Uj Nemzedék, 1930. március (12. évfolyam, 50-73. szám)
1930-03-01 / 50. szám
h, i /Ur^,BV ’ 'r \K t (Mr , , —• r c)?\ •• • vJ j I JjJ& /('*[. is30 FEB. 2 S. *j\ \ " W-'v ^ Xl T V EjiX 1" " B ira ra Dfl q ra ~r m ^rr-j isi^rrs ir.i,“reTT# * '*"** ‘® «Hl A* E.f;;:', Is*» - — — ____fM r»uA m «r.*■« !:ii:~:;i- 111 iiAVm ffif Air ^ !*»• — Hi,d.u..ka.ii. mj|li irMPASW» JEF Btel' jg Mi;-aw—s^K. 1,0^^««^ n.«t.r.. 4ij...b„ WmffijBy Jmw mm mm Em Wm MLalOl IhhI t.i A.«»«-« »..•**»»* •♦♦ •»•»*»*. ♦♦♦ «I ^■^Ol H * M«n,t«mmi»35-11. « . .. CJ XI. évfolyam SO. (3082.) szám + SzOfflbOt ♦ Budapest^1.930 március 1. Hódolat Magyarország kormányzójának ! Tíz esztendeje, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklóst a világtörténelem legszégyenletesebb, legigaztalanabb békediktátumával megcsonkított Magyarország kormányzójává választotta. Egy decenniumot nemzetek életében nem szokás nagy időnek tekinteni. Ám a magyar nemzetet kevéssel a Kárpátok alatt való megtelepülésének külsőségekben fényes, káprázatos millenáris évfordulója után oly tragikus csapásokkal sújtotta sorsa, és e csapások után következett tíz esztendő alatt minden elesettségében is olyan példátlan erővel ocsúdott rá életakaratára ez a nemzet, hogy joggal ünnepli e naptár szerint kurta, de eseményekben zsúfolt tíz esztendő emlékezetében azt a férfiút, akinek nevéhez, jelleméhez, bölcsességéhez és akaraterejéhez fölemelkedésének érdeme, dicsősége és diadalmas jövendőjének reménysége fűződik. Ami 1920 március elsején a magyar parlament üléstermében történt, Horthy Miklós kormányzóvá választása, az egyfelől egy történelmi hivatású férfiú hervadhatatlan érdemeinek méltó megkoszorúzása, másfelől az ezeréves magyar nemzet életakaratának megnyilvánulása volt. Horthy Miklós érdemei ... hiszen ezeket kellően méltatni nincs is mód e szűkre szabott helyen: a Novara hősének világháborús dicsőségétől kezdve a szegedi napokig, egy összeomlott nemzet életösztönének intuitív megragadásától kezdve addig a külsőségekben esős-borús, de lélekben oly ragyogó, hivő, bízó novemberi napig, amikor a kalandorforradalmakkal és rabló, a bocskoros idegenek uralmával meggyalázott magyar főváros utcáin bevonult a nemzeti hadsereg élén Horthy Miklós fővezér, mindezt megörökíteni maga is vaskos kötetre való írást igényelne. Hiszen mindnyájan megértük a világháború magyar fejezetének véres, dicsőséges négy esztendeje után az őszirózsás szégyent-gyalázatot, s annak hónapjai után a moszkvai vörös csillag rettenetes planétajárását Árpád és Szent István országa fölött, majd a bocskoros idegenek mindennél fájóbb tobzódását egy összetört nemzet hátán. De ugyancsak mindnyájan emlékezünk azokra a napokra, amelyekben minden kétségbeesés, minden szörnyűség, minden tébolyító valóság közepette Szeged felé szegezte reménykedő tekintetét Európa legtragikusabb nemzete, Szeged felé, ahonnan egy név világított feléje: Horthy Miklósé. És emlékezünk mindnyájan arra a felujjongó örömre, amely minden megpróbáltatás után is kitört lelkünkből 1919 novemberében, amikor Budapest utcáin megjelent egy kiáltvány Horthy Miklós fővezér nevével: - Magyarok! Közel egy évi züllés fán újjászületett a magyar haderő, és hála a Dunántúl nemes nevének, megindul Budapest felé. Fölöttetek hónapokig vörös rongy és idegen nép zászlója lengett. Ezt a gyalázatot hitvány nemzetközi kalandorok és megrontott magyarok hozták ránk. A nemzetrontásnak immár vége van. Az újjáébredt magyarság ereje le fog sújtani mindenpróbálkozásra, amely építő munkánkat hátráltatni merészelné.