Uj Nemzedék, 1926. november (8. évfolyam, 249-272. szám)
1926-11-03 / 249. szám
1 Ara 2000 korona ___ n9ftioti»( in in mmmm !««%pi*tWg ii idaiiin« kere 40.000 kor., negyed- BfaSfij JSttjH HH SSBBSmmBH jBBr HB '«talt BoSapn), V. ker*» én. 120.000 korona. UH fiSS fSviS» BH ____________________ _______ WM &BfW Hal _ Honvéd utca lít iián. Cgyoa számára helyben. Bdjjjfl | HMBH| B BBB aaBSBlhfrf’MWEtov fl Telefon 127—47, 127—48, vidéken és pályaudvaron Mggla BBS f£B| ABlSHP&rai- Gyorsírók: 7 — 20. — 2000 kor, Wlenhep hét» HB§1® «BGwh Bl ^ BRuSH» HBUHh Fiókkiadóhivatalok: VIII«, köznép és vasárnap 2500 B8WfawBHP fflB ^B91Hf flBBKBwii BfSjy ¥§!§■ BfflB BfKffBMWMo8HBL Rákóczi-út 1. sz., Telefoni osztrák kor. Hirdetések jfSsBSi §9B| i||S SW WIM tTtIVii^|^ TWBflffifWBB J. 136-06. Teréz-körút 62, M.-M díjszabás szériát. ^BB BB ^al HIB Hl IBI^Bk Vili. évfolyam 249. (2094.) szám # Szerda ♦ Budapest, 1926 november 3. to Igazi bűnösök Az a tizenhatesztendős siheder, aki Bolognában rálőtt Mussolinira, s akinek a Mauricius-rend szalagján áteüvöltő golyója lepattant a Duce melléről, alaktalan cafatokká széttépve hever a morgue asztalán. Ez a siheder sem tudja már megadni a feleletet arra a kérdésre, hogy miért akart gyilkolni, miért akarta elpusztítani azt az embert, akinek halála az olasz nemzet életén soha be nem gyógyuló sebet ütött volna. A feleletet az élőknek kell megadniok erre a kérdésre s talán nem tévedünk, amikor megállapítjuk, hogy a felelet nem is olyan nehéz. Ez a tizenhat esztendős tacskó csak a mások puszta eszköze lehetett. A gyilkos gondolat nem a merénylőben született meg, a fegyvert nem a merénylő sülyesztette a zsebébe, nem a merénylő rántotta ki, nem a merénylő célzott vele és nem a merénylő sütötte el a golyót, amely, hála az isteni kegyelem csodálatos megismétlődésének, nem ütött halálos sebet az olasz nemzeten. Ha a morgue asztalán heverő holttetembe életet lehetne kelteni, pontosan megjelölhetné a bűn értelmiszerzőjét, a felbujtót és a tettest a tizenhat éves fickó alakja mögött vvávám megbújt demagógiában, a szabadkőműves, az antinacionalista hajtogatás alattomos, de véreskezű politikájában. Olaszországban még nincs halálos büntetés. A legutóbb lezajlott merénylet után Mussolini elhatározta, hogy a halálos büntetést újra beiktatja az olasz törvénytárba. A nép azonban nem várta meg a késlekedő intézkedést. Ítélt és pillanatok alatt végre is hajtotta az ítéletet. A kardólrehányt tizenhatéves merénylő teteme rettentő vádat emel az igazi bűnösök ellen. A gyávák, a hitványak, az erkölcsi nyomorban megrekedt bujtogatók ellen, akik egy esztelen, tizenhatéves suhancot akartak kijátszani, hogy ennek golyója üsse a legvérzőbb és legtragikusabb sebet az új életre feltámadt, nagy ideáljait hallatlan lelkesedéssel szolgáló nemzeten. Lehet-e csodálkozni, ha a felháborodott olasz társadalom lesújt a valódi vagy vélt bűnösökre s ha a nyaka közé csördít annak a társaságnak, amely rothadt politikai múltjának szemétdombján orgyilkosokat nevel és egy gyáva revolvergolyó nyomán feltámadt anarchiára alapítja nyomorúságos létének számításait, jehet-e csodálkozni azon, ha a tizenhatéves suhanó véres teteménél az olasz felháborodás a gyáva és gyilkos rendszernek maradványait is ki akarja irtani és az arculütött erkölcsi érzés mérhetetlen indulatával, rendet, megtorlást, leszamo-Ez a tizenhat éves merénylő ugyanabból a lelkiműhelyből került ki, mint az a fickó, akinek a Galilei-kör nyomta annak idején a kezébe a revolvert, hogy merényletet kövessen el Tisza István gróf ellen. Ugyanaz a bűn, ugyanaz a gyáva és alattomos, de konokul hitvány lelkiség. A különbség csak az, hogy az olasz társadalom most már torkig valt a liberalizmus és a radikalizmus emigránsainak mocskos lelkű hadaival, gyáva orgyilkosságaival, álorcás eszközeivel és nem ismer többé tréfát: maga végez, ott, ahol találja, a merényletek bűntetteseivel. A liberalizmusnak, a radikalizmusnak és a szociáldemokráciának, természetesen a „jogrend’4 nevében, újra lesznek elavult frázisai a fascista felháborodás „kilengései“ ellen. Ugyanazok, akik a Matteotti-gyikosság után vérkönnyekett préseltek ki szemeikből, úgy fogják