Uj Nemzedék, 1929. március (11. évfolyam, 50-73. szám)

1929-03-01 / 50. szám

iJ 1­­­2 XO KWffitKil árt Egy inn r­mnm MM __ __ ■■■ SztrituttOéj wkladöht, f\ Weim 3 pengő 30 Illiéi, §££■ HIS8a MfáSZ- figfl V *--------' BMC MtSV Ső&á taUl . V. Honvéd­ u. 10. n­egy­ed évre 9 pengi 10 Efisauj ngpjj Mb&v­jiäipajia» göpt ^JWSff Ppsis TeL: Ant 127 47, Ant 130­0*. fillér. Egyes áréra éra hSBB ■■■ HHm, Bm WIWlfBftvélMteT KSBBEBBBBBy G y o r ■ I r 6 k: 7-30. Fiók­­helyben, vidéken ét jfla|| CBbH I kiadóhivatalok : Tér­ér­pályaudvaron 10 m­. WH ku rut 63, Talajon: 131-41., tér. — Hirdetések mii- iBBBg OmBm '«jraPBi BSBjMHBBsi 11 MMB A&jjgf­iSfiCTgSgB» JggjS HIBBftte I., Országház-utca 18. ar., ■ ■métere. díj,rabé. j&BSr HH HM AP« KEIM IgWMk Tel . Aut 608-65, H.,Maria­... .»érint. ««« H H H XI. évfolyam 50. (2785.) szám # Péntek # Budapest, 1929 március 1. Új „fagyhullámr” érkezett Magyarországra, kilenctíz fokos hideggel Vakmerő rablótámadás egy Király­ utcai üzletben Ezen a héten naponta átlag száztíz-százhúsz embert temettek a fővárosban Máskor átlagosan harminc-harmincöt temetés van egy nap . Éjfél utánig munkában vannak a szállítók — Vasárnap nyolcvanhárom halott feküdt a rákoskeresztúri temető halottasházában 71 tisztifőorvos a téli nyomorral okolja meg a sok halálozást­ ­ Az Új Nemzedék tudósítójától — Mióta az influenzajárvány dühöng a fővárosban, e mellett a kellemetlen beteg­ség mellett szokott kisérő tünetként egy másik epidémia-szerű jelenség is felütötte a fejét. Amikor a tiszti főorvosi hivatal jelentésében nyolc—tíz halottról esett csak szó, az emberek titkolózó arccal közölték egymással: — Dehogy ennyien halnak csak meg!... Sok száz és száz ember hal meg naponta influenzában. A rémhírterjesztők működését elősegí­tette az a körülmény is, hogy a tiszti­főorvos intézkedésére a községi temetke­­zői intézet megtagadta a felvilágosítást arra vonatkozóan, mennyi temetés is van mostanában Budapesten. A közönség csak azt látta, hogy itt is, meg amott is feltűnnek a halottszállító kocsik, sokszor még a késő esti órákban is s szájról-szájra járt a rémhír, milyen szörnyű rendet vág a fekete kaszás nap­nap után a fővárosi lakosság soraiban. A titkolózásnak tehát — mint minden más esetben is — éppen az volt a követ­kezménye, hogy fantasztikus rémhírek terjedtek el a halálozások számának növekedéséről. Hogy ennek a rémhír-lavinának gátat vessünk, elhatároztuk, hogy fáradtságot nem kímérve, mégis megállapítjuk, hány embert temetnek mostanában Budapesten és igazuk van-e a rémhírterjesztőknek akkor, amikor suttogva adják tovább, hány száz és száz ember hal meg naponta a fővárosban, vagy sem, arról lehetne vitatkozni. Min­den­esetre már itt a kezdet kezdetén olyan akadályba ütköztünk, amelyet csak a legkörülményesebb módon tudtunk utunkból elhárítani. Vájjon hogyan kap­hatnánk tiszta képet a rémhírterjesztők fantasztikus számaival szemben akkor, amikor hivatalos helyen a legmerevebben elzárkóznak a felvilágosítás adás elől? Megpróbáltuk először a temetkezési inté­zet különböző fiók­osztályainál az infor­mációszerzést, de mindenütt ugyanaz volt a válasz. Nem adhatnak felvilágosítást. Csak azt tudjuk meg, hogy a személyzet a késő éjszak­ai órákig el van foglalva a halott szállításokkal, így tehát kénysze­rítve voltunk rá, hogy kerülő uton, hosz­­szas utánjárással állapítsuk meg a te­metéseknek legalább megközelítően pon­tos