Uj Nemzedék, 1927. október (9. évfolyam, 222-247. szám)

1927-10-01 / 222. szám

. Mr if A *»a XO U IKMiellat in Egy pro»,? f-'^SS —.—. man­­­ll HwwAlte'riS) «lerl Muzta.é* ca Iriadaht. k«M S pens« *0 fillér, Bi WfeSj^ KS&BS Fäp^bw ffiS§i Mp /MW »£*.5« vatali V., Honvéd-». 10, ■ egyodévra • pens« «0 fP&fi jjffiA mzSM §W$mk g^-Sj ______ ________________ K§p JmGr W&4 _______ To!.. 127-47,127-48,J.300-6S. fillér. Egyae híd ára §g|S29 jSg&j|ra cmom KM jIWi,, ffid.Y&£fill JlMIt ^gnmaa^ fHWMi iifffil «1 JS&S&P Gyorsírók: 7-20, Fiókkiadó, helyben, vidéken é. gp§2 g&S$l EBbS MS&mMWI JRmSgk IS^MjSSy/£§»3&?W /MtiESaBgM hivatalok. VIII., Rákóczi, pályaudvaron 10 fil. Eajsfii IsfgN &jg$B FSXF^WbL WMMWf at 1. Tal. I J. 136-06, Teréz. láf.— Hirdatésak mii­­S flfeM ASF IBPSI ^CJi SpS«» BBE "S­ 2S1“0t "A tlmétare* dijazabaa JBp BlSSl EmM WSES fftiS­ySl&UktlM. 125-65. II., Betthyény-tér 6. *•♦ azariot. ««a flH H IX. évfolyam 222. (2365.) szám # Sxomfoat # Budapest, 1927 o­któber 1. A franciák maguk hozták-halasztották a Paléologue-féle tárgyalást és a lengyel győzelem után Berthelot visszautasította Magyarország közeledését Csak az orosz veszedelem miatt ás végső szorultságban per­ e­fektuálták volna a Paléologue-javaslatot . Varsó felszaba­ v­­dulása után Páris már csak a gazdasági előnyöket akarta A trianoni szerződés aláírásét szabta meg Millerand minden határkiigazítás feltételének — Az Új Nemzedék tudósítójától. — A Pal­éol­ogue-jegyzék hullámnál elérték az európai nyilvánosságot és különösen a francia sajtót mozdították meg. Fran­cia részről félhivatalosan most egysze­rűen letagadják azt, hogy a Paléologue­­jegyzék egyáltalán létezett volna. Ért­hető a francia álláspont, és a francia kormány magyarázkodása, mert hiszen a franciák keleti és délkeleti szövetségesei egész politikai és állami egzisztencájukat Franciaország megdönthetetlen ba­rátságára és támogatására építik. A kisántant politika a Paléologue-jegy­­zék után kénytelen tudomásul venni, hogy a francia támogatásnak százszáza­lékos bizonyossága egyes helyzeteikben devalválódik s ha a jövőben egy olyan konstelláció adódnék, amely a francia érdekeket más politika medrébe kénysze­rítené, a százszázalékos támogatás ismét lecsökkenne, sőt esetleg egészen el is tűnne. A francia félhivatalos nyilatkozat ki­jelenti, hogy az okmánynak nincsen semmi nyoma a külügyminisztérium irattárában, de megvan annak a lehető­sége, hogy valami memorandumról, vagy terv­ről volt szó, amely még nem jelent olyan diplomáciai lépést, mint egy hivatalos jegyzék. Maga Paléologue most egyszerűen el­zárkózik mindenféle nyilatkozat elől, sem nem cáfol,­sem nem erősít meg semmit, hanem a hivatalos hallgatás fedezéke mögé bújik a nyilvánosság ostroma elől. Ezek a tények, de még a magyar kor­mány akkori fejének, Simonyi-Se­madam Sándornak tegnap az Új Nemzedékben közölt nyilatkozata m­egcáfolhatatlanná teszi azt a tényt, hogy a Paléologue-jegy­­zék csakugyan ideérkezett s azt a ma­gyar kormány hivatalosan tárgyalás alá is vette. A francia kormány számára most, a jelenlegi viszonylatokban már kellemetlené vált ez a diplomáciai akció s kétségtelen, hogy az utódállamokban nem kisfokú bizalmatlanságot kelt­ő francia politika szilárdságát és az alap­elvektől való elmozdíthatatlanságát ille­tően. A magyarországi liberális sajtó a Pa­léologue jegyzék nyomán felelőssé tette nemcsak az akkori kormányt, hanem az egész keresztény rendszert az eredmény­telenségért. Magáért Trianonért is fele­lőssé teszik a keresztény politikát, holott a Paléologue jegyzékkel nem záró­dott le a francia kormánykörökkel és politikával való