találni, hogy a merénylet rendben van, de nincsenek rendben a következmények, a rombolások, a népdüh kitörései és a kihívott indulatok megtorló cselekedetei. A merénylet szabadságát jelentő sápítozást pedig az olasz nemzet ésetpentene könyörtelenül vissza fogja utasítani. Ha jogrend és szabadságjogok kellenek, kezdjék el végre a felelőtlen bujtogatás műhelyében lappangó igazi gyilkos urak. De ha el nem kezdik, s ha uj és uj bűnhullámok indulnak ki e műhelyekből, ha uj és uj merényletekkel próbálkoznak, akkor a fascizmus megleckéztető erejének kitörésén, akármilyen fájdalmas és kemény legyen is az a lecke, ne csodálkozzanak. Mi egy baráti nemzet együttérzésével tekintünk a vérig sértett és túlontúl provokált olasz nemzet felé. Átérezzük a sértést, amelyet szívén és lelkén egy elhódított agyú, fiatalkorú merénylő revolvergolyója ütött. Átérezzük a felháborodást, amely a bűnös eszközökben nem válogató politikai demagógia követett el, amikor revolvert nyomott a kezébe a merénylőnek, hogy halálos sebet üssön a vezéren s általa a nemzeten, amely most járja kísérteties útját a nagyság és a bukás végleteinek szakadékai és emelkedései között. Revolveres merényletet követtek el Mussolini ellen A golyó átszakította Mussolini felső kabátját, letépte egyik érdemrendjét . A merénylőt a helyszínen meglincselték Kétezer embert őrizetbe vettek Bolognában a merénylet miatt Az Új Nemzedék tudósítójától. — /I Bologna, november L * I (Stefani.) Amikor Mussolini vasárnap este az Archigimnasio épületéből, ahol a tudományos előhaladás kongresszusát megnyitotta, a pályaudvarra ment, az ezernyi közönség óriási lelkesedése közepette a Via Independanza elején egy körülbelül tizennnyolcévesnek látszó férfi revolverrel rálőtt. Mussolini sértetlen maradt. A golyó eltépte a Mauricius-rend nagykeresztjét és az egyenruha egy részét a tüdő magasságában. A golyó azután a Mussolini kíséretében lévő bolognai polgármester kabátjának ujján hatolt át. A merénylőt a tömeg azonnal körülfogta és meglincselte. Mussolini folytatta útját a pályaudvarra, ahol az összegyűlt tisztekhez beszédet intézett, majd különvonaton Forliba utazott el. Bologna, november 2. Vasárnap este 6 órakor Mussolini miniszterelnök ellen Bolognában újabb merényletet követtek el. A miniszterelnök a délutáni órákban az arcbigimmasio épületében tartott nagyobb beszédet,ahonnan este 6 órakor távozott. A miniszterelnök a tudományos haladás kongresszusát nyitotta meg s a kongresszus megnyitásával bolognai programja véget ért. A miniszterelnök autója egyenesen a pályaudvarra hajtott, amikor a Via Independenza bejáratánál a tömegből egy 18 év körüli fiatalember ugrott elő, magasra tartottrevolverrel s az autó közvetlen közeléből két lövést adott le a miniszterelnökre. Az első golyó Mussolini mellét súrolta s a Mauritius-rend nagykeresztjét, amely a miniszterelnök szive fölött függött, szétroncsolta. A golyó hosszú sávot hasított a felső kabáton, anélkül azonban, hogy Mussolinit megsebezte volna s a miniszterelnök testéről lepattanva, a mellette ülő bolognai polgármester alsó karját találta. A merénylőt a tömeg azonnal lefogta s mielőtt még a rendőrök közbeléphettek volna, a nép haragja végzett vele. A merénylő ugyan még egy revolverlövést adott le, ez azonban még a levegőbe ment s egy perc leforgása alatt a merénylő halott volt. Botokkal és boxerekkel beverték a koponyáját s késekkel támadtak neki, úgyhogy pillanatok alatt vértől borítva rogyott össze. Mussolini autója megállás nélkül folytatta útját s a merénylő holttestét a mentők szállították az egyik bolognai kórházba. A rendőrség azonnal átvizsgálta ruháit, de semmiféle igazolványt sem találtak nála, úgyhogy személyazonosságát mindezideig nem lehetett megállapítani. A merénylő holttestén összesen 14 tőrszúrást számoltak össze. Mussolini a merénylet után egyenesen a pályaudvarra hajtatott, ahol a bolognai helyőrség tisztikara hatalmas ovációban részesítette. A miniszterelnök néhány lelkesítő szót intézett a tisztekhez, önuralmára azonban jellemző hogy a merületről egyetlen szóval sem emlékezett meg. Este 7 órakor a miniszterelnök különvonala elhagyta Bolognát és fél 8 órakor a Mussolini