számát. " Egy kábelsürgöny tanulságai Kétszer huszonnégy óra telt el az­óta, hogy az Új Nemzedék közzétette azt a kábelsürgönyt, amelyet Rother­­mere lordtól kapott. A sürgöny alap­ján ráolvastuk a Pesti Hírlap­ra, hogy ön közölte a lordnak azt az állítólagos nyilatkozatát, amelyet a lord sürgö­nyében erélyesen cáfol, és ő fűzött hozzá olyan kommentárokat, amelyek vérmes reményeket keltettek a neve­zett lap gyanútlan olvasóiban. Ha pe­dig ezt a Pesti Hírlap elkövette, ak­kor nemcsak a legelemibb újságírói etika ellen vétett, hanem legfőképpen az ellen a Rothermere lord ellen, aki­nek a békerevízió gondolatának propa­gandája körül akkora érdemei van­nak, s akinek nevével éppen a Pesti Hírlap hadakozott annyiszor még bel­politikai kérdésekben is. Mert, amikor Rothermere lordot mint politikai jóst, mint határidőre ígérő prófétát állí­totta a magyar közvélemény elé, ak­kor — úgy látszik — nemcsak meg nem történt nyilatkozatot adott a szájába, hanem olyan világításba állította be a lordot, amely az ő komolyságát, megfontolt higgadtságát csökkenthette rosszakaratú ellenségei előtt, akik — mint Benes — egyben nekünk is ellenségeink. Mindezekkel pedig akar­va, nem akarva vétett a békerevízió halálosan komoly és igaz ügyének. Hyen vádat pedig kétszer huszonnégy óráig hallgatagon tűrni, a védekezés­nek, a magyarázatnak még kísérlete nélkül is, engedje meg a Pesti Hír­lap, ez nemcsak Kossuth­­ Lajos szelleméhez nem illő, hanem jogot ad a legszigorúbb kommentárra. Mi e pillanatban még mindig nem élünk ezzel a kommentárral, ellenben elvár­juk, hogy most már a Pesti Hírlap is megszólal, s legalább a harmadik huszonnégy órában megpróbálja tisz­tázni magát. Igaz, hogy a hallgatás is egyik módja az elintézésnek, de ak­kor a konokul hallgató nem veheti rossz néven, ha hallgatását teljes be­ismerésnek tekintik. Most pedig volna néhány tisztelet­­teljes szavunk a magyarság áldozat­kész barátjához, Rothermere lordhoz. Örülünk, hogy éppen az Új Nemzedék egyik vezércikke adott módot arra, hogy a lord a magyar közvélemény előtt megszabaduljon egy olyan nyi­latkozat ódiumától, amelyet kijelen­tése szerint soha nem tett. Van ebben valami szimbolikusan jelentős dolog. Amikor Rothermere lord lapunk fele­lős szerkesztőjét nyilatkozattal tisz­telte meg Rómában: a legpontosabb módon reprodukáltuk nyilatkozatát. Nem kellett utólag helyreigazítania egyetlen sorát sem. Hasonlóképpen soha nem került volna pillanatra sem ferde helyzetbe, nem kapott volna egyetlen jottányi téves vagy tenden­ciózus információt a magyar viszo­nyokról, tiszteletreméltó neve nem ke­rült volna jelszónak politikai kalózlo­bogókra, ha környezetét s főképp ma­gyar informátorait kezdettől fogva ab­ból a keresztény magyarságból válo­gatta volna össze, amelyet többek közt az Új Nemzedék is reprezentál. Nem a Ledererekből, nem arról az égtájról, ahol az angollal egyenrangú magyar dzsentimenség éppolyan ismeretlen fo­galom, mint az északi sarkon a tro­pikus pálma- Mikor mi teljes tiszte­lettel, s éppen a lord presztízsét féltve, megmondottuk véleményünket ama karácsonyi üzenet bizonyos kité­teleiről:­ a Ledererek sajtója tajté­­kozva támadt nekünk és „védte meg“ a lordot ellenünk. Azóta meggyőződ­hetett a lord arról, hogy hogyan vé­delmezik őt itt a Körúton és egyéb ,,liberális“ helyeken. Hisszük, hogy Rothermere lord levonta ennek az in­cidensnek tanulságait, s revízió alá veszi környezetét, amivel nagymér­tékben használna önmagának és a békerevízió nagy ügyének. 