tárgyalás, sőt érdemben éppen csak a trianoni béke aláírása után folytatódott a ta­nácskozás. A trianoni békének tehát nincs semmi összefüggése azzal, hogy a Paléologue jegyzékkel megindult tanácskozások ered­ménytelenül végződtek. Annál is inkább folytatódtak a tanácskozások, mert hi­szen a vörös hadsereg offenzívája a tria­noni békét követő hónapokban bontako­zott k­i és csak a nyár végén, augusztus tizen­ötödikén sikerült Weygand tábor­noknak az orosz hadsereget döntőérg megverni, úgy hogy a magyar segítség már teljesen feleslegessé vált. . A MÁV­ bérbeadásának kérdése egy tovább húzódó probléma volt s ezt a kér­­dést a trianoni béke aláírása után, attól függetlenül tárgyalták, de a magyar köz­vélemény felháborodása és ellenállása lehetetlenné tette. Amikor végigtallózzuk azoknak a kritikus hónapoknak sajtóját, egész világosan és letagadhatatlan for­máikban jelentkezik a francia külpoliti­káinak a magyar külpolitikával való érintkezése. Nemcsak a magyar, hanem a francia sajtó is őrzi azoknak az időik­nek történelmét és ebből egész világosan kitetszik, hogy a francia kormány igenis tárgyalt a magyar kormánnyal. Semmiképpen sem állíthatjuk azon­ban, hogy a jegyzék még Paléologue szándéka szerint is elháríthatta volna a trianoni békeszerződés aláírását. Ennek megvilágítására csak fel kell sorolnunk az 1920. év eseményeit. A nagy­hatalmak 1920 január 15-én közölték az akkori kormánnyal a béke­feltételeket. A kormány február 12-én válaszolt a közlésre s ebben a válaszában bő meg­­okolással kérte a békefeltételek enyhíté­sét. Május 7-én kapta meg a kormány Millerand akkori francia miniszterelnök levelét, amelyben Millerand a békefelté­­telek elfogadására biztatja Magyarorszá­got azzal, hogy a határkijelölő bizottsá­gok majd határkiigazítást fognak vé­gezni. — Annak azonban — mondotta Mille­rand —, hogy a h­atárkij­elölő bizottságok megkezdhessék működésüket, előfeltétele a békeszerződés elfogadása. Millerand tíz napot tűzött ki a kor­mány válaszára. Június 4-én alá is írtuk a békeszerződést. Paléologite jegyzéke áp­rilis­ 15-án kelt, de cigié szerint is „elő­készítő jegyzék”, ami annyit jelent, hogy a francia külügyminisztérium ezen az alapon hajlandó tárgyalni Ma­gyarországgal, ha Magyarország vi­szont hajlandó teljesíteni a jegyzék­ben foglalt politikai és gazdasági kö­veteléseket. Nem lehet tehát a jegyzéket úgy fel­fogni, mint annak fenntartás nélkül való elfogadása esetén önmaguktól nyomban életbe lépnének a Paléologue által kilá­tásba helyezett s reánk kedvező területi változások­. Ez az előzetes jegyzék egyáltalán nem kötelezte a francia külügyminiszté­riumot s a francia külügyminisztérium — mint ahogy meg is történt — minden megokolás nélkül megszakíthatta a jegy­­zék alapján meginduló tárgyalást. Ez nem jelenti a jegyzék fontosságának leki­csinylését, de elejét veszi annak, hogy horderejét vérmesen felbecsüljék s min­den további nélkül az akkori magyar kor­mány felelősségét emlegessék. A S­i­ni­or,­y­­ -Semad­a­in-k­or­mány elfo­gadta a Paléologue feltételeit és hi­vatalosan értesítette a francia kül­ügyminisztériumot, hogy a jegyzék alapján készségesen tárgyalásokba bocsátkozik. Arról, hogy a tárgyalás milyen meder­ben folyt, nem állnak még rendelkezé­sünkre hiteles adatok és illetékes nyilat­kozatok, ami érthető­­ is, mert a tárgya­lásban résztvett személyiségeket a hiva­tali titoktartás hallgatásra kötelezi. Hogy a Paléologue-jegyzőik semmi kö­rülmények között sem lehetett hatással a trianoni békeszerződésre, abból is nyil­vánvaló, hogy a magyar kormány május 7-én kapta meg a francia kormány ulti­mátumszerű felszólítását a