Uj Nemzedék, 1930. április (12. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

....iS mm 111 ^—JJfsm­mm pályaudvaron IS 111. «MH gjgft fMWMWBR. PSHPWyfflMBBWBBr BffiiaaBr ridk kiadóhivatalok, io.- Ki,d.u„k au. jí8b )»»MMKÍ laprTBgHBiSili gnwiw HfflsggHHB3Mu, oi..áth*..i.iM n. •«, • imát«,V. dlj.,.bi. MHW MBR IBaM Mkau HM . JHouV r«d.: Ant to»-«, »..Márta. ^ sí*.«.* XI­. évfolyam 74. (3106.) szám + MCCtitl # Budapest.1930 április 1. i ------a ■ — ■ —- k millT Ilii -- I --- I n, - ÍT —111 III, m - II II II ~~"I—Mii A vörös kakas Anélkül, hogy félre akarnék verni a harangokat, megállapítják, hogy Bu­dapesten, túl a világvárosi arányokon is egyre gyakoribb a veszedelmes tüz­eset. A legutóbbi szombati tűzkatasz­­trófa három emberéletbe került s a há­rom megszenesedett holttest, túl az anyagi káron, komoly figyelmeztetés a főváros illetékes hatóságai felé. Nem akarunk senkit sem gyanúsítani, de meg kell állapítani azt, hogy az utóbbi hónapok nagy tűzkatasztrófái legtöbb­­nyire úgy keletkeztek, hogy szerelő munkások dolgoztak az épületeken, vagy a háztetőkön, s elég volt egy ki­pattanó szikra, vagy a legcsekélyebb gondatlanság arra, hogy lángba borul­jon a tető, értékek pusztuljanak el, emeleteket lakoltassanak ki és szom­szédok rettegjenek a tűz tovább hara­pózásától. Hála a kitűnően fölszerelt budapesti tűzoltóság éberségének és ügyességének, ezek a tetőtüzek nem terjedtek tovább, nem csaptak át a szomszédos házakra és házsorokra, de mert a vörös kakas látogatása a buda­pesti bérházakban kezd nagyon gya­kori lenni, valamiképen elejét kell venni az esetleges nagyobb szerencsét­lenségeknek. Hogy hol van a hiba, nem tudjuk. Várjon az elmúlt évtizedek házépítési rendszere-e a hibás, amely meglehető­sen nagy és sok faanyagot kívánó te­tőket húzott a budapesti házakra, vagy az emberi óvatosság és elővigyá­zatosság kevés, döntsék el a szakértők. De a főváros polgársága­ mindenesetre megkívánhatja, hogy életének és va­gyonának biztonsága ne kerüljön hét­­ről-hétre újabb veszedelembe. Ha a tetőt ki kell javítani, vagy a házon szerelési munka van, azt minden­esetre el kell végezni. De a fővárosnak és a tűzoltóságnak karöltve meg kell találni azt a segítő eszközt, amelynek alkal­mazása meg fogja nyugtatni egyrészt a főváros lakosságát, másrészt pedig a munkavállalókat. Mert, ha a tűzesetek a jövőben is ilyen gyakorta ismétlőd­nek meg, mint az elmúlt napokban, egyrészt a lakosság lesz jogosan ide­ges, ha feje fölött szerelő munkásokat lát dolgozni, másrészt a munkaválla­lók sem szívesen szánják magukat a tetőjavításokra és a szerelési mun­kákra, ha folytonosan ott lebeg fejük fölött a tűz és a rendőri letartóztatás réme. Hinni akarjuk, hogy a fővárosnál minden esetben bejelentik, ha valame­lyik házon tetőjavítási vagy szerelési munkát kell elvégezni. A főváros a be­jelentést ne vegye egyszerűen tudomá­sul, hanem rendelje el a legkörülte­kintőbb óvatosságot. Legegyszerűbb volna, ha minden ilyen tető- és épü­­letjavításhoz, amely tűzveszéllyel jár, tűzoltót rendelnének ki, akinek éber­sége gondoskodna arról, hogy a vélet­lenül kipattanó szikra ne hozzon ve­szedelmet a házra és a szomszédokra. Hogy ez pénzbe kerül? Döntse el a fő­város, hogy a tűzoltó kiküldésének költségei a főváros költségvetését, vagy a háziurak, esetleg a szerelő­­vállalkozók budgetjét, vagy a biztosító intézetet terheljék-e, amelynél a ház biztosítva van, de ennek az óvintézke­désnek bevezetését pénzügyi kérdések nem akadályozhatják meg. Minden költ£,égvetés­i többletnél, a Háziurat. (A vezércikk folytatása a 2-ik oldalon.) Megtiltotta a főváros az utcatrümtözését, mert nem elég a vízművek vízöszlete Ötfokos hideget mértek a Tiszántúl Még a héten megkezdődik a kereskedelmi tárgyalás Magyarország és Törökország közt. . A­usztria javaslatára alkalmasint a „szomszédjog“ beiktatásával új magyar-osztrák búzafront alakul Ausztria, Németország, Franciaország, Csehország, Len­gyelország egyszerre emeli a búza- és lisztvámokat, hogy védekezzék a behozatal ellen . A kétmilliós bécsi piacért versenyez Magyarország és Jugoszlávia *r.,d -y.l A') ii • * '• t j: \ ... \ Szenzációs részletek a magyar és osztrák gazdaképviselők bizalmas tanácskozásáról Az Új Nemzedék tudósítójától A magyar búza élet-halál küzdelmében újabb jelentős állomáshoz érkeztünk: Ausztria, mint