71 járvány miatt titkoló­zik a Községi Temetkező Munkánk igen nehéz volt, mert hivata­los helyeken mindenütt a titkolózás kínai falába ütköztünk. Legelőször a Községi Temetkezési Intézet igazgatóságához for­dultunk fel­világosí­tásért, de ott a kö­vetkező lakonikus választ kaptuk arra a kérdésünkre, vájjon hogyan alakult az utóbbi hetekben a temetkezések statiszti­kája. — Sajnos, erre nézve nem adhatunk fel­világosítást, mert amióta influenzajár­vány van, nem közölhetünk ilyen adato­kat a­ nyilvánossággal . . . Azt is megtudtuk, hogy maga Csordás tisztifőorvos kérte fel a temetkezési intézetet a diszkrécióra. Hogy ez az intézkedés helyes volt-e. Végig a temetőkön Az egyedüli lehetséges mód erre az volt, ha végigjárjuk a főváros temetőit. Csak akad valaki, aki meg tudja mon­dani, hány embert temetnek naponta mostanában. Legelőször a Kerepesi­ úti temetőben ér­deklődtünk. Az irodában itt sem , tud­tunk zöld ágra vergődni, de benn a teme­tőben­­ akadt egy sirásó, aki közölte velünk: — Itt általában nagyon kevés temetés szokott lenni, mert a temető már majd­nem egészen tele van és csak a díszsír­helyekre és a családi sírboltokba temet­keznek. Nagyon drága itt a sírhely. Ép­pen ezért máskor napok is elmúlnak, amíg egy-két temetés ak­ad.­­ Tegnap azonban már itt is négy temetés volt és általában három-négy embert temet­nek naponta az utóbbi hetekben. A Kerepesi-úti zsidó temetőben is két­­három temetés akad naponta. Tehát a Kerepesi-úti temető drága parcelláiban is hat-hét ember tér naponta örök nyu­govóra mostamiban, míg normális idők­ben legfeljebb két temetés a napi átlag. A rákoskeresztúri új köztemetőben találkozunk aztán először a valóban megdöbbentő számokkal. " Az igazgató­ságnál itt már nem is próbálkozunk, hi­szen amúgy sem kaphatnánk felvilágosí­tást. Végigjárjuk a friss sirhalmok apró fakeresztekkel telehintett mezőit. A dátumokat nézzük s onnan igyekszünk leolvasni, vájjon milyen mértékben pusz­tított a halál az utóbbi időben a főváros­ban. Szinte kronologikus sorrendben kö­vetkeznek egymásután a s­irhán­mok. Meg­keressük azokat a sírokat, amelyekbe ja­nuár első napjaiban temettek s az első soroktól végigjárjuk a sir­pásztákat egészen a legfrissebben hantolt sírokig. Így hozzávetőlegesen a szemünkkel mérjük fel ezt a számot s megállapíthat­juk, hogy január eleje óta legalább há­romezer friss sirkant domborul az új köztemető parcelláiban. Ebből azonban még nem tudunk a pon­tos temetkezési számra következtetni, hiszen az arány napról-napra és hétről­­hétre változik. Ismét kikérdezünk hát diplomatikusan egy olyan embert, aki nap-nap után tanúja itt a temetéseknek. — Azt mondják, — pendítjük meg a té­­­mát — hogy minden nap több mint száz embert temetnek itt a rákoskeresztúri temetőben . . . — Ugyan kérem, ez nem igaz, — hang­zott a válasz — ennyi temetés még egyet­len egy napon sem volt. — Dehogy is nem, —, folytatjuk tovább —■ hiszen ma délután legalább nyolcvan embert temettek itt . . . „Ma is valami nyolcvan temetés tesz** Ellentmondásunk felingerli önkéntelen informátorunkban az igazmondás ördögét s mint olyasvalaki, aki beavatott az efféle dolgokban, fölényesen legyint a kezével: — Hát tetszik látni, mennyire tévedés ez, — torkoll le — ma délután hatig mindössze ötven temetés volt. XO «XXex» !

Next