Uj Nemzedék, 1930. október (12. évfolyam, 222-248. szám)

1930-10-01 / 222. szám

­ Amiből nem kérünk Sok minden van, amiből a keresz­tény magyarság nem kér, de legke­vésbé kérünk abból a szomorú meg­tiszteltetésből, amelyben két „előkelő görög úr“ Budapestet akarja részesí­teni. Ez a két görög férfiú ugyanis életre-halálra összetűzött egymással, és mert Görögországban súlyosan, tíz évi fogházzal büntetik a párbajt, a magyar fővárosban akarják megvívni a legsúlyosabb feltételek mellett a maguk párbaját. Nem kérnénk abból a kétes meg­tiszteltetésből, hogy szép fővárosunk­ban ilyen „véres idegenforgalom“ kapjon divatra, mint a Nemzeti Újság ma tiltakozó vezércikkében nagyon helyesen írja, ha a Conti­ utca újságja, a Népszava nem hirdetné is teljesen jogosulatlanul, hogy „a polgári lapok ujjongva írnak“ erről a kéretlen sze­rencséről, amelyről „elfulladó lelken­­dezéssel“ adnak — szerinte — hírt. De ha már a Népszava ilyen ferdítéssel él, akkor feléje is megmondjuk, hogy vagyunk­ olyan polgári lapok, mint a szociáldemokrácia akármelyik libe­rális újságcsatlósa, és mi nemhogy el­fulladozva lelkendeznénk, nemhogy ujjonganánk, hanem szigorúbb ellen­ségei vagyunk minden párbajnak, mint a szociáldemokrácia. A katolikus egyház évszázadok óta tilalmazza a párbajt, tiltja a legcse­kélyebb részvételt is „lovagias“ ügy­ben, nekünk tehát vallási kötelessé­günk is küzdeni a mindenképp igaz­ságtalan, esztelen és gonosz párbaj­­mánia ellen. Minden adott alkalom­mal felszólaltunk ez ellen a barbár és bűnös szokás ellen, s a szociálde­mokrácia még a világon sem volt, mi­kor az egyház mindent elkövetett az ellen, hogy az emberek fegyverrel akarjanak megoldani „becsületbeli“ kérdéseket. Mi tehát mint katolikusok is tiltakozunk minden párbaj ellen, de mint magyarok külön is elhárítjuk magunktól azt a szomorú dicsőséget, hogy mi ilyen véres és gyászos ko­médiák hazájaképpen szerepeljünk, s hogy Budapestet olyan arénának te­kintsék, amelyen egymás vérét ont­hatják olyan külföldiek, akiket ebben otthon, hazájukban a súlyos bünte­téstől való félelem meggátol. Nem szeretnék Budapestet, amely­nek egészségügyi kincseit, életépítő fürdőit éppen tegnap magasztaltuk, a vér és halál az ilumának, a barbárság menedékhelyének, afféle nemzetközi halálvárosnak tekintetni. Nem, ilyen idegenforgalomra, ilyen hírnévre sem­mi, de semmi szükségünk nincs, és nagyon örülnénk, ha a két „előkelő görög úr“ nem tisztelné meg, legalább is ilyen okból, a maga látogatásával Budapestet. És ha a mi tiltakozásunk nem is tudná megakadályozni a két egymás életére acsarkodó hellén fér­fiút egymást kas­zaboló szándékának végrehajtásában, a magunk tiltakozá­sával is kifejezésre akarjuk juttatni a keresztény magyar közvéleménynek azt a felfogását, hogy ilyen idegen­­forgalomból, Budapestnek ilyetén kí­nos megtiszteltetéséből igazán nem két.__________ mm mi m ■ wm SÄÄSÄt ■■ m­ |iwm KHB NSrmF HsSfel g&n «SR »ma.« ». ii, u.a ^ . ‘ '■ Y’ ■ •' • Y ; '" ~ : . \1 1 . : : 1 • :. - ,Y . ' ”; ,. Y . ••• * Y - r ■’ ;Y . ” TU’, - ^ > v X11. évfolyam 222. (3254.) szám ♦ Szerda ♦ Budapest, 1930 október 1. ___... * ___ _ ___ ___ ___ | • Negyvenmillió dolláros panamavád az amerikai belügyminiszteri tisztviselők ellen Megbüntetik, aki nem a járda, baloldalán halad A Beszkár elismeri is a 280.000 pengőt, csak a pr dugdosást tagadja Ezzel szemben a tények a dugdosást is bizonyítják . A( V) Nemzedék tudósí­tójától Fylkasházy Lajos aláírásával levelet hozott nekünk tegnap a, posta. Ajánlott­­express levelet, hogy minél előbb holt­biztosan megkapjuk. Ebben a levélben a Beszkár helyreigazító nyilatkozatot küld lapunknak szombati számában 280.000­­pengőt dugdos a Beszkár ildomtalan lán­­trémekre címmel megjelent cikkére. Mi megtagadjuk ennek a nyilatkozatnak helyreigazításként, tehát a sajtótörvény előírása szerint való közlését, abból az egyszerű okból, mert a Beszkárnak nincs jogcíme tőlünk ilyet követelni. De kész­ségesen közreadjuk ezt az írásművet a magunk módján, azaz az igazság fényé­vel megvilágítva, mert beismeri és megerősíti a mi tény­állításainkat. Ezenfelül pedig beszédes bizonysága a jelenlegi vezetőség gondolkodásmódjának és gazdálkodásának. Most pedig lássuk, miként is szól a nyilatkozat: 1. Nem felel meg a valóságnak a közle­ményben foglalt az az állítás, hogy a Besz­kár 1929. évi mérlegében 280.000 pengőt, vagy