“ Azt a férfiút, aki ezzel az üzenettel tudott megörvendeztetni minden becsületes magyar lelket, aki a tengerek hősének erejével tudta minden összeomlás közepette is megteremteni a mnagyar megújhodás feltételeit, állította 1920 március elsején a maga legfelsőbb őrhelyére az apostoli királyától elszakított nemzet. Várjon eshetett-e méltóbb férfiúra ez a választás Hunyady János és Kossuth Lajos örökében, s várjon kifejezheti-e méltóképpen háláját, tiszteletét és szeretetét iránta tíz érdemdús esztendő után a törhetetlen életakaratú magyar nemzet 1930 március elsején? De nyugtasson meg mindenkit, hogy nem a szavakon és nem a nyomtatott betűk légióján múlik a lényeg, hanem az igaz érzéseken, már pedig vitéz nagybányai Horthy Miklós neve a hódolat és a hála lángjaival lobog minden becsületes magyar ember lelkében. Ha van történelmi érdemekért, emberfölötti fáradalmakért, nehéz időkben felelősséges helyen való helytállásért elégtétel: ez a tudat legyen nyugodt, vigasztaló és fölemelő elégtétele a budai Vár lakójának minden trianoni tövis közepette is. úgy érezzük azonban, hogy minden hódolatunk és ünneplő szavunk csonka volna, nem volna igazán magyar lélek szerint való, ha ezen a jubiláris naplpon nem koszorúzná vitéz nagybányait . Horthy Miklós mellett azt is, aki ennyi nek a történelmi férfiúnak érdemben méltó osztályosa, főméltóságú hitvesét Mert ezerszer igazolt tény, hogy a történelmi férfiaknak mindig lelki szárnyuk az igaz hitves, a hozzájuk lélekben méltó nő. És aki ismeri Magyarország kormányzója hitvesének nemes lelkét, jóságos szívét, magyar lelkületét, az tudja egyben azt is, hogy ezen az ünneplő napon tartozó kötelessége a magyar nemzetnek letenni a köszönet és hódolat babérkoszorúját Horthy Miklósné elé, aki a magyar nagyasszonyok dicsőséges szellemének megtestesítője, a magyar hitvesnek, anyának és úrhölgynek sugárzó példaképe. A történetírásnak egyoldalúsága az, hogy csak a szereplő férfiak cselekedeteit regisztrálja, —, ám a lovagias magyar lelkűsdnek egyik legszebb vonása, hogy ezen az egyoldalúságon felül tud emelkedni, és krónikába szedi az arra méltó nőnek talán némán, a nyilvánosság zajától elvonatkozva véghezvitt dicséretes cselekedeteit is. Horthy Miklósné ő főméltósága pedig nemcsak a családi tűzhelynek ősi magyar lélek szerint való asszonya, hanem e trianoni gyötrelmedre jutott nemzetnek is egyik védangyala, Széchenyi István szava szerint „honunk szebblelkű leányai“ közül való, aki előljár a magyar könnyek oltásában, a magyar sebek gyógyításában. Ez ünnepi napon tehát lobogjanak Feléje is a köszönet, a hála és a jókívánság lángjai. 1930 március elsején minden ünnepi hangulat közepette is tudván tudjuk, keservesen érezzük, hogy nem teljestökéletes a mi ünnepünk, mert a magyar vágyak menyországa, a magyar igazság diadalma nem valósult meg. De ha valakinek fáj ez, akkor vitéz nagybányai Horthy Miklósnak, — ha van valaki, akin mindez nem múlott és nem múlik, ismét csak ő az. Bármi történt légyen is azonban e tiz esztendő alatt künn és benn, bárhogyan agyarkodjanak külső és belső ellenségeink, — bármily mulasztásokban vétkes ma is a magyar társadalom, — Horthy Miklós bölcs kormányzása alatt e csonka ország eljutott oda, ahova az adott körülmények között juthatott. Minden viharok közepette is emelkedik a magyar nemzet napja, s vitéz Horthy Miklós magyar lelkében, férfijellemében és bölcsességében ismétli ma ez a nemzet. — A nemzetrontásnak vége van, az ujjáébredt magyarság ereje le fog sújtani minden próbálkozásra, mely érntő munkánkat hátráltatni merészelné. Hódolattal és hálával köszöntjük Horthy Miklós kormányzót, e hitvallás, e Programm élő zálogát. Tv ' # Ázsa. XO fülei*