Uj Nemzedék, 1926. november (8. évfolyam, 249-272. szám)

1926-11-03 / 249. szám

1 Ara 2000 korona ___ n­9ftioti»( in in mmmm !««%pi*tWg ii idaiiin« kere 40.000 kor., negyed- BfaSfij JSttjH HH SSBBSm­mBH jBBr HB '«talt BoSapn), V. ker*» én. 120.000 korona.­­ UH fiSS fSviS» BH ____________________ _______ WM &BfW Hal _ Honvéd­­ utca lít iián. Cgyoa szám­ára helyben. Bdjjjfl | HMBH| B BBB aaBSBlh­­­frf’MWEtov fl Telefon 127—47, 127—48, vidéken és pályaudvaron Mggla BBS f£B| ABlSHP&ra­i- Gyorsírók: 7 — 20. — 2000 kor, Wlenhep hét» HB­­§1® «BGwh Bl ^ BRuSH» HBUHh Fiókkiadóhivatalok: VIII«, köznép és vasárnap 2500 B8WfawBHP fflB ^B91Hf flBBKBwii BfSjy ¥§!§■ BfflB BfKffBMWMo8HBL Rákóczi-út 1. sz., Telefoni osztrák kor.­­ Hirdetések jfSsBSi §9B| i||S SW WIM tTtIVii^|^ TWBflffifWBB J. 136-06. Teréz-körút 62, M.-M díjszabás szériát. ^BB BB ^al HIB Hl IBI^Bk Vili. évfolyam 249. (2094.) szám # Szerda ♦ Budapest, 1926 november 3. to Igazi bűnösök Az a tizenhatesztendős siheder, aki Bo­lognában rálőtt Mussolinira, s akinek a Mauricius-rend szalagján áteüvöltő go­lyója lepattant a Duce melléről, alakta­lan cafatokká széttépve hever a morgue asztalán. Ez a siheder sem tudja már meg­adni a feleletet arra a kérdésre, hogy miért akart gyilkolni, miért akarta el­pusztítani azt az embert, akinek halála az olasz nemzet életén soha be nem gyógyuló sebet ütött volna. A feleletet az élők­nek kell megadniok erre a kérdésre s talán nem tévedünk, amikor megállapítjuk, hogy a felelet nem is olyan nehéz. Ez a tizenhat esztendős tacskó csak a mások puszta eszköze lehetett. A gyilkos gondo­lat nem a merénylőben született meg, a fegyvert nem a merénylő sü­lyesztette a zsebébe, nem a merénylő rántotta ki, nem a merénylő célzott vele és nem a me­rénylő sütötte el a golyót, amely, hála az isteni kegyelem csodálatos megismétlő­désének, nem ütött halálos sebet az olasz nemzeten. Ha a morgue asztalán heverő holttetembe életet lehetne kelteni, ponto­san megjelölhetné a bűn értelmiszerzőjét, a felbujtót és a tettest a tizenhat éves fickó alakja mögött vvávám megbújt de­magógiában, a szabadkőműves, az anti­­nacionalista hajtogatás alattomos, de vé­­reskezű politikájában. Olaszországban még nincs halálos bün­tetés. A legutóbb lezajlott merénylet után Mussolini elhatározta, hogy a halálos büntetést újra beiktatja az olasz törvény­tárba. A nép azonban nem várta meg a késlekedő intézkedést. Ítélt és pillanatok alatt végre is hajtotta az ítéletet. A kard­ól­rehányt tizenhatéves merénylő teteme rettentő vádat emel az igazi bűnösök el­len. A gyávák, a hitványak, az erkölcsi nyomorban megrekedt bujtogatók ellen, akik egy esztelen, tizenhatéves suhancot akartak kijátszani, hogy ennek golyója üsse a legvérzőbb és legtragikusabb sebet az új életre feltámadt, nagy ideáljait hal­­latlan lelkesedéssel szolgáló nemzeten. Lehet-e csodálkozni, ha a felháborodott olasz társadalom lesújt a valódi vagy vélt bűnösökre s ha a nyaka közé csördít an­nak a társaságnak, amely rothadt poli­tikai múltjának szemétdombján orgyil­kosokat nevel és egy gyáva revolver­­golyó nyomán feltámadt anarchiára­ ala­pítja nyomorúságos létének számításait,­­ jehet-e