Uj Nemzedék, 1926. október (8. évfolyam, 222-248. szám)
1926-10-01 / 222. szám
Ara 2000 korona EI «ft ■•()«(. irt Egy Mm MM M| Uljm.— MM \7o/(S Htfr/CvM fcerl»«zt6sági« IdadAU. hara 40.000 kor., négy*4. |§?«13 RsSj Bfflfgk N.. . ifJnfl '4»W ifSSF Bfi«l 'atal: Budapest, V. kar, dara 120.000 korona. — §E8§3S| §a^|S| faHMl §||§N§ _______ __ _________________ a JBEiwr BraSj ________ Honvéd utca 10. szám. Ezgas szén, ára helyben, gf||| BY« K8afjk .djjUftfc, fggESlaak^Egj^, KBMQEy 'JKl^ ^ BH Telefon: 127-47, 127-40, vidéken és pályaudvaron gj$jfv3 KftSAMOSTOPBjk J. 65. Gyorsírók: 7—20. — 2000 kor. Wienben hét- 8»® EgfflS BfiK& Fiókkiadóhivatalok: VIII., köznap és vasárnap 2500 tgr&S »Slf ^fwsWA^S föfijpifii WM%B JSkX M§£Yf PfmiFBHHjMSL ,iTWTC msjjffiMrTM Rákóczi-ut 1. sz., Telefoni osztrák kor. Hirdetések JfcWg gijSE VB» '&$tma$h^ frais HgKff IIs8| ' ^KatewTfoa J. 136—06. Teréz-körut 62, «nas.-as díjszabás szerint. ^HHV ||g|i | '^gpr Httl BYI HhAHHH BHI ^WiBks 4 • Telefon« 121—41. Vil. évfolyam 222. (2067.) szám # Péntek # Budapest, 1926 október 1. A polgári gondolat diadalát jelenti Sipőcz várható holnapi győzelme Ripka Ferenc hívei felelősségük tudatában a keresztény városházáért szállnak síkra Sipőcz mellett — Wolff Károly mindenkit meghív az egyesült, alkotó munkára — „A legbiztosabb polgári front a keresztény-nemzeti alap“ — Bethlennél fontos tanácsoskozás lesz ma a városházi ügyekben - Óriási csalódást és palota-10 forradalmat okozott a demokrata oldalon a tegnapi választás A kereszténypárt és a Ripka-párt közös fronton vonul fel a pénteki záróküzdelemre . — Az Új Hemsedék tudósítójától.• A polggármesterválasztás első fordulója megtörtént: a telefondrótok ingatott remegéssel röpítették szerteszét a hírt, amely egy sereg reménység hervadását , egy szent meggyőződés diadalát jelenti. Azoknak az erőknek, amelyek Bárczy István mögött állottak rohamra készen, hogy visszamentsék Budapest lelki elzűllésének és gazdasági sülyedésének korszakát, nem sikerült első támadásuk, mert jelöltjük, Bárczy István ugyanannyi szavazatot kapott, mint az a Sipőcz Jenő, aki ellen összefogott a forradalmi szociáldemokrácia, a radikalizmus és a liberalizmus, hogy az ő ledöntésén keresztül birtokába vegye a fővárost. Amikor ezt az eredményt hírül adták az ország nyilvánosságának, a keresztény lelkeken a felszabadulás ujjongása és öröme sóhajtott keresztül, s az egész magyar közvélemény beleolvadt egy nagy, lebírhatatlan örömbe. Sipőcz Jenő és Bárczy István mérkőzése két ellentétes világnézet mérkőzése volt, a sötétségnek és a fénynek örök birkózása, egy állandó küzdelem, amely a magyar közéletben immáron az ellenforradalom fellángolása óta tart. A keresztény gondolat lobogója köré sorakoztak azok a polgári erők és erőtényezők, amelyek levonták a múlt tanulságait, arra ilyek tisztában vannak azzal, hogy ha Budapest polgármesteri széke Bárczy István birtokába kerül, a magyar nemzet elveszti birtokállományának legértékesebb darabját, a magyar fővárost. A keresztény gondolattal és a keresztény erőtényezőkkel szemben ott sötét lett a forradalmi radikalizmus és forradalmi szociáldemokrácia tábora, amely sajtóján és nyilvánosságának egyéb szervein keresztül hónapok, sőt esztendőik óta készült a nagy leszámolásra, készült régi pozícióinak visszaszerzésére, készült Bárczy István megválasztására. Hangosan és ujjongva, az elbizakodottság és fölény minden kifejezésével hirdették, hogy Bárczy Istvánnak győznie kell Sipőcz Jenőn, el kell söpörnie a keresztény párt városi uralmának maradékait, hogy visszatérhessen a