békeszerződés elfogadására, holott Paléologue jegyzéke alig pár nappal ezelőtt, április 20-ika körül került a magyar kormány kezébe. Ilyen rövid idő alatt, amikor a jegyzék kifejezetten csak előkészítő irat volt, le­hetetlen a nagy­ horderejű tárgyalás per­­fektuálása. Önkéntelenül is az a feltevés kísért, hogy a francia külügyminiszté­rium ezzel a jegyzékkel is csak meg akarta cukrozni a trianoni békeszerződés keserű pontjait. Hogy magyar részről nem történt visz­skiutasítás, abból is kiviláglik, hogy Mitt­berand a békeszerződést kisérő levelében nyitva hagyja az utat a határok megvál­toztatására s hogy egészen szeptember végéig, amikor Franciaországban külpolitikai re­­zsimváltozás történt, állandóan fel­színen volt a magyar-francia köze­ledés kérdése, sőt egy magyar-francia szövetség meg­kötésének eszméje is. A francia hivatalos körök egészen szeptember végéig a tria­noni békeszerződés aláírása ellenére sem tekintették véglegesnek a magyar hatá­rokat. „Ne kergessék a romlásba Magyarországot.“ Jellemző erre a Temps, a francia kül­politikai félhivatalos június hatodiki, te­hát a trianoni békeszerződés aláírása után két nappal később kelt vezércikke. A magyar nemzet rendkívül lovaglásán vi­selkedett — írja­ többek közt — az ellenséges országokhoz tartozókkal. A századok során most újabb alkalma nyílik Magyarországnak, hogy a mi oldalunkra álljon az új Európa bé­kéjének biztosítására. Magyarország nem kí­ván egyebet, csak azt, hogy tegyék jóvá az elkövetett tévedéseket és ne kergessék a két­ségbeesésbe, a romlásba. Franciaország jelen­legi érdeke, bizonyos pontig hozzá van kap­csolva Magyarország talpraállít­ásához. lenes táviratér falli Párisit a mai katonai intervenció ellen A kormány tegnap hivatalosan meg­cáfolta azt a lapközlést, hogy a francia kormány Fouchet főmegbízott útján 1920 július huszadikán­ szövetségi szerző­déstervezetet nyújtott át Magyarország­nak. Ez valószínűtlen is, de azt nem le­het tagadni, hogy a francia kormány igen komolyan latolgatta a Magyaror­szággal való szövetség problémáját. A magyar-francia közeledést az orosz veszedelem tette rokonszenvessé Páros­ban. Ennek a veszedelemnek felismerésé­ből fakadt Paléologue terve s az a bizo­nyos barátság, amely a francia kormány részéről kétségtelenül megnyilvánult. Következtetésünk szerint a magyar kormány hajlandó lett volna aktív részt vállalni a bolsevizmus ellen való harc­ban, de ez a bekapcsolódásunk, amelynek esetében határkiigazításo­kat kaptunk volna, a szlávbarát francia tábornokok és Csehország tiltakozása miatt elmaradt. Amikor a lengyel fronton legégetőbb volt a helyzet, közvetlenül a felmentő varsói csata előtt. Benes cseh külügyminiszter augusz­tus 11-én sü­rgönyt küldött Parisba­, hogy a Lengyelország mellett való katonai beavatkozás egész Közép- Európa tiltakozásával járna. Augusztus közepén az oroszok döntő ve­reséget szenved­tek Varsónál s ezzel el­múlt minden lehetőség arra, hogy francia támogatással felfegyverkezzünk. A ma­gyar—francia közeledés kérdésében való tárgyalás ezután sem szűnt meg, de már látni lehetett, hogy eredményre nem vezet. Teleki Pál gróf miniszterelnök ugyan augusztus 29-én, amikor egy francia új­ságírót fogadott, a bolsevizmus veszedel­mére utalva, még akként reménykedett, hogy „Magyarország és Franciaország a­ jövőben mindkét országnak nagy hasz­­nára közösen fognak működni és hozzá* jártának a nyugtalanított Középeurópái* ban annyira szükséges egyensúly vissza­­állításához“ de Paléologue szeptembr­is 23-án távozott állásából és az utána ek* vetkező csehbarát Berthelot végleg meg­­szakított minden eszmecserét.

Next