csodálkozni azon, ha a tizen­hat­éves suhanó véres teteménél az olasz fel­háborodás a gyáva és gyilkos rendszer­nek maradványait is ki akarja irtani és az arculütött erkölcsi érzés mérhetetlen indulatával, rendet, megtorlást, leszamo-Ez a tizenhat éves merénylő ugyan­abból a lelkiműhelyből került ki, mint az a fickó, akinek a Galilei-kör nyomta annak idején a kezébe a revolvert, hogy merényletet kövessen el Tisza István gróf ellen. Ugyanaz a bűn, ugyanaz a gyáva és alattomos, de konokul hitvány lelkiség. A különbség csak az, hogy az olasz társadalom most már torkig­ valt a liberalizmus és a radikalizmus emigrán­sainak mocskos lelkű hadaival, gyáva orgyilkosságaival, álorcás eszközeivel és nem ismer többé tréfát: maga végez, ott, ahol találja, a merényletek bűntet­teseivel. A liberalizmusnak, a radikalizmusnak és a szociáldemokráciának, természete­sen a „jogrend’4 nevében, újra lesznek elavult frázisai a fascista felháborodás „kilengései“ ellen. Ugyanazok, akik a Matteotti-gyikosság után vérkönnyekett préseltek ki szemeikből, úgy fogják ta­lálni, hogy a merénylet rendben van, de nincsenek rendben a következmények, a rombolások, a népdüh kitörései és a ki­hívott indulatok megtorló cselekedetei. A merénylet szabadságát jelentő sápí­­tozást pedig az olasz nemzet ésetpentene könyörtelenül vissza fogja utasítani. Ha jogrend és szabadságjogok kellenek, kezdjék el végre a felelőtlen bujtogatás műhelyében lappangó igazi gyilkos urak. De ha el nem kezdik, s ha uj és uj­ bűn­­hullámok indulnak ki e műhelyekből, ha uj és uj merényletekkel próbálkoznak, akkor a fascizmus megleckéztető erejé­nek kitörésén, akármilyen fájdalmas és kemény legyen is az a lecke, ne csodál­kozzanak. Mi egy baráti nemzet együtt­érzésével tekintünk a vérig sértett és tú­lontúl provokált olasz nemzet felé. Át­­érezzük a sértést, amelyet szívén és lel­kén egy elhódított agyú, fiatalkorú me­rénylő revolvergoly­ója ütött. Átérezzü­k a felháborodást, amely a bűnös eszközökben nem válogató politikai demagógia köve­tett el, amikor revolvert nyomott a ke­zébe a merénylőnek, hogy halálos sebet üssön a vezéren s általa a nemzeten, amely most járja kísérteties útját a nagy­ság és a bukás végleteinek szakadékai és emelkedései között. Revolveres merényletet követtek el Mussolini ellen A golyó átszakította Mussolini felső kabátját, letépte egyik érdemrendjét . A merénylőt a helyszínen meglincselték Kétezer embert őrizetbe vettek Bolognában a merénylet miatt­ ­ Az Új Nemzedék tudósítójától. — /I Bologna, november L * I (Stefani.) Amikor Mussolini vasárnap este az Archigimnasio épületéből, ahol a tudományos előhaladás kongresszu­­sát megnyitotta, a pályaudvarra ment, az ezernyi közönség óriási lelkesedése közepette a Via Independanza elején egy körülbelül tizennnyolcévesnek látszó férfi revolverrel rálőtt. Mussolini sértetlen maradt. A golyó eltépte a Mauricius-rend nagykeresztjét és az egyenruha egy részét a tüdő magasságában. A golyó azután a Mussolini kíséretében lévő bolognai polgármester kabátjának ujján hatolt át. A merénylőt a tömeg azonnal körülfogta és meglincselte. Mussolini folytatta útját a pályaudvarra, ahol az összegyűlt tisztekhez beszédet intézett, majd különvonaton Forliba utazott el.