múlt, Budapest úgynevezett fellendülésének kora. Végsőkig feszítettek minden energiát erre a küzdelemre, azonban nem számítottak arra, hogy a keresztény szervező erő, a polgári lelkiismeret s a keresztény frontoknak pompás stratégiája föléje kerül annak a hosszú, sok évtizedes szervezésen keresztül elterpeszkedő erőtényezőnek, amelyet úgy hívnak, hogy liberalizmus. Kiderült, hogy a közgyűlésen ez a liberralizmus kisebbségben maradt, a két keresztény párt együttvéve nagy többséget jelent a Bárczy-féle felvonulással szemben. A keresztény oldalon ott voltak mindazok, akiket a keresztény közvélemény bizalma küldött a városi közgyűlésibe, ott voltak azok a kinevezett tagok, akik nem lehettek árulóivá az egységes polgári világfelfogásnak és nem adhatták oda magukat eszközül aforradalmi pártok együttesének. A másik oldalon ott volt a szociáldemokrácia, a maga elszántságával s ott voltak annak a radikalizmuilusnak fegyverhordozói, amely radikalizmus melegágya volt az októberi forradalomnak és a reá következő kommunizmusnak. E két erő, e két világelfogás, e két tendencia mérkőzött a tegnapi napon s amikor jóleső érzéssel hirdetjük az eredményt, kemény bizakodással nézünk a pénteki napra, amikor másodszor csapnak össze ugyanezek az erők, hogy utolsó összecsapásukból diadalmasan kerüljön ki a keresztény gondolat, a keresztény világfelfogás és a magyar Budapest. Nem vagyunk elbizakodottak, csak megelégedettek. Tudjuk, hogy az első fordulónál vereséget szenvedett liberalizmus és forradalmi radikalizmus a döntő csapásra felkészülten vonul, tudjuk, hogy minden eszközt és minden összeköttetést megmozdítanak, azonban nyugodtan várjuk a döntő pillanatot, mert az ő összefogásukkal szemben ott van a keresztény szolidaritás, ott van a polgári lelkiismeret, amely nem engedi martalékul Budapest városát a szociáldemokráciának, amely Bárczy győzelme esetén hangadója volna Budapest városának s az egyetlen és döntő akaratot jelentené a városi politikáiban. Bátran és fölemelt szívvel megy a keresztény Budapest a döntő küzdelembe: a vezérkar csak annyit üzen mindenkinek, amit Nelson mondott az utolsó ütközet előtt: Anglia elvárja, hogy minden katonája teljesítse kötelességét. Budapest keresztény népe és közvéleménye is csak ennyit vár mindenkitől. Csak ennyit, nem többet. Mindenki teljesítse kötelességét, mindenki ott legyen az urnánál s a mérkőzésből a keresztény Budapest, a magyar Budapest, a mi Budapestünk kerül ki győztesein. Az ellenfél soraiban nagy a zavar és nagy a kapkodás. Az első kábulatból már felébredtek és szervezik magukat az utolsó összecsapásra. Taktikát változtatva szólal meg sajtójuk s a gyorskerekűs magánautomobilok izgatottan zúgnak keresztül Budapest utcáin, megindult a korteskedés és a seregnek, a vert seregnek átcsoportosítása. Nem félünk tőlük, hiszen a küzdelem első fordulója eldőlt, még nagyobb elszántsággal, hittel és rajongással nézünk a pénteki napra, amely meghívja mindannyiunknak az elégtételt, harcainknak, küzdelmeinknek egyetlen jutalmát, a diadalt, a keresztény Budapestet. ———MWH • mmmamn—.