ritát. Forliban volt, ahol a lelkes tüntetések megismétlődtek. XI. Pius: Mussolinit az Isten különös védelmébe fogadta Róma, november : Elsőnek Vittorio Emanuele király üdvözölte Mussolinit szerencsés megmenekülése alkalmából. A király hosszabb táviratot intézett a miniszterelnökhöz, amelyben sajnálkozásának ad kifejezést a miniszterelnök ellen elkövetett újabb gyalázatos merénylet miatt s úgy a maga, mint az egész olasz nemzet nevében szerencsekivánatait fejezi ki. A pápát tegnap este értesítették a merényletről. A merénylet hírét maga Trema rendőrfőnöke vitte meg a pápának. • ■* Gasparri bíboros államtitkár a merénylet hírét azonnal közölte a pápával, aki elsápadít és a következőkép nyilatkozott: _— Mussolini szerencsés megmenekülése újabb jele annak, hogy a Mindenható védelmét élvezi; kellene azonban, hogy, tekintettel az emberek rosszaságára, több elővigyázatosságot tanúsítson. T. A fővárosban nagy tüntetéseket rendeztek a miniszterelnök mellett. A külföldi diplomáciai képviseletek vezetői a Palazzo Chigiben üdvözletüket tolmácsoltatták. A város ki volt világítva. Nagy embertömeg Mussolini éltetése közben vonullt végig a városon. A követségi épületeket katonaság őrzi. Eddig incidensek nem történtek. Turati, a fascista párt főtitkára körlevelet küldött szét, amelyben elsősorban utal a merényletre és a merénylő meglincselésére, majd ezt mondja: Az igazságszolgáltatás első aktusa befejeződött. Most a bűnrészesek megbüntetése van hátra. Hír szerint Rómában és a vidéken néhány letartóztatás történt. Róma, november 2. Grandi külügyminisztériumi alállamtitkár, aki a merénylet pillanatában Mussolini kíséretében ugyanazon az automobilon foglalt helyet, a Giornale d'Italia munkatársa előtt a következőkben beszélte el a merénylet történetét: — A Via Rizzoli és a Via Indipendenza között, éppen abban a pillanatban, amikor az automobil egy fordulóhoz érve lassított, jobboldalról, rövid távolságból dörrenést hallottunk. A csapatok sorfala és az automobil között, néhány lépésnyire egy alacsony ember állt, aki kinyújtott karját célzó helyzetben Mussolini felé irányította. A miniszterelnök nyomban tisztában volt vele, hogy merénylet történt, de ahelyett, hogy lehajolt volna, továbbra is előbbi helyzetében maradt és utasította a soffőrt, hogy állítsa meg a gépet. Aggódó kérdésemre, várjon megsebesült-e, mosolyogva válaszolta: — Nincs semmi bajom. Majd határozott hangon hozzátette: — Senki se veszítse el a fejét. Erre újból üdvözletet intett a tömeg felé, amely még nem tudott semmit a merényletről és szakadatlanul lelkesen éltette a miniszterelnököt. Sohasem láttam még ilyen derültnek. A pályaudvarra érve, közvetlen hangon beszélgetett a megjelent tisztekkel, akiknek semmi tudomásuk sem volt még a merényletről. Mellén a Szent Mauritius-rend szalagján ott látszott a lyuk, amelyet a merénylő revolverének golyója ütött. Amikor a vonat megindult, a miniszterelnök szigorú utasításokat adott a város és az ország nyugalmának megóvására. Bolognában percek alatt híre terjedt a merényletnek. Mindenki a legnagyobb felháborodással és megdöbbenéssel hallotta a hírt, de rendzavarások nem történtek. A merénylő: Anteo Zamboni Berlin, november 2. A Vossische Zeitung jelentése szerint Mussolini merénylője egy Anteo Zarulioni nevű tizenötéves fiú, egy jómódú bolognai könyvnyomdász fia. A merénylő személyazonosságának megállapítása úgy vált lehetségessé, hogy az apa, aki fiának délután 5 óráig adott kimenőt, az esti órákban a rendőrségnél jelentést tett fiának távolmaradásáról és végül a merénylő erősen megcsonkított holttestében fiára ismert. ................ . . Milánó, november 2. Mussolini merénylőjének bátyja, a 20 éves Assunto Zamboni, lelkes fascista és káplári rangban teljesít szolgálatot a milánói katonai nyomdában. A rendőrség letartóztatta a merénylő Anteo Zambori atyját, valamint ennek feleségét is. Letartóztatták a merénylő két fivérét, sógornőjét, valamint abból a házból, amelyben a merénylő családja lakik, két másik lakót is. T. Róma, november 2. A fascista párt főtitkári hivatala ezt a jelszót adta ki: Ki kell kutatni, meg kell büntetni az értelmi szerzőket és a bűnrészeseket