­ ­ Bologna, november 2. Vasárnap este 6 órakor Mussolini mi­­niszterelnök ellen Bolognában újabb me­rényletet követtek el. A miniszterelnök a délutáni órákban az arcbigimmasio épüle­tében tartott nagyobb beszédet,­­ahonnan este 6 órakor távozott. A miniszterelnök a tudományos haladás kongresszusát nyi­totta meg s a kongresszus megnyitásával bolognai programja véget ért. A minisz­terelnök autója egyenesen a pályaudvarra hajtott, amikor a Via Independenza bejá­ratánál a tömegből egy 18 év körüli fia­talember ugrott elő, magasra tartott­­re­volverrel s az autó közvetlen közeléből két lövést adott le a miniszterelnökre. Az első golyó Mussolini mellét sú­rolta s a Mauritius-rend nagykereszt­­jét, amely a miniszterelnök szive fö­lött függött, szétroncsolta. A golyó hosszú sávot hasított a felső kabáton, anélkül azonban, hogy Mussolinit megsebezte volna s a miniszterelnök testéről lepattanva, a mellette ülő bolognai polgármester alsó karját találta. A merénylőt a tömeg azonnal lefogta s mielőtt még a rendőrök közbeléphettek volna, a nép haragja végzett vele. A merénylő ugyan még egy revolver­­lövést adott le, ez azonban még a leve­gőbe ment s egy perc leforgása alatt a merénylő halott volt. Botokkal és boxe­­rekkel beverték a koponyáját s késekkel támadtak neki, úgyhogy pillanatok alatt vértől borítva rogyott össze. Mussolini autója megállás nélkül folytatta útját s a merénylő holttestét a mentők szállítot­ták az egyik bolognai kórházba. A rendőrség azonnal átvizsgálta ru­háit, de semmiféle igazolványt sem találtak nála, úgyhogy személyazonos­ságát mindezideig nem lehetett meg­állapítani. A merénylő holttestén összesen 14 tőrszúrást számoltak össze. Mussolini a merénylet után egyenesen a pályaudvarra hajtatott, ahol a bolognai helyőrség tisztikara hatalmas ovációban részesítette. A miniszterelnök néhány lel­kesítő szót intézett a tisztekhez, önural­mára azonban jellemző hogy a mer­ü­letről egyetlen szóval sem emlékezett meg. Este 7 órakor a miniszterelnök különvo­nala elhagyta Bolognát és fél 8 órakor a Mussolini ritát. Forli­ban volt, ahol a lel­kes tüntetések megismétlődtek. XI. Pius: Mussolinit a­z Isten különös védelmébe fogadta Róm­a, november : Elsőnek Vittorio Emanuele király üd­vözölte Mussolinit szerencsés megmenekü­lése alkalmából. A király hosszabb táv­iratot intézett a miniszterelnökhöz, amelyben sajnálkozásának ad kifejezést a miniszterelnök ellen elkövetett újabb gyalázatos merénylet miatt s úgy a­ maga, mint az egész olasz nemzet nevé­ben szerencsekivánatait fejezi ki. A pápát tegnap este értesítették a me­rényletről. A merénylet hírét maga Trema rendőrfőnöke vitte meg a pápának. • ■* Gasparri bíboros államtitkár a merény­let hírét azonnal közölte a pápával, aki elsápadít és a következőkép nyilatkozott: _— Mussolini szerencsés megmenekü­lése újabb jele annak, hogy a Min­­d­enha­tó védelmét élvezi; kellene azonban, hogy, tekintettel az embe­rek rosszaságára, több elővigyáza­tosságot tanúsítson. T. A fővárosban nagy tüntetéseket ren­deztek a miniszterelnök mellett. A kül­földi diplomáciai képviseletek vezetői a Palazzo Chigiben