ennél akár többet, akár kevesebbet félre tett, illetve „dugdosott“ volna azoknak az igazgatósági tagoknak, akik törvényha­tósági bizottsági tagságuk miatt nem vet-, ték fel tiszteletdíjaikat. Ellenben a való­ságnak az felel meg, hogy az igazgatósági — és egyszersmind törvényhatósági bizott­sági — tagok által fel nem­ vett tiszteletes­­ak összege az 1029. évi mérlegben mindaddig, míg az igazgatóság másképen nem rendel­kezett, szabályszerűen nyilvántartatott és pedig természetesen nem egyéni számlán. Az igazgatóság folyó évi január hó 17-én mondotta ki, hogy az igazgatósági tagok által fel nem vett tant­emekről és végre­hajtó bizottsági tiszteletdíjakról vezetett számla megszüntetendő, a számlán vezetett összeg a Beszkár 1930. évi bevételei közé felveendő, a jövőre nézve pedig ilyen számla nem nyitható. Erről a rendelkeezésről, vala­mint ennek végrehajtásáról minden egyes igazgatósági tagnak tudomása volt és van, ,r­ugdosásról“ tehát annál kevésbé lehet szó, mert ennek az összegnek a természe­téről és átmenetileg történt nyilvántartásá­ról, nemkülönben arról, hogy ez a számla időközben véglegesen megszűnt, a Besz­kár 1929. évi zárószámadásainak megvizs­gálására kiküldött törvényhatósági tanács­tagok kellő tájékoztatást kaptak. 2. Nem felel meg a valóságnak az az ál­lítás sem, hogy a törvényhatósági tanács eddig még nem állapított volna meg díjazást. Ezzel szemben a való tényállás az, hogy a Beszkár ez év július hó 5-én tartott ren­des közgyűlése csakis olyan és olyan mér­tékű tiszteletdíjakat szavazott meg, mint amineket a törvényhatósági tanács idevonat­kozó előzetes határozatával megállapított. Egyébként a törvényhatósági tanács folyó hó 25 iki ülésén e kérdésben előterjesztett interpellációra dr. Buzáth János alpolgár­mester úr által adott választ, amely a fenti ténymegállapítással teljesen azonos volt, a törvényhatósági tanács tudomásul vette. A nyilatkozat 1. pontja maga sem ta­gadja, hogy 280.000 pengő szerepelt az 1929.-iki mérlegben fel n­em vett tisztelet­­díjként. Csak a dug­do­sás tényét tagadja s azt meri állításunkra mondani, hogy „nem felel meg a valóságnak“. A taga­dással szemben a Beszkár gyárszámadásá­val bizonyítjuk, hogy igenis eldugták, elrejtették, a szá­mok tömegébe temették a 289.000 pengőt, a „nem felel meg a valóságnak“ kifeje­zés miatt pedig a bíróság elé állítjuk Folkusházy Lajos urat. Ott a Beszkár könyveiből egyéb érdekes dolgokat is napfényre fogunk vetni . . .! A nyilatkozat elfelejtette megmon­dani, hogy a nyilvánosság elé bocsátott zárszámadásban hol található meg ez a 280.000 pen­gős tétel? Pedig az lett volna komoly, számbave­­hető helyreigazítás a dugdosás vádjára, ha a Beszkár azt mondja, hogy a Buda­pest székesfővárosi közlekedési részvény­ár­saság, jelentése és zárszámadása az 1929. évi VII. üzletévről című nyomtat­ványnak ezen 66 ezen az oldalán min­denki olvashatja: 280.000 pengő fel nem vett tiszteletdíj. Ehelyett a Beszkár át­­csúsztatja a kérdést más vágányra , beszél a számla megszüntetéséről. Ilyen tételt azonban nem olvashatunk a zár­számadásban! Ez a tétel el van bújtatva, el van dugva a zárszámadás 35. oldalán, a teher oldalon, a 13. (tehát még a ka­bala szerint is szerencsétlen) rovat alatt a Tartozások cílen kimutatott 10.647.710 pengő 43 filléres összegben! Mondja meg a Beszkát, kinek tartozik ezzel a­ 280.000 pengővel? Ki követelheti ezt az összeget a Beszkártól? Mit jelent ez? Ez az ily módon való el­könyvelés azt jelenti, hogy a Beszkárnak nem volt bátorsága ezzel a tétellel, ezzel a 280.000 pen­gős fel nem vett tiszteletdíjjal a nyilvánosság, a közvélemény elé állni. Mi ez, ha nem­ eldugás? „Szabálysze­rűen nyilvántartatott“ a hét lakattal őr­zött könyvekben! Egymás közt! Ám­ a nyilvánosság elől elrejtették! Azt mondja továbbá a nyilatkozat, hogy a Beszkár igazgatósága 1930 január 1­6 .­­17-én megszüntette a f­el nem vett tiszte­­letdíjakról vezetett számlát. A­ közgyűlés pedig 1930 július 5-én tudomásul vette, elfogadta, jóváhagyta azt a zárszáma­dást, amelyben el van rejtve, el van dugva a 280.000 pengős fel nem vett tisz­­teletdij. Januárban elhatároznak valamit és azt júniusban maguk felrúgják. Mi­csoda viccek ?Bsek! Ezt még a Rombach­­utcában sem merik megcsinálni! Ha valóban komoy , volt a januári határo­zat és nem lapult meg mögötte valami Á­ra 10 fillér • ' «. i • ' ' '•

Next