— A szociáldemokrata vezetés alatt álló baloldali blokk nagy fogadkozással ment a küzdelembe Tegnap délután három órakor a permetező esőben katonás léptekkel állt meg egy rendőrszakasz az Újvárosház előtt. A városháza épületére már kitűzték a nemzeti szinű lobogót s a főváros zászlaját, Halász József főigazgató pedig beosztotta a kirendelt tisztviselőket s fél négy órakor az újjáalakított közgyűlési teremben kigyulladtak a csillárok. Az első emeleti tanácsteremben kalapácsütések zaja hangzott, felállították a szavazáshoz szükséges urnákat s mire a belvárosi plébániatemplom órája négyet ütött, százötven városatya lepte el az Újvárosháza folyosóját Megérkezett a szavazatszedő küldöttség elnöke, a küldöttség tagjai, fent a közgyűlési teremben pedig égszínkék dolmányos városi hajdúk sorakoztak. A közgyűlési termet zászlódísz borította , négy óra után négy perccel zsúfolt padsorok előtt nyitotta meg Folkusházy Lajos alpolgármester a főváros történelmi jelentőségű közgyűlését. Siri csendben emlékezett meg a floridai ciklon pusztítáról. Az egyik duhajkapű szocialista nem állhatta meg gúnyos megjegyzés nélkül: — A mi ciklonunk ma söpri el a keresztény Budapestet. — Temetjük a keresztény városházát — mondotta Peyer Károly a mellette ülő Gondot Henriknek. Elbizakodottság és kihívó viselkedés jellemezte a baloldal hangulatát — a szavazás eredményének kihirdetéséig. Fél hét után harminc újságíró tapasztotta fülét a szavazóhelyiség belzárt ajtajához, amelyen keresztül csörrenéssel hallatszott a szavazógolyók számlálása. Legelőször Sipőcz Jenő zavazatait számlálták meg. — Százhuszonnégy — röppent szét, az első hír s az izgatottan várakozó városatyák rögtön megállapították Bárczy bukását. — Szrízh úszó ,megy Bárczynak is! ötvenhat Ripkának! Három perc múlva tizenhat telefonvonalon rohant szét a hír a városba, hogy pénteken pótválasztás lesz Sipőcz Jenő és Bárczy között. Az izgatottan várakozó baloldal gutaütötten, csendben fogadta az érkező híreket. Baracs Marcel két kézzel ütőgette fejét, Fábián Béla pedig percek alatt tíz évvel öregedett. — Megbuktunk — mondotta Baracs Marcel, mire Pákots elkeseredetten fűzte hozzá: — Tizenhárom áruló volt közöttünk. Körmöczy Zoltán elbusultan mondotta szomszédjának: Sbárczy István véglegesen megbukott. A szociáldemokratáknál Peyer Károly zavartan pislogva dadogott, Bródy Ernő pedig idegességében kettétörte egyik szivarját. A jobboldalon Buday Dezső gyöngyöző, verejtékes homlokkal mondogatta Platthy Györgynek: — Győzött a keresztény Budapesti Halotti csend volt, amikor Folkusházy a szavazás eredményét bejelentette. A Keresztény Községi Párt példás nyugalommal és csodálatos fegyelmezettséggel hallgatta a bejelentéseket s ezzel a némasággal olyan leckét adott, a néhány perccel ezelőtt még fenhéjázva lármázó baloldalnak, amit az sohasem felejthet el. Folkusházy Lajos jelentette meg, hogy a fővárosi törvény rendelkezése értelmében Sipőcz Jenő és Bárczy István között pótválasztás lesz, amelyet pénteken délután négy órakor tartanak meg. A közgyűlés ezután véget ért. Kozma Jenő dr., az Egységes Községi Polgári Párt elnöke, a közgyűlés után rögtön pártértekezletet hívott össze. A bizalmas jellegű pártértekezletről csak az szivárgott ki, hogy az Egységes Községi Polgári Párt meg van elégedve a választás eredményével, mert halomra döntötte a demokrata többségről szóló hazugságokat és százhuszonnégy szavazattal szemben a közgyűlésnek száznyolcvan tagú többsége nyilatkozott Bárczy István ellen s ez a száznyolcvan tagú többség harsogó tiltakozás az ellen is, hogy a budapesti városházát szocialisták és bankügynökök foglalják el. A demokrata pipázóban Buzáth János alpolgármester vigasztalgatta a letört kedélyű, demokrata vezéreket, akik közül Baracs Marcel váltig hajtogatta: — Tizenhárom árulónk van, de hisszük, hogy az árulók vissza fognak térne A demokrata „fejbólintók“ különösen a törvényhatósági bizottság képviselő-tagjait vették körül nagy érdeklődéssel. Szilágyi Lajos a baloldal első padsoraiban beszélgetett képviselőkkel, újságírókkal. Akkor