üdvözletüket tolmácsol­­tatták. A város ki volt világítva. Nagy embertömeg Mussolini éltetése közben vonullt végig a városon. A követségi épü­leteket katonaság őrzi. Eddig incidensek nem történtek. Turati, a fascista párt főtitkára kör­levelet küldött szét, amelyben elsősorban utal a merényletre és a merénylő meg­­lincselésére, majd ezt mondja: Az igaz­ságszolgáltatás első aktusa befejeződött. Most a bűnrészesek megbüntetése van hátra. Hír szerint Rómában és a vidéken né­hány letartóztatás történt. Róma, november 2. Grandi külügyminisztériumi alállam­­titkár, aki a merénylet pillanatában Mussolini kíséretében ugyanazon az automobilon foglalt helyet, a Giornale d'Italia munkatársa előtt a következők­ben beszélte el a merénylet történetét: — A Via Rizzoli és a Via Indipen­­denza között, éppen abban a pillanatban, amikor az automobil egy fordulóhoz érve lassított, jobboldalról, rövid távol­ságból dörrenést hallottunk. A csapatok sorfala és az automobil között, néhány lépésnyire egy alacsony ember állt, aki kinyújtott karját célzó helyzetben Mus­solini felé irányította. A miniszterelnök nyomban tisztában volt vele, hogy me­rénylet történt, de ahelyett, hogy leha­jolt volna, továbbra is előbbi helyzeté­ben maradt és utasította a soff­őrt, hogy állítsa meg a gépet. Aggódó kérdésemre, várjon megsebesült-e, mosolyogva vála­szolta: — Nincs semmi bajom. Majd határozott hangon hozzátette: — Senki se veszítse el a fejét. Erre újból üdvözletet intett a tömeg felé, amely még nem tudott semmit a me­rényletről és szakadatlanul lelkesen él­tette a miniszterelnököt. Sohasem láttam még ilyen derültnek. A pályaudvarra érve, közvetlen hangon beszélgetett a meg­jelent tisztekkel, akiknek semmi tudo­másuk sem volt még a merényletről. Mel­lén a Szent Mauritius-rend szalagján ott látszott a lyuk, amelyet a merénylő revolverének golyója ütött. Amikor a vo­nat megindult, a miniszterelnök szigorú utasításokat adott a város és az ország nyugalmának megóvására. Bolognában percek alatt híre terjedt a merényletnek. Mindenki a legnagyobb felháborodással és megdöbbenéssel hallotta a hírt, de rendzavarások nem történtek. A merénylő: Anteo Zamboni Berlin, november 2. A Vossische Zeitung jelentése szerint Mussolini merénylője egy Anteo Zaru­li­on­i nevű tizenötéves fiú, egy jómódú bolognai könyvnyomdász fia. A merénylő személyazonosságának megállapítása úgy vált lehetségessé, hogy az apa, aki fiá­nak délután 5 óráig adott kimen­őt, az esti órákban a rendőrségnél jelentést tett fiának távolmaradásáról és végül a me­rénylő erősen megcsonkított holttestében fiára ismert. ................ . . Milánó, november 2. Mussolini merénylőjének bátyja, a 20 éves Assunto Zamboni, lelkes fascista és káplári rangban teljesít szolgálatot a mi­lánói katonai nyomdában. A rendőrség letartóztatta a merénylő Anteo Zambori atyját, valamint ennek feleségét is. Letartóztatták a merénylő két fivérét, sógornőjét, valamint abból a házból, amelyben a merénylő családja la­kik, két másik lakót is. T. Róma, november 2. A fascista párt főtitkári hivatala ezt a jelszót adta ki: Ki kell kutatni, meg kell büntetni az értelmi szerzőket és a bűnrészeseket

Next