beavatott körökben mond­ják, fel akarja mondani a Magyaror­szággal kötött kereskedelmi szerződést. Ennek a rendkívül nagyjelentőségű lé­pésnek két következménye lehet. Az egyik esetben Magyarország és Ausztria között kitörne a legélesebb és legelkese­­redettebb vámháború, amelyet természe­tesen mindkét ország lakossága erősen megszenvedne. A másik eset az lehet, hogy Magyarország és Ausztria új kereskedelmi szerződést köt, amely lehetővé teszi a kölcsönös érdekek kielégítő védelmét. A kérdés középpont­jában a búzakivitel áll. Hírt adott az Új Nemzedék arról, hogy magyar gazdakép­viselők és a gazdatársadalom más, szá­mottevő egyéniségei még a múlt évben előkészítő tárgyalást kezdtek az osztrák parlament tekintélyes gazdaképviselőivel és Ausztria gazdaszervezeteinek több ve­zetőjével a bécsi piac gabonaellátása és az osztrák gabona árszabályozása kérdé­sében. A tárgyalás hátterében nem kizá­róan a magyar agrárprobléma áll, hanem az a fenyegető veszedelem, amely Európa valamennyi búzatermelő országa fölött lebeg az amerikai búza rettenetes erejű előretörésének nyomán. Az európai álla­mokban már megérett az európai agrárszo­lidaritás gondolata. Látják, hogyha az európai agrárlakos­ságot az amerikai búza versenye proleta­­rizálja, ezzel az európai ipar leghatalma­sabb fogyasztó közönsége vész el. A magyar—osztrák gazdasági tárgyalás konkrét eredményre nem vezetett, mert a megegyezés végeredményben erősen érintette volna más gazda­­sági körök érdekeit, köztük például a malomkartel számításait. Most, amikor aktuálisabb a magyar ag­rárválság, mint valaha, erre a kérdésre is vissza kell térni és pedig mindenek­előtt az osztrákokkal való viszonylatban, mert a négymilliós Berlin után I Bécs két­millió lakosa a legértékesebb és legna­gyobb felvevőképességű fogyasztópiacot jelenti Európában a mi szempontunkból. Az Új Nemzedék munkatársa kérdé­sére Szabó Sándor, az egységes párt alelnöke, a kisgazdakép­viselők vezetője, igen érdekes nyilatkoza­tot tett ebben az ügyben.­­ A közös agrárfront kérdése az ér­tékesítési nehézségek következtében ve­tődött fel. A különböző konferenciákon, Pak­sban, Bukarestben, majd a múlt évi, budapesti nemzetközi agrárkon­­gresszuson újabb és újabb lökést kapott ez a gondolat. A legnagyobb aktuali­tást az a körülmény adta, hogy Amerika borzalmas erejű búzaver­­senye az európai kiviteli államo­kat gazdasági és szociális szem­pontból kétségbeejtő problémák elé állította. — Amerikában a technika minden eszközével, gépüzemmel folytatják a mezőgazdálkodást. Nálunk a kormány évről-évre elrendeli, hogy aratógépek nélkül dolgozzon a mezőgazdaság, mert kenyeret kell adni az embereknek. A tengerentúl az arató-, cséplőgépek és egyéb technikai berendezés révén szinte órák alatt a kész zsákokat do­bálják a szállítóesz­közökbe. Európa és különösképpen Magyarország a gép­üzem versenyét nem bírja. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy közös ter­melési formát és új értékesítési lehe­tőségeket keressünk. Így merült fel az a gondolat, hogy nekünk esetileg egy külön lépés sikeres eredményeket bizto­síthat az értékesítés szempontjából. Itt elsősorban Középeurópa egyik legna­gyobb piacára, Bécsre gondoltunk.­­ A válságnak és az új megoldás ke­resésének a hullámai átcsaptak Jugoszláviába is, amelynek ugyancsak életbevágó ér­deke, hogy a bécsi piacra bejusson. Az érdekközösséget azonban azzal a hason­lattal magyarázhatom meg, hogy ez ugyanaz, mint amikor egy ajtón két ember egyszerre akar bemenni. Minden állam, amely a bécsi piacra importál, nekünk ebből a szempontból konkur­­rensünk, így érlelődött meg az a terv, hogy igyekezzünk a bécsi piacon érdekelt osztrák agráriusokkal közös platt, korínra jutni. j­ , * A.. . A bécsi piac­ellátása és ott az árak szabályozásának kérdésében kellett ke­resnünk a helyes megoldást. Ebből eredtek azok a tanácskozások, amelyek a múlt év óta folynak és amelyek tu­lajdonképpen ma sincsenek befejezve. — Az egész akciónak aktualitást biz­tosított az a tény, hogy valamennyi f­ogyasztóállam­ élhet, hozta a vámok emelését. — Tudunk a francia kormány ilyen intézkedéséről, Lengyelország vámeme­léséről, a csehek hasonló terveiről. Az osztrák kormány is lépést kíván tenni ebben az irányban: a búza- és lisztvá­mok óriási irányú felemeléséről beszél­ ^ wifi, JLCfc -CT H «*£**'•

Next