmazott körmondatokat arról, akit már életében ők maguk el akartak veszíteni. Pótolhatatlanság? Hát nem ők követelik-e a mások vizalámerütését, azzal a jól ismert mondással, hogy a közéletben nincsenek pótolhatatlan emberek s nem ők taposnak-e az elhunyt nyomába, hogy saját pótolhatatlanságuk tudatában még idején az elhagyott pozíciókban legyenek? Szalmaszálat sem kívánunk vetni egy gyászkocsi útjába, amelynek kereke a földi elmúlás utolsó stációja felé gördül. De sorompót emelünk az osztrák zsidók által is saját halottjukként gyászolt „utolsó magyar táblabíró“ blaszfémiájával szemben. Az a szertelen és mértéktelen hivalkodás, amely dicsekszik halottjával és könnyeivel s amely rá akarja diktálni magát arra is, aki nem hajlamos a fiskális fogalmát a régi jó táblabiróéval, a politikus fogalmát az államférfiuéval összezavarni, messzi visszfénye egy tőlünk idegen világ mentalitásának, amelynek — milyen jellemző jelenség! — érdemes és nagy magyarok koporsójánál soha sem voltak megértő érzelmei. Sorok, szűk szavak, a formalitás kaptafájára felhúzott sajtórutin: ez jutott igaz magyaroknak, akik ennek a nemzetnek valamikor nagy értékei voltak. Egy püspöki városból firkált levelekkel üti arcul az ő sajtójuk azt a magyarságot, amelynek igazi értékeire folyton és tervszerűen homályt vetnek ugyanakkor, amikor a maguk speciális értékeire a magyarság ragyogó fényét akarják borítani. Kétféle mértékkel mérnek, akár élőkről, akár halottakról van szó: mértéktelen dicsőség az élőnek és mértéktelen gyász a halottnak, ha az az övék. A mértéket nem ismerő gúny, kritika, lábbal taposás az élőnek, szűk szavak az elmúltnak, ha az a ■mienk. Könyökig vájkálás a mi legszentebb érzelmeinkben s legnagyobb tekintélyeinkkel szemben is durva kéz, sebeket ütő karom, vert mérgező szó, ez az ő örömük, amelyet a maguk pótolhatatlanságának konok meggyőződésével az ő gyászuk hivalkodó álkönyveinek és szavainak páthosza tetéz. Most ontják a könnyeiket, ránk diktálják azt a fájdalmat és gyászt, amelyet maguk sem valamennyien éreznek. A szavak mögött már ott vibrál a gondolat, hogy elfoglalható vezéri pozíciók vannak s a gyászban egymást figyelik, ellenőrzik, és előretolakodnak. Ez az ő gyászuk. Léderer Gusztávot ma délben szembesítik a feleségével a táblai főtárgyaláson Léderer februárban bejelentette felettes hatóságának, hogy hajlandó a polgári bíróság előtt is vallomást tenni . Ma kezdődött meg a nagy per második táblai tárgyalása . — Az Új Nemzedék tudósítójától. — Ma,reggel fél kilenc óra tájt zajtalan gördüléssel egy csukott, vöröskeresztes rabszállító automobil állott mert a királyi kúria Országház téripalotájának főbejárata előtt. Az egyik szuronyos katona leugrott a soffőr mellől és kinyitotta a rabszállító kocsi ajtaját, ahonnan Léderer Guszáv lépett ki két fegyőr kíséretében. Most már nem az a kék civilruha van rajta, amelyben végighalgatta halálos ítéletét, hanem katonai labdaróc ,minden disztinkció megjelölése nélkül, mert hiszen köztudomású, hogy Léderert az ítéletkor a hadbíróságmegfosztotta nemcsak valamennyi kitüntetésétől, hanem katonai rangjától is. Kifakult, zöldessárga katonasapkáját kezében szorongatta és földre sütött szemmel egyszerre két fokot is ugrott a lépcsőn, úgy igyekezett eltűnni a palota főbejáratának oszlopsora között. * Léderert megrohanják a kiváncsiak Léderert fegyőrei az egyik második emeleti táblai főtárgyaiésterem előszobájába vitték, ahol leültették a várakozók padjára. Az épületben csakhamárt hire futott’,’hogy a halálra ítélt Lódétól* Gusztávot, áthozták a Margit-köruti fogházból a mai főtárgyalásra, mert szembesíteni fogjaik feleségével, Schwartz Miéivel. Csakhamar csoportokba verődve igyekeztek arrafelé az előszoba felé, ahol Léderert őrizték. A jóizlésre rácáfolva, mint valami panolitikumbeli embercsodát, úgy jártak bámulni Léderert. Végre is rendőrök érkeztek, akik az ízléstelen bámészkodók csoportját tsvoltak tették Léderertől. A mai főtárgyalást fél tíz órára tűzték ki. Kilenc óra után néhány perccel hozták szuronyö® fogházőrök, Lédereret. Azonnal bevitték a főtárgyalási terembe, ahol már időközben a hallgatóság padsorai szintén megteltek, főleg a nőkkel. Léderernének egy pillantása sem volt érdeklődői mellé, hanem szinte durcásan dobta magát a bírói emelvény előtt elhelyezett székre és bágyadtan maga elé nézett. Kék ruha volt rajta, semmi esétre sem azok közül való, amit még a Tölgyfa utcai lakásból mentett meg. Valószínűen már oboskodása idején készült abból a pénzből, amit a fogházban készített kézimunkáival összekeresett. A mai főtárgyalás egyik érdekessége kétségkívül Lédererné szembesítése lesz a férjével. Tudvalévő, hogy néhány hónappal ezelőtt a királyi Ítélőtábla Kállay tanácsa már tárgyalta a bűnpert és életfogytig tartó fegyházra kielte a bűnös asszonyt. Ezen a főtárgyaláson nem jelent meg Léderer Gusztáv, részben azért, mert egészségi állapota, lehetetlenné tette s másrészt pedig, mert polgári biróság előtt nem akart vallani feleségére. Időközben azonban, úgy látszik, megváltozott álláspontja és kijelentette Apáthy ezredesnek, hogy hajlandó vallani polgári bíróság előtt is. Miután a királyi kúria az első táblai tárgyalásit ítélettel együtt megsemmisítette és az Ítélőtáblát új főtárgyalásra utasította, a mai főtárgyalás elején minden valószínűség f-.r-t-v elsőfokú bíróság ítéletét fogják ismertetni és csak azután kerül sor Léderer Gusztáv kihallgatására, mely igen sok drámai mozzanatot igért. Megnyitják a főtárgyalást Fél tízkor vonult be az ítélőtanács a kúria nagy tárgyalótermébe Kállay kúriai bíró, táblai tanácselnök vezetésével. — A felebbviteli tárgyalást megnyitom — úgymond az elnök. — Tárgyalni fogjuk a gyilkosság bűntettével vádolt Léderer Gusztávné bűnperét. — A királyi tábla elrendelte ezenkívül Léderer Gusztáv előállítását is a Margitkörúti katonai fogházból. Léderer ugyanis kijelentette, hogy hajlandó most már a polgári bíróság előtt is vallomást tenni. Ennélfogva tehát a táblai főtárgyaláson is kihallgatjuk Léderer Gusztávot , majd amikor a bizonyítás kiegészítése során rákerül a sor, őt is behívatom a terembe. — Mielőtt "azonban még a bizonyítás kiegészítésével foglalkoznánk, ismertetni fogjuk az elsőfokú bíróság ítéletét. A halálos ítélet mondatai monoton A egyformasággal peregnek a nagy terem- . ben. Revolver . . . hullarészek ... 70 JJF 1 millió... ékszerek... A Tölgyfa utcai J/\jr véres dráma minden régi ismert mozzanata újra feltárul a hallgatóság előtt. De senki sem figyel az ítéletre, az órára kp a hallgatóság, melyen csigalassúsággal falja a mutató a negyedórákat. Háromnegyed óra is eltelik s még mindig az ítéletet olvassák a Kállay-tanács tagjai. Lédererné merev arccal, szemrezdülés nélkül hallgatja a véres mondatokat, mintha valami tőle távoliálló dologról volna szó. Álmosság terül el a tárgyalóterem közönségén, a felolvasó biró hangja mint valami zsongitó moraj hallatszik csak, többeknek lecsukódik a szempullája s szundikálva hallgatják a hosszú indokolást. A Lé deremé mellett ülő egyik fogházőr hősiesen küzködik az álmossággal, de végre is elbóbiskol. Leleesik a feje, de aztán erőt vesz magén és újra felnyitja szemét. Csak Léderemé merev macsfeajsaseme függ makacsul az elnökön. De ő is a távolabbra néz: várja az elkövetkezendő drámai perceket. Tudott-e Lédererné férje gyilkos szándékáról? Mikor az ítélet megfellebbezésének felolvasásához érkeztek el, akkor az elnök közbeszólt: — Az ítélet ellen — úgymond — csak egy felebbezést jelentett be az elsőfokú bíróság előtt a királyi ügyészség és pedig a mellékbüntetés kiszabására, vonatkozóan. Méltóságod — fordult most az elnök a Vádhatóságot képviselő főügyészhez —• fenntartja ezt a felebbezést? — Nem! — hangzik a válasz. Ezután Pagonyi Nándor táblabiró vette át a szót az ítélet felolvasása után és ismertette a bűnpör anyagát. Legelőbb is Lédererné született Schwarz Mária előéletére vonatkozóan, amit a bécsi hatóságoktól szereztek be, tett bejelentést. Elmondotta, hogy Schwarz Mária ugyan büntetve nem volt, de sikkasztás és csalás miatt eljárás folyt ellene. Majd rátért Léderernének az elsőfokú bíróság előtt tett vallomására és hangsúlyozta, hogy Lédererné azt vallotta, hogy nagyon bűnösnek érzi magát, de arról nem tudott, hogy férje Rodellzát meg akarta gyilkolni. Léderernének az elsőfokú bíróság előtt elhangzott eme nagyon fontos kijelentése egyúttal a táblai tárgyalás tengelyét is adja. A táblai főtárgyaláson dől el, az új bizonyítás keretében, hogy várjon Lédererné tudott-e, tudhatott-e egyáltalában arról, hogy férjének szándékában van Kodelka Ferenc hentesmestert meggyilkolni. Az első táblai főtárgyaláson ugyanis erre vonatkozóan külön bizonyítást nem rendeltek el, hanem az ítélőtanács megelégedett az elsőfokú tárgyaláson elhangzott vallomások ismertetésével. De azonkívül is ennek a kérdésnek az elbírálásába nem avatkozhatott bele perdöntően Léderer Guaziki vallomása sem, mert Léderer élt a perrend ama kivételes rendelkezésével, hogy a legközelebbi hozzátartozó nem köteles vallani a perben. Miután kiderült, hogy Léderer vallomása nélkül mégis csak nagyon nehezen■ bírálható el feleségének szerepe ■ a bűnügyben , ezt úgy látszik Léderernek is megfelelően értésére adták, hogy csak felesége javát szolgálhatja,, ha igaz és őszinte vallomást tesz és így történhetett csak az meg," hogy Léderer változtatott eddigi álláspontján és most már vallani is kész erről a nagyon fontos momentumról. Pogonyi táblabíró referátumában részletesen ismerteti az elsőfokú tárgyaláson elhangzott vallomásokat. Alkalmasint csal: ezután dél felé kerülhet sor Léderer Gusztáv kihallgatására s feleségével való szembesítésére. Lédererné vallomásainak ismertetése féltizenkettőig tartott. Kállay tanácselnök ekkor öt percre felfüggeszti a tárgyalást és intézkedik, hogy az ablakokat és ajtókat tartsák nyitva. A közönség kilódul a teremből és izgatottan várja a tárgyalás folytatását, amikor Léderer tanúvallomására és feleségével való szembesítésére kerül a sor. Háromnegyed 12 órakor újból megnyitották a főtárgyalást és még a hátralévő iratokat ismertették. Szembesiésre, úgy látszik csak a kora délutáni órákban kerül sor. Lapunk mai száma 3000 korona Halálosvégű autószerencsétlenség Szajol határában — Az Új Nemzedék tudósítójától. Törökszentmiklós, május 31. Tegnap délután Máthé József dar. orvos és Szabó István gyógyszerész és Récsey István gyógyszerész hölgytársasággal együtt autókirándulóra indultak. Szajol határában az autó nekiment egy kocsinak, felborult, a soffőr nyomban meghalt, valószínűleg belső elvérzés következtében. Máthé József dr. orvos pedig súlyos belső sérüléseket szenvedett. Ma délelőtt a budapesti mentők egyik autója iiient ki Törökszentmiklósra, hogy behozza a súlyosan sebesült orvost a fővárosba. A társaság többi tagjának semmi baja nem történt, néhány kiseb húzódástól